Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Zsófia Varga x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Terminológiai problémák a jogi szakfordításban

Korlátolt felelősségű társaság-e a limited liability company?

Magyar Terminológia
Author: Zsófia Varga

Absztrakt

A jogi szakfordítás egyik legalapvetőbb nyelvészeti nehézsége a terminológiai ekvivalensek hiánya a különböző nyelvekben. A természettudományos és műszaki terminológiától eltérően a jogi terminológia országonként eltérő, és gyakran még az egyazon nyelvet használó államokban is különbözik egymástól. Ennek eredményeként a fordítás során egyetlen kulturálisan kötött kifejezésnek több célnyelvi terminus is megfelelhet. Az univerzálisan érvényes jeltárgy hiányából adódóan a jogi szakfordítás egyik legnehezebb feladata annak eldöntése, hogy bizonyos jogi terminusok milyen mértékben felelnek meg egymásnak. A magyar és angol gazdasági társaságok elnevezéseinek fordítása egyike a legnagyobb kihívásoknak, mellyel ezen a területen találkozhatunk. A kétnyelvű szótárak nem nyújtanak sok segítséget, többségük egymástól eltérő ekvivalenseket ajánl. A tanulmány célja a korlátolt felelősségű társaság példáján keresztül annak bemutatása, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni a megfelelő ekvivalens kiválasztásához, azaz a jogtudomány sajátos jellemzői hogyan befolyásolják a terminológiai kutatásokat. A forrásnyelvi jogi kultúrában létező szakkifejezés és célnyelvi ekvivalensek mögött álló jogintézmények sajátosságainak összehasonlítása megfelelő támpontokat nyújthat az adott fordítási szituációban alkalmazandó terminus meghatározásához.

Restricted access

Abstract

This case report describes the way psychological support based on positive suggestions (PSBPS) was added to the traditional somatic treatment of an acute pancreatitis 36-year-old male patient. Psychological support based on positive suggestions (PSBPS) is a new adjunct therapeutic tool focused on applying suggestive techniques in medical settings. The suggestive techniques usually applied with critically ill patients are based on a number of pre-prepared scripts like future orientation, reframing, positivity, supporting autonomy, etc., and other, very unique and personalized interventions, which are exemplified with verbatim quotations. We describe the way several problems during treatment of intensive care unit (ICU) patients were solved using suggestive methods: uncooperativeness, difficulties of weaning, building up enteral nutrition, supporting recovery motivation, and so on, which permanently facilitated the patient's medical state: the elimination of gastrointestinal bleeding, recovery of the skin on the abdomen, etc. Medical effects follow-up data at 10 months show that the patient recovered and soon returned to his original work following discharge.

Restricted access

The polysialylated, embryonic form of the neuronal cell adhesion molecule (PSA-NCAM) is known to participate in a whole series of synaptic rearrangements even in adult animals. The possible role of this molecule in neuroplastic changes of the adult rat somatosensory cortex induced by unilateral transection of the infraorbital branch of the trigeminal nerve was studied with PSA-NCAM immunostaining at light microscopic level. Two- and three-month-old CFY albino rats were sacrificied on days 1, 4, 6, 14 and 21 following operation and PSA-NCAM immunoreaction was examined at three levels of the vibrissa-cortex neuraxis, namely, in the principal nucleus of the trigeminal nerve, in the ventral posteromedial nucleus of the thalamus and in the somatosensory cortex. The lower levels of the neuraxis remained free of PSA-NCAM labeling, similarly to control, intact animals. However, a large number of scattered small neurons became PSA-NCAM immunoreactive in layers IV–VI on both ipsi- and contralateral sides of the somatosensory cortex from day 6 onwards, suggesting a possible transynaptic regulation of NCAM sialylation state.

Restricted access
Verbum
Authors: Norbert Mátyus, Éva Martonyi, Róbert Varga, and Zsófia Babics

Béla Hoffmann, A látóhatár mögött, Olasz irodalmi tanulmányok. [Al di là dell'orizzonte. Studi di letteratura italiana] Savaria University Press, Szombathely, p. 239. Klaus-Dieter Ertler, Der frankokanadische Roman der dreissiger Jahre: Eine ideologieanalytische Darstellung, Canadiana Romanica, volume 14, Tübingen: Max Niemeyer, Verlag, 2000, 436 p. Roger Toumson, Mythologie du métissage, Presses Universitaires de France, collection „Ecritures francophones”, 1998, 270 pages.  „Studi Francescani nell'ambiente francescano”: un corso organizzato dal Centro Interuniversitario di Studi Francescani, Assisi 2002

