Search Results

You are looking at 1 - 10 of 88 items for

  • Author or Editor: Zsolt Tulassay x
Clear All Modify Search
Open access

Abstract

The main indication for liver transplantation is the final stage of hepatic cirrhosis developed due to hepatitis C virus (HCV) infection. The recurrence of HCV infection after transplantation is a common situation. Recurrent hepatitis C is a progressive disease; in 20% of patients it produces liver cirrhosis without treatment beside immunosuppression within 5 years. Treatment of recurrent HCV infection is the most important factor of survival in patients with transplantation. Based on literary data and their observations, the authors review the factors influencing the progression of recurrent HCV infection. They discuss in details the effect of immunosuppressive therapy, the importance of selecting appropriate immunosuppressive drugs. They review the key points in the diagnosis of recurrent hepatitis C; underline the decisive role of liver biopsy carried out according to protocol in the diagnosis, as well as the hard consultation between specialists of pathology, hepatology and surgery. They demonstrate their observations with the treatment of patients on the waiting list, the results of early pre-emptive treatment of recurrent chronic hepatitis, furthermore treatment modalities and results in patients with histologically proven chronic hepatitis C. The drug of choice for chronic hepatitis C after transplantation is combined therapy with pegylated interferon and ribavirin. This therapy is able to assure sustained virological negativity in 20–50% of patients. In virus-free patients the inflammatory activity in the liver significantly decreases, and the histologic activity index improves. There are data showing a fibrosis-inhibiting effect of the treatment, however, multicentric studies are required for their confirmation. No advantage of early antiviral treatment without histologic alteration has been confirmed by most of the trials. In this group of patients common side effects of the treatment include anaemia and neutropenia, and therefore administration of erythropoietin and granulocyte stimulating factor is recommended. Further research and clinical studies are required in order to establish optimal treatment of patients with recurrent hepatitis C, to determine the dosage of pegylated interferon and ribavirin, to decrease duration of therapy, to reduce side effects and finally to achieve the healing phase in a greater percentage of patients.

Restricted access

A több időzónán átívelő repülés egyik legfontosabb egészségügyi kérdését az időeltolódás okozta tünetek, angol szóval „jet lag” képezik. Ezen állapot elnevezésére az „időzóna-baj” megjelölést javasoljuk. Alvászavar (álmatlanság, aluszékonyság), testi tünetek, a fizikai és szellemi teljesítőképesség csökkenése a legjellemzőbb. Hátterében a célállomás fény–sötétség és a belső óra ciklusának eltérése áll. Kezelésében a belső óra helyreállítása megfelelő fénybehatás vagy melatonin alkalmazásával, az alvás optimális időzítése és tartamának szabályozása, valamint gyógyszerek alkalmazása merülhet fel. Orv. Hetil., 2011, 152, 2021–2024.

Open access

Az overlap szindróma az autoimmun májbetegségek közötti biokémiai, szerológiai, hisztológiai vagy radiológiai átfedéseket, az autoimmun hepatitis és primer biliaris cirrhosis vagy primer szklerotizáló cholangitis együttes fennállását jelenti. Pontos gyakoriságuk nem ismert, 5–20%-os előfordulásról számolnak be. Az overlap szindrómáknak nincs kórjelző diagnosztikus vizsgálata, a klinikai tünetek, biokémiai, szerológiai, radiológiai és hisztológiai vizsgálatok eredményének együttes értékelésén alapul a kórisme. A domináns megjelenésen alapuló, egyénre szabott, urzodezoxikólsavval végzett és/vagy immunszuppresszív (kortikoszteroid-) kezelést a tapasztalatok, illetve retrospektív, nem randomizált vizsgálatok eredményei alapozzák meg. Orv. Hetil., 2013, 154, 923–929.

Open access
Authors: Krisztina Hagymási and Zsolt Tulassay

Az elhízás a második leggyakoribb megelőzhető halálok. A szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, a daganatos betegségek, valamint az idő előtti halálozás kockázatát növeli. A túlsúly és az elhízás a daganatok okozta halálozás 14, illetve 20%-áért felelős férfiakban, illetve nőkben. A szerzők az elhízás, a metabolikus szindróma, illetve a kapcsolódó anyagcsere-eltérések, valamint a vastagbéldaganatok közötti összefüggést tekintik át. Ismertetik a gyulladás, a hyperinsulinaemia, az inzulinszerű növekedési faktor-I és az adipokinek szerepét a vastagbélrák kialakulásában.

Restricted access

A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás a pancreas progresszív fibrosisával, exokrin és endokrin működésének irreverzibilis károsodásával és fájdalommal járó krónikus betegség. A fájdalom befolyásolja a betegek életminőségét, munkaképtelenséghez és gyakori kórházi kezeléshez vezet. A fájdalom pontos oka nem ismert. A fájdalom eredetéről több feltevés is kialakult, létrejöttében azonban valószínűleg az alapbetegség következtében kialakult kóros folyamatok együttesen játszanak szerepet. A fájdalom kezelése nehéz feladat, mivel több tényező együttesen okozza, a fájdalom erősségének meghatározására nincsenek standardizált módszerek, és a betegek gyakran alkoholfüggőségben szenvednek. A közlemény összefoglalja a fájdalom kialakulásában szerepet játszó kóros folyamatokat és a kezelés lehetőségeit.

