Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Zsófia Varga x
Clear All Modify Search

Terminológiai problémák a jogi szakfordításban

Korlátolt felelősségű társaság-e a limited liability company?

Magyar Terminológia
Author: Zsófia Varga

Absztrakt

A jogi szakfordítás egyik legalapvetőbb nyelvészeti nehézsége a terminológiai ekvivalensek hiánya a különböző nyelvekben. A természettudományos és műszaki terminológiától eltérően a jogi terminológia országonként eltérő, és gyakran még az egyazon nyelvet használó államokban is különbözik egymástól. Ennek eredményeként a fordítás során egyetlen kulturálisan kötött kifejezésnek több célnyelvi terminus is megfelelhet. Az univerzálisan érvényes jeltárgy hiányából adódóan a jogi szakfordítás egyik legnehezebb feladata annak eldöntése, hogy bizonyos jogi terminusok milyen mértékben felelnek meg egymásnak. A magyar és angol gazdasági társaságok elnevezéseinek fordítása egyike a legnagyobb kihívásoknak, mellyel ezen a területen találkozhatunk. A kétnyelvű szótárak nem nyújtanak sok segítséget, többségük egymástól eltérő ekvivalenseket ajánl. A tanulmány célja a korlátolt felelősségű társaság példáján keresztül annak bemutatása, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni a megfelelő ekvivalens kiválasztásához, azaz a jogtudomány sajátos jellemzői hogyan befolyásolják a terminológiai kutatásokat. A forrásnyelvi jogi kultúrában létező szakkifejezés és célnyelvi ekvivalensek mögött álló jogintézmények sajátosságainak összehasonlítása megfelelő támpontokat nyújthat az adott fordítási szituációban alkalmazandó terminus meghatározásához.

Restricted access

Abstract

This case report describes the way psychological support based on positive suggestions (PSBPS) was added to the traditional somatic treatment of an acute pancreatitis 36-year-old male patient. Psychological support based on positive suggestions (PSBPS) is a new adjunct therapeutic tool focused on applying suggestive techniques in medical settings. The suggestive techniques usually applied with critically ill patients are based on a number of pre-prepared scripts like future orientation, reframing, positivity, supporting autonomy, etc., and other, very unique and personalized interventions, which are exemplified with verbatim quotations. We describe the way several problems during treatment of intensive care unit (ICU) patients were solved using suggestive methods: uncooperativeness, difficulties of weaning, building up enteral nutrition, supporting recovery motivation, and so on, which permanently facilitated the patient's medical state: the elimination of gastrointestinal bleeding, recovery of the skin on the abdomen, etc. Medical effects follow-up data at 10 months show that the patient recovered and soon returned to his original work following discharge.

Restricted access

The polysialylated, embryonic form of the neuronal cell adhesion molecule (PSA-NCAM) is known to participate in a whole series of synaptic rearrangements even in adult animals. The possible role of this molecule in neuroplastic changes of the adult rat somatosensory cortex induced by unilateral transection of the infraorbital branch of the trigeminal nerve was studied with PSA-NCAM immunostaining at light microscopic level. Two- and three-month-old CFY albino rats were sacrificied on days 1, 4, 6, 14 and 21 following operation and PSA-NCAM immunoreaction was examined at three levels of the vibrissa-cortex neuraxis, namely, in the principal nucleus of the trigeminal nerve, in the ventral posteromedial nucleus of the thalamus and in the somatosensory cortex. The lower levels of the neuraxis remained free of PSA-NCAM labeling, similarly to control, intact animals. However, a large number of scattered small neurons became PSA-NCAM immunoreactive in layers IV–VI on both ipsi- and contralateral sides of the somatosensory cortex from day 6 onwards, suggesting a possible transynaptic regulation of NCAM sialylation state.

Restricted access
Verbum
Authors: Norbert Mátyus, Éva Martonyi, Róbert Varga and Zsófia Babics

Béla Hoffmann, A látóhatár mögött, Olasz irodalmi tanulmányok. [Al di là dell'orizzonte. Studi di letteratura italiana] Savaria University Press, Szombathely, p. 239. Klaus-Dieter Ertler, Der frankokanadische Roman der dreissiger Jahre: Eine ideologieanalytische Darstellung, Canadiana Romanica, volume 14, Tübingen: Max Niemeyer, Verlag, 2000, 436 p. Roger Toumson, Mythologie du métissage, Presses Universitaires de France, collection „Ecritures francophones”, 1998, 270 pages.  „Studi Francescani nell'ambiente francescano”: un corso organizzato dal Centro Interuniversitario di Studi Francescani, Assisi 2002

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Zsófia Pelles, András Gáspárdy, László Zöldág, Xénia Lénárt, Nóra Ninausz, László Varga and Petra Zenke

A retrotransposon insertion in the SILV gene is associated with a peculiar phenotype of dog, known as a merle. It is characterised by various areas of their coat colour becoming diluted due to a malfunction in the eumelanin-producing pigment cells. Recent studies have shown that the exact size of the short interspersed element (SINE) insertion is in correlation with specific phenotypic attributes, but was not able to absolutely confine dogs to a certain colour pattern. Our study focused on the merle variations occurring in the Mudi breed. Altogether, 123 dog samples from 11 countries were tested and genotyped. The exact length of the merle alleles were determined by automated fluorescent capillary fragment analysis. The most frequent merle genotype in this Mudi sample collection was the ‘classic’ merle (m/M: 61.8%), whereas other variants, such as atypical (m/Ma and m/Ma+: 5.7%), harlequin (m/Mh: 13.8%), double merle (M/M: 0.8%) and mosaic profiles (17.9%) were also observed. The practical significance of testing this mutation is that, phenotypically, not only merle dogs are carriers of this insertion, but also the so-called hidden merle individuals (where the merle phenotype is fully covered by the pheomelanin-dominated colouration) are potentially capable of producing unintentionally homozygous ‘double merle’ progeny with ophthalmologic, viability and auditory impairments.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Varga, Judit Jeager, Ágnes Harmath, Botond Berecz, Tímea Kollár, Barbara Pete, Zsófia Magyar, János Rigó jr. and Éva Romicsné Görbe

Bevezetés: Az extrém kis súlyúak (születési súly 1000 gramm alatt) életkilátásai és morbiditási tényezői rosszabbak, mint az igen kis súlyú vagy érett újszülöttek hasonló mutatói. A Centers for Disease Control 2013-ban megjelent, 2009-re vonatkozó adatai szerint az 500 gramm alatti születési súlyú koraszülöttek mortalitása az Egyesült Államokban 83,4% volt. Az esetek többségében túlélés esetén is súlyos szövődményekre lehet számítani. Célkitűzés: A retrospektív vizsgálat arra irányult, hogy az 500 gramm alatti születési súlyú koraszülöttek mortalitásában bekövetkezett változások okait keressék. Módszer: A 2006. január 1. és 2012. június 1. között a Semmelweis Egyetem, I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán született 48 extrém kis súlyú újszülött túlélési és morbiditási adatait vizsgálták. Az újszülötteket két csoportra osztották: 2009. január 1. előtt és 2009. január 1. után születettek csoportjára. A statisztikai analízist a t-, F- és χ2-próba segítségével végezték. Eredmények: Szignifikáns különbség volt a túlélési arányban a két vizsgált időszak között, a túlélés 26,31%-ról 55,17%-ra javult (p = 0,048), miközben a szövődmények (bronchopulmonalis dysplasia, koraszülöttek retinopathiája, agykamrai vérzés, periventricularis leukomalacia, nekrotizáló enterocolitis) előfordulási gyakorisága nem változott szignifikánsan. A túlélők átlagos gesztációs kora (25,57 hét) magasabb volt, mint a meghaltaké (24,18 hét), a különbség szignifikáns volt (p = 0,0045). Következtetések: A személyi feltételek, az orvosok és szakdolgozók képzettsége a technikai feltételekkel együtt javította a koraszülöttek életben maradási esélyeit. Az újszülött intenzív ellátás működési feltételrendszerének teljesülése és a szteroidprofilaxis kiterjesztése tovább javíthatják az eredményeket. Orv. Hetil., 2015, 156(10), 404–408.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Endre Arató, Mária Kürthy, Gábor Jancsó, László Sínay, Gábor Kasza, Gábor Menyhei, Shafiei Masoud, Zoltán Varga, Andrea Bertalan, Zsófia Verzár, Lajos Kollár and Erzsébet Rőth