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Zsófia Pelles, András Gáspárdy, László Zöldág, Xénia Lénárt, Nóra Ninausz, László Varga, and Petra Zenke

A retrotransposon insertion in the SILV gene is associated with a peculiar phenotype of dog, known as a merle. It is characterised by various areas of their coat colour becoming diluted due to a malfunction in the eumelanin-producing pigment cells. Recent studies have shown that the exact size of the short interspersed element (SINE) insertion is in correlation with specific phenotypic attributes, but was not able to absolutely confine dogs to a certain colour pattern. Our study focused on the merle variations occurring in the Mudi breed. Altogether, 123 dog samples from 11 countries were tested and genotyped. The exact length of the merle alleles were determined by automated fluorescent capillary fragment analysis. The most frequent merle genotype in this Mudi sample collection was the ‘classic’ merle (m/M: 61.8%), whereas other variants, such as atypical (m/Ma and m/Ma+: 5.7%), harlequin (m/Mh: 13.8%), double merle (M/M: 0.8%) and mosaic profiles (17.9%) were also observed. The practical significance of testing this mutation is that, phenotypically, not only merle dogs are carriers of this insertion, but also the so-called hidden merle individuals (where the merle phenotype is fully covered by the pheomelanin-dominated colouration) are potentially capable of producing unintentionally homozygous ‘double merle’ progeny with ophthalmologic, viability and auditory impairments.

Open access

Ambuláns rehabilitációs programok COVID–19-betegek számára

Outpatient rehabilitation programs for COVID-19 patients

Orvosi Hetilap
Authors: Mónika Fekete, Zsófia Szarvas, Vince Fazekas-Pongor, Zsuzsanna Kováts, Veronika Müller, and János Tamás Varga

Összefoglaló. A COVID–19-fertőzésen átesett betegek közül többen elhúzódó panaszokról számolnak be a felépülést követően, sokaknál tartósan fennáll a köhögés, a nehézlégzés, a mellkasi fájdalom, a légszomj attól függetlenül, hogy enyhe vagy súlyosabb tüneteket okozott a koronavírus. A betegek erőtlennek érzik magukat, erős fáradtságérzetre panaszkodnak, míg mások gyomor-bél rendszeri panaszokra, fejfájásra, depresszióra, a szaglás- és ízérzékelés elvesztésére. Számtalan kutatás leírja, hogy a fertőzés még akár hónapokkal később is hatással lehet a tüdő működésére, és korábban egészséges tüdőn is látható a koronavírus-fertőzés a gyógyulás után három hónappal készült kontroll-mellkas-CT-leleten. Éppen ezért szükség van a fertőzés lezajlását követően tüdőgyógyászati kivizsgálásra, ha a betegnek elhúzódó panaszai vannak, vagy ha a betegség tüdőgyulladást okozott. Szükség van a jelenleg működő fekvőbeteg-légzőszervi rehabilitáció mellett a kezelés ambuláns kiterjesztésére is, melynek célja újabb kórházi ápolás nélkül a teljes gyógyulás elérése a betegeknél. A COVID–19-fertőzésen átesett betegeknél a komplex rehabilitáció hatására javul a terhelhetőség, az életminőség, javulnak a légzésfunkciós értékek, csökkennek a panaszok, javul a betegek fizikai és pszichikai állapota. Összefoglaló kutatásunk célja áttekinteni, hogy milyen COVID–19 ambuláns rehabilitációs programok indultak el a koronavírus-fertőzésen átesett betegek esetében nemzetközi és hazai színtereken. Orv Hetil. 22021; 162(42): 1671–1677.

Summary. Several patients with COVID-19 infection report prolonged complaints after recovery and many of them suffer from persistent cough, dyspnea, chest pain and shortness of breath regardless of whether the coronavirus caused mild or more severe symptoms. They complain of severe fatigue and weakness while others grizzle about gastrointestinal complaints, headache, depression, loss of sense of smell and taste. Numerous studies describe that the infection can affect lung function even in months and coronavirus infection can be detectable in previously healthy lungs by taking a control chest CT scan three months after recovery. Therefore, chest follow-up is required after the infection if the patient has prolonged complaints or if the disease has caused pneumonia. In addition to the currently operating inpatient respiratory rehabilitation, there is also a need for an outpatient extension of treatment to achieve complete recovery in patients without further hospitalization. For those patients who have had the COVID-19 infection complex rehabilitation can improve their workload, quality of life, improves their respiratory function values, reduces their complaints and also improves their physical and mental condition. The aim of our summary research is to review what COVID-19 outpatient rehabilitation programs have been initiated for patients who went through coronavirus infection on international and domestic scenes. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1671–1677.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Varga, Judit Jeager, Ágnes Harmath, Botond Berecz, Tímea Kollár, Barbara Pete, Zsófia Magyar, János Rigó jr., and Éva Romicsné Görbe

