Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: Zoltán Vajda x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: A D-dimer-teszt legfőbb indikációs területe a vénás thromboemboliás betegségek kizárása. A kereskedelemben elérhető különböző D-dimer-tesztek tulajdonságai viszont jelentősen különbözhetnek egymástól, és a velük kapott eredmények is nehezen hasonlíthatók össze. Célkitűzés: Célunk az volt, hogy összehasonlítsunk három, kereskedelmi forgalomban lévő D-dimer-tesztet, vizsgáljuk az ugyanazon mintán kapott eredmények korrelációját, illetve a vágóértékek optimalizálásával összehangoljuk a tesztek szenzitivitását és specificitását. Módszer: A Semmelweis Egyetemen 158, vénás thromboembolia gyanújával vizsgált beteg plazmamintájában határoztuk meg a D-dimer-szintet három különböző reagenssel. Az egyik tesztet (INNOVANCE D-Dimer) referensnek választottuk, és a másik két teszt (STA-Liatest D-Di; Dia-D-DIMER) esetében vizsgáltuk a teszt eredménye alapján pozitív/negatív betegeket, a vágóérték 0,2–1 µg/ml (fibrinogénekvivalens egység – FEU) közötti változtatása mellett. Khi-négyzet-próbával, illetve a diagnosztikai tesztet jellemző paraméterek számolásával megbecsültük az optimális vágóértéket e tesztek esetében. A D-dimer-szintek korrelációját regressziós analízissel vizsgáltuk. Eredmények: A khi-négyzet-statisztika alapján a STA-Liatest D-Di teszt 0,3 és 1 µg/ml (FEU) között változtatott vágóértékei mellett nincs szignifikáns különbség az INNOVANCE D-Dimer-hez képest. A Dia-D-DIMER esetében, 0,2–0,3 µg/ml (FEU) vágóértékeknél szignifikáns a különbség, 0,4 µg/ml (FEU)-nál határeset, és 0,5–1 µg/ml (FEU) értékeknél nincs egyértelmű különbség a tesztekkel kapott eredmények között. A STA-Liatest D-Di szenzitivitásának értéke 82,7 és 100% között mozgott 0,2–1 µg/ml (FEU) közötti vágóértékek esetében, míg a Dia-D-DIMER-nél 92,3 és 100% közöttiek az értékek. A specificitásértékek 50–96,3%, illetve 35,2–87% között mozogtak. Az optimális vágóérték becslésekor a STA-Liatest D-Di tesztnél a 0,5–0,6, míg a Dia-D-DIMER tesztnél a 0,7 µg/ml (FEU) vágóértéket állapítottuk meg. Következtetés: Minden diagnosztikus laboratóriumnak meg kell határoznia, hogy a vizsgált populációban az általa használt D-dimer-tesztnél mekkora az optimális vágóérték. Orv Hetil. 2019; 160(15): 585–592.

Open access

A szerzők halántéktáji, kiterjedt, recidív basalioma sebészi kezelésében Integra irharegenerációs mátrix alkalmazásáról számolnak be. Kimetszés után az Integrával fedett terület 180 cm2 volt. Az Integra fedése céljából a bőrátültetést a 28. napon végezték. Mind az Integra, mind a bőrtranszplantátum 100%-ban megtapadt. Integra irharegenerációs mátrixszal jó funkcionális és esztétikai eredmény érhető el a koponyacsontok feletti kiterjedt bőrdaganatok sebészi kezelésében. Orv. Hetil., 2013, 154, 225–227.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A COVID–19 kórlefolyásában újabban több szerző felvetette a D-dimer-pozitivitás és a D-dimer-emelkedés prediktív értékét a betegség súlyosbodásában, illetve az eseti halálozásban. Célkitűzés: Magyar betegek értékeinek összehasonlítása a nemzetközi adatokkal, ennek részeként a D-dimer prediktív értéke a 2 héten belüli eseti halálozásra. Módszerek: A szerzők 51, RT-PCR-rel igazolt SARS-CoV-2-fertőzött beteg D-dimer-eredményeit dolgozták fel retrospektív módon. Megvizsgáltuk, hogy ha a D-dimer eléri vagy meghaladja a vágóérték 4-szeresét, akkor ez milyen kockázatot (odds ratio) jelent a halálozásra. Logisztikus regresszióval meghatároztuk, hogy a 2 héten belüli halálozás esélyhányadosa a konvencionális vágóérték hányszorosa mellett lesz szignifikáns. Eredmények: Az 51 betegből 13 halt meg a kórházba kerülést követően 2 héten belül. Megállapítottuk, hogy a tradicionális, 0,5 µg/ml FEU vágóérték mellett meghatározott D-dimer-pozitivitásnak alacsony a prediktív értéke a halálozásra. Ha azt vizsgáltuk, hogy a D-dimer eléri vagy meghaladja a vágóérték 4-szeresét, és ez milyen kockázatot jelent a halálozás szempontjából, akkor a logisztikus regresszió paraméterei 1,64-szeres emelkedést mutattak (p = 0,00183), és az esélyhányados (odds ratio) értéke 5,17 (CI 95% = 1,32–20,22) volt. A D-dimer prediktív értéke a halálozásra az életkor függvényében változik. A 13 elhunyt közül 12 idősebb volt 80 évesnél, így a 80 év feletti életkor a magas D-dimer-szintnél nagyobb kockázatot jelentett a halálozásra, odds ratio: 20,7 (CI 95% = 2,41–175,5). Következtetés: A több mint négyszeres vágóértékre emelkedett D-dimer-szint az életkor mellett COVID–19-ben előre jelezheti a 2 héten belüli halálozást. Orv Hetil. 2020; 161(41): 1739–1743.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Imre Boncz, Lajos Döbrőssy, Zoltán Péntek, Attila Kovács, András Budai, László Imre, Réka Vajda and Andor Sebestyén

Bevezetés: Az országos kiterjedésű, szervezett emlőszűrési program 2002 januárjában indult el Magyarországon a 45–65 év közötti nők számára 2 éves szűrési intervallummal. Célkitűzés: A dolgozat célja a szervezett országos emlőszűrési program 2008–2009. évi részvételi mutatóinak meghatározása. Módszer: Az elemzésben szereplő adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozási adatbázisából származnak. A 45–65 éves nők körében meghatározásra került azok aránya, akik a program 4. ciklusában (2008–2009) akár szűrési, akár diagnosztikai célú képalkotó emlővizsgálaton vettek részt. Eredmények: A szűrési célú képalkotó emlőfelvételen részt vettek aránya (átszűrtség) a 2000–2001-es 7,6%-ról a 2008–2009-es szervezett emlőszűrési ciklusban 31,2%-ra emelkedett. A diagnosztikus célú képalkotó emlőfelvételen részt vettek aránya (átvizsgáltság) pedig ugyanezen időszakokban 20,2%-ról 20,4%-ra (2008–2009) nőtt. Az országos lefedettség (átszűrtség + átvizsgáltság) ennek megfelelően a szervezett szűrés hatására 26,6%-ról (2000–2001) 50,1%-ra (2008–2009) nőtt a 45–65 év közötti nők esetében. A részvételi arány 2002–2009 között stagnált. Következtetések: Az emlőrák miatti halálozás érdemi csökkentéséhez az emlőszűrési program részvételi arányainak emelése szükséges. Orv. Hetil., 2013, 154(50), 1975–1983.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Béla Buda, Eszter Simon, Zoltán Vidnyánszky, Zsuzsanna Vajda, Viktor Binzberger, Endre Takács, Emőke Bagdy, Eszter Hámori, János Kállai and Melinda Pohárnok

A nevelés terepei a pszichológus szemével [Vajda Zsuzsanna - Kósa Éva: Nevelés­lélektan] (Buda Béla) Tükörben az emlékezet tükre [Douwe Draaisma: A metaforamasina. Az emlékezés egyik lehetséges története] (Simon Eszter) Ne hagyja figyelmen kívül! [Czigler István: A figyelem pszichológiája] (Vidnyánszky Zoltán) Logikai csoportosulatok: egyén és társadalom [Jean Piaget: Szociológiai tanul­mányok] (Vajda Zsuzsanna) A pszichológia múltjáról [Pléh Csaba - Győri Miklós (szerk.): Olvasmányok a kísérleti pszichológia történetéből] (Binzberger Viktor) Új-ság a reprezentációról [László János - Kállai János - Bereczkei Tamás: A reprezentáció szintjei] (Takács Endre) A klinikusok panorámája: több szemmel [Timothy J. Trull - E. Jerry Phares: Klinika pszichológia. Elmélet, módszertan és hivatás] (Bagdy Emőke)  (Hámori Eszter) (Kállai János) (Pohárnok Melinda)

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Tóth, Gábor Lukács, Zsolt Cselik, Gábor Bajzik, Miklós Egyed, Zsolt Vajda, Katalin Borbély, Janaki Hadjiev, Tünde Gyarmati, Miklós Emri, Árpád Kovács and Imre Repa

Absztrakt:

