Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Zsolt Kincses x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors: Zsolt Kincses and Zoltán Szegedi
Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Dezső Tóth, Adrienn Bíró, Zsolt Kincses, Péter Árkosy, and Miklós Török

Absztrakt

Bevezetés: A gyomortumoros betegek 40%-ánál történik szükségtelenül kiterjesztett nyirokcsomó-dissectio, ami magasabb morbiditással és mortalitással jár. A Maruyama-komputerprogram (MCP) képes megbecsülni a nyirokcsomó-érintettséget még a műtét előtt, illetve a Maruyama-index (MI) jó prognosztikai tényező lehet a teljes és a betegségmentes túlélés megítélésében. Betegek és módszerek: Az MCP eredményességének számításához különböző „cut-off” szinteket határoztunk meg a receiver operating characteristics (ROC) analízis használatával. A hosszú távú onkológiai eredményeket – mint a teljes túlélést (OS) és a betegségmentes túlélést (DFS) – számítottuk a „hagyományos” nyirokcsomódissectio-kiterjesztés (D1 vs. D2) és a Maruyama-index szerinti operáció (MI < 5 vs. MI ≥ 5) alapján. Eredmények: 74 beteget vizsgáltunk az MCP segítségével műtét előtt a rövid távú eredmények felmérésére, és 101 beteg adatai voltak alkalmasak a hosszú távú onkológiai kimenetel értékelésére. Az MCP szenzitivitása 90,2%, specificitása 63,3% és a megbízhatósága 78,4% volt. A pozitív prediktív érték 75,5%-nak, a negatív prediktív érték pedig 84%-nak adódott. A D1 dissectiós csoportban a betegségmentes túlélés 93,6 hónap, a D2 csoportban 68,7 hónap (p = 0,41, HR = 1,34) volt. A teljes túlélés pedig 74,6 hónapnak, illetve 72,2 hónapnak (p = 0,66, HR = 0,87) adódott. Azoknál a betegeknél, akiknél MI < 5, a betegségmentes túlélés 92 hónap lett, míg azoknál a betegeknél, akiknél az MI ≥ 5, ez 62,5 hónap volt (p = 0,31, HR = 1,4). Teljes túlélés tekintetében az eredmény 86 hónap és 60,4 hónap (p = 0,17, HR = 1,52) lett. Következtetések: Eredményeink bebizonyították, hogy a nyirokcsomóáttétek számítógépes becslése hatékony eljárás, és amennyiben az MI < 5, az jelentősebb prediktív értéke a túlélésnek, mint a D1 versus D2 szinteken alapuló lymphadenectomia.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Dezső Tóth, Sándor Kathy, Tibor Csobán, Zsolt Kincses, Miklós Török, János Plósz, and László Damjanovich

Absztrakt

Bevezetés: Gyomorrák miatt operált betegek közel 40 százaléka feleslegesen esik át kiterjesztett nyirokcsomó-dissectión R0 resectio során. Sikeres sentinelnyirokcsomó-biopszia segíthet elkerülni ezt, így csökkenthető a műtéti morbiditás és mortalitás. A gyomortumorok őrszemnyirokcsomójának jelölésére számos metódus ismert. Anyag és módszerek: 40 betegnél történt gyomorresectio vagy teljes gyomoreltávolítás sentinel-nyirokcsomó kék festékkel történő jelölésével és módosított D2-es lymphadenectomiával. 16 betegnél (A csoport) a festék injektálását endoscopos végezte submucosusan, míg 24 beteg (B csoport) őrszemnyirokcsomó-jelölése a sebész által történt subserosusan. Az intraoperatív jelölést és a lymphadenectomiát egyazon sebész felügyelte. Eredmények: A 40 beteg vonatkozásában összesen 795 nyirokcsomó került eltávolításra és szövettani vizsgálatra. Az A csoportban betegenként átlagosan 4,1, a B csoportban 4,8 nyirokcsomó jelölődött meg a kék festékkel. A találati arány 100%-nak (A csoport), illetve 96%-nak (B csoport) bizonyult. Az álnegatív arány az endoscopos jelölés során 0%-nak, míg a subserosus jelölés után 7,7%-nak igazolódott. A submucosus jelölés specificitása és szenzitivitása egyaránt 100%, a subserosus vizsgálat specificitása 100%, szenzitivitása 92,3% lett. A kétfajta jelölési metódus 90% konfidencia-intervallumnál ekvivalensnek bizonyult a találati arány, a szenzitivitás és a specificitás tekintetében. Következtetések: Eredményeink alapján a kizárólagosan kék festékkel történő őrszemnyirokcsomó-jelölés biztonságos eljárásnak bizonyult, magas specificitása és szenzitivitása miatt alkalmazhatónak tűnik T1-es és T2-es tumorok műtétei során.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Fruzsina Tóth, Gergely Zádori, Roland Fedor, Dávid Ágoston Kovács, Zsolt Kanyári, Zsolt Kincses, Csaba Ötvös, László Damjanovich, László Asztalos, and Balázs Nemes

