Search Results

You are looking at 1 - 10 of 23 items for

  • Author or Editor: Zsolt Lázár x
Clear All Modify Search

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek közé tartozó Crohn-betegség a tápcsatorna bármely szakaszát érintő kórkép. Célkitűzés: A szerzők retrospektív vizsgálatukban a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján 2005. január 1. és 2012. október 31. közötti időszakban Crohn-betegség miatt laparoszkópos és nyitott hasi műtéten átesett betegek kezelési eredményeinek összehasonlítását tűzték ki célul. Módszer: A betegeket a műtéti típusok szerint csoportosították, programozottan 103 betegen 137 esetben nyitott műtétet, 30 betegen 30 esetben laparoszkópos beavatkozást végeztek. 22 betegnél 24 primer akut műtét történt. Eredmények: A laparoszkópos műtéten átesett betegek átlagéletkora szignifikánsan alacsonyabb (p = 0,042) volt. A laparoszkópos ileocaecalis reszekciók szignifkánsan rövidebbnek bizonyultak mint a nyitott műtétek (p = 0,033). A műtéti időtartamok összehasonlítása során szignifikáns különbséget (p = 0,033) az ileocaecalis reszekcióknál találtak. A laparoszkópos műtéten átesett betegek a nyitott hasi műtéten átesett betegekhez képest szignifikánsan rövidebb időt töltöttek a sebészeti osztályon (p = 0,025) és az intenzív osztályon (p < 0,001), valamint a bélpasszázs is hamarabb indult meg. Következtetések: A laparoszkópos műtétek esetében kisebb műtéti és kozmetikai traumával, rövidebb kórházi tartózkodással, nem nagyobb szövődmény- és morbiditási rátával és bizonyos esetekben rövidebb műtéti idővel számolhatunk. Ugyanakkor magasabb műtéti költségeket és képzettebb személyzeti feltételeket igényelnek. Orv. Hetil., 2014, 155(1), 24–29.

Restricted access

This study analyzes the music critiques of Géza Csáth (1887–1919) on the interpretational achievements of the eminent European pianists Emil von Sauer, Leopold Godowsky, and Wilhelm Backhaus, who gave guest performances in Budapest from 1906 to 1912. By comparing Csáth’s opinions about the performances of the above mentioned pianists with those of the critics who wrote for Hungarian, German, Austrian, French and Serbian newspapers, the authors arrive to the conclusion that, at the time, artists were being more and more explicitly profiled exclusively as performers, while the practice of both composing and performing one’s own compositions, which had been customary, was slowly disappearing. The importance of the chosen critiques by Csáth lies first and foremost in the author’s comments, which indicate the changes happening in the piano practice in the late nineteenth and the early twentieth century.

Restricted access

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők egy 45 éves férfi betegük esetét ismertetik, akinél nyelőcső-resectiót követő második poszt-operatív napon jelentkezett a csőgyomor pepticus fekélyének perforatiója. A beteg a sürgősségi sebészeti beavatkozást (Graham-sutura) és intenzív osztályos kezelést követően a 19. posztoperatív napon otthonába távozott. Megbeszélés: A nyelőcső-resectiót követő csőgyomorpótlás világszerte elterjedt és széles körben alkalmazott módszer az emésztőrendszer folytonosságának helyreállítására. Számos különböző korai és késői szövődménye ismert azonban, úgymint: necrosis, gastritis, pepticus fekély, anastomosisszűkület és jó-, valamint rosszindulatú tumorok. A csőgyomor pepticus fekélyének etiológiája nem teljesen tisztázott, megjelenhet a korai, de a késői posztoperatív időszakban is.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: György Lázár, Attila Paszt, Zsolt Simonka, Richárd Rokszin and Szabolcs Ábrahám

