Search Results

You are looking at 1 - 10 of 19 items for

  • Author or Editor: Zsófia Miltényi x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Árpád Illés, Ádám Jóna, Zsófia Simon, Miklós Udvardy and Zsófia Miltényi

Absztrakt

Bevezetés: A Hodgkin-lymphoma 80–90%-ban gyógyítható, azonban a betegek körülbelül 30%-a relabál, és csak ezeknek a betegeknek a felében érhető el gyógyulás autológ őssejt-transzplantáció alkalmazásával. Célkitűzés: 1980. január 1. és 2014. december 31. között kezelt és gondozott Hodgkin-lymphomás betegek túlélési adatainak, a relapsusok gyakoriságának elemzése, az új terápiás lehetőségek bemutatása. Módszer: A betegek adatainak retrospektív elemzése. Eredmények: Összesen 715 beteget kezeltek (382 férfi és 333 nő, átlagéletkoruk a betegség diagnosztizálásakor 38 év). A relabáló betegek aránya a legutolsó időszakban 24,87%-ról 8,04%-ra csökkent. Az elvégzett autológ haemopoeticus transzplantációk száma a relabáló/refrakter betegek között nőtt, 2000-től kezdve 75%-ot ért el. A teljes túlélés szignifikánsan javult; az 5 éves teljes túlélés 1980–1989 között 64,4%, 1990–1999 között 82,4%, 2000–2009 között 88,4%, 2010–2014 között 87,1% volt. A relapsusmentes túlélés nem mutatott szignifikáns változást. Következtetések: A kezelési eredmények javultak. A relabáló és refrakter betegeknek az utóbbi évek új kezelési lehetőségei nyújthatnak még több esélyt a gyógyulásra. Orv. Hetil., 2015, 156(45), 1824–1833.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ádám Jóna, Árpád Illés, Katalin Szemes and Zsófia Miltényi

Absztrakt

A Hodgkin-lymphoma kezelése a hematológia sikertörténetei közé tartozik. A korszerű kombinált kemo- és radioterápiának köszönhetően a betegek jelentős része túlél, így előtérbe kerülnek a kezelések mellékhatásai, amelyek a betegek későbbi életminőségét és élettartamát befolyásolhatják. A szerzők a Hodgkin-lymphoma tüdőben előforduló megjelenési formáit és a kezelés következtében kialakuló pulmonalis eltéréseket, szövődményeket elemzik – saját eseteik példáján. A Hodgkin-lymphoma tüdőérintettsége gyakrabban másodlagos, primer pulmonalis érintettség igen ritkán fordul elő. A szerzők saját betegeik vizsgálata során tüdőérintettséget összesen az esetek 8–12%-ában észleltek. A kezelés rövid és hosszú távú pulmonalis mellékhatásait egyrészt az immunszuppresszióval összefüggésben lévő infekciók, másrészt a jelenleg első vonalbeli standard kezelés részét képező bleomycin, illetve a mellkasi irradiáció okozta pneumonitis és fibrosis jelentik. A Hodgkin-lymphoma pulmonalis megjelenése egyrészt diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai nehézségeket jelenthet, stádiumot és ennek következtében kezelést módosíthat, másrészt a kialakuló mellékhatások a későbbi élettartamot és életminőséget jelentősen meghatározzák, így felismerésük döntő fontosságú. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 163–173.

Restricted access
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Árpád Illés, Zsófia Simon, Miklós Udvardy, Ferenc Magyari, Ádám Jóna and Zsófia Miltényi

Absztrakt:

Az elsődleges kezelés után a Hodgkin-lymphomás betegek 10–30%-a relabál vagy refrakter. Jelenleg elsőként autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció javasolt ezekben az esetekben, bár ezt követően csak a betegek fele gyógyul meg, a medián teljes túlélés is mindössze 2–2,5 év. Számos prognosztikai tényező határozza meg az autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció sikerességét, amelyek figyelembevételével, szükség esetén konszolidációs kezelés alkalmazásával az eredmények javíthatók. Az autológ őssejt-transzplantáció után relabáló betegeknek még kedvezőtlenebb a túlélése, és ennek a betegcsoportnak a kezelése jelenti a legnagyobb kihívást a Hodgkin-lymphoma terápiája során. Szerencsére az utóbbi években számos új kezelési mód vált elérhetővé, így a brentuximab vedotin és az immuncheckpoint-gátlók, amelyektől a túlélési és gyógyulási eredmények javulását reméljük. Az allogén transzplantáció eredményei is javulhatnak a haploidentikus transzplantáció alkalmazásával. Összefoglalónkban ezeket az új lehetőségeket mutatjuk be. Orv Hetil. 2017; 158(34): 1338–1345.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Simon, Árpád Illés, Zsófia Miltényi, Ferenc Magyari, László Váróczy, Nikolett Péter and Lajos Gergely

