Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Zsuzsa Sándor x
Clear All Modify Search

A holttestekkel, boncolással kapcsolatos tapasztalatok a megfelelő orvosi attitűd kialakulásában játszott szerepük miatt döntőnek bizonyulnak a medikusok professzionalizációjában. Az itt szerzett élmények beavatási rítusnak (Gennep, 1960) is tekinthetők, melynek következtében a laikus látásmód átalakul egy szakértőibb, tudományosabb szemléletmóddá. Hogy ezek az élmények sajátosságukból adódóan gyakorta jelentenek stresszforrást vagy szorongást a hallgatók számára, az szinte magától értetődő, mégis az érzelmi hatásokkal egyáltalán nem vagy csak alig foglalkozott eddig az orvosképzés, a hallgatókat magukra hagyva a megküzdésben. Bizonyítékok szólnak amellett, hogy a feldolgozás sikeressége a megfelelő pályaszocializáció segítője, de ugyanakkor hátráltatója is lehet. A boncolással kapcsolatos élmények feltérképezése, hatásainak megértése és a szakirodalomban gyakran nem egyértelműfogalmak tisztázása hozzájárulhat ahhoz, hogy a pályaszocializáció folyamatát megfelelő módszerekkel segíteni tudjuk, és nyíltabbá tegyük e tárgyaknak – a korszerű, tudományos ismeretek átadása mellett – egy nagyon fontos feladatát, a humanista értékek közvetítésén keresztül az orvos–beteg kapcsolat optimalizálását. Jelen írásunk célja a témában megjelent fontosabb szakirodalom áttekintése, a potenciális kutatási irányok ismertetése.

Restricted access

Bevezetés: Az orvostanhallgatók pályaszocializációjáról, testi-lelki egészségéről számos hazai és nemzetközi vizsgálat született. Célkitűzés: A medikusok pályaválasztással kapcsolatos motivációinak, testi-lelki egészségének és stresszterhelésének összehasonlítása. Módszer: Orvostanhallgatók (n = 731) körében végzett országos, kvantitatív felmérés. Eredmények: A medikák korábban döntenek az orvosi pálya mellett, nem áll előttük orvosszerepmodell és a pályaválasztási motivációik altruisztikusabbak a medikusokkal összehasonlítva. Az orvostanhallgató nők jobban érintettek a pszichoszomatikus tünetekben és több stressztényezőről számolnak be, mint férfi kollégáik. Nagyobb arányban fordul elő körükben alvászavar, túlterheltebbnek érzik magukat, valamint a kiégés emocionális kimerülés komponense is szignifikánsan nagyobb mértékben jelentkezik körükben. Következtetések: A vizsgálat eredménye felhívja a figyelmet arra, hogy a medikák testi-lelki egészségvédelme kulcsszerepű a későbbi orvosnői morbiditás megelőzésében. Orv. Hetil., 2013, 154(49), 1950–1958.

Open access
Authors: Zsuzsa Győrffy, Imola Sándor, Csilla Csoboth and Mária Kopp

Célkitűzés: A fizikai bántalmazás hatása a test-lelki egészségre jól ismert, azonban a bántalmazás és a reprodukciós zavarok előfordulása a kevésbé vizsgált területek közé tartozik. Jelen kutatásunk célkitűzése, hogy a fizikai bántalmazás és öt reprodukciós zavar (spontán vetélés, veszélyeztetett terhesség, meddőség, művi abortusz, fájdalmas menstruáció) összefüggéseit feltárja. Módszerek: Keresztmetszeti elemzéseink mintáját a Hungarostudy 2002 országos reprezentatív felmérés női tagjai szolgáltatták (N = 6987). Eredmények: Mintánk közel 10%-a számolt be a partner/szülő, illetve más fontos személy általi fizikai bántalmazásról. Megállapítottuk, hogy a bántalmazott nők esetében a reprodukciós zavarok prevalenciája magasabb, mint a nem bántalmazott nőknél. A partner által bántalmazott nők esetében a spontán vetélés, a veszélyeztetett terhesség, a meddőség, a művi abortusz, valamint a fájdalmas menstruáció mutatott szignifikáns kapcsolatot a fizikai bántalmazás tényével. A szülő által bántalmazottak esetében a spontán vetélés, a veszélyeztetett terhesség, a művi abortusz, valamint a fájdalmas menstruáció mutatott szignifikáns kapcsolatot. A kapott eredmények többváltozós modellben való értelmezése azt mutatta, hogy a bántalmazás a reprodukciós zavarok — egyéb változóktól (életkor, iskolai végzettség, dohányzás, BMI, korábbi művi abortuszok, nőgyógyászati problémák) független — meghatározó rizikótényezője. Következtetések: Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy a fizikai bántalmazás jelentős hatással lehet a reprodukciós zavarok kialakulására és/vagy fenntartására. A fizikai bántalmazás és a reprodukciós zavarok közötti kapcsolat pontosabb megismeréséhez további vizsgálatok szükségesek.

Restricted access
Authors: Ákos Bodnár, Zsuzsa Szabó, Sándor Nagy, Péter Kovács and Tibor Kispál
Restricted access
Authors: Zsuzsa Győrffy, Sándor Békási, Noémi Szathmári-Mészáros and Orsolya Németh

Absztrakt:

A WHO által 2020. március 11-én hivatalosan is pandémiának nyilvánított COVID–19-járvány ismét felhívja a figyelmet a telemedicina lehetőségeire. Az új koronavírus-fertőzés megfékezése érdekében, az ellátórendszer működtetése során, a fertőződés kockázatának maximális csökkentése mellett új utakat, módszereket, platformokat kell találnunk. Célunk, hogy szakirodalmi összegzéssel és gyakorlati szempontú útmutatók révén, valamint a hazai telefogászat különleges példáján keresztül bemutassuk, milyen kísérletek történtek a COVID–19-járvány kapcsán a telemedicinának az ellátásba való bevonására mind a nemzetközi, mind pedig a hazai ellátórendszerek különböző szintjein. Mind a nemzetközi, mind a hazai adatok azt mutatják, hogy a telemedicina kiemelt szerepű lehet a triázs folyamatában, a fertőzöttek korai kiemelésében, diagnosztizálásában, ellátásában, betegútjának menedzselésében úgy, hogy a szakszemélyzet nem érintkezik a potenciálisan fertőzött páciensekkel. Ugyancsak fontos szerepe van a gondozott, krónikus betegséggel élő páciensek állapotának távoli monitorozásában, ellátásában és a veszélyeztetett egészségügyi dolgozói csoport ellátásba való visszakapcsolásában. A potenