Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Zsófia Mészner x
  • All content x
Clear All Modify Search

A Streptococcus pneumoniae fertőzések valódi jelentőségét világszerte mind a laikus, mind az általános orvosi közvélemény messze alulértékeli. Csecsemő- és kisgyermekkorban a pneumococcus otitis media a leggyakrabban antibiotikum adását igénylő kórkép, míg a lényegesen ritkább pneumococcuspleuropneumonia, szepszis, pneumococcusmeningitis még akkor is nagy kockázatú, potenciálisan halálos végű kórforma, ha nem multirezisztens a kórokozó. Életkortól függetlenül számolni kell súlyos pneumococcusfertőzéssel a krónikus betegséggel, illetve lép nélkül élőkben, a bármilyen okból immunszuppresszív terápiát igénylőkben is. Időskorúakban a leggyakoribb kórforma a pneumococcuspneumonia, amelynek halálozása az elérhető terápiás lehetőségek mellett az elmúlt évtizedekben sem csökkent számottevően. Jelenleg a pneumococcusfertőzések jelentős hányada megelőzhető lehetne aktív immunizációval. A szerző vázolja a rendelkezésre álló, 10-valens, 13-valens fehérjével konjugált és 23-valens poliszacharid pneumococcusvakcinákkal elért eddigi globális és hazai eredményeket. Ismerteti a 13-valens konjugált pneumococcusvakcina új, minden életkorra vonatkozó indikációit és a pneumococcusprevenciós programok jövőbeli kihívásait. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 243–247.

Restricted access

Prevention of Streptococcus pneumoniae (pneumococcal) infections in adults

A Magyar Infektológiai és Klinikai Mikrobiológiai Társaság Vakcinológiai Szekciójának állásfoglalása (2014. október)