Absztrakt

Bevezetés: A graftectomia indikációja és pontos időzítése bizonyos esetekben vita tárgya, elsősorban a tüneteket nem okozó, már nem működő graftok esetén. Célkitűzés: A szerzők átfogó képet kívántak adni a debreceni veseátültetési programban elvégzett graftectomiákról. Módszer: Retrospektív vizsgálattal elemezték a 2004. január 1. és 2015. december 31. között veseátültetett betegek adatait. Áttekintették a graftectomiák indikációit, időzítését, szövődményeit, továbbá összehasonlították a korai és késői graftectomiákat. Eredmények: A vizsgált időszakban 480 veseátültetés történt. Közülük 55 betegnél (11%) történt graftectomia. A gyakoribb indikációk a következők voltak: krónikus allograft-nephropathia (47%), artériás keringési zavar (13%), ureterszövődmények (9%). A grafteltávolítás 22 betegnél (40%) akut, 33-nál (60%) tervezett volt. A graftectomiák 24%-a a transzplantáció után 30 napon belüli, 76%-a késői volt. Korai graftectomiát túlnyomórészt artériás keringészavar (31%), a későiek többségét (62%) krónikus allograft-nephropathia miatt végezték. Következtetések: A vizsgált időszakban a graftectomiák leggyakoribb oka krónikus allograft-nephropathia volt. Az esetek döntő többségében elektív műtét történt. A szakirodalomban közöltekhez hasonlóan a szerzők a korai és késői graftectomiák jellemzőit eltérőnek találták. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 964–970.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Nemes, Roland Fedor, Zsolt Kanyári, Lajos †Lőcsey, Ferenc Juhász, Dávid Ágoston Kovács, Gergely Zádori, Ferenc Győry, Réka P. Szabó, Lajos Zsom, Tamás Szabó, Lóránt Illésy, Marcell Szabó-Pap, Zsolt Kincses, László Szabó, László Damjanovich, József Balla, and László Asztalos

Absztrakt

Bevezetés: A Debreceni Egyetemen 1991-ben végezték el az első veseátültetést. Hazánk 2013-ban csatlakozott az Eurotransplanthoz. Célkitűzés: A szerzők elemezték a tapasztalatokat. Módszer: 2008. január 1. és 2013. augusztus 31. között (A csoport = 163) és 2013. szeptember 1. és 2015. október 22. között végzett cadavervese-átültetések (B csoport = 90) adatait elemezték. Eredmények: Az élődonorok aránya 3,5%-ról 9,1%-ra nőtt. 2013 óta a recipiensek 25%-a 60 évesnél idősebb, a >30 kg/m2 testtömegindex aránya 31%-ra, a diabetesesek aránya kétszeresére emelkedett. Az ureteroneocystostomia mellett bevezetésre került a vég az oldalhoz ureteroureteralis anastomosis. Indukciós kezelés mellett az akut rejectiós epizód jelentősen csökkent (34%-ról 8%-ra). A technikai szövődmények aránya nem változott. A bakteriális fertőzések aránya csökkent (41%-ról 33%-ra). Az 1, 3 és 5 éves veseallograft-túlélések 86,6%, 85% és 82,7%, valamint 88%, 84% és 84% voltak a két csoportban. Következtetések: Az extended criteria donor arány emelkedett. 2013 óta lehetségessé vált az akut humoralis rejectio kezelése. Az esetszám-növekedés mellett az eredmények jók. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 925–937.

Restricted access