Absztrakt

A minimálisan invazív technika – a módszer vitathatatlan előnyei révén – teljesen elfogadottá vált a legtöbb jóindulatú és funkcionális megbetegedés sebészi kezelésében. Napjainkra az is bebizonyosodott, hogy a laparoscopos technika a colorectalis daganatok sebészi kezelésében is biztonsággal alkalmazható. A szerzők saját és a nemzetközi tapasztalatok elemzésével mutatják be a colorectalis daganatok laparoscopos sebészi kezelését. A Szegedi Tudományegyetem ÁOK Sebészeti Klinikáján 2005. január 1. és 2008. december 31. között 74 betegen végeztek laparoscopos/laparoscoposan asszisztált colorectalis bélresectiót. A műtéti indikációt 40 esetben neoplasticus eredetű colorectalis laesio képezte. A betegek átlagos életkora 64 év volt (36–89 év). A betegek közül 4 ASA I, 11 ASA II, 24 ASA III és 1 ASA IV rizikócsoportba tartozott. 26 esetben rectosigmoidealis resectio, 2 esetben rectumexstirpatio, 9 esetben jobb, 1 esetben bal oldali hemicolectomia történt. Sem műtéti, sem posztoperatív szövődmény nem volt. 4 konverzió és egy esetben adhesiós ileus miatt reoperáció történt. A passage megindulása (átlagosan 2,4 nap) és a per os táplálhatóság jelentősen lerövidült. A specimenek hisztológiai feldolgozása minden esetben tumormentes oralis, aboralis és circumferentialis resectiót igazolt. Saját és a nemzetközi eredmények áttekintése alapján megállapítható, hogy colorectalis daganatok miatt végzett laparoscopos műtétek biztonságosak, sebészi és onkológiai szempontból is megfelelőek. Számos előnyt jelentenek a betegek számára elsősorban a korai posztoperatív időszakban (gyorsabb felépülés, rövidebb kórházi tartózkodás) és a hosszú távú túlélési eredmények is megfelelőek.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Rovó, Ádám Bach, László Szakács, Zsolt Bella and György Lázár

Absztrakt:

A légutak és a tápcsatorna felső szakaszának általános érzéstelenítésben történő, mikroszkópasszisztált direkt endoszkópiája a fül-orr-gégészet egyik alapvető diagnosztikai és terápiás módszere. A műtéti feltárás minősége a terület jó vizualizálhatósága és a mikrosebészeti eszközök kellő manőverezhetősége szempontjából kulcsfontosságú. A leggyakrabban alkalmazott Kleinsasser-laringoszkóp mellett a retrocricoid régió feltárására a kettős lapocú Weerda-laringoszkóp előnyösebb választás. A szűk anatómiai viszonyok, az algarat és a gége több alrégiójára is kiterjedő elváltozások vizsgálata és manipulálása bizonyos esetekben azonban még ezzel az eszközzel is problémás lehet. A szerzők négy eset kapcsán bemutatják az általuk módosított, aszimmetrikus lapochosszúságú Weerda-laringoszkópok alkalmazását. Az eszközökkel a retrocricoid régió, az algarat hátsó falának distalis és a nyelőcső proximalis része is jól vizualizálható. A módosítások lehetővé teszik új műtéti technikák bevezetését az alkalmazott mikrosebészeti eszközök számának növelésével és még rugalmasabb használatával. Orv Hetil. 2019; 160(7): 264–269.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: József Furák, Zsolt Szabó, Theodor Horváth, Tibor Géczi, Balázs Pécsy, Tibor Németh, Aurél Ottlakán, Zsolt Molnár and György Lázár

Absztrakt

Célkitűzés: A VATS-lobectomiákkal szerzett tapasztalatok növekedésével egyes centrumokban egyre gyakoribbá váltak az úgynevezett nem intubált VATS-lobectomiák (non-intubated thoracic surgery – NITS), amelynek során a beteget nem intubálják, nem relaxálják, hanem a műtét a beteg spontán légzése mellett történik. Munkánkban az egy metszésből elvégzett NITS-VATS lobectomiával szerzett tapasztalatainkat ismertetjük. Betegek, módszer: 2017. január 24. és 2017. március 10. között 16 betegnél (nyolc nő és nyolc férfi) végeztünk NITS-VATS uniportal lobectomiát tüdőrák indikációval. Átlagéletkor 59,6 év (42–73). Átlagos FEV1 87,7% (62–109). Átlagos body mass index 27,1 (18,8–32,8). A betegek a beavatkozást megelőzően benzodiazepinpremedikációt, a metszéshez helyi érzéstelenítést (lidokain), majd bupivakain intercostalis és vagusblokádot kapnak. Rutinmonitorozás mellett bispectral index (BIS-) vezérelt célkontrollált intravénás (TCI) propofolszedációt végzünk, laringealis maszk segítségével. A bőr- és lágyrész-metszés az axillaris vonalban, az ötödik bordaközben történik. Ezen keresztül végezzük a kamera bevezetését, a reszekcióhoz szükséges manipulációt, a lebeny eltávolítását és a mellkasi drén behelyezését is. A műtét során teljes atelectasia érhető el. Az eltávolított lebenyek megoszlása a következő: hét jobb felső, kettő középső, egy jobb alsó, egy jobb alsó + felső lebeny gépi ékreszekció, öt bal alsó. A reszekciót követően kiterjesztett mediastinalis sampling vagy blokkdissectio történik. Eredmények: Perioperatív mortalitás nem volt. Egy esetben sem kellett a beteget a műtét során intubálni. Átlagos műtét idő 96,5 perc (80–120), az átlagos drenálási idő 2,9 nap (2–8) volt. Tartós átszívás 1/16 (6,25%). A műtét utáni időszakban egy betegnél lázat, egy betegnél subcutan emphysemát és egy esetben tüdőgyulladást észleltünk. Egy betegnél kellett recidív légmell miatt mellkascsövezést végeznünk. Az eltávolított laesiók szövettani megoszlása a következő: egy bal alsó lebenyi teljes atelectasiát okozó endobronchialis hamartochondroma, egy gyulladás, illetve 10 adenocarcinoma, két laphámrák, egy carcinosarcoma és egy típusos carcinoid. A 14 malignus daganat stádiummegoszlása a következő: nyolc IA, kettő IB, egy IIA, kettő IIB, egy IIIA. Az eltávolított mediastinalis nyirokcsomók átlagos száma 12 (7–20). Következtetés: A nem intubált (NITS) VATS-lobectomia biztonsággal elvégezhető beavatkozás, amely során az onkológiai elveket teljes egészében érvényesíteni lehet. A műtét utáni mellkasdrenálási idő rövidebb, ami a műtét során elérhető teljes atelectasiának tudható be.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: János Tajti Jr., József Pieler, Zsolt Simonka, Attila Paszt and György Lázár

