Search Results
You are looking at 1 - 10 of 21 items for
- Author or Editor: Zsófia Miltényi x
- Refine by Access: All Content x
Beszámoló a PILM-ről – Menton, 2018. október 4–6.
Report on the PLIM 7th workshop – Menton, 4–6 October 2018
Beszámoló a The Lymphoma & Myeloma Congress akut lymphoma napjáról. New York, 2019. október 23–26.
Report on the acute lymphoma day of The Lymphoma & Myeloma Congress. New York, October 23–26, 2019
Új terápiás lehetőség a cutan T-sejtes lymphomák kezelésében: a mogamulizumab
New therapeutic option for the treatment of cutaneous T-cell lymphomas: mogamulizumab
Összefoglaló. A cutan T-sejtes lymphomák a non-Hodgkin lymphomák heterogén csoportját képviselik. A leggyakoribb altípus a mycosis fungoides, melynek korai stádiumában az 5 éves betegségspecifikus túlélés 90% körüli, az előrehaladott stádiumokban azonban csak 30–50%. Az agresszív formák rossz prognózisúak, nagy betegszámú, randomizált klinikai vizsgálatok hiányában egységes, hatékony kezelési módszerrel nem rendelkezünk. A szisztémás lymphoproliferatív betegségek kezelésében egyre inkább előtérbe kerülnek a célzott terápiás lehetőségek, melyek a cután lymphomákban is hatékonyak lehetnek. Ezek közül az anti CCR4 antitesttel, a mogamulizumabbal már vannak kedvező tapasztalatok. Fázis 3 vizsgálat során 28%-os teljes válaszarányt és 7,7 hónapos medián túlélést igazoltak relabáló vagy refrakter mycosis fungoidesben vagy Sézary-szindrómában szenvedő betegeknél. A leggyakoribb mellékhatások az infúziós reakciók, a kiütés, hasmenés és krónikus fáradtság voltak. A vizsgálat eredménye alapján a mogamulizumabot az Európai Gyógyszerügynökség is befogadta ezen betegcsoport kezelésére, remélhetőleg nemsokára hazánkban is hozzáférhető lesz.
Summary. Cutaneous T-cell lymphomas represent a heterogeneous group of non-Hodgkin’s lymphomas. The most common subtype is mycosis fungoides, with an early 5-year disease-specific survival of around 90%, but only 30–50% in the advanced stages. Aggressive forms have poor prognosis in the absence of large, randomized clinical trials we do not have a uniform, effective treatment method. In the treatment of systemic lymphoproliferative diseases, targeted therapeutic options are emerging that may be effective in cutaneous lymphomas. Of these, the anti CCR4 antibody was mogamulizumab there are already positive experiences. In a phase 3 study, a 28% overall response rate and a median survival of 7.7 months were demonstrated in patients with relapsed or refractory mycosis fungoides or Sezary’s syndrome. The most common side effects were infusion reactions, rash, diarrhea, and chronic fatigue. Based on the results of the study, mogamulizumab has also been accepted by the European Medicines Agency for the treatment of this group of patients and will hopefully be available in Hungary soon.
Absztrakt
Bevezetés: A Hodgkin-lymphoma 80–90%-ban gyógyítható, azonban a betegek körülbelül 30%-a relabál, és csak ezeknek a betegeknek a felében érhető el gyógyulás autológ őssejt-transzplantáció alkalmazásával. Célkitűzés: 1980. január 1. és 2014. december 31. között kezelt és gondozott Hodgkin-lymphomás betegek túlélési adatainak, a relapsusok gyakoriságának elemzése, az új terápiás lehetőségek bemutatása. Módszer: A betegek adatainak retrospektív elemzése. Eredmények: Összesen 715 beteget kezeltek (382 férfi és 333 nő, átlagéletkoruk a betegség diagnosztizálásakor 38 év). A relabáló betegek aránya a legutolsó időszakban 24,87%-ról 8,04%-ra csökkent. Az elvégzett autológ haemopoeticus transzplantációk száma a relabáló/refrakter betegek között nőtt, 2000-től kezdve 75%-ot ért el. A teljes túlélés szignifikánsan javult; az 5 éves teljes túlélés 1980–1989 között 64,4%, 1990–1999 között 82,4%, 2000–2009 között 88,4%, 2010–2014 között 87,1% volt. A relapsusmentes túlélés nem mutatott szignifikáns változást. Következtetések: A kezelési eredmények javultak. A relabáló és refrakter betegeknek az utóbbi évek új kezelési lehetőségei nyújthatnak még több esélyt a gyógyulásra. Orv. Hetil., 2015, 156(45), 1824–1833.