Bevezetés: A rituximabkezelés hatására elhúzódó B-sejt-depléció alakulhat ki, amely fokozott fertőzési kockázattal járhat. Célkitűzés: A fehérvérsejtszám, a CD19+ B- és a CD4+ T-lymphocyták számának, valamint az immunglobulin G-, A-, M-szintek változásának vizsgálata rituximabtartalmú kemoterápiában részesülő betegeknél, valamint a fertőzéses szövődmények felmérése és a vonatkozó irodalom áttekintése. Betegek és módszerek: Összesen 35 diffúz nagy B-sejtes lymphomás beteget vizsgáltak rituximab-cyclophosphamid-vincristin-doxorubicin-prednisolon (R-CHOP) terápia mellett. A perifériás vérben a B- és T-sejt-populációkat áramlási citometriával, az immunglobulin-szinteket szérum nefelometriával mérték. Eredmények: A kezelés hatására a CD19+ B-lymphocyták nem voltak kimutathatók a perifériás vérből, számuk a kezelést követő 12. hónaptól növekedett. Infekció a vizsgált betegcsoportban nem fordult elő. Következtetések: A rituximab hatására kialakuló B-sejt-depléció ebben a betegcsoportban is igazolható volt, súlyos vagy nem várt fertőzést nem tapasztaltak. Fokozott fertőzési kockázattal elsősorban (hosszabb) fenntartó rituximabkezelés mellett kell számolni. Orv. Hetil., 2012, 153, 1658–1666.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Simon, Ádám Jóna, Zsófia Miltényi, Edit Páyer, Attila Lieber, Mária Szilasi and Árpád Illés

Az infiltráló tüdőfolyamatok ma is differenciáldiagnosztikai nehézséget jelenthetnek, ami az oki kezelés megkezdését is késleltetheti. Esetismertetés: A 30 éves férfi kivizsgálása tartós intermittens-remittens láz, mellkasröntgennel igazolt jobb felső lebenyi infiltráció miatt kezdődött, amely emelkedett CRP-, de élettani prokalcitoninszinttel járt. Leginkább atípusos pneumonia, tuberculosis, malignus folyamat vagy Wegener-granulomatosis lehetősége merült fel. Részletes kivizsgálása során infekciót igazolni nem sikerült, az ismételt CT-vezérelt transthoracalis tűbiopszia lelete malignus folyamatot valószínűsített. Nyílt sebészeti feltárás során az intraoperatív szövettan nem volt informatív, így a malignus folyamat gyanúja miatt a pneumonitisesen átalakult jobb tüdőt eltávolították. A végleges szövettani vizsgálat igazolta a lymphocytagazdag klasszikus Hodgkin-lymphomát, amely az elvégzett 18FDG-PET/CT alapján IV/B stádiumú volt, emiatt nyolc ciklus ABVD- (adriablastin, bleomycin, vinblastin, dacarbazin) kezelést kapott, sikeresen. A beteg jelenleg is (30 hónapja) komplett metabolikus remisszióban van. Következtetés: A primer pulmonalis Hodgkin-lymphoma ritka entitás (esetükben ez lehetett a kiindulási folyamat), amelyben a diagnózis gyakran nehézkes. Az ismeretlen eredetű láz kivizsgálásában a 18FDG-PET/CT hasznos, korai diagnosztikus modalitás lehet(ne). Orv. Hetil., 2012, 153, 1077–1081.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Simon, Katalin Keresztes, Zsófia Miltényi, Zsuzsanna Ress, László Váróczy, Györgyi Vadász, Lajos Gergely and Árpád Illés