Orvosi Hetilap
Authors: Endre Ludwig and Zsófia Mészner

A Streptococcus pneumoniae (pneumococcus) által okozott infekciók változatlanul súlyos problémát jelentenek, a hospitalizációt igénylő felnőttkori, otthon szerzett pneumoniák mintegy 40%-át okozzák. A pneumococcusinfekciók gyakorisága és halálozási aránya 50 éves kortól meredeken emelkedik. Az életkor mellett pneumococcusinfekcióra hajlamosítanak a veleszületett és szerzett csökkent immunitású állapotok és számos krónikus megbetegedés, mint az előrehaladott máj- és vesebetegség, COPD, diabetes mellitus. A súlyos, bacteriaemiával járó pneumococcusinfekciók halálozása adekvát antibiotikumkezelés mellett is változatlanul 12% maradt az elmúlt 60 évben. A pneumococcusinfekciók jelentőségének alábecsülése elsősorban a diagnosztikus eszközök alacsony szenzitivitásának és a hemokultúravizsgálatok mellőzésének tudható be. A régóta alkalmazott 23-valens poliszacharidvakcina (PPV23) mellett a közelmúltban elérhetővé vált a 13-valens konjugált vakcina (PCV13).A két vakcina alkalmazásának indikációja és módja a nemzetközi és az OEK-ajánlás alapján: A pneumococcus elleni oltás javasolt: 50 éves kor felett mindenkinek. A krónikus betegeknek, életkortól függetlenül, akik alapbetegségük miatt fogékonyabbak a súlyos pneumococcusfertőzésre: tüdő- (COPD, asthma), szív-, vese-, máj- és cukorbetegek, immunszupprimáltak. Dohányosoknak – életkortól, betegségtől függetlenül. Belsőfül-műtéten átesetteknek és koponyasérülteknek. Léphiányosoknak.A két különböző oltóanyag alkalmazásakor az alábbiak megfontolása javasolt:Akik korábban még nem részesültek pneumococcus elleni védelemben, azoknak az oltását a 13 szerotípust tartalmazó konjugált oltóanyaggal kell kezdeni. A védelmet – legalább 2 hónap eltelte után – ki lehet szélesíteni a 23 szerotípust tartalmazó poliszacharidvakcinával. Aki korábban, de 65 éves életkora felett részesült immunizációban a 23 szerotípust tartalmazó poliszacharidvakcinával, annak a 13 szerotípust tartalmazó konjugált oltóanyagot is javasolt megkapnia legalább egy évvel a poliszacharidoltás után. Aki 65 éves életkora előtt részesült immunizációban a 23 szerotípust tartalmazó poliszacharidvakcinával, annak a 13 szerotípust tartalmazó konjugált oltóanyagot is javasolt megkapnia legalább egy évvel a poliszacharidoltás után. Ezt követően legalább 2 hónap elteltével a 23 szerotípust tartalmazó poliszacharid oltóanyagból egy emlékeztető oltás javasolt, ha legalább 5 év telt el az előző poliszacharidoltás óta. Sérült immunitásúak (daganatos betegek, szervátültetettek stb.) és léphiányosok ismételt oltásairól a kezelőorvos és/vagy védőoltási szaktanácsadó dönt. A pneumococcus elleni védőoltás bármely más oltóanyaggal (például influenza) egy időben vagy bármilyen időközzel adható. Orv. Hetil., 2014, 155(50), 1996–2004.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (European Centre for Disease Prevention and Control, ECDC) korábbi nemzetközi felmérése az egészségügyi dolgozók védőoltásokkal kapcsolatos fenntartásait, vakcinációs bizonytalanságát tárta fel. Célkitűzés: A magyar alapellátásban dolgozó felnőtt-, vegyes és gyermek- (háziorvosi praxisban dolgozó) szakorvosok, valamint a védőnők védőoltásokkal kapcsolatos attitűdjeinek vizsgálata. Módszer: Az egészségügyi szakemberek védőoltással kapcsolatos fenntartásait saját fejlesztésű kérdőívvel vizsgáltuk, amelynek alapjául az ECDC négy országos nemzetközi kutatása szolgált. Az adatfelvétel 2017 májusától júliusáig zajlott, online kérdőíves megkereséssel. A kérdőívet összesen 765 egészségügyi szakember: 189 házi gyermekorvos, 375 felnőtt-, illetve vegyes praxisú háziorvos, valamint 201 védőnő töltötte ki. A mintát a munkavégzés helyének régiója, településtípusa, valamint a szakember életkora szerint súlyozással igazítottuk az országos megoszláshoz az egyes szakmai csoportokon belül, így ezen szempontok mentén reprezentatívnak tekinthető. Eredmények: Megállapítható volt, hogy a vizsgált témakörökben kapott válaszok nem különböztek érdemben az ECDC hasonló, más országokban talált eredményeitől. Az alapellátó orvosok mintegy 2/3-a, a védőnők fele van meggyőződve a védőoltások nyújtotta előnyökről és értékekről. Megnyugtatóan alacsony arányban vannak fenntartásaik a védőoltások biztonságosságát illetően, bár az ajánlott védőoltásoknál az értékek némileg magasabbak voltak az életkor szerint kötelezőkhöz – a Nemzeti Immunizációs Programban adott oltásokhoz – képest. A szakirodalomból is jól ismert kifejezett oltásellenes rémhírek – autizmus–MMR stb. – fellelhetők ugyan, de elenyésző arányban, ám ez összefüggésben állhat a vizsgálatban való önkéntes részvétellel is. Az életkor szerint előírt oltások közül a leginkább elutasított a BCG-oltás, míg a legtöbb kétely az MMR-oltást övezi. Következtetés: Az alapellátók védőoltásokkal kapcsolatos kommunikációs készségeinek fejlesztését szolgáló képzésekre igény van, mind a graduális, mind a posztgraduális stúdiumokban. Orv Hetil. 2019; 160(48): 1904–1914.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Krisztián Bányai, Judit Deák, James Gray, Miren Iturriza-Gomara, Julianna Kovács, József Kónya, Brigitta László, Vito Martella, Zsófia Mészner, Ilona Mihály, Péter Molnár, Zoltán Nyúl, László Pátri, Ferenc Schneider, András Tóth, and György Szűcs

