Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: Zoltán Szentirmay x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Az egyre növekvő számú pigmentált melanocitás bőrdaganat kórszövettani diagnózisa során gyakrabban szorulunk a különböző immunhisztokémiai módszerek felhasználására. Ma már számos antitest áll rendelkezésünkre, amelyek formalinban fixált, paraffinba ágyazott anyagból készült metszeteken megbízhatóan működnek. Munkánkban öt antitestet (S-100, HMB-45, Melan-A, MITF, PNL-2) vizsgáltunk 34 benignus és 34 malignus melanocitás daganatban. A tumorok hám- és dermális komponensében a reakciók specifitását és szenzitivitását külön értékeltük, különös tekintettel a speciális megjelenésű tumorokra és az értékelést zavaró olyan szövettani jelenségekre, mint a regresszió vagy a halo-jelenség. Megállapítottuk, hogy a melanocitás daganatok diagnózisa elsősorban a hematoxilin-eozinnal festett metszetek részletes vizsgálatán alapul, az immunhisztokémiai módszerek csupán véleményünket erősítik vagy gyengítik.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A humán papillomavírus (HPV) perzisztáló fertőzése a méhnyakrák és a cervicalis intraepithelialis neoplasia (CIN), valamint több más lokalizációjú daganat legfőbb okozója. A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy döntően a magas rizikójú HPV-típus lehet felelős ezeknek a daganatoknak és rákmegelőző állapotainak kialakulásáért. Azonban nincs információnk arról, hogy milyen a HPV-típusok gyakorisági eloszlása cervicalis intraepithelialis neoplasiákban, és milyen összefüggés van a HPV-gyakorisági eloszlás és a párhuzamosan végzett citológiai diagnózis között. Célkitűzés: Ebben a munkában új adatokat kívántunk szolgáltatni a HPV-vel összefüggő daganatos betegségek 2009–2015 közötti előfordulási gyakoriságáról és halálozási arányáról Magyarországon. Célunk volt vizsgálni a méhnyak citológiai diagnózisa és mellette egyidejűleg elvégzett HPV-tipizálás összefüggéseit, végül azt, hogy a HPV-ellenes vakcinák várhatóan milyen hatékonysággal képesek megelőzni a méhnyakrákot. Módszer: A HPV-vel összefüggő daganatok epidemiológiai adatai a Nemzeti Rákregiszterből származnak. A HPV-tipizálás Linear Array HPV Genotyping Test segítségével történt. Az egyidejűleg elvégzett méhnyak-citológiai vizsgálatot és HPV-tipizálást 2006 és 2016 között gyűjtött összesen 2048 mintán végeztük. Eredmények: Magyarországi epidemiológiai adataink szerint a szájüregi, oropharynx-gége és anogniális régiókat tekintve a leggyakoribb daganatos előfordulás férfiaknál a gégerák, nőknél a méhnyakrák. A fej-nyaki carcinomák előfordulási gyakorisága a 2009–2015 közötti időintervallumban férfiaknál nem változott, nőknél a nyelvgyöki laphámrákok incidenciája fokozatosan nőtt, a méhnyakrák előfordulási gyakorisága a 2011–2015 közötti időszakban szintén emelkedett. Meghatároztuk az egyszeres és egyidejű többszörös HPV-fertőzés klinikai jelentőségét, és vizsgáltuk a HPV-típusok gyakorisági eloszlását, valamint összefüggését a citológiai diagnózissal CIN-ben. Azt találtuk, hogy az IACR Working Group által a valószínűleg/esetleg carcinogen pHR-HPV csoportba sorolt vírusoknál a citológiai negativitás jóval magasabb (56% versus 47%), a HSIL-pozitivitás viszont jóval alacsonyabb volt (9,7% versus 17,9%), mint a HR-HPV csoportban. A többszörös vírusfertőzés a HPV-típusoktól függetlenül magas rákkockázatot jelent. A HPV16 nemzetközi közleményekből ismert előfordulási gyakorisága méhnyakrákban kétszerese annak, amit mi CIN-ben találtunk (60% versus 30%). A HPV18 carcinomában a második leggyakoribb, CIN-ben a kilencedik. A HR-HPV35 sokkal ritkább, a pHR-HPV53, a pHR-HPV66 és a pHR-HPV73 viszont gyakoribb CIN-ben, mint carcinomában. A HPV-ellenes védőoltások preventív hatását értékelve jelentős különbségeket találtunk akkor, ha az egyik betegcsoportban mintánként csak egy, a másikban egyszerre több HPV is elfordult. Következtetések: Nőknél a nyelvgyöki laphámrákok (CO1) incidenciája évről évre egyenletesen emelkedik, másrészt a méhnyakrák (C53) előfordulási gyakorisága 2011–2015-ben az előző évekhez viszonyítva szintén fokozatosan emelkedik. A 9-valens vakcina által lefedett HPV-típusok preventív hatása összesítve 80,3%. Ez az arány azonban magasabb is lehet annak következtében, hogy az egyes HPV-típusok transzformálóképessége nem azonos, így a rákban előforduló irodalmi HPV-gyakoriságokat figyelembe véve a 9-valens vagy a 2- és 4-valens vakcina preventív hatása elérheti a 93%-ot vagy a 73%-ot. Bár a nyolc pHR-HPV biológiailag kétségtelenül aktív, mégsem kell őket bevonni a populációszintű HPV-DNS alapú méhnyakrákszűrési programba. Orv Hetil. 2017; 158(31): 1213–1221.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Róbert Koiss, Imre Boncz, Zoltán Hernádi, and Zoltán Szentirmay

