Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Zoltán Veress x
Clear All Modify Search

A növényfajták állami elismerésének és oltalmazásának egyik feltétele az eredményes DUS vizsgálat, melynek egyik lényeges eleme a megkülönböztethetőségi (Distinctness) vizsgálat. A megkülönböztethetőség a morfológiai tulajdonságok kifejeződési fokozataiban rejlő különbségen alapul, melyet egy adott küszöbértékhez viszonyítunk. A küszöbérték (d'x) megválasztása alapvetően meghatározza a fajták megkülönböztethetőségét. Elemzésünkben homogén és heterogén küszöbvektort alkotó küszöbértékek változtatásának megkülönböztethetőségre gyakorolt hatását vizsgáltuk martonvásári és szegedi nemesítésű őszi búza fajták 2006. évi DUS fajtaleírás mátrixát felhasználva. A fajták páros összehasonlításával vizsgáltuk a megkülönböztethetőségi küszöbvektor (D'x), illetve az azt alkotó küszöbértékek (d'x) és a megkülönböztethető fajták viszonyát. A homogén küszöbvektorokkal kapcsolatban megállapítottuk, hogy a d'x = 3 küszöbérték választása eredményez kezelhető mértékű megkülönböztethető, illetve nem megkülönböztethető fajtapár arányt. A két fajtacsoport közötti nem megkülönböztethető fajtapár különbség matematikailag igazolható. A heterogén küszöbvektorok esetében a d'x = 3 küszöbértéket tulajdonságonként egy értékkel csökkentve és növelve láthatóvá váltak azok a tulajdonságok közötti különbségek, melyek jelentős hatást gyakoroltak a megkülönböztethetőségre. A küszöbvektor változtatásának hatása alapján a tulajdonságokat 5 csoportba soroltuk. A DUS vizsgálatok során a megkülönböztethetőség megállapítására felhasznált küszöbvektorok alkalmasak a különböző fajtacsoportok közötti morfológiai különbségek feltárására is.

Restricted access
Authors: András Jánosi, Péter Ofner, Zoltán Kiss, Levente Kiss, Róbert Gábor Kiss, József Dinnyés, Zoltán Járai, Gergely Nagy, Gábor Veress and Tamás Ferenci

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők szívinfarktust túlélt betegek terápiahűségét (adherencia) vizsgálták a másodlagos prevenció szempontjából szóba jövő gyógyszerek esetén. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszterben 2013. január 1. és 2014. december 31. között regisztrált szívinfarktusos betegek közül azok kerültek a vizsgált betegcsoportba, akik a heveny myocardialis infarctust túlélték és a kórházi kezelést követően 180 napig nem volt újabb eseményük. Ezen kritériumoknak 14 843 beteg felelt meg, akiket egy évig követtek. Vizsgálták a sztatin, a béta-blokkoló, a thrombocytaaggregáció-gátló, valamint az angiotenzinkonvertáló enzim/angiotenzinreceptor-blokkoló kezeléshez való adherenciát. A „gyógyszerszedést” az Egészségbiztosító Pénztár gyógyszer-finanszírozási adatbázisa alapján követték. Az adherenciát az indexeseménytől a végpontig (vagy a cenzorálásig) eltelt idő és a kiváltott készítményekkel való ellátottsági idő hányadosaként határozták meg. Végpontnak a halált vagy az újabb infarktus előfordulását tekintették. Többváltozós modellel elemezték az adherenciát és a túlélést. Eredmények: Jó adherenciát (\>80%) találtak a klopidogrel, sztatin, béta-blokkoló, aszpirin és ACEI/ARB esetén a betegek 64,9%, 54,4%, 36,5%, 31,7% és 64,0%-ánál. Azoknál a betegeknél, akiknél az infarktus kezelésekor percutan intervenció történt, magasabb terápiahűséget találtak (p<0,01) minden gyógyszer esetén, kivéve a béta-blokkolókat (p = 0,484). A többváltozós elemzés során igazolták, hogy a sztatin, klopidogrel, ACEI/ARB adherencia 25 százalékpontos növekedése a végpontok bekövetkezésének 10,1%-kal (p<0,0001), 10,4%-kal (p = 0,0002), 15,8%-kal (p<0,0001) kisebb kockázatával járt együtt. Az aszpirin- és a béta-blokkoló kezelés esetén az adherencia nem függött össze a végpontok bekövetkezésének kockázatával. Következtetés: A sztatin, klopidogrel, ACEI/ARB kezelés esetén a magasabb adherencia jobb hosszú távú prognózissal járt együtt. Orv Hetil. 2017; 158(27): 1051–1057.

