Search Results

You are looking at 1 - 10 of 89 items for

  • Author or Editor: Zsolt Tulassay x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Az utóbbi évtizedben az antikoaguláns és thrombocytaaggregáció-gátló készítmények alkalmazása a különböző szív- és érrendszeri, illetve vérképző szervi betegségekben széles körűvé vált. Ezek a készítmények a thromboemboliás események kockázatának csökkentését szolgálják, ugyanakkor növelik az emésztőrendszeri vérzés lehetőségét. Az endoszkópos beavatkozások során az antikoagulálás felfüggesztése, ezáltal a thromboemboliás szövődmények kialakulásának kockázata minden esetben gondosan mérlegelendő a kezelés folytatásával járó fokozott vérzés kockázatával. Ideiglenes antikoagulálásra szoruló betegeknél (például a mélyvénás thrombosis eseteiben) az elektív endoszkópos beavatkozások későbbi időpontra halasztandók. Kis vérzési kockázatú endoszkópos vizsgálatok előtt (például diagnosztikus vizsgálatok biopsziával) nem szükséges az antikoaguláns kezelés módosítása vagy felfüggesztése. Fokozott vérzési kockázattal járó beavatkozások eseteiben (mint például a polypectomia és a sphincterotomia) egyéni megítélés szükséges; az orális antikoaguláns kezelés felfüggesztése javasolt áthidaló heparinnal vagy a nélkül (a thromboemboliás kockázat függvényében). A thrombocytaaggregáció-gátló készítmények (aszpirin, clopidogrel, ticlopidin) szintén fokozhatják az emésztőrendszeri endoszkópos beavatkozásokkal járó vérzés kockázatát. Felső pánendoszkópia előtt nem szükséges a kezelés felfüggesztése. Egyéb vizsgálatok előtt 4–7 nappal (a szív- és érrendszeri kockázat függvényében) megszakítható a kezelés. Ha az aszpirint elsődleges megelőzésre alkalmaztuk, polypectomia után 14 nappal, sphincterotomiát követően 10 nappal állítható vissza. A másodlagos megelőzés eseteiben a beavatkozást követően egy héttel folytatandó az aszpirin adagolása.

Open access

A probiotikumok a szervezet számára előnyös tulajdonságú, élő mikroorganizmust tartalmazó készítmények. A tápcsatorna baktériumflórájának megváltoztatása kedvező hatású lehet számos emésztőszervi betegség kezelésében. Bár a probiotikumok pontos hatása nem egyértelmű, alkalmazásuk széles körben elterjedt a világ számos országában. Az egyes probiotikumokkal, illetve kombinációkkal kapcsolatos eredmények nem általánosíthatók. Nem tisztázott a kezelés ajánlott dózisa sem. Bár a probiotikumokat általában biztonságos szereknek tekintik, óvatosság indokolt a készítmények rutinszerű alkalmazásával kapcsolatban, mivel a kezelés mellékhatásaként súlyos szövődmények jelenhetnek meg. Összefoglalónkban az emésztőszervi betegségekben alkalmazott probiotikumokkal szerzett tapasztalatokat ismertetjük.

Open access

Az érképződés fontos szerepet játszik számos betegség kialakulásában. A vascularis endothelnövekedési faktor központi fontosságú az élettani és a kóros érképződés folyamatában. A VEGF fokozott expressziója összefügg a daganatos érképződéssel, az áttétek kialakulásával és a tumorsejtek proliferációjával. A humán monoklonális anti-VEGF-antitest (bevacizumab) a hagyományos kemoterápia kiegészítéseként alkalmazva jó hatású lehet különböző daganatok kezelésében. Egyre több adat igazolja, hogy a bevacizumab javítja a betegek életkilátásait áttétet adó colorectalis carcinomában és előrehaladott hepatocellularis carcinomában. További vizsgálatok szükségesek az érképzést gátló kezelés hatékonyságának megítélésére egyéb tápcsatorna-daganatokban. Közleményünkben az emésztőszervi daganatok kezelésében alkalmazott, érképzést gátló készítményekkel kapcsolatos újabb eredményeket foglaljuk össze.

Restricted access

A szerzők a vastagbélszűrés módszereinek áttekintése során a kolonoszkópia szerepét mutatják be. Ez a módszer kiemelten érzékeny és fajlagos a colorectalis rákok és adenomák kimutatásában. Lehetőséget ad arra is, hogy a vizsgálat során a rákelőző állapotnak megfelelő adenomát eltávolíthassák, ezáltal a rák kialakulásának alapját szüntetik meg. A kolonoszkópia a vastagbélszűrés elsődleges egylépcsős költséghatékony módszere.

Open access

A nyelőcsőrák a hatodik leggyakoribb daganatos halálok, gyakorisága nő. A nyelőcsőrákok 95%-a laphámrák vagy adenocarcinoma. Bár a nyelőcsőlaphámrák és az adenocarcinoma szövettana és előfordulása különböző, számos kockázati tényezőjük (dohányzás, táplálkozási szokások), valamint a daganatkialakulás folyamata hasonló. A nyelőcsőrák több mint 90%-ban előrehaladott állapotban derül ki. A felismerés és a kezelés lehetőségeinek fejlődése ellenére kórjóslata rossz, az ötéves túlélés 10–13%. A kórélettani háttér pontosabb megértése a megelőzést segítheti, részben természetes hatóanyagok, részben nemszteroid gyulladáscsökkentők alkalmazásával.