Absztrakt

Esetismertetés: A 25 éves primipara, terhességének 32. hetében, önvizsgálat során a bal emlő külső-felső negyedében csomót észlelt. A komplex emlővizsgálat 4 cm átmérőjű területen meszesedést írt le. A finomtű-biopsia malignus ductalis karakterű sejteket, „C5” kategóriát, a core-biopsia III-as gradusú, invasiv ductalis carcinomát véleményezett („B5b”), távoli disseminatio nem igazolódott. A terhesség terminálását követően az elváltozás széles excisióját végeztük sentinelnyirokcsomó-biopsiával, amelynek pozitivitása miatt axillaris blockdissectio történt. A sebészi kezelést adjuváns onkológiai kezelés követte. A későbbiekben a jobb inguinalis régióban lévő angiomyxoma jelent meg, amelyet in toto excindaltunk. Megbeszélés: A terhességgel összefüggő malignus betegségek incidenciája emelkedik, amelyek közül az emlődaganatok kitüntetett helyen állnak. Terhességasszociált emlődaganatról akkor beszélünk, amennyiben annak diagnózisa a graviditas alatt vagy az azt követő első évben történik. A terhességgel járó élettani változások miatt a betegség felismerése nehezebbé válik, s ennek következtében sokszor ezek a betegek elkésve kerülnek látókörünkbe. A betegség terápiája összetett, mivel az anya kezelése mellett a magzat biztonságára is nagy hangsúlyt kell fektetni – mindez a társszakmák fokozott együttműködését igényli. A kezelési stratégia az egyes trimeszterekben eltérő. Sebészi kezelés a terhesség bármely szakában végezhető. A sugárkezelésről, magzatkárosító hatása miatt, megoszlanak a vélemények. A kemoterápia a terhesség második és harmadik harmadában megengedett. Betegünk közel három évvel a műtétet követően panaszmentes, fiúgyermeke egészséges.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Áron Nyilas, Attila Paszt, Zsolt Simonka, Szabolcs Ábrahám, Bernadett Borda, Eszter Mán and György Lázár

Absztrakt

Háttér: A laparoscopos splenectomia (LS) során extrém lépméret esetén gyakori technikai probléma a specimen hasüregből való eltávolítása. Általában a specimen EndoBagbe helyezése és morcellatiót követő eltávolítása terjedt el. Masszív splenomegalia, 1000–2000 grammos lépek esetén ez a módszer olykor nem kivitelezhető, mivel a lép mérete meghaladja a legnagyobb EndoBag űrtartalmát. Ebben az esetben, irodalmi adatok szerint, vagy a hasüregen belüli morcellatiót végezhetünk (splenosis veszélye), vagy laparotomiából távolíthatjuk el a speciment. Munkacsoportunk a problémára megoldásként 2009 óta Pfannenstiel-metszést alkalmaz a specimen eltávolítására. Módszer: A 2002. január 1. és 2014. szeptember 30. között klinikánkon végzett 74 LS eredményeit elemeztük. A speciment 56 esetben a szokásos módon a lateralis port helyén morcellatióval, míg nagyméretű lépek esetén 12 esetben 10–12 cm-es Pfannenstiel-metszésből távolítottuk el. Eredmények: A műtétek átlagos hossza 121 (50–220) perc volt. Pfannenstiel-metszésből történő specimeneltávolítás esetén szignifikánsan rövidebb műtéti időt tapasztaltunk (108 vs. 125 perc; p = 0,05) és nagyobb méretű lépeket tudtunk eltávolítani (1032 vs. 338 gramm; p = 0,0001), mint a hagyományos morcellatiós technikával. A módszer a kórházi benntartózkodás hosszát nem nyújtotta meg (4,7 vs. 5,2 nap; p = 0,178). Következtetések: Vizsgálatunk alátámasztja, hogy a laparoscopos lépeltávolítás biztonságos és számos előnnyel jár masszív splenomegalia esetében is. A specimen Pfannenstiel-metszésből történő eltávolítását biztonságos és kozmetikailag is elfogadható alternatívának tartjuk.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Áron Nyilas, Attila Paszt, Zsolt Simonka, Szabolcs Ábrahám, Tamás Pál and György Lázár

