Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: Zsolt Unoka x
Clear All Modify Search

Elméleti összefoglalómban a kognitív terápiás irányzaton belül kialakult terápiás irányzat, a sématerápia bemutatására vállalkozom. A sématerápia súlyos kapcsolati problémákkal küzdő, személyiségzavarban vagy krónikus első tengely zavarban szenvedő páciensek számára kidolgozott hosszú (heti két alkalom, két éven át) egyéni vagy csoportos terápia. Először bemutatom a sématerápia kognitív, viselkedésterápiás, tárgykapcsolati és kötődéselméletet, Gestalt-terápiás elemeket integráló elméletét. A tanulmány második felében áttekintem a sématerápia hatékonyságára és a korai maladaptív sémaelmélet egyes elemeit alátámasztó kutatási eredményeket. Végül összefoglalom a sématerápia főbb szakaszait és specifikus terápiás technikáit: kognitív, viselkedésmintákat megtörő, élményalapú és a terápiás kapcsolatra fókuszáló technikákat.

Restricted access

Háttér és célkitűzések: A terápiás ülésen a kliens élettörténeti epizódjai a terapeutával közös konstrukciós folyamat során átalakuláson mennek keresztül, újabb elemekkel egészülnek ki, újra íródnak. Ennek az átalakulási folyamatnak fontos eleme a beszélők narratív perspektívájának folyamatos változása, ami a narratív szelf változásához köthető folyamat. A narratív interakciós folyamat egy másik fontos mozzanata, hogy a beszélők befolyásolják egymás nézőpontváltásait. Így a terapeuta saját beszédében – értelmezésiben, kérdéseiben – megvalósított perspektívaváltások hatással lehetnek a kliens nézőpontjának megváltozására. Vizsgálatunk célkitűzése, hogy bemutassuk és terápiás ülések szövegeiből vett részletekkel illusztráljuk ezeket a narratív perspektívaváltások tükrében nyomon követhető terápiás változásokat.

Módszer: Jelen elemzésben használt szövegrészletek a Budapest Pszichoterápiás Adatbázisból valók, ami két pszichoanalitikus terápiát használó páciens-terapeuta páros hangrögzített üléseit tartalmazza. Ezt az adatbázist egy 1,5 évig tartó megfi gyelés során gyűjtöttük össze. A szövegeket CHILDES módszerrel jegyeztük le, majd kódoltuk a szövegekben található perspektívaváltásokat.

Eredmények: Eredményeink illusztrálják azt a feltevésünket, hogy a terapeuta által alkalmazott narratív perspektívaváltások a kliensnél is hasonló perspektívák felvételét idézték elő. Az új perspektívák felvétele során a kliens történetei számára új megközelítésbe kerültek.

Konklúzió: A terapeuta és kliens narratív perspektívaváltásainak követése és elemzése megfelelő módszernek mutatkozik a pszichoterápia során megvalósuló narratív interakció vizsgálatához, valamint segítségével leírható a narratív szelf átalakulásának folyamata is.