Absztrakt:

Az új méhnyakszűrési irányelv megalkotásában két fontos szempont játszott szerepet. Az egyik az a bizonyított tény, hogy a méhnyakrák és rák előtti állapotok kialakulásában oki szerepet játszik a humán papillomavírus magas kockázatú törzsei okozta fertőzés. A másik a HPV-fertőzés biológiai viselkedésének beépítése az új szűrési eljárásba. Az új szűrési eljárásnak hűen tükröznie kell a méhnyak karcinogenezisét. A szervezett, populációszintű, életkor-specifikus méhnyakszűrés fokozná az átszűrtségi arányt, valamint a szűrés érzékenységének a fokozásával csökkenthetné az intervallumrákok számát. Orv Hetil. 2017; 158(52): 2062–2067.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: Zoltán Szentirmay, Mónika Gallai, Orsolya Serester, János Szőke, and Erika Tóth

Absztrakt

A microsatellita-instabilitás (MSI) hozzájárul a vastagbélrák kialakulásához, befolyásolja annak várható kórlefolyását és a személyre szabott daganatellenes kezelés körülményeit. Az MSI a daganat morfológiai megjelenésének megváltozásával is együtt jár, ezért a rutin hematoxilin-eozin (H&E) alapú szövettani vizsgálat alkalmas lehet a microsatellita-státus valószínűsítésére. Munkánk célja volt, hogy a rutin szövettani diagnosztikai gyakorlat számára használható módon bemutassuk azokat a klinikopatológiai jellegzetességeket, amelyek megkönnyítik a microsatellita-stabil és -instabil colorectalis carcinomák felismerését. Az Országos Onkológiai Intézet Sebészi és Molekuláris Daganatpatológiai Centrumában vizsgált vastagbélrák-esetek közül 384 daganat lokalizációját, klinikai stádiumát, microsatellita-státusát, valamint a daganat felfedezésekor a betegek életkorát figyelembe véve választottunk ki 26 herediter nem-polyposus colorectalis carcinomát (HNPCC), 22 sporadikus MSI-H (magasfokú microsatellita-instabilitás) és 76 microsatellita-stabil (MSS) vagy alacsonyfokú microsatellita-instabilitást mutató (MSI-L) carcinomát. Ezekben az esetekben vizsgáltuk az MSI-státussal összefüggésbe hozható morfológiai jellegzetességek előfordulási gyakoriságát. Vizsgálatunk során kimutattuk, hogy az MSS/MSI-L, illetve a HNPCC és az időskori sporadikus MSI-H tumorok a kormegoszlás, a felfedezéskori klinikai stádium, a lokalizáció és a szövettani szerkezet segítségével nagy valószínűséggel akkor is felismerhetőek, ha egyébként genetikai microsatellita-instabilitási teszt nem áll rendelkezésre. A kifejezett microsatellita-instabilitással összefüggésbe hozható morfológiai jel a tumorsejtek között vagy a daganat stromájában tumorinfiltráló limfociták jelenléte, a kerek vagy ovális, nagy izolált nucleolust tartalmazó vesicularis sejtmag és az expanzív növekedés a daganat széli részein. Ha a rutin patológiai vizsgálat során a fenti klinikopatológiai jellegzetességeket figyelembe vesszük, akkor nagy valószínűséggel helyesen következtethetünk egy vastagbélrák microsatellita-státusára. Ez az eljárás megkönnyíti és széles körben hozzáférhetővé teszi a legmegfelelőbb daganatellenes terápia meghatározását, illetve az ehhez szükséges molekuláris patológiai vizsgálatok kiválasztását.

Restricted access

Absztrakt:

Széles körű genetikai vizsgálatok (genome-wide association studies, GWAS) kimutatták, hogy a népességben olyan örökletes genetikai eltérések fordulnak elő, amelyek a sporadikus vastagbélrákok kialakulását befolyásolják. Ezek egy bázist érintő DNS-szekvencia-variációk (single nucleotide polymorphism, SNP), amelyek számos kromoszómában elszórtan helyezkednek el, és ha éppen daganatkeletkezéssel kapcsolatos gének szomszédságában fordulnak elő, variábilis alléljaik megváltoztatják az adott, egyébként nem mutáns gének működését, és ezzel megnövelik a daganat kialakulásának kockázatát. Magyarországi adatokat kívántunk szolgáltatni hat vastagbélrák-hajlamosító SNP-kockázati szekvencia variációinak előfordulási gyakoriságáról és kockázatnövelő hatásáról vastagbélrákban, összehasonlítva a normál-kontrollpopulációval, továbbá vizsgáltuk a vastagbélrákban megbetegedett páciensek tumorlokalizációjának és RAS-mutációs státusának megoszlását is. Összesen 47 nem daganatos, illetve 47 daganatos beteg vérmintáját vagy a szájnyálkahártyáról vett sejtmintáját vizsgáltuk. DNS-izolálás után a szekvenciavariációkat aszimmetrikus, úgynevezett LATE PCR és olvadáspontanalízis-módszerrel, két SNP-specifikus primer, jelöletlen próba és interkaláló fluoreszcens festék segítségével LC480 (Roche) típusú készüléken mutattuk ki. Vastagbélrákos betegekben előforduló daganathajlamosító SNP-k homozigóta kockázati alléljainak gyakorisági eloszlását hasonlítottuk össze nem daganatos személyek genomjában meglévő hasonló allélvariációk előfordulási gyakoriságával, továbbá az SNPnexus adatbázisban tárolt európai (CEU) populációs adatokkal. A vizsgált SNP-k homozigóta kockázati allélja a saját kontrolladatokhoz, illetve a CEU-populációhoz viszonyítva vastagbélrákban 1,5–2,3-szor gyakrabban fordult elő; a heterozigóta allélok egyforma gyakorisággal fordultak elő tumoros és kontrollpopulációban. Vizsgáltuk a hat SNP homozigóta kockázati alléljának együttes előfordulását egy időben, egy személyben. 47 vastagbélrákos betegünk között 3 esetben is volt olyan személy, akiben egyszerre három, 5 esetben egyszerre két különböző SNP homozigóta kockázati allélja fordult elő, 24 esetben valamelyik SNP-nek csak 1 kockázati allélját találtuk meg, 15 esetben nem találtunk kockázati allélt a DNS-mintákban. A 47 tagú nem daganatos kontrollpopulációban mindössze három személynél fordult elő egyszerre két különböző homozigóta kockázati allél, és 17 mintában csupán 1 kockázati allél fordult elő. A daganatos és a kontrollcsoportban a homozigóta kockázati allélok előfordulási gyakorisága egymástól szignifikánsan eltért. A vastagbélrák-lokalizáció a bal colonfélben, valamint a KRAS-mutáció szignifikánsan gyakoribb volt a homozigóta kockázati allélt hordozó betegekben. NRAS-mutáció a 47 daganatos mintában nem fordult elő. A genom alacsony penetranciával öröklődő szekvenciavariációi reálisan befolyásolják a vastagbélrák kialakulásának kockázatát a szomszédos gének működésére gyakorolt hatással, de a kockázat mértéke személyre szabott, és ezt a környezeti faktorok, illetve az étrend is befolyásolja. Orv Hetil. 2018; 159(40): 1614–1623.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: Gábor Tusnády, István Gaudi, Lídia Rejtő, Miklós Kásler, and Zoltán Szentirmay

Absztrakt

Magyarországon 1999-ben indult a Nemzeti Rákregiszter az Országos Onkológiai Intézet fennhatósága alatt; feladata a különböző rosszindulatú daganatok előfordulási gyakoriságának meghatározása. A daganatos betegek túlélési valószínűségének becslésére új módszert dolgoztak ki, a periódusanalízist. Ennek a módszernek a továbbfejlesztéseként a magyar daganatos betegek túlélését Gompertz-eloszlással közelítjük. A magyar Nemzeti Rákregiszter adataiból jelen túlélési vizsgálatunkba azon daganatokat vontuk be, amelyeket 2002. január 1. és 2005. december 31. között ismertek fel, mert ezek már elég távol vannak a regiszter indulásától, így nem tükrözik a kezdeti hibákat, viszont a jelentől is elég messze vannak ahhoz, hogy a korrekciójuk befejezettnek tekinthető. Férfiaknál 21, nőknél 23 daganatlokalizációra meghatároztuk a Gompertz-eloszlás paramétereit és ennek alapján megadtuk az elméletileg várható túlélési valószínűségeket. Ebben a vizsgálatban nem vettük figyelembe sem a klinikai stádiumot, sem egyéb, a regiszterben fellelhető adatot. A Gompertz-eloszlás szerint minden esetben fennáll a daganat teljes gyógyulásának lehetősége és ennek valószínűsége már aránylag rövid követési idő alapján megbízhatóan becsülhető. Eredményeinket Kanada, Olaszország, Norvégia és Finnország ötéves túlélési adataival hasonlítottuk össze és lényeges különbségeket nem találtunk. Férfiaknál és nőknél is az egyes lokalizációkon belül az összehasonlított adatok eltérései lényegesen kisebbek, mint a különböző lokalizációk közötti eltérések.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, László Tóth, Zoltán Szentirmay, János Papp, Imre Antal, Pál Vadász, Alexandra Bartal, and Miklós Kásler

A mellkasi desmoid tumorok ritka, borderline daganatok. A tumor elsődleges kezelése a radikális sebészi eltávolítás. A mikroszkóposan ép sebészi szél elérése gyakran komoly műtéttechnikai kihívást jelent, mivel a tumor infiltrálhatja a csontos mellkasfalat, a vállöv csontjait, a tüdőparenchymát, a plexus brachialist, valamint a mediastinum vitális képleteit. A mellkas stabilitásának megőrzése, az optimális funkcionális és esztétikai eredmény elérése szintetikus hálók beültetését, illetve autológ szövettel történő plasztikai rekonstrukciókat tehet szükségessé. A multidiszciplináris műtétek még speciális centrumokban is magas morbiditással járhatnak. A szerzők közleményükben multicentrikus retrospektív feldolgozás keretében sporadikus mellkasfali, illetve intrathoracalis desmoid tumorok sebészi ellátásának technikáját elemzik, illetve irodalmi összehasonlítást folytatnak. Orv. Hetil., 2011, 152, 3–13.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Mihály Bak, Mária Séberné Éll, Melinda Bóka, Zsuzsanna Veleczki, Tibor Nyári, Imre Pete, and Zoltán Szentirmay

