Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Zsolt Markóczy x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A szerzők 408 betegnél tüdőgyógyászati onkológiai indikációkban végzett PET-CT-vizsgálataik értékét elemzik. Pulmonális kerekárnyék karakterizálásának céljából 154 PET-CT-t végeztek, amelyet 59 esetben műtét követett. A módszer malignitásra vonatkozó szenzitivitását 100%-nak, specificitását 56%-nak találták. A nyirokcsomó-érintettség alapján történő staginget 17/54 esetben mediastinoscopia vagy thoracotomia követte. Fenti indikációkban a PET-CT-pozitivitás szövettani/citológiai megerősítése minden esetben szükséges. M-staginget 141, neoadjuváns kemoterápiát követő mediastinalis restaginget 24 betegnél végeztek. Utóbbi indikációt a PET-CT pontatlansága miatt másodlagos jelentőségűnek gondolják. 175 beteg esetében a PET-CT műtéti indikációban játszott (sokszor) meghatározó szerepét elemezték. Tapasztalataik közreadásával segíteni szeretnék a PET-CT adta új lehetőségek jobb kihasználását, ill. gyorsítani ezek diagnosztikus protokollokba történő beillesztését.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Ákos Kocsis, Zsolt Markóczy, László Agócs, Miklós Molnár, János Fillinger, Bernadett Lévay and Pál Vadász

Absztrakt

Bevezetés: A pseudomyxoma peritonei (PMP) egy nagyon ritkán előforduló sebészeti kórkép, amely a hasüreget vagy mellüreget érinti. Jellemzője a mucinosus ascites, valamint a leggyakrabban a vastagbélből vagy a féregnyúlványból kiinduló low-grade carcinoma. Pleuralis érintettség többnyire akkor jelentkezik, ha a hasi sebészeti beavatkozáskor a rekeszizmon lyuk keletkezik, vagy a tumor progrediál, vagy fejlődési rendellenesség kapcsán a has- és mellüreg között összeköttetés van. Esetismertetés: 44 éves nőbetegnél kezelt peritonealis érintettség után bal oldali pleuralis manifesztáció jelentkezett. Tekintettel a pulmo és pleura érintettségének kiterjedtségére, a radikális műtét esélyét elvetettük, cytoreductióra törekedtünk, és intraoperatív kemoterápiát alkalmaztunk. Megbeszélés: A pleuralis érintettség extrém ritkaságnak számít, kedvezőtlen prognózisú. Kezelése megegyezik az intraabdominalis kezeléssel, amennyiben arra lehetőség van, kiterjesztett cytoreductio, valamint helyi vagy szisztémás kemoterápia javasolt. Következtetés: A PMP egy nagyon ritka és rossz prognózisú kórkép. Extraabdominalis manifesztációja ritkán fordul elő. Kezelésében sokat segíthet a korai felismerés.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Anna Kerpel-Fronius, Zsuzsanna Monostori, Diana Solymosi, Zsolt Markóczy, Lívia Rojkó and Gábor Kovács

Absztrakt:

Bevezetés: A tüdőrák évente átlagosan több mint 8000 beteg halálát okozza hazánkban. Célkitűzés: Nemzetközi vizsgálatok alapján az alacsony dózisú CT-vizsgálattal (LDCT) végzett szűrés igazoltan csökkenti a rizikócsoportba tartozó személyek tüdőrák-mortalitását. A 2014-ben indított HUNCHEST pilotprojekt során azt vizsgáljuk, hogy a szűrés milyen módon kivitelezhető hazánkban, illetve a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) anamnézisű személyek körében magasabb lesz-e a kiemelt tüdőrákok aránya. Módszer: 50–79 éves korcsoportban alacsony dózisú CT-vizsgálat készül dohányos és nem dohányos, COPD-s és nem COPD-s csoportokban. Eredmények és következtetés: A vizsgálat jelenleg is a betegbevonás szakaszában tart, de az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben rendelkezésre álló első eredmények tükrében röviden ismertetjük a vizsgálat alapelveit. Orv Hetil. 2018; 159(43): 1741–1746.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: József Kas, Attila Csekeő, Miklós Molnár, Attila Vágvölgyi, Zsolt Markóczy, Emese Szabó, Mária Héjja, István Pénzes, Zsolt Rozgonyi, Ibolya Soltész, János Fillinger and Pál Vadász

Absztrakt

A mellkas nagy részét tömegükkel elfoglaló, gyakran benignus jellegű óriástumorok sebészi kezelése különös kihívást jelent. A feladat nagyságát a műtéttechnikai nehézségek, a narkózis vezetése és a postoperativ intenzív ellátás gondjai együttesen adják. Esetünk további sajátosságát az egyébként magától értetődőnek vélhető műtéti javallat végletes ellentmondásossága adja. A 64 éves férfi másfél éve fokozódó, terhelésre jelentkező fulladása ellenére más okból végzett mellkas-röntgenvizsgálatán derült ki a mellkas jobb felének óriási térfoglaló elváltozása. A pulmonológiai kivizsgálás során végzett vastagtű-biopszia solitaer fibrosus pleuratumort igazolt. Az onkológiai konzílium műtéti megoldás mérlegelését javasolta. A beteg állapota a megelőző vizsgálatok közben rohamosan romlott, majd nyugalmi dyspnoe és pitvari fibrilláció miatt intenzív osztályra került, ahol másnap légzési elégtelenség következett be, és respirátorkezelés vált szükségessé. Az igen magas kockázat ellenére műtét mellett döntöttünk, mert a daganat eltávolítása volt a beteg egyetlen esélye a túlélésre. A műtét sikerült, a beteg szövődményekkel terhes postoperativ szak után gyógyultan hagyta el az intézményt. Munkaképes állapotban egy évvel később recidívamentes.

Restricted access