Hodgkin-lymphomás betegek kezelésével szerzett tapasztalataink
Our experience with the treatment of Hodgkin lymphoma patients
Már a 2000-es évek elejétől jelentősen javult a Hodgkin-lymphomás betegek teljes és betegségmentes túlélése, köszönhetően az ABVD- (adriamicin, bleomicin, vinblasztin, dakarbazin) polikemoterápia elterjedésének és a modern sugárkezelésnek. Az utóbbi években további diagnosztikus és terápiás változásoknak lehettünk tanúi, melyek a betegek túlélését tovább javítják. A legutóbbi évtizedben észlelt javulásban jelentős szerepe van a diagnosztikai fejlődésnek, így a ma már rutinszerűen, a kezelés során ismételten alkalmazott 18FDG-PET/CT vizsgálatnak, az ezen alapuló válaszadaptált kezelés(ek)nek. Az ABVD-kezelés uralkodó szerepe az első vonalbeli terápiában még mindig egyértelmű, de nagyobb rizikójú betegeknél már célzott kezelésként az anti-CD30 monoklonális antitest (a brentuximab-vedotin) és az AVD (adriamicin, vinblasztin, dakarbazin) kombinációja is elérhető. A nagy rizikójú, relabáló/refrakter betegek meggyógyításában az autológ haemopoeticus őssejtek transzplantációjának szerepe változatlanul egyértelmű, az ezt megelőző ’salvage’ kezelésekben viszont már helye lehet/van az új, célzott innovatív szereknek (brentuximab-vedotin, pembrolizumab) is. Az új terápiás lehetőségek új mellékhatásokkal is járnak, amire e betegek ellátása során fel kell készülni. Összefoglalónkban ezen új diagnosztikus és terápiás megközelítéseket mutatjuk be, saját gyakorlatunk és tapasztalataink alapján. Orv Hetil. 2023; 164(11): 403–410.
Absztrakt
A Hodgkin-lymphoma kezelése a hematológia sikertörténetei közé tartozik. A korszerű kombinált kemo- és radioterápiának köszönhetően a betegek jelentős része túlél, így előtérbe kerülnek a kezelések mellékhatásai, amelyek a betegek későbbi életminőségét és élettartamát befolyásolhatják. A szerzők a Hodgkin-lymphoma tüdőben előforduló megjelenési formáit és a kezelés következtében kialakuló pulmonalis eltéréseket, szövődményeket elemzik – saját eseteik példáján. A Hodgkin-lymphoma tüdőérintettsége gyakrabban másodlagos, primer pulmonalis érintettség igen ritkán fordul elő. A szerzők saját betegeik vizsgálata során tüdőérintettséget összesen az esetek 8–12%-ában észleltek. A kezelés rövid és hosszú távú pulmonalis mellékhatásait egyrészt az immunszuppresszióval összefüggésben lévő infekciók, másrészt a jelenleg első vonalbeli standard kezelés részét képező bleomycin, illetve a mellkasi irradiáció okozta pneumonitis és fibrosis jelentik. A Hodgkin-lymphoma pulmonalis megjelenése egyrészt diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai nehézségeket jelenthet, stádiumot és ennek következtében kezelést módosíthat, másrészt a kialakuló mellékhatások a későbbi élettartamot és életminőséget jelentősen meghatározzák, így felismerésük döntő fontosságú. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 163–173.