Bevezetés: A hagyományos Papanicolaou-cervixkenetet világszerte az úgynevezett folyadékalapú (liquid-based) citológia váltotta fel. Egyértelműen bizonyított, hogy a folyadékalapú citológia alternatív módszer. Célkitűzés: A dolgozat célja a folyadékalapú méhnyakrákszűrés magyarországi eredményeinek, diagnózisainak követése, citohisztológiai összehasonlítása, illetve minőségbiztosítása volt. Módszer: 4573 folyadékalapú citológiai cervixkenetet a Bethesda (2001) beosztás szerint klasszifikálták. A humán papillomavírus tipizálását valós idejű polimeráz láncreakció módszerével határozták meg. Eredmények: A diagnózisok megoszlása: negatív 2323 (50,8%), egyéb, nem neoplasticus 2017 (44,1%) és kóros, neoplasticus 233 (5,1%). A nem értékelhető kenetek száma 43 (0,9%) volt, mérsékelt fokú intraepithelialis laesiót 87 esetben (1,9%), kifejezett fokú intraepithelialis laesiót 24 esetben (0,5%), carcinomát 23 esetben (0,5%) észleltek. A citológiai és hisztológiai leletek közötti korreláció alapján a módszer szenzitivitása 93,2%, specificitása 100%, pozitív prediktív értéke 100%-nak bizonyult. A folyadékalapú citológiai módszerrel a mérsékelt és kifejezett fokú intraepithelialis laesiót mutató kenetek aránya az előző évek azonos időtartamához viszonyítva 0,82%-ról 2,51%-ra emelkedett. Humán papillomavírus-DNS-meghatározást 81 esetben végeztek (pozitív prediktív érték 99%). Az 51 kóros hámelváltozás kapcsán 50 (98%) esetben igazolódott humán papillomavírus-fertőzés, ezek közül 20 (24,7%) alacsony, 46 (56,8%) pedig magas kockázatú volt. Következtetések: A szerzők megállapították, hogy tanulmányukban a folyadékalapú cervixcitológiai vizsgálat minőségbiztosítási eredményei megfelelnek a nemzetközileg elvártaknak. A folyadékalapú vizsgálat alternatív cervixcitológiai módszer, és hatékonysága, valamennyi paramétert tekintve, sokkal jobb a hagyományos Papanicolaou-cervixkenethez képest. Orv. Hetil., 2014, 155(18), 708–714.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Szabolcs Mátyás, Tünde Varga, Péter Kovács, Márton Kónya, Klára Rajczy, Éva Babenko, Barbara Szabó, G. Steven Kaali, and Zoltán Szentirmay

Absztrakt

A preimplantációs genetikai diagnózis alkalmazásával lehetőség van arra, hogy beültetésre csak egy adott genetikai rendellenességben nem érintett preembriók kerüljenek. A szerzők trophectoderma-biopszia és vitrifikáció kombinációját alkalmazták monogénes betegség vizsgálatára. A genetikai vizsgálat indikációja a feleség korábban diagnosztizált 1-es típusú neurofibromatosisa volt. Az in vitro fertilizáció és a preembriók tenyésztése szekvenciális tápoldatok alkalmazásával történt. Az ötödik napon hét blasztocisztából lehetett mintát venni, amelyeket ezután vitrifikáltak. A polimeráz láncreakcióval végzett genetikai vizsgálat eredménye alapján két blasztociszta rendelkezett normális genotípussal. A felengedett blasztociszták beültetését és zavartalan terhességet követően az asszony egészséges fiúgyermeknek adott életet. Orv. Hetil., 2015, 156(44), 1787–1792.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Miklós Kásler, Nándor Ács, Zsuzsanna Bata, Dávid Dankó, Zoltán Hernádi, Mihály Kálmán, László Kornya, Julianna Kovács, Gyula Mészáros, Márk Péter Molnár, Zoltán Mór, Zoltán Novák, Gábor Sobel, Zoltán Szentirmay, László Takács, and Tímea Tisza
Open access