Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Zsófia Küronya x
Clear All Modify Search

A világossejtes veserák kialakulásához vezető molekuláris biológiai eltérések egyre pontosabb megértése utat nyitott a célzott terápiák (tirozinkináz-inhibitorok és mTOR-gátlók) kifejlesztéséhez. Ezek az új szerek jelentik ma már az előrehaladott veserák standard kezelését. Az új szerek helye az áttétes vesedaganatos betegek kezelésében randomizált klinikai vizsgálatokkal dönthető el. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a jó vagy közepes prognózisú betegek első vonalú kezelésének alapgyógyszere a sunitinib, a pazopanib vagy a bevacizumab+interferon. Szelektált betegeknél sorafenib vagy jó állapotú betegeknél nagy dózisú IL-2 is szóba jön. Rossz prognózisú betegek első vonalú kezelése temsirolimusszal történik. Másodvonalban citokinre progrediáló betegeknél sorafenib, TKI-ra progrediáló betegnél everolimus jön szóba. Magyar Onkológia 54: 369–376, 2010

Full access
Authors: Zsófia Küronya, Krisztina Bíró, Fruzsina Gyergyay and Lajos Géczi

Absztrakt:

A metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatadaganat kezelésében az elmúlt hat évben öt új hatóanyag került törzskönyvezésre. E szerek szekvenciális alkalmazásával ebben a továbbra is gyógyíthatatlan betegségben jelentős túlélést lehet elérni, jó életminőség mellett. Az elmúlt évtized kutatásainak köszönhetően, egyértelművé vált, hogy a betegség progressziójának középpontjában az androgénreceptor mediálta folyamatok állnak. Az androgénreceptort érintő hormonális mechanizmusok a betegség késői stádiumáig funkcióképesek maradhatnak. Ezeknek a mechanizmusoknak még pontosabb megismerése vezetett a nómenklatúra megváltoztatásához, az új endokrin terápiák bevezetéséhez. Az új terápiák során jelentkező primer, illetve szekunder rezisztencia hátterében álló androgénreceptor-mutációk identifikálása, remodellezése újabb, még hatékonyabb androgénreceptor-gátló kezelésekhez nyithat utat. A szerzők ismertetik az androgénreceptorszignál-tengely patofiziológiáját, receptoriális szinten bemutatják a már engedélyezett gyógyszereket, valamint felhívják a figyelmet a legígéretesebbnek tűnő fejlesztésekre is. Orv. Hetil., 2017, 158(2), 42–49.

Full access
Authors: Zsófia Küronya, Krisztina Bíró, Lajos Géczi and Anikó Maráz

Absztrakt:

A metasztatikus prosztatadaganat kezelése kórélettanilag két stádiumra osztható: hormonérzékeny és kasztrációrezisztens fázis. A hormonérzékeny szakasz kezelésében a mai napig Huggins 1966-ban Nobel-díjjal jutalmazott 1941. évi megfigyelésének van kulcsszerepe, miszerint a herék eltávolítása esetén a prosztatadaganat mérete csökken. Az androgéndeprivatio, azaz a tesztoszteronhiány előidézése jelenleg a metasztatikus prosztatacarcinoma bázisterápiája, a betegeknek életük végéig ebben a kezelésben kell részesülniük. Az elmúlt nyolc évben a docetaxel mellett további öt új hatóanyag került törzskönyvezésre metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatadaganat kezelésére: sipuleucel-T, kabazitaxel, abirateron, enzalutamid, rádium-223. Ezen szerek szekvenciális alkalmazásával jelentős túlélésjavulást lehet elérni. Az új fejlesztések mellett fókuszba került a hormonérzékeny szakasz is, kiemelten a kedvezőtlenebb prognózisú, de novo áttétes betegek kezelése. Több vizsgálat igazolta az androgéndeprivatio mellett alkalmazott korai docetaxel, illetve abirateron kiváló hatékonyságát. A szerzők részletesen ismertetik a hormonérzékeny szakaszban paradigmaváltáshoz vezető klinikai vizsgálatok eredményeit, illetve felhívják a figyelmet a hazai gyakorlat nehézségeire. Orv Hetil. 2018; 159(41): 1664–1671.

Full access
Authors: Zsófia Küronya, Lajos Géczi, Fruzsina Gyergyay and Krisztina Bíró

Absztrakt:

A mellékvesekéreg-hormonok, kortikoszteroidok olyan szteroidszerkezetű molekulák, amelyek a mellékvesében termelődnek és onnan szabadulnak fel. Klasszikusan a természetes és szintetikus kortikoszteroidokat a mellékvesekéreg rendellenes működésének diagnosztizálására és gyógyítására, gyulladásos betegségek és immunológiai kórképek kezelésére alkalmazzák. Az onkológiai gyakorlatban is széles körben terjedt el használatuk. A kortikoszteroidok nélkülözhetetlenek a palliatív ellátásban, bizonyos sürgősségi onkológiai állapotokban, egyes kemoterápiás kezelések előkészítésénél és nem utolsósorban a metasztatikus kasztrációrezisztens prostatadaganat másodlagos hormonmanipuláció részeként játszanak kulcsfontosságú szerepet. A közlemény célja az onkológiai gyakorlatban alkalmazott készítmények hatásmechanizmusának bemutatása és összehasonlítása, a fenti indikációk részletezése, valamint a hosszú távú szteroidkezelés következményeinek ismertetése. Orv Hetil. 2017; 158(42): 1651–1657.

Full access
Authors: Zsófia Küronya, Tamás Martin, Edina Kiss, Mihály Szőnyi and Krisztina Bíró

Absztrakt:

A kannabisz a legnépszerűbb lágy drogok közé tartozik, a kávé, a dohány és az alkohol után világszerte a negyedik legtöbbet fogyasztott pszichoaktív szer. A két legismertebb növényi kannabinoid, a szigorúan ellenőrzött pszichotrop delta-9-tetrahidrokannabinol és a pszichoaktív hatással nem rendelkező, 2004 óta Magyarországon is elérhető, csupán bejelentési kötelezettséggel járó, étrend-kiegészítőnek minősülő kannabidiol. Az orvosi célú kannabisz használatával kapcsolatban, főleg onkológiai indikációban, számos tévhit kering. Közleményünkben összefoglaljuk a kannabisz történetét, hatásmechanizmusát, az onkológiai alkalmazásra jelenleg rendelkezésre álló evidenciákat, a jogi szabályozást, és külön felhívjuk a figyelmet a kannabidiol alkalmazásakor felmerülő potenciális veszélyekre. Orv Hetil. 2020; 161(25): 1035–1041.

Full access
Authors: Zsófia Küronya, István Bodrogi, József Lövey, Vanda Plótár, Sándor Manninger and Zsuzsanna Pápai

Absztrakt

A szerzők a hazai irodalomban elsőként ismertetik rectum-adenocarcinomából származó metakrón izolált penismetastasis esetét. Betegüknél rectum-adenocarcinoma kuratív műtétjére került sor, mely után 4 és fél évvel észleltek a penisben metastasist. Egyéb régióban áttét kialakulását igazolni nem tudták. A penisben észlelt metastasis szövettani, immunhisztológiai vizsgálata bizonyította, hogy adenocarcinomából származik. Az elváltozás kiterjedését képalkotó vizsgálatokkal rögzítették. A kuratív megoldásként szóba jövő penectomiát betegük nem fogadta el. Foglalkoznak az elváltozás klinikumával, áttekintik a palliatív terápiára vonatkozó irodalmi adatokat. Esetükben az alkalmazott palliatív radiokemoterápiával a metastasis progresszióját nem tudták megállítani, ezért a kezelést FOLFOX kezeléssel egészítették ki; egyelőre progressziót nem észlelnek.

Full access
Authors: Tibor Szarvas, Anita Csizmarik, Nikolett Nagy, Dávid Keresztes, Melinda Váradi, Zsófia Küronya, Péter Riesz and Péter Nyirády

Absztrakt:

A metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatarák kezelésére az elmúlt években számos új, különböző hatásmechanizmusú gyógyszeres kezelés vált elérhetővé. Ez a fejlődés a terápiás döntéshozatalt egyre nehezebbé teszi. Az újabb kezelésekkel szemben is megfigyelhető az alapvonali, a szerzett és a keresztrezisztencia jelensége is. Ezért tehát az elsődleges terápia helyes megválasztása mellett, az azt követő vonalakban alkalmazott kezelések sorrendje és alkalmazásuk ideje is optimalizálásra szorul. Az újabb kezelésekkel kapcsolatos rezisztenciamechanizmusok egyre nagyobb mértékben válnak ismertté. Ezzel a terápiatervezés az eddigi empirikus – főleg a kipróbálásra építő – irányából egyre inkább a racionális – az adott daganat molekuláris sajátságait is figyelembe vevő –, személyre szabott kezelés irányába mozdul el. Ebben az összefoglaló közleményben ismertetjük azokat a rezisztenciamechanizmusokat, amelyek a metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatarák kezelésében leggyakrabban használt három gyógyszerrel – docetaxel, abirateron és enzalutamid – kapcsolatosak. Többek között áttekintést nyújtunk a MDR- (multidrogrezisztens) fehérjéken keresztül megvalósuló, az androgénreceptor-, a Wnt-, a p53-szignálút, valamint a DNS hibajavító mechanizmusában részt vevő gének (mint például a BRCA és ATM) sérüléseivel összefüggésben kialakuló és a neuroendokrin differenciáció által kiváltott rezisztenciamechanizmusokról. Orv Hetil. 2020; 161(20): 813–820.

Open access