Open access

A gastroparesis a gyomor ürülésének olyan zavara, amely mechanikus elzáródás nélkül jelentkezik. Tünetei között a hányinger, a hányás, a puffadás, a korai teltségérzet és a diszkomfortérzés az elsődlegesek. Súlyos esetekben súlyvesztés, kiszáradás, elektrolitzavarok, alultápláltság is következménye lehet. A gastroparesis eseteinek többsége idiopathiás, emellett az esetek kb. 25–30%-ának hátterében hosszú ideje fennálló diabetes mellitus áll. A diabéteszes gastroparesis a vércukor-beállítást jelentősen megnehezítheti, kezelése jelentős kihívást jelent. A gyakori, kis mennyiségű étkezések és pszichológiai támogatás mellett több gyógyszeres lehetőség is rendelkezésre áll, azonban ezek hatékonysága korlátozott, és meggyőző, randomizált tanulmányok csak kevés esetben állnak rendelkezésre. A szóba jövő szerek között a prokinetikumok (erythromycin, domperidon, metoclopramid) és antiemetikumok (fenotiazinok, szerotonin-antagonisták, butirofenonok) a leginkább elterjedtek. Az újabb, hatékonynak tűnő szerek közül a szerotonin 5-HT4-receptor-agonisták és dopamin D2-receptor-antagonisták alkalmazása jöhet szóba. Botulinum toxin pylorus sphincterbe injektálásával néhány tanulmányban javuló gyomorürülést és a tünetek enyhülését észlelték. Az egyik leghatékonyabb megoldásnak a gyomor elektromos serkentése tűnik, amelynek mind alacsony, mind magas frekvenciájú formája a tüneteket enyhítheti. A gastrostomia/jejunostomia, illetőleg egyéb sebészeti megoldások csak végső esetben merülnek fel.

Restricted access

Abstract

The main indication for liver transplantation is the final stage of hepatic cirrhosis developed due to hepatitis C virus (HCV) infection. The recurrence of HCV infection after transplantation is a common situation. Recurrent hepatitis C is a progressive disease; in 20% of patients it produces liver cirrhosis without treatment beside immunosuppression within 5 years. Treatment of recurrent HCV infection is the most important factor of survival in patients with transplantation. Based on literary data and their observations, the authors review the factors influencing the progression of recurrent HCV infection. They discuss in details the effect of immunosuppressive therapy, the importance of selecting appropriate immunosuppressive drugs. They review the key points in the diagnosis of recurrent hepatitis C; underline the decisive role of liver biopsy carried out according to protocol in the diagnosis, as well as the hard consultation between specialists of pathology, hepatology and surgery. They demonstrate their observations with the treatment of patients on the waiting list, the results of early pre-emptive treatment of recurrent chronic hepatitis, furthermore treatment modalities and results in patients with histologically proven chronic hepatitis C. The drug of choice for chronic hepatitis C after transplantation is combined therapy with pegylated interferon and ribavirin. This therapy is able to assure sustained virological negativity in 20–50% of patients. In virus-free patients the inflammatory activity in the liver significantly decreases, and the histologic activity index improves. There are data showing a fibrosis-inhibiting effect of the treatment, however, multicentric studies are required for their confirmation. No advantage of early antiviral treatment without histologic alteration has been confirmed by most of the trials. In this group of patients common side effects of the treatment include anaemia and neutropenia, and therefore administration of erythropoietin and granulocyte stimulating factor is recommended. Further research and clinical studies are required in order to establish optimal treatment of patients with recurrent hepatitis C, to determine the dosage of pegylated interferon and ribavirin, to decrease duration of therapy, to reduce side effects and finally to achieve the healing phase in a greater percentage of patients.

Restricted access

A peptikus fekélybetegség kóroktana és klinikai megjelenési formái átalakulóban vannak. A H. pylori -fertőzés mellett a nem szteroid gyulladáscsökkentők és a kis dózisú acetilszalicilsav-kezelés kóroki szerepe ismert. A H. pylori -pozitív fekélybetegség a baktérium eradikációjával gyógyítható. Az NSAID-fekély megelőzésére a savszekréció-gátló adását pedig a gyomor-bél rendszeri, valamint szív-ér rendszeri kockázati tényezők határozzák meg. A számos kóroki tényező és az új, hatékony kezelési módok alkalmazása ellenére továbbra is vannak megválaszolatlan kérdések. Előtérbe kerültek az NSAID- és a H. pylori- negatív fekélyek, amelyek száma növekszik, kezelésük tisztázásra vár. A H. pylori -eradikáció sikertelensége is gyakoribbá vált, az optimális kezelési mód hiányzik.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Dóra Lippai
and
Zsolt Tulassay

Az eosinophil oesophagitis (EO) olyan, többnyire orális antigénmediált, idült, reverzíbilis, eosinophil granulocyták okozta nyelőcsőgyulladás, amely dysphagiához, fokozódó nyelőcsőszűkülethez és falatelakadáshoz vezethet. A tünetek gyakran emlékeztetnek a gastrooesophagealis refluxbetegségre (GORB). A betegség főként a fiatal férfiakat érinti, gyakran társul atópiás kórképekkel és orális antigénekkel szembeni érzékenységgel. Az EO kialakulásában szerepe van a környezeti (például: ételallergének) és genetikai tényezőknek (például: eotaxin-3) egyaránt. A megfelelő ételallergének kiküszöbölése, illetve gyulladáscsökkentő kezelés mellett a tünetek és a szövettani kép reverzíbilisek. A remisszió fenntartására gyakran hosszan tartó kezelés szükséges. A panaszt okozó szűkületek ballonos tágítást igényelnek.

Open access