Restricted access

A nyelőcsőrák a kilencedik leggyakoribb rosszindulatú daganat. Több mint 90%-ban előrehaladott állapotban kerül felismerésre. A sebészi beavatkozás, a kemo-, illetve radioterápia lehetőségei korlátozottak. Napjainkban a génterápia került az érdeklődés előterébe. A szerzők a nyelőcsőlaphámrák genetikai és molekuláris hátterét és a génterápiával elért kezdeti tapasztalatokat tekintik át. Ismertetik a komplementer nukleinsavak (antisense terápia), a génpótlás, a kis interferáló RNS-k alkalmazásának lehetőségeit.

Restricted access

A máj- és epebetegségek, néhány kivételtől eltekintve, komplex betegségek, azaz kialakulásuk több géntermék, illetve a környezet együtthatásának az eredménye. A családi halmozódás, illetve a monozigóta ikrekben tapasztalt, a dizigóta ikrekét meghaladó konkordanciaarány bizonyítja a genetikai tényezők jelentőségét a patogenezisben. Szerzők az alkoholos, a nem alkoholos májbetegség, a gyógyszer okozta májkárosodások, a primaer biliaris cirrhosis, a primaer sclerotisáló cholangitis, valamint az epekövesség kialakulására hajlamosító genetikai eltéréseket foglalják össze. Az öröklődésben valószínűleg szerepet játszó, hajlamosító gének és szerepük a jövőben megerősítésre vár. A kórképek pontos genetikai hátterének megismerése a jövőben a megelőzést, a diagnózist, a betegség lefolyásának, prognózisának és a szövődmények előrejelzését, valamint az egyénre szabott gyógyszerelés kiválasztását segítheti.

Restricted access

A májtranszplantációk fő indikációja a hepatitis C-fertőzés következtében kialakult végstádiumú C-cirrhosis hepatitis. A transzplantáció után a HCV-fertőzés visszatérése általános, a rekurráló C-hepatitis progresszív betegség, kezelés nélkül az immunszuppresszió mellett öt éven belül a betegek 20%-ában cirrhosist okoz. A visszatérő HCV-fertőzés kezelése a transzplantált betegek túlélésének legfontosabb meghatározó tényezője. A szerzők az irodalmi adatok és saját tapasztalatuk alapján áttekintik a kiújuló HCV-fertőzés kimenetelét befolyásoló tényezőket. Részletezik az immunszuppresszív kezelés hatását, a megfelelő immunszuppresszív gyógyszer kiválasztásának fontosságát. Áttekintik a visszatérő C-hepatitis diagnózisának fő szempontjait, hangsúlyozzák a protokoll szerint végzett májbiopsziák meghatározó szerepét a diagnózisban, a patológus, a hepatológus és a sebész szoros együttműködését. Ismertetik a várólistán lévő betegek kezelésével szerzett tapasztalatokat, a kiújult krónikus hepatitis korai preemptív kezelési eredményeit és a már szövettani elváltozásban megnyilvánuló krónikus C-hepatitis kezelési lehetőségeit és eredményeit. A transzplantáción átesett betegek krónikus C-hepatitisének jelenleg elfogadott gyógyszere a pegilált interferon és ribavirin kombinációja. Ezzel a terápiával a betegek 20–50%-ában tartós vírusmentesség érhető el. A vírusmentes betegekben egyértelműen csökken a májszövetben a gyulladásos aktivitás, javul a szövettani aktivitási index. A kezelés fibrózisgátló hatására is vannak adatok, ezek további megerősítése azonban multicentrikus vizsgálatokat igényel. A legtöbb tanulmány nem igazolja a korai, szövettani eltérés nélküli antivirális kezelés előnyét. Ebben a betegcsoportban a kezelés gyakori mellékhatása az anémia és a neutropenia, ezért ajánlott az erythropoetin és a granulocyta-stimuláló faktor adása. A rekurráló C-hepatitisben szenvedő betegek optimális kezelése, a pegilált interferon és ribavirin dózisának meghatározása, a terápia időtartama, a mellékhatások csökkentése, a nagyobb arányú gyógyulás elérése további vizsgálatokat, klinikai tanulmányokat tesz szükségessé.

Restricted access

A protonpumpagátlók (protonpumpa-inhibitorok, PPI) bevezetése új fejezetet nyitott a gastrooesophagealis refluxbetegség (gastroesophageal reflux disease, GERD) kezelésében. A betegek kisebb, de nem jelentéktelen hányadában azonban a PPI sem hatékony. Ilyen esetekben az első kérdés mindig az, hogy a tünetek valóban GERD-nek tulajdoníthatók-e, vagy egyéb betegség után kell kutatnunk. Ha a GERD a legvalószínűbb lehetőség, akkor a további vizsgálatok és a több támadáspontú kezelés előtt fel kell térképeznünk a beteg együttműködését (compliance). Ha az eredménytelen PPI-kezelés hátterében nem helytelenül kezelt GERD áll, akkor számos egyéb kórkép lehetőségét is fel kell vetnünk. Összefoglaló közleményünkben az elkülönítő diagnosztikai kérdésekről adunk áttekintést.

Restricted access