Bevezetés: Az extrém kis súlyúak (születési súly 1000 gramm alatt) életkilátásai és morbiditási tényezői rosszabbak, mint az igen kis súlyú vagy érett újszülöttek hasonló mutatói. A Centers for Disease Control 2013-ban megjelent, 2009-re vonatkozó adatai szerint az 500 gramm alatti születési súlyú koraszülöttek mortalitása az Egyesült Államokban 83,4% volt. Az esetek többségében túlélés esetén is súlyos szövődményekre lehet számítani. Célkitűzés: A retrospektív vizsgálat arra irányult, hogy az 500 gramm alatti születési súlyú koraszülöttek mortalitásában bekövetkezett változások okait keressék. Módszer: A 2006. január 1. és 2012. június 1. között a Semmelweis Egyetem, I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán született 48 extrém kis súlyú újszülött túlélési és morbiditási adatait vizsgálták. Az újszülötteket két csoportra osztották: 2009. január 1. előtt és 2009. január 1. után születettek csoportjára. A statisztikai analízist a t-, F- és χ2-próba segítségével végezték. Eredmények: Szignifikáns különbség volt a túlélési arányban a két vizsgált időszak között, a túlélés 26,31%-ról 55,17%-ra javult (p = 0,048), miközben a szövődmények (bronchopulmonalis dysplasia, koraszülöttek retinopathiája, agykamrai vérzés, periventricularis leukomalacia, nekrotizáló enterocolitis) előfordulási gyakorisága nem változott szignifikánsan. A túlélők átlagos gesztációs kora (25,57 hét) magasabb volt, mint a meghaltaké (24,18 hét), a különbség szignifikáns volt (p = 0,0045). Következtetések: A személyi feltételek, az orvosok és szakdolgozók képzettsége a technikai feltételekkel együtt javította a koraszülöttek életben maradási esélyeit. Az újszülött intenzív ellátás működési feltételrendszerének teljesülése és a szteroidprofilaxis kiterjesztése tovább javíthatják az eredményeket. Orv. Hetil., 2015, 156(10), 404–408.

Open access

Cronkhite–Canada-szindróma

Cronkhite–Canada syndrome

Orvosi Hetilap
Authors: Anita Nagy, Levente Tóth, János Theisz, Nándor Bajkó, Zsófia Zolnai, Mária Varga, and Iván Igaz

Összefoglaló. A Cronkhite–Canada-szindróma egy extrém ritka, nem öröklődő, gyomor-bél rendszeri polyposissal, fehérjevesztő enteropathiával és ectodermalis elváltozásokkal járó megbetegedés. A világon eddig összesen körülbelül 500 esetet jegyeztek fel. Az etiológia pontosan nem tisztázott, hátterében elsősorban autoimmun folyamatot feltételeznek. A diagnózis a páciens kórtörténetén, a fizikális vizsgálaton, az endoszkópos képen és a szövettani leleten alapul. A jelen közleményben egy 71 éves férfi beteg esetét mutatjuk be. A klinikai kép és az elvégzett vizsgálatok alapján a tünetek hátterében Cronkhite–Canada-szindrómát igazoltunk, majd a szakirodalomban leggyakrabban alkalmazott kombinált protonpumpagátló, kortikoszteroid és meszalazin adását vezettük be, illetve táplálásterápiát alkalmaztunk. Tudomásunk szerint Cronkhite–Canada-szindrómás beteg esete Magyarországon elsőként kerül ismertetésre. Orv Hetil. 2021; 162(11): 432–438.

Summary. Cronkhite–Canada syndrome is an extremely rare, noninherited disease, characterized by gastrointestinal polyposis, protein-losing enteropathy and ectodermal abnormalities. Approximately 500 cases have been reported worldwide. The aetiology is unknown, most probably autoimmune mechanisms may be involved. The diagnosis is based on patient history, physical examination, endoscopic findings and histology. Here we report the case of a 71-year-old male, diagnosed with Cronkhite–Canada syndrome. The treatment consisted of proton-pump inhibitor, corticosteroids, mesalazin and nutritional therapy. To the best of our knowledge, this is the first report of Cronkhite–Canada syndrome in Hungary. Orv Hetil. 2021; 162(11): 432–438.