Bevezetés: A Hodgkin-lymphoma diagnosztikájában, kezelésében az elmúlt évtizedben jelentős változások következtek be. Cél: Ennek tükrében a szerzők célul tűzték ki az 1995–2004 között a DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinikán elsődlegesen kezelt Hodgkin-lymphomás betegek adatainak áttekintését 2006 januárjában, átlagosan 69 (12–132) hónap követés után. Módszerek: a kórtörténetek adatait SPSS statisztikai programmal értékelték. Eredmények: A 163 beteg átlagéletkora a diagnóziskor 36 (14–75) év volt, bimodális koreloszlással. A leggyakoribb (48,5%) a kevert sejtes altípus volt. A betegek 41,1%-a volt korai stádiumú, legkedvezőtlenebb prognózissal 15,7%-uk bírt, bulky tumort 28,2%-ban észleltek. 7 betegnél radioterápiát, 63-nál kemoterápiát és 92-nél tervezett kombinált kezelést alkalmaztak. A sugárkezelések 61,6%-a érintett mezős volt, 61 beteg cyclophosphamid, vincristin, procarbazin, prednisolon, adriamycin, bleomycin, vinblastin; 87 beteg adriamycin, bleomycin, vinblastin, 7 pedig egyéb kemoterápiát kapott. Az elsődleges kezelésre 146 komplett, 10 parciális remisszió jött létre, 6 beteg nem reagált. 10 részleges remisszióban lévő és 5 nem reagáló beteget tovább kezeltek. 27 komplett remisszióban lévő betegnél alakult ki relapszus, közülük 15-nél történt nagy dózisú kezelés autológ perifériás haemopoeticus őssejt-transzplantációval. A követési idő alatt 18 beteg halt meg, 11 a lymphoma progressziója vagy a kezelés szövődménye, 6 második tumor, 1 egyéb ok miatt. Betegeik 10 éves prognosztizált teljes túlélése 83% (részletesen: korai, majd előrehaladott kedvező vs kedvezőtlen: 100% vs 87,8%, 88,9% vs. 41,6%), az eseménymentes 70% (82,6% vs 70,8%, 64,5% vs 0%) volt. Konklúzió: Hodgkin-lymphomás betegeik kezelési eredményei javultak, azonban arra is rámutatnak, hogy a korai, kedvező prognózisú betegeknél a kezelési toxicitás csökkentendő, míg az előrehaladott, rossz prognózisú betegek (az összes beteg kb. 10%-a) agresszívebb primer kezelését akár a súlyosabb mellékhatások, szövődmények ismeretében is vállalni kell.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Miltényi, Zsófia Simon, Edit Páyer, László Váróczy, Lajos Gergely and Árpád Illés

Napjainkban a legtöbb Hodgkin-lymphomás beteg meggyógyítható a korszerű kezelési módszerekkel, sajnos a betegek néhány százaléka refrakter, és közel harmaduk relabál az elsődleges kezelést követően. Célkitűzés és módszer: a DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinikán 1996 és 2006 között kezelt Hodgkin-lymphomás beteg között vizsgáltuk retrospektív módszerrel a refrakter esetek és a relapszusok előfordulását. Eredmények: 76 nő és 71 férfi esetében diagnosztizáltunk Hodgkin-lymphomát ezen idő alatt. A betegek 95,9%-a került remisszióba az elsődleges kezelésre. 6 nőbeteg volt primeren refrakter, 4 betegnél autológ hemopoetikus őssejttranszplantáció is történt, de a többszörös kezelések ellenére is mindannyian exitáltak. 31 betegnél alakult ki relapszus (1 éven belül 16 esetben). 14 betegnél történt autológ hemopoetikus őssejttranszplantáció, 11 beteg csak kemoterápiában, 3 csak irradiációban és 3 beteg kombinált kezelésben részesült. A relabált betegek közül öten alapbetegségük progressziója, egy beteg szekunder myelodysplasia miatt exitált. Következtetések: a relabált betegek prognózisa a további kezelések mellett jó lehet, de a refrakter betegek hosszú távú esélyei rendkívül rosszak még autológ-, és akár allogén hemopoetikus őssejttranszplantáció mellett is, így rendkívül fontos az újabb kezelési módszerek keresése.

Restricted access