Restricted access
Authors: Gergely Szalay, Linda Judák, Zoltán Szadai, Balázs Chiovini, Dávid Mezey, Dénes Pálfi, Miklós Madarász, Katalin Ócsai, Ferenc Csikor, Máté Veress, Pál Maák and Gergely Katona

Absztrakt

Az Orvosi Hetilap 2015. december 27-én megjelent 52. számának fenti közleményében [Orv. Hetil., 2015, 156(52), 2120–2126, DOI: 10.1556/650.2015.30329] Mezey Dávid nevét nem pontosan adták meg. A levelező szerző kérte a név helyesbítését.

Restricted access
Authors: Gergely Szalay, Linda Judák, Zoltán Szadai, Balázs Chiovini, Dávid Mezey, Dénes Pálfi, Miklós Madarász, Katalin Ócsai, Ferenc Csikor, Máté Veress, Pál Maák and Gergely Katona

Absztrakt

Bevezetés: A kétfoton-mikroszkópia ideális eszköz annak tanulmányozására, hogy a különböző jeleket hogyan dolgozza fel az élő agyszövet. Kezdetben a pásztázó képalkotással teljes képeket készítettek, ami nem alkalmas gyors 3D-s jelek, mint például akciós potenciálok nyomon követésére. Célkitűzés: A szerzők célja különféle neuronalis aktivitás mintázatok mérése volt optikai úton. Módszer: A szerzők új lézerpásztázó módszereket dolgoztak ki és kifejlesztették az ezeket megvalósító mikroszkóphardvert. Eredmények: Többszörös vonal menti pásztázás lehetővé teszi, hogy a kísérletező több, számára érdekes mintarészletet mérjen, ennek eredményeképpen nemcsak a mintavételi sebesség nő, hanem a fluoreszcens tranziensek jel-zaj viszonya is. Ezen elvet továbbvíve kifejlesztettek egy akusztooptikai eltérítőkön alapuló 3D lézerpásztázó kétfoton-mikroszkópot, amely milliméteres mélységelérési tartománnyal és milliszekundum alatti időfelbontással rendelkezik. Használhatóságának bizonyítására visszaterjedő akciós potenciálok terjedését vizsgálták több száz mikrométer hosszú nyúlványokban, továbbá egérlátókéregben idegsejtek százaiban mérték szimultán a sejtek Ca2+-tranzienseit 3D véletlen címzésű üzemmódban, in vivo. Következtetések: A pásztázás leszűkítése az érdekes területekre nagy jel-zaj viszonyt és gyors ismétlési sebességet tesz lehetővé, miközben a kétfoton-mikroszkópok nagy behatolási mélysége is megtartott. Orv. Hetil., 2015, 156(52), 2120–2126.

Restricted access
Authors: András Jánosi, Péter Ofner, Fahmi Al-Maktari, Erik Hajkó, Krisztina Hati, Zoltán Járai, Mihály Józan-Jilling, Róbert Gábor Kiss, Gerda Lóczi, Géza Lupkovics, Zoltán Ruzsa, Erika Schmidt, Gábor Veress, Tibor Zsifkov and Béla Merkely

Absztrakt:

A szerzők a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter 2015. évi adatai alapján ismertetik a szívinfarktusos betegek ellátásának fontosabb hazai adatait. A vizsgált évben 12 681 beteg 12 941 eseményének adatait rögzítették a regiszter adatbázisában. A regiszter a finanszírozott kezelések 82%-át tartalmazta. A betegek 44,4%-át ST-elevációval járó szívinfarktus miatt kezelték. A szerzők jelen közleményükben ezen betegcsoport ellátásának adatait elemzik. Az ST-elevációval járó myocardialis infarctus miatt kezeltek több mint felénél (51,4%) az Országos Mentőszolgálat volt az első szakellátó. Prehospitális thrombolysis a betegek 0,23%-ánál történt. A vizsgált infarktusos események 91,6%-ánál a betegek szívkatéteres centrumban kaptak ellátást. A panasz kezdete és a szívkatéteres laboratóriumba kerülés között eltelt idő mediánja 223 perc volt. Az invazív centrumban kezelt – pozitív koronarográfiájú – betegek 94%-ánál percutan coronariaintervenció történt. A 30 napos halálozás az egész betegcsoport esetén 12,8%, míg a katéteres revascularisatióban részesült betegek esetén 8,6% volt. A különböző centrumokban (fővárosi vs. vidéki) kezelt betegek 30 napos halálozása nem különbözött. Következtetés: A hazai és a nemzetközi adatok összevetése alapján a prehospitális késés elemzése és csökkentése az elsőrendű feladat az ellátás további javítása érdekében. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 90–93.

Open access