Hazánkban az első és eddig egyetlen centrumként a Kaposvári Egyetem Egészségügyi Központjában üzemel multimodalitású PET/MR képalkotó berendezés. Összefoglaló közleményünk célja bemutatni a PET/MR képalkotás hazai klinikai alkalmazásának lehetőségeit, a tumoros és nem malignus kórképek diagnosztikájában szerzett kezdeti tapasztalatainkat, illetve az új hibrid képalkotó technológia további, jövőbeli alkalmazási területeinek ismertetése. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1375–1384.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Judit Szabó, Róza Ádány, József Balla, Zoltán Balogh, Zoltán Boda, István Édes, István Fekete, Miklós Káplár, János Mátyus, László Oláh, Sándor Olvasztó, György Paragh, Dénes Páll, György Pfliegler, Gusztáv Vajda, Margit Zeher and László Csiba

Az érelmeszesedés generalizált betegség, amely egyaránt károsítja az intracerebralis, carotis, coronaria-, vese- és perifériás ereket. A korai morfológiai és funkcionális károsodások már a második–harmadik életévtizedben kimutathatók, és a betegség progressziója függ a kockázati tényezők gyakoriságától, súlyosságától és az egyéni érzékenységtől. Noha a vascularis kockázati tényezők (dohányzás, túlsúly, életkor, egészségtelen táplálkozás, mozgáshiány, magas vérnyomás, cukorbetegség, idült vesebetegség és dyslipidaemia) közösek és gyakoriak a különböző érbetegségekben, de a jelen klinikai rutin mesterségesen különböző szubdiszciplínák feladatává teszi az egyes vascularis manifesztációk átvizsgálását és kezelését a polypragmasia állandó veszélyével. A közelmúltban világméretű felmérések igazolták a sokszervi károsodásban szenvedő vascularis betegségek holisztikus szemléletét úgy a diagnosztika, mint a terápia területén. A jelen összefoglaló áttekinti a vascularis betegségek határterületi kérdései területén elért legújabb eredményeket és felvázolja a jövő perspektíváit. Orv. Hetil., 2012, 153, 483–498.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Miklós Tóth, Zsolt Vajda, Zoltán Görömbey, Ferenc Molnár, László Major, Judit Tőke, István Szabolcs, Nikolette Szücs, László Kovács, Róbert Kiss, Sándor Czirják, László Fütő, Edit Gláz, Miklós Góth and Károly Rácz

A hipofízis adrenokortikotropin-termelő adenomája okozta Cushing-kór és az ectopiás Cushing-szindróma elkülönítése a hagyományos hormonvizsgálatok és a képalkotó vizsgálatok segítségével nem mindig lehetséges. A két betegség elkülönítésének aranystandardja napjainkban a sinus petrosus inferiorok szelektív katéterezése (IPSS) során nyert vérmintákból történő ACTH-meghatározás. A szerzők 1999 és 2005 között 34 Cushing-szindrómás betegen összesen 41 alkalommal végeztek IPSS-t, akiknél a dinamikus hormonvizsgálatok és a képalkotó vizsgálatok alapján az ACTH-dependens Cushing-szindróma okát nem lehetett egyértelműen megállapítani. A beavatkozás szenzitivitásának meghatározásakor 25 beteg 31 vizsgálatának eredményét értékelték, akiknél a végleges diagnózist sikeres műtéti beavatkozás vagy szövettani vizsgálat erősítette meg (22 ACTH-termelő hipofízisadenoma, 3 ectopiás Cushing-szindróma). Az IPSS eredményét pozitívnak tekintették, ha a kiindulási centrális/perifériás plazma-ACTH-hányados >2,0, vagy kortikotrop releasing hormon (CRH) adása után >3,0 volt. A 31 vizsgálat eredménye 20 esetben valódi pozitív, 3 esetben valódi negatív, 8 esetben álnegatív volt, álpozitív eset nem fordult elő. Az eredmények alapján az IPSS szenzitivitása 71,4%. Az ál-negatív 8 beteg közül 4 esetben a vizsgálatot megismételték, mind a négy betegben pozitív eredménnyel. Cushing-kórban a 20 valódi pozitív vizsgálat közül 14 esetben a diagnózis a 0 perces ACTH-szintek alapján is megállapítható volt, a CRH utáni 5 perces vérminták alapján 19 betegnél lehetett a Cushing-kór diagnózisát megállapítani. Az IPSS vizsgálat itt bemutatott első hazai feldolgozásában a módszer szenzitivitása alacsonyabb, mint a jóval nagyobb betegforgalmú külföldi endokrin centrumokban. A kisebb szenzitivitás technikai okokon túlmenően azzal is magyarázható, hogy a szerzők az IPSS-t csak szigorúan válogatott esetekben, az egyéb vizsgálatokkal nem egyértelműen kórismézhető betegeken végzik.

Restricted access