Absztrakt

Háttér és célkitűzés: A compartment-syndroma műtéti indikációja döntően a klinikai kép alapján történik, amely sok esetben bizonytalan, s így megkésett beavatkozást eredményez. Tanulmányunk során a compartment-syndromában kialakuló emelkedett rekesznyomás mérésével és a következményes microcirculatio elégtelenségét jelző csökkent szöveti oxigénsaturatio monitorozásával kívántuk megítélni a folyamat progresszióját.

Beteganyag és módszer: Vizsgálatainkba 16 beteget vontunk be (12 férfi, 4 nő; átlagéletkor: 62,7 ± 9,5 év), akiknél súlyos, 4 órán túli kritikus also végtagi ischaemia miatt végeztünk revascularisatiós műtétet. Az acut ischaemia okai közt 5 arteria iliaca embolia szerepelt, míg a többi elzáródás femoralis szintű volt (szintén embolia, illetve artériás thrombosis). A revascularisatiót követően már a műtét másnapján különböző szintű, de jelentős lábszári duzzanatot észleltünk a betegeknél. Ezt követően a fasciarekeszekben uralkodó emelkedett nyomás detektálására, illetve a végtag keringésének megítélésére bevezettük az intracompartmentalis nyomásmérést (ICP) KODIAG eszközzel, valamint a szöveti oxigénsaturatio (StO2) meghatározását NIRS-szel (near-infrared spectroscopy).

Eredmények: 12 betegnél az ICP meghaladta a kritikus 40 Hgmm-t. Ebben a betegcsoportban az StO2 50–53%-ra esett a teljes recanalisatio ellenére. Ezt követően urgens, félig nyílt fasciotomiát végeztünk. 4 betegnél, akinél klinikailag szintén compartment-syndroma gyanúja merült fel, a vizsgálatok nem támasztották alá a sürgős fasciotomia szükségességét. Az ICP 25–35 Hgmm volt, míg a StO2 megközelítette a normálisat.

Összefoglalás: Vizsgálataink újszerűsége, hogy a klinikai gyakorlatban korábban alkalmazott empirikus terápiás irányelvek mellett mért paramétereken alapuló (evidence based medicine) műtéti indikációs stratégiát állítottunk fel. Az általunk meghatározott nyomás- és saturatiós értékek segítséget nyújtanak a betegség konzervatív és sebészi kezelési indikációinak felállításában.

Restricted access
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Lívia Varga, Zsuzsanna Nemes Nagy, Andrea Mosonyiné Kőszegi, Sándor Nagy, Judit Jakab, Anikó Szilvási, Zsófia Vilimszky, András Bors, Attila Tordai, Ildikó Zsigmond Soós and Hajnalka Andrikovics

Absztrakt:

Klinikai szempontból az ABO a legjelentősebb vércsoportrendszer, amelyről a korábbi kiterjedt kutatások ellenére még mindig jelentős új felfedezések születnek. A vércsoportrendszer genetikai hátterének felderítése tette lehetővé, hogy a kereskedelmi forgalomban több ABO genotípus meghatározási módszer is elérhető legyen. A jelen tanulmány célja az ellentmondó ABO vércsoport-szerológiai eredmények bemutatása esettanulmányok segítségével, a lehetséges klinikai és genetikai okok összefoglalása és az ellentmondások feloldására használható megoldások bemutatása különös tekintettel a molekuláris genetikai módszerekre. Esettanulmányainkban kitérünk az onkohematológiai betegségek kapcsán gyakori csökkent A és B antigénkifejeződésre, valamint a genetikai ABO alcsoportokra. Az esetbemutatásokat követően irodalmi áttekintést adunk az ABO vércsoportrendszer alcsoportvariánsairól, valamint olyan, több ezer személy genetikai hátterét vizsgáló populációs tanulmányokat mutatunk be, amelyek a vércsoportrendszerek genetikai variánsait részletező Erythrogene adatbázis alapjául is szolgáltak.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Hunyady, Margit Abonyi, Klára Csefkó, Judit Gervain, Attila Haragh, Gábor Horváth, Viktor Jancsik, Erzsébet Makkai, Zsófia Müller, Pál Ribiczey, Béla Sipos, Olga Szabó, Ferenc Szalay, László Szentgyörgyi, István Tornai, Eszter Újhelyi, Márta Varga, György Weisz and Mihály Makara

Absztrakt

Bevezetés: Magyarországon 2011 és 2013 között korai hozzáférési program keretében a forgalmazó jóvoltából 155, döntően előrehaladott fibrosis stádiumú, hepatitis C-vírus 1-es genotípussal fertőzött beteg kezdhetett el az akkor számára egyedüli gyógyulási esélyt jelentő boceprevir + pegilált interferon + ribavirin hármas kezelést. Célkitűzés és módszer: A szerzők a terápia eredményességének és biztonságosságának retrospektív értékelését végezték el egyrészt a kezelés alatti és utáni virológiai válasz, másrészt a súlyos nemkívánatos, illetve terápialeállítást eredményező mellékhatások alapján. Eredmények: Intent-to-treat analízis szerint a 155 betegből 61 beteg vált tartósan vírusmentessé (39,4%). A korábbi kettős kezelésre relabáló, parciálisan reagáló, illetve nullreagáló betegek esetében sorrendben 59,5%, 41,4%, illetve 22,9% (p<0,05 a másik két kategóriához képest), míg cirrhosis nélkül 52,5%, cirrhosis esetén 31,3% (p<0,05 a nem cirrhosisosokhoz képest) volt a tartós virológiai válasz. A legnehezebben kezelhető cirrhosisos és korábban nullreagáló 33 betegből 6 vált tartósan vírusmentessé (18,2%). A kezelés idő előtti leállítására elégtelen virológiai válasz miatt a betegek 31,1%-ánál, mellékhatás miatt 10,3%-ánál került sor. A súlyos nemkívánatos események gyakorisága 9,8% volt. Ezek okai: anaemia, hasmenés, depresszió, agranulocytosis, jelentős aminotranszferáz-emelkedés, generalizált dermatitis és súlyos gingivitis fogvesztéssel, QT-szakasz-megnyúlás az EKG-n, generalizált oedemák és fulladás, uroinfekció, Crohn-betegség fellángolása, Campylobacter pylori-fertőzés és a beteg által nem tolerálható gyengeség/fáradékonyság. Nyolc betegnél volt szükséges transzfúzió, 4 beteg eritropoetin-, 1 pedig granulocytakolónia-stimuláló faktor kezelésben részesült. A programban halálesetet nem jelentettek. Következtetések: A 2011–2013-ban hazánkban elérhető, legkorszerűbbek közé tartozó bocepreviralapú hármas kezeléssel a betegek jelentős része ért el véglegesnek tekinthető vírusmentességet. A kezelések a törzskönyvezési vizsgálatokból megismert eredményességgel és – esetenként súlyos – mellékhatásokkal jártak, amely utóbbiak jelentősen korlátozták a terápia sikerességét. Orv. Hetil., 2016, 157(34), 1366–1374.

Open access