Absztrakt

Bevezetés/Célkitűzés: A hagyományos műtéti eljárásokat a minimálisan invazív sebészeti módszerek fokozatosan felváltják a lép sebészetében is. A SZTE Sebészeti Klinikán a laparoscopos splenectomia bevezetését követő tíz évben szerzett tapasztalatainkat összegezzük, összehasonlítva a nyitott és a minimálisan invazív technikát. Betegek és módszerek: 2002. január 1. és 2011. december 1. között klinikánkon 141 splenectomiát végeztünk, melyek közül 17 acut műtét volt. A 124 elektív műtétből 54 laparoscopos, 70 nyitott műtétet végeztünk. A nyitott műtétek közül 40 esetben multivisceralis műtét során távolítottuk el a lépet, mely eseteket a későbbi analízisből kizártunk. A vizsgálat során a laparoscopos, illetve az elektív nyitott műtéten átesett betegek csoportjait hasonlítottuk össze retrospektív módon. Eredmények: A laparoscopos műtétek átlagos hossza kissé meghaladta a nyitott műtétekét (133 vs. 122 perc, p = 0,074). A tanulási periódust követően a laparoscopos műtétek hossza csökkent (az első öt évben 147 vs. a második öt évben 118 perc, p = 0,003), nagyobb lépeket (220 vs. 450 gramm, p = 0,063) távolítottunk el, valamint kevesebb konverziót végeztünk. A laparoscopos csoportban kevesebb reoperáció (1,5% vs. 6%, p = 0,718), korábbi passage-megindulás (2 vs. 3 nap, p = 0,002) és rövidebb hospitalizáció (5 vs. 8 nap, p ≤ 0,001) volt jellemző a nyitott csoporthoz képest. Következtetések: Vizsgálatunk alátámasztja, hogy a laparoscopos lépeltávolítás biztonságos, és számos előnnyel jár. Eredményeink korrelálnak a nemzetközi irodalmi adatokkal.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Victoria Wittmann, Melinda Látos, Zoltán Horváth, Zsolt Simonka, Attila Paszt, György Lázár and Márta Csabai

Absztrakt:

Bevezetés: Interdiszciplináris kutatásokkal igazolták, hogy a daganatos betegség diagnózisa és a diagnózist követő hosszú terápiás folyamat olyan negatív és megterhelő érzelmi állapotot hozhat létre, amely hátráltathatja a páciens fizikai és pszichés felépülését. Célkitűzés: Kutatásunk célja egy komplex pszichológiai intervenciós program kidolgozása emlődaganatos nőbetegek számára és az előzetes eredmények bemutatása. Módszer: 6 hetes vizsgálatunkban 50, sebészeti műtétre váró emlődaganatos páciens került a mintába. A páciensek közül 20 fő az intervenciós csoportba került, 30 fő pedig a kontrollcsoportba. Mérőeszközként szolgált a Beck Depresszió Kérdőív (BDI), a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív (STAI), a Sebészeti Beavatkozástól Való Félelem Kérdőív (SFQ), a Vizuális Analóg Skála (VAS), az Emlődaganatos Betegekre Kifejlesztett Életminőség Skála (FACT-B) és az Emlőrákkezelés Hatását Mérő Skála (BITS). Terápiás eszközként két újszerű eljárás, a PRISM-D rajzteszt és a Testképszobor Teszt került alkalmazásra. Eredmények: A kapott eredmények szerint az intervenció ígéretesnek mutatkozik, a programba bevont személyek a műtéttel kapcsolatos alacsonyabb félelmekről és állapotszorongásról számoltak be 6 héttel a műtét után, mint a kontrollcsoport tagjai. A műtét típusa jelentősen befolyásolta a testkép változásával kapcsolatos stressz mértékét. Következtetés: A kutatás a műtét előtti és a műtét utáni pszichológiai intervenció fontosságára hívja fel a figyelmet emlődaganatos nőbetegek körében. Orv Hetil. 2019; 160(18): 700–709.

Open access