Open access

A molekuláris genetikai vizsgálatok szerepe a Landsteiner-szabálytól eltérő ABO vércsoport-szerológiai eredmények esetén

The role of molecular genetic testing in resolving violations of the Landsteiner’s law in ABO blood group typing

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Lívia Varga, Zsuzsanna Nemes Nagy, Andrea Mosonyiné Kőszegi, Sándor Nagy, Judit Jakab, Anikó Szilvási, Zsófia Vilimszky, András Bors, Attila Tordai, Ildikó Zsigmond Soós, and Hajnalka Andrikovics

Absztrakt:

Klinikai szempontból az ABO a legjelentősebb vércsoportrendszer, amelyről a korábbi kiterjedt kutatások ellenére még mindig jelentős új felfedezések születnek. A vércsoportrendszer genetikai hátterének felderítése tette lehetővé, hogy a kereskedelmi forgalomban több ABO genotípus meghatározási módszer is elérhető legyen. A jelen tanulmány célja az ellentmondó ABO vércsoport-szerológiai eredmények bemutatása esettanulmányok segítségével, a lehetséges klinikai és genetikai okok összefoglalása és az ellentmondások feloldására használható megoldások bemutatása különös tekintettel a molekuláris genetikai módszerekre. Esettanulmányainkban kitérünk az onkohematológiai betegségek kapcsán gyakori csökkent A és B antigénkifejeződésre, valamint a genetikai ABO alcsoportokra. Az esetbemutatásokat követően irodalmi áttekintést adunk az ABO vércsoportrendszer alcsoportvariánsairól, valamint olyan, több ezer személy genetikai hátterét vizsgáló populációs tanulmányokat mutatunk be, amelyek a vércsoportrendszerek genetikai variánsait részletező Erythrogene adatbázis alapjául is szolgáltak.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Endre Arató, Mária Kürthy, Gábor Jancsó, László Sínay, Gábor Kasza, Gábor Menyhei, Shafiei Masoud, Zoltán Varga, Andrea Bertalan, Zsófia Verzár, Lajos Kollár, and Erzsébet Rőth

Absztrakt

Háttér és célkitűzés: A compartment-syndroma műtéti indikációja döntően a klinikai kép alapján történik, amely sok esetben bizonytalan, s így megkésett beavatkozást eredményez. Tanulmányunk során a compartment-syndromában kialakuló emelkedett rekesznyomás mérésével és a következményes microcirculatio elégtelenségét jelző csökkent szöveti oxigénsaturatio monitorozásával kívántuk megítélni a folyamat progresszióját.

Beteganyag és módszer: Vizsgálatainkba 16 beteget vontunk be (12 férfi, 4 nő; átlagéletkor: 62,7 ± 9,5 év), akiknél súlyos, 4 órán túli kritikus also végtagi ischaemia miatt végeztünk revascularisatiós műtétet. Az acut ischaemia okai közt 5 arteria iliaca embolia szerepelt, míg a többi elzáródás femoralis szintű volt (szintén embolia, illetve artériás thrombosis). A revascularisatiót követően már a műtét másnapján különböző szintű, de jelentős lábszári duzzanatot észleltünk a betegeknél. Ezt követően a fasciarekeszekben uralkodó emelkedett nyomás detektálására, illetve a végtag keringésének megítélésére bevezettük az intracompartmentalis nyomásmérést (ICP) KODIAG eszközzel, valamint a szöveti oxigénsaturatio (StO2) meghatározását NIRS-szel (near-infrared spectroscopy).

Eredmények: 12 betegnél az ICP meghaladta a kritikus 40 Hgmm-t. Ebben a betegcsoportban az StO2 50–53%-ra esett a teljes recanalisatio ellenére. Ezt követően urgens, félig nyílt fasciotomiát végeztünk. 4 betegnél, akinél klinikailag szintén compartment-syndroma gyanúja merült fel, a vizsgálatok nem támasztották alá a sürgős fasciotomia szükségességét. Az ICP 25–35 Hgmm volt, míg a StO2 megközelítette a normálisat.

Összefoglalás: Vizsgálataink újszerűsége, hogy a klinikai gyakorlatban korábban alkalmazott empirikus terápiás irányelvek mellett mért paramétereken alapuló (evidence based medicine) műtéti indikációs stratégiát állítottunk fel. Az általunk meghatározott nyomás- és saturatiós értékek segítséget nyújtanak a betegség konzervatív és sebészi kezelési indikációinak felállításában.

Restricted access