Restricted access

Háttér: A terápiás diskurzusban megvalósuló narratív konstrukciós folyamat során a páciens és a terapeuta kölcsönösen befolyásolják egymás nézőpontjának változásait. Ez a nézőpont, vagy narratív perspektíva (NP) váltás szorosan kapcsolódik a figyelem irányításának nyelvi eszközökkel megvalósuló szabályozásához, amit korábban Chafe fogalmazott meg a beszédmegértésre vonatkozó kognitív-diskurzív elméletében. Célkitűzések: Vizsgálatunkban a pszichoterápiás folyamatot a beszélők NP-váltásain keresztül tanulmányozzuk. Hipotézisünk az, hogy a NP-váltással megvalósuló figyelmi szabályozás spontán, nem tudatos használata lehetővé teszi azt, hogy a terapeuta a terápiás célkitűzések szempontjából megfelelő módon befolyásolja a páciens szelf-narratívumainak átszerkesztési, és újraírási folyamatait. Az átszerkesztés, újraírás során a páciens nem pusztán a feldolgozás alatt álló problémára – történetre – tud megváltozott nézőpontból tekinteni, de a számára új típusú perspektíva váltások elsajátításával a figyelmi szabályozás új módjait is megtanulja. Módszerek: Jelen elemzés egy 1,5 évig tartó megfigyeléses vizsgálat része, melynek során páciens-terapeuta párosok közötti terápiás beszélgetéseket rögzítettünk magnóra. A szövegeket CHILDES módszerrel jegyeztük le, majd kódoltuk a NP-váltásokat. A vizsgálatban résztvevő terapeuta és kliens nem ismerte a szöveg elemzésére használt NP-modellünket, a diskurzív elemzésben általunk leírt NP-váltások nyelvi eszköztárát spontán és nem tudatosan használta. Eredmények: Elemzésünkben kimutattuk, hogy a terapeuta által végrehajtott perspektívaváltások, vagy váltások sorozata előzte meg azt a momentumot, amikor a páciens képes volt kilépni korábbi perspektívájából, és alternatív nézőpontokat tudott felvenni. A terapeuta a páciens figyelmének irányítása során sikeresen avatkozott közbe olyan perspektíva-váltások indukálásával, amelyekből a páciens megtapasztalhatta, és sajátjaként élhette át szelf-állapotait, és ágenciáját. Következtetések: Hipotézisünket, miszerint a NP-váltással megvalósuló figyelmi szabályozás használatával a terapeuta befolyásolni tudja a páciens szelf-narratívumainak újraszerkesztési folyamatait, sikerült alátámasztani.

Restricted access

Absztrakt

Korábbi kutatásokban kimutatták, hogy bizonyos típusú narratív perspektívák (NP) használata a szelf intenzívebb affektív bevonódásával jár. Kutatásunkban a terapeuta és páciens verbális érzelemkifejezését vizsgáltuk a terápiás ülésen, konkrétan a narratív perspektívahasználatban megmutatkozó affektív szelf-bevonódást. Hipotézisünk szerint a páciens és a terapeuta affektív involváltsága a terápiás diskurzusban megvalósuló szerepek és funkciók által meghatározott módon tér el egymástól. Az affektív bevonódás mértékét a narratív perspektíva változók alapján a következő módon mértük: magasabb affektustelítettséget tulajdonítottunk, amennyiben az elbeszélő része az általa elbeszélt történetnek egyes szám első személyű megfogalmazást és jelen időt használ, az elbeszélő belső élményeire fokalizál, konkrét epizódikus emlékeket elevenít fel, és részletgazdag leírást ad az eseményekről. A kvantitatív elemzés egy pszichoanalitikus terápia kezdeti szakaszában (a második hónapban) magnóra vett ülés átírt szövegét használja fel. Hipotézisünknek megfelelően azt találtuk, hogy a terapeuta és a páciens a pszichoterápiás diskurzus szabályainak megfelelően, eltérő módon alkalmazta az affektustelítettebb és kevésbé affektustelített narratív perspektívák használatát. A páciens használatára a szubjektivitás intenzívebb kifejezése volt jellemző a terapeutához képest, ami magasabb szelf-bevonódást mutat. A terapeuta NP használatára pedig az érzelem-telítettebb perspektívák stratégikus használata volt jellemző, s ennek segítségével szabályozni tudta a diskurzust.