Az A-csoportú rotavírusok világszerte a gyermekkori súlyos gasztroenteritiszek leggyakoribb okai. A rotavírusok szero- és genotípusainak különböző földrajzi területeken észlelt megoszlása ugyanabban a szezonban és az egymást követő években egyaránt változik. Jellemző ezenkívül a genetikailag egymástól eltérő törzsek együttes előfordulása, akárcsak az adott típuson belüli variabilitás bármely területen és időben. A rotavírus elleni vakcinák széles körű alkalmazását feltételezve a közeljövőben a természetes rotavírus-fertőzések átfogó surveillance-a alapvető fontosságú lesz. Az EuroRotaNet mindenekelőtt azért jött létre, hogy átfogó információt gyűjtsön az Európában keringő rotavírusok szero- és genotípusairól. A megfogalmazott feladatok közül a legfontosabbak a következők: (i) a rotavírustörzsek hatékony tipizálási és jellemzési módszerének és algoritmusok kifejlesztése; (ii) a rotavírus-fertőzések molekuláris epidemiológiájának részletes leírása Európában; (iii) a jelenlegi genotipizálási módszerek hatékonyságának felmérése és a genetikai sodródás (drift) és váltás (shift) okozta változásokra történő reagálás; és (iv) az új törzsek európai felbukkanásának rögzítése és terjedésük nyomon követése. Mindez megfelelő alapot nyújthat a jövőbeli surveillance-tevékenységekhez, és talán lehetőséget kínál majd olyan alvizsgálatok elvégzésére, amelyekkel értékelni lehet az oltóanyagnak a leggyakoribb rotavírustörzsek által okozott fertőzések számára gyakorolt hatását az általános populációban, ki lehet szűrni azokat a genotípusokat, amelyek a vakcináció hatására létrejött ellenanyagválasz kikerülésével válnak fontossá a populációban, valamint azonosíthatók lesznek azok az új reasszoránsok, amelyek a vakcinatörzsek és a vad típusú törzsek keveredéséből jönnek létre.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Brigitta László, Edina Czellár, Judit Deák, Ágnes Juhász, Julianna Kovács, József Kónya, Júlia Mészáros, Zsófia Mészner, Ilona Mihály, Péter Molnár, Zoltán Nyúl, László Pátri, Erzsébet Puskás, Ferenc Schneider, Csaba Siffel, András Tóth, Erzsébet Tóth, György Szűcs, and Krisztián Bányai

A rotavírusok okozta gyermekkori akut gastroenteritisek megelőzésében a vakcináció játssza a főszerepet. Az új generációjú rotavírus-vakcinák bevezetése, illetve piaci megjelenése óta a vadvírus-surveillance világszerte még fontosabbá vált. Jelen tanulmányban a magyarországi posztvakcinációs törzsmonitorozás első évének eredményeit ismertetik a szerzők. A 2007-ben gyűjtött, rotavírust tartalmazó székletmintákból kivont virális RNS genotipizálása multiplex PCR segítségével történt. A szerzők a VP7 gén esetében G1–G4, G6, G8–G10 és G12 típusokra, a VP4 gén esetében pedig P[4], P[6], és P[8]–P[11] típusokra specifikus primereket alkalmaztak. A 482 betegtől származó 489 rotavírus-pozitív székletmintából 466 esetében sikerült a G típust, és 474 mintában a P típust azonosítani. Összesen 457 törzs esetében volt sikeres mindkét felszíni antigén genotípusának meghatározása. A vizsgált időszakban a G4P[8] törzsek voltak túlsúlyban (31,5%), ezeket követték a G1P[8] (28,3%), G2P[4] (19,3%) és G9P[8] (10,2%) genotípusok. A gyakori törzstípusok mellett ritka antigén-kombinációkat is sikerült azonosítani: G1P[4] (0,4%), G2P[8] (1,3%), G3P[9] (0,2%), G4P[6] (0,7%), G6P[9] (0,4%) és G12P[8] (0,4%). A G8P[8] (0,2%), G9P[4] (0,2%) és G9P[6] (0,8%) genotípusok 2007-ben első alkalommal kerültek felismerésre hazánkban. A minták kis hányadában (1,2%) kevert fertőzést lehetett igazolni. A nem tipizálható törzsek aránya 4,9% volt. A Magyarországon cirkuláló, klinikailag fontos rotavírustörzsek a vizsgálat adatai szerint szinte teljes átfedést mutatnak a vakcinákban is megtalálható antigéntípusokkal. A következő évek surveillance-eredményei számos nyitott kérdésre adhatnak választ, köztük tisztázhatják a máig ellentmondásos szerotípus-specifikus (homotípusos) vagy a heterotípus-specifikus védettség elsődlegességét.

Restricted access