11th International Symposium on Hodgkin Lymphoma – beszámoló Kölnből
Report on ISHL 11 – Cologne, 27–29 October 2018
Absztrakt:
Az elsődleges kezelés után a Hodgkin-lymphomás betegek 10–30%-a relabál vagy refrakter. Jelenleg elsőként autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció javasolt ezekben az esetekben, bár ezt követően csak a betegek fele gyógyul meg, a medián teljes túlélés is mindössze 2–2,5 év. Számos prognosztikai tényező határozza meg az autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció sikerességét, amelyek figyelembevételével, szükség esetén konszolidációs kezelés alkalmazásával az eredmények javíthatók. Az autológ őssejt-transzplantáció után relabáló betegeknek még kedvezőtlenebb a túlélése, és ennek a betegcsoportnak a kezelése jelenti a legnagyobb kihívást a Hodgkin-lymphoma terápiája során. Szerencsére az utóbbi években számos új kezelési mód vált elérhetővé, így a brentuximab vedotin és az immuncheckpoint-gátlók, amelyektől a túlélési és gyógyulási eredmények javulását reméljük. Az allogén transzplantáció eredményei is javulhatnak a haploidentikus transzplantáció alkalmazásával. Összefoglalónkban ezeket az új lehetőségeket mutatjuk be. Orv Hetil. 2017; 158(34): 1338–1345.
A Hodgkin-lymphoma jól ismerten jelentős földrajzi eltéréseket mutathat, de az utóbbi időben többen beszámoltak jellemzőinek időbeli változásairól is. Betegek és módszerek: A szerzők retrospektív módon vizsgálták 1980–2008 között elsődlegesen kezelt, összesen 439 Hodgkin-lymphomás beteg klinikopatológiai és kezelési jellemzőit évtizedenkénti bontásban. Eredmények: A fenti időszakokban 177, 147, illetve 115 beteget ismertek fel. A korábbi férfi túlsúly helyett ma kiegyenlítődött a különbség a nemek között. Korgörbéjük a klasszikus bimodális képet mutatja 2000 és 2008 között. A két csúcs 20–29 és 50–59 év között alakult ki, a korábbi évtizedek egycsúcsú korgörbéje helyett. A szövettani altípusok között a kevert sejtes szövettannal rendelkező betegek aránya fokozatosan csökken, a nodularis sclerosis növekvő tendenciát mutat. A legutóbbi vizsgált évtizedben a korai stádiumban (59,12%) felfedezett betegek száma meghaladja az előrehaladott stádiumét (40%). A 10 éves teljes túlélés 44,1%, 70,6% és 90,5% (prognosztizált túlélés az utolsó időszakban). Következtetések: A bekövetkezett változások hátterében a betegség megváltozott természetrajza, a változó szocioökonómiai viszonyok, a javuló diagnosztikai és terápiás módszerek állhatnak. Orv. Hetil., 2010, 49, 2011–2018.
Az infiltráló tüdőfolyamatok ma is differenciáldiagnosztikai nehézséget jelenthetnek, ami az oki kezelés megkezdését is késleltetheti. Esetismertetés: A 30 éves férfi kivizsgálása tartós intermittens-remittens láz, mellkasröntgennel igazolt jobb felső lebenyi infiltráció miatt kezdődött, amely emelkedett CRP-, de élettani prokalcitoninszinttel járt. Leginkább atípusos pneumonia, tuberculosis, malignus folyamat vagy Wegener-granulomatosis lehetősége merült fel. Részletes kivizsgálása során infekciót igazolni nem sikerült, az ismételt CT-vezérelt transthoracalis tűbiopszia lelete malignus folyamatot valószínűsített. Nyílt sebészeti feltárás során az intraoperatív szövettan nem volt informatív, így a malignus folyamat gyanúja miatt a pneumonitisesen átalakult jobb tüdőt eltávolították. A végleges szövettani vizsgálat igazolta a lymphocytagazdag klasszikus Hodgkin-lymphomát, amely az elvégzett 18FDG-PET/CT alapján IV/B stádiumú volt, emiatt nyolc ciklus ABVD- (adriablastin, bleomycin, vinblastin, dacarbazin) kezelést kapott, sikeresen. A beteg jelenleg is (30 hónapja) komplett metabolikus remisszióban van. Következtetés: A primer pulmonalis Hodgkin-lymphoma ritka entitás (esetükben ez lehetett a kiindulási folyamat), amelyben a diagnózis gyakran nehézkes. Az ismeretlen eredetű láz kivizsgálásában a 18FDG-PET/CT hasznos, korai diagnosztikus modalitás lehet(ne). Orv. Hetil., 2012, 153, 1077–1081.