Restricted access

Elméleti háttér: Az egyre javuló orvosi ellátás, a gyerekkori onkológiai betegek túlélési arányának növekedése ellenére a trauma következményei a kezelések befejezését követően is még éveken keresztül fennmaradhatnak, befolyásolva a mindennapi adaptációt, szociális kapcsolatok alakulását. A megterhelő életeseményre adott reakciókat, a hosszabb távú pszichoszociális alkalmazkodást a támogató társas környezeten túl nagymértékben befolyásolja a gyermek életkora és a kognitív érettsége. Cél: Vizsgálatunk célja a nyolcéves kor alatt és nyolcéves kor feletti életkorban elszenvedett onkológiai betegség felnőttkori társas kapcsolatokra és értelmező sémákra gyakorolt hatásainak elemzése. Vizsgálati mintánk gyermekkori onkológiai betegséget túlélő felnőttekből (N = 59), míg a kontrollcsoport (N = 53) gyermekkori krónikus betegségben nem szenvedő, a túlélőkhöz hasonló életkorú felnőttekből állt. Módszerek: A vizsgált személyek kognitív séma, megküzdési mód, társkapcsolati, szorongás, depresszió, valamint traumatizációs jellemzőinek felmérése az alábbi eszközökkel történt: Young-féle Séma Kérdőív, EMBU (Neveltetésem Emlékei Kérdőív), Közvetlen Kapcsolatok Élményei Kérdőív, COPE (Megküzdés Kérdőív), Kórházi Szorongás és Depresszió Skála, Poszttraumás Stressz Skála. Eredmények: Eredményeink szerint a nyolcévesnél idősebb korban diagnosztizált felnőtt túlélők és egészséges kontrollszemélyek között sem a nők, sem a férfiak vonatkozásában nincs a vizsgált paraméterekben különbség. A nyolcévesnél fiatalabb korban kezelt felnőtt nők gyakrabban folyamodnak passzív megküzdési stratégiához, továbbá olyan különféle maladaptív sémák alkalmazásához, mint a fokozott szeparációs érzés, korlátozott autonómia, függőség és aggodalmaskodás. Következtetések: Eredményeink hangsúlyozzák a kora gyermekkorban onkológiai betegségben szenvedő lányok esetén a pszichoszociális ellátás fontosságát, különösen a felnőttkori kapcsolati problémák megelőzésére való tekintettel. A későbbi gondozás során fokozott figyelmet kell fordítani a problémamegoldás aktív formáinak támogatására, az elszakítottságérzés csillapítására, az autonómia erősítésére, a független motivációkból származó cselekedetek támogatására és az aggodalmaskodás enyhítésére.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Eszter Berán, Zsolt Unoka, Péter Soltész, Anna Rácz, Péter Kardos and Csaba Pléh

Háttér

Dunbar társas agy hipotézise szerint az emberi intelligencia és beszédképesség az evolúció során elsősorban azért fejlődött ki olyan magas szinten, hogy az egyén átlássa és kezelni tudja a mintegy 150 főt magában foglaló csoportokban kialakuló bonyolult kapcsolati rendszereket. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a nagy csoporton belüli, szoros kapcsolatokból álló kisebb csoportok mérete összefüggésben áll-e a személy kötődési stílusával. Ugyanakkor kíváncsiak voltunk arra is, hogy a vonás jellegű kötődési stílus hogyan függ össze a szociális hálóban található személyek — alterek — iránti kötődéssel, valamint arra, hogy az ego-nak az egyes altertípusokhoz való kötődésében találhatók-e eltérések.

Módszerek

Vizsgálatunkat egy 200 személyt magában foglaló mintán végeztük, akik online töltötték ki kérdőívünket. A kapcsolati háló feltérképezéséhez megkértük a résztvevőket, hogy soroljanak fel minden olyan személyt, akivel személyes kapcsolatban voltak az elmúlt hónapban. Ezután az egyes kapcsolatok értékelését kértük különféle dimenziók mentén, például hogy milyen gyakran találkoznak személyesen, érzelmileg menynyire állnak közel egymáshoz, és hogy hogyan értékelik kapcsolatuk kötődési jellemzőit. Ezenkívül a személyek saját magukra vonatkozóan is kitöltötték az ECR-R kérdőívet.

Eredmények

Szignifikáns pozitív kapcsolatot találtunk az ECR-R szorongást mérő alskáláján elért pontszám és a szimpátiacsoport mérete között. Az ECR-R két alskálája szignifikáns kapcsolatban van az összalteren mért ego-alter kötődési stílusokkal: minél alacsonyabb az ECR-R szorongás és elkerülés alskáláján elért érték, annál magasabb az ego-alter szinten mért, az egyes alterekhez való biztonságos kötődés, és annál alacsonyabb a bizonytalan kötődés értéke. Az ego-szinten mért és az ego-alter szinten mért kötődés összefüggései altertípusonként vizsgálva eltérést mutatnak.

Következtetések

A kötődési kapcsolat biztonságossága összefüggést mutat a kapcsolati háló szerkezetével, és annak méretével is, s mint ilyen fontos jellemzője lehet a kapcsolati háló szerveződésében megfigyelhető egyéni különbségeknek. Az általános, vonás jellegű kötődési stílus eltérő módon határozza meg a szociális háló egyes kapcsolati típusába tartozó személyekhez való kötődést. Az egyes altertípusokhoz fűződő eltérő kötődés arra utal, hogy a vizsgált személyek több, eltérő kötődési modellt használnak különböző személyes kapcsolataik értékelésekor, ami felnőttek körében megkérdőjelezi a monotropikus modell érvényességét.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Csaba Pléh, Anna Rácz, Péter Soltész, Péter Kardos, Eszter Berán and Zsolt Unoka

A tanulmány abból indul ki, hogy milyen viszony van a gépek és az emberi gondolkodás között az európai eszmetörténetben. Hogyan bontakoznak ki a gépi determinista, a metaforikus és az instrumentális elképzelések. Ez a kérdés abba az általánosabb problémakörbe illeszkedik, hogy hogyan befolyásolják a magunk által létrehozott technikai eszközeink az emberi kapcsolatok és megismerés átfogó keretrendszereit, az architektúrákat. A WEB szerepéről három hozzáállás bontakozott ki. A techno-optimista felfogás szerint az internet alapvetően megváltoztatja emberi kapcsolatainkat és tanulási módszereinket. A techno-pesszimista felfogás szerint ez a változás igaz ugyan, de nem jó irányban hat. Kognitíven felszínesebbé és szétesettebbé, kapcsolatainkban pedig elkötelezetlenné válunk. A biológiai-optimista felfogás szerint a változások már meglévő biológiai architektúráink felhasználásán keresztül működnek. Újít az információtechnika világa az embereken, de nem változtatja meg őket radikálisan.Saját kutatásainkból az én köré szerveződő kapcsolatok világával összefüggő eredményeinket mutatom be először. Dunbarnak a különböző szorosságú kapcsolati sávokra kidolgozott koncepcióját használva kimutattuk, hogy az új eszközök elsősorban felszíni kapcsolatainkat érintve tágítják ki kapcsolati köreinket. A személyiség meghatározottságában pedig azt látjuk, hogy az új közegekben is érvényes az, hogy elsősorban azokkal a személyekkel vagyunk szoros kapcsolatban, akikkel biztonságos kötődési viszonyt alakítottunk ki. A tanulás és az emlékezeti világ átalakulása a számítógép és az internetes hozzáférés körülményei között sokat elemzett kérdése a modern pszichológiának. Az új, távolról hozzáférhető tudásrendszerek megléte és a keresés világa megváltoztatja attitűdünket a tudás személyes megőrzésével. A hipertextes olvasás vitatott hatékonyságát illetően pedig saját kutatásaink szerint — azon a trivialitáson túl, hogy a jól szerkesztett hipertextes szövegek könnyebben megjegyezhetőek — az egyéni különbségeknek itt is rendkívül fontos szerepük van. A munkaemlékezet, különösen a vizuális munkaemlékezet, különbségei alapvetően meghatározzák, hogy mennyire vagyunk képesek felismerni a hipertextes szövegek logikai szerkezetét. Egészében véve azt találjuk, hogy kapcsolati dolgokban viszonylag konzervatívabbak vagyunk és nem a technológia szolgái, a technológia valójában eszköz számunkra a kapcsolatok fenntartására. Az olvasás tekintetében kicsit másképp áll a dolog. A könnyen letölthető és hozzáférhető szövegek felszínesebbé tehetik az olvasásunkat. Ezért újra kell gondolnunk az ember és szöveg viszonyát a könnyen hozzáférhető szövegek hatását tekintve, és olyan kutatásokat kell terveznünk, amelyek nemcsak az alkalmi, epizodikus, hanem a hosszú távú szerkezeti hatásokat is vizsgálják.

Restricted access
Pszichológia
Authors: Sándor Rózsa, Natasa Kő, Kata Krekó, Zsolt Unoka, Bertalan Csorba, Edina Fecskó and Zsuzsanna Kulcsár

Summary

Tanulmányunkban a Robbins és Kirmayer (1991) által kidolgozott Tünetinterpretáció Kérdőív pszichometriai jellemzőit mutatjuk be. Vizsgálatainkban összesen 660 fő (345 egyetemi hallgató, 98 egészségügyi alapellátásban megjelenő páciens, 217 „egészséges” _

Restricted access