Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Zsolt Matula x
Clear All Modify Search
Authors: Zsolt Matula, Gyöngyi Kudlik, Veronika Urbán S. and Ferenc Uher

Absztrakt

A vérképző rendszert évtizedeken keresztül szigorúan kompartmentalizált sejtmegújulási rendszerként képzeltük el, ami önfenntartó, multipotens őssejtekből, a belőlük keletkező – ugyancsak multipotens –, de később myeloid vagy lymphoid irányba elköteleződő elődsejtekből, valamint a különböző típusú érett vérsejtek – fejlődésük utolsó szakaszában már unipotens – prekurzor sejtjeiből áll. A legújabb kutatások azonban számos olyan új eredményt hoztak, amelyek nem egyeztethetők össze a haematopoesis e „klasszikus”, hierarchikus modelljével. Egyértelművé vált, hogy a csontvelői haematopoeticus őssejt-populáció heterogén, különböző osztódási és differenciálódási képességű őssejtekből áll. További – részben bonyolult genetikai manipulációkon alapuló – kísérletekben azt is igazolták, hogy a felnőttkori egyensúlyi vérképzés elsősorban hosszú életű, unipotens elődsejtek működésén alapul, és a haematopoeticus őssejtek nem vagy legfeljebb minimális mértékben vesznek részt a folyamatban. Az is kiderült, hogy ez a fiziológiás vérképzés erősen különbözik az őssejt-transzplantációt követően kialakuló haematopoesistől. Összességében tehát alaposan újra kell gondolnunk mind a normális, mind a patológiás vérképzés szabályozásáról korábban kialakult képünket. Orv. Hetil., 2016, 157(46), 1819–1829.

Open access

Absztrakt:

A rendkívül komplex mechanizmusok révén megvalósuló intercelluláris kommunikációnak meghatározó szerepe van mind az egészséges, mind a különböző megbetegedések esetében tapasztalható, megváltozott szöveti homeosztázisban. A tumorsejtek és azok mikrokörnyezetében található egyéb sejtek között megfigyelhető sejt–sejt interakciók nemcsak a tumoros megbetegedések progressziójában, hanem a terápiával szemben fellépő rezisztenciában is kulcsszerepet játszanak. A membrán nanocsövek olyan újonnan felfedezett, nagy távolságot áthidalni képes intercelluláris összeköttetések, amelyek számos sejtalkotó cseréjét teszik lehetővé két vagy több sejt között, beleértve a különböző ionokat, makromolekulákat, de akár még az olyan nagyobb méretű organellumokat is, mint amilyenek a mitokondriumok. A membrán nanocsöveken keresztül átadott mitokondriumok egyértelműen megváltoztatják a recipiens sejtek metabolizmusát, funkcionális jellemzőit, a jelenség pedig mind az egészséges, mind a rákos sejtek esetében kimutatható. A metabolikus plaszticitást manapság a rák egyik legfontosabb jellemzőjének tekintik, mivel cáfolhatatlanul kulcsszerepet játszik a kezelés következtében kialakuló gyógyszer-rezisztenciában. Az elmúlt néhány évben vált teljesen világossá, hogy a gyógyszer-rezisztencia kialakulásában a membrán nanocsöveken keresztül zajló mitokondriumátadásnak meghatározó szerepe van, amely újfajta terápiás megközelítések kidolgozását teszi szükségessé.

Restricted access
Authors: Gyöngyi Kudlik, Zsolt Matula, Tamás Kovács, S. Veronika Urbán and Ferenc Uher

Absztrakt

A ganglionléc a gerinces embriókban megjelenő átmeneti, multipotens, vándorló sejtpopuláció, amiből a perifériás idegrendszer idegi és gliális elemeitől kezdve a craniofacialis terület ectomesenchymalis származékain vagy a bőr pigmentsejtjein át számos struktúra származtatható. Érdekes módon a ganglionléc-eredetű őssejtek nem csak az embrionális ganglionlécben vannak jelen, hanem megtalálhatók az általuk betelepített embrionális és felnőttkori szövetekben is. Ezek a posztmigrációs őssejtek – legalábbis részlegesen – tükrözik elődeik multipotenciáját. Ráadásul az olyan ganglionléc-eredetű, terminálisan differenciálódott sejtek, mint például a Schwann-sejtek és a melanocyták, bármikor képesek őssejtszerű progenitorokká dedifferenciálódni. Az összefoglaló tanulmányban a szerzők bemutatják, hogy mit tudunk jelenleg ezekről a különleges plaszticitású őssejtekről és milyen potenciális alkalmazási lehetőségek merülnek fel velük kapcsolatban a regeneratív orvoslás területén. Orv. Hetil., 2015, 156(42), 1683–1694.

Open access
Authors: Zsolt Matula, Gábor Mikala, S. Veronika Urbán, István Vályi-Nagy and Ferenc Uher

Absztrakt:

Az elmúlt évtized aktív kutatómunkája során világossá vált, hogy a csontvelői mikrokörnyezetet strómasejtek heterogén populációja alkotja, ami a hemopoetikus ős- és elődsejtek számára „niche”-eket képez. A kutatások felfedték a niche szerkezetét és az alkotóelemeik közötti információcserét, mely hatást gyakorol az őssejtek termelődésére, fennmaradására és expanziójára. A csontvelői niche változásai hematológiai daganatok során gyakran megfigyelhetőek. Világossá vált, hogy a transzformálódott daganatsejtek és niche-ük között kétirányú az információcsere, a niche pedig korábban nem ismert szerepet játszik a hematológiai neopláziák iniciációjában és progressziójában. Ennek megfelelően, a malignitásra szupportív niche, a stróma terápiás célpontként merül fel hematológiai malignitások gyógykezelése során. Összefoglalónkban a hemopoetikusőssejt-niche biológiájának bemutatását követően bemutatjuk, hogy a strómasejtek genetikai megváltozása és a leukémia következményeként módosuló niche milyen szerepet játszhat a vérképzőszervi daganatok életében.

Restricted access