Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Zsombor NÉMETH x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Abstract

As already pointed out by László Somfai in the late 1980s, Béla Bartók's first fully developed five-movement realization of the so-called “bridge” or “palindrome” form was only an afterthought, a further development of a composition originally intended as a cycle of four movements only. As also discussed briefly by Somfai, the evolution of the Allegretto, pizzicato movement itself had distinct stages. A recently surfaced source further clarifies these compositional phases, among others confirms the existence of a 140-measure-long version without a proper conclusion, which, at one point, the composer considered as a definitive version (for which only the ending needed to be composed) and tested with the Waldbauer-Kerpely Quartet. The present article re-examines the compositional process of Bartók's String Quartet no. 4 with an emphasis on its additional fourth movement and discusses the different compositional phases of the Allegretto, pizzicato.

Open access

Abstract

Imre Waldbauer (1892–1952) attained his greatest stature as a performer in his position as the first violinist of the Waldbauer–Kerpely Quartet, named after him and cellist Jenő Kerpely. This ensemble premièred Bartók's String Quartets nos. 1, 2 and 4 and his early Piano Quintet. Although Waldbauer's name is mostly mentioned in the Bartók-literature primarily because of his quartet, he was also important for Bartók as a “standalone” violinist as well. Waldbauer and Bartók played numerous sonata recitals from the 1910s to the 1930s, and Waldbauer also played the first performance of important violin works by Bartók: the “One Ideal” from the Two Portraits, (première: Budapest, 12 February 1911), the Violin Sonata no. 2 (première: Berlin, 7 February 1923) and nos. 16, 19, 21, 28, 36, 42, 43, 44 from the Forty-Four Duos (concert hall première: Budapest, 20 January 1932). Although Waldbauer seems like an individual of special importance, very little is known about his relation to Bartók and about his life in general (unlike his violinist contemporaries, e.g. Joseph Szigeti or Zoltán Székely). The present paper focuses on the relationship between the composer and the violinist, using materials from the yet unexplored Waldbauer legacy held in the Budapest Bartók Archives (recent donation from the Waldbauer family).

Open access

Abstract

Béla Bartók's relationship with the Pro Arte Quartet was not as personal as the composer-pianist's relationship with the Waldbauer-Kerpely Quartet, the New Hungarian Quartet, or even the Kolisch Quartet. Professionally, however, it was equally fruitful. This study describes the relationship between the composer and the quartet, mainly based on the surviving correspondence between Bartók and the impresario Gaston Verhuyck-Coulon, and between Bartók and the Viennese publisher Universal Edition. It discusses in detail the circumstances surrounding the dedication of String Quartet no. 4, the commissioning of String Quartet no. 5, and the background to the surviving recordings of String Quartets nos. 1 and 5. It also takes stock of the plans that went up in smoke: the exclusive performance rights of String Quartet no. 3, a concerto for string quartet and orchestra, the studio recording of String Quartet no. 4, and the fact that the ensemble never met Bartók in person.

Open access

Kórosan elhízott betegeken végzett laparoszkópos csőgyomorképzés eredményességének vizsgálata

Efficacy of laparoscopic sleeve gastrectomy on morbidly obese patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Miklós Siptár
,
Krisztina Tóth
,
Alexandra Csongor
,
Zsuzsanna Németh
,
Ferenc Molnár
,
György Tizedes
,
Zsombor Márton
, and
Sándor Márton

Bevezetés: Az elhízás korunk népbetegsége, amely nemcsak a társadalmak egészségügyi rendszereinek, de azok anyagi forrásainak tekintetében is jelentős és egyre növekvő megterhelést jelent. Célkitűzés: Prospektív, leíró klinikai tanulmányunk célja a laparoszkópos csőgyomorképzés (gastric sleeve) hatásának tanulmányozása kórosan elhízott betegeknél, egyéves nyomon követéssel. Módszer: Tanulmányunkba 151, laparoszkópos csőgyomorképzésen átesett beteget vontunk be, akiknél a műtét előtti kivizsgálás során szívultrahang-, légzésfunkciós és laborvizsgálatok történtek, felmértük az esetleges társbetegségeket, valamint a kóros elhízás paramétereit is rögzítettük a műtét előtt, majd fél és egy évvel azt követően. Eredmények: A betegek testtömegindexe az első hat hónapban 26,9%-kal, egy év alatt összesen 35,4%-kal csökkent, a testzsírszázalék esetében ugyanezen időintervallumokban a csökkenés 26,2%, illetve 35% volt. A betegek átlagéletkora 41 év volt. A műtét előtt a szívultrahang-, légzésfunkciós és laborvizsgálatok nem mutattak jelentős eltérést, illetve az elhízáshoz társuló kórképek alacsony arányát találtuk (magas vérnyomás 51,7%-ban, kettes típusú cukorbetegség 13,8%-ban igazolódott). Megbeszélés: Egyéves távlatban a műtét hatékony volt a testsúlycsökkenés tekintetében, de az eredmények tartóssága szempontjából az ötéves nyomon követés eredményei volnának mérvadóak, mivel fennáll az ismételt súlynövekedés veszélye. Vizsgálatunk alapján a konzervatív kezelés sikertelensége esetén a műtét minél fiatalabb életkorban való elvégzése javasolt, a társbetegségek megjelenése vagy további súlyosbodása előtt elérve a megfelelő testsúlycsökkenést. Így a perioperatív rizikó és a társbetegségek későbbi kialakulásának vagy további romlásának valószínűsége csökken, illetve nő a jobb életminőségben eltöltött évek száma. Következtetés: A laparoszkópos csőgyomorképzés rövid távon hatékony súlycsökkentő eljárás. A konzervatív kezelés eredménytelensége esetén érdemes a beteget mielőbb az invazív eljárások irányába terelni, a perioperatív rizikó és a rossz életminőségben eltöltött életévek számának csökkentése érdekében. Orv Hetil. 2023; 164(44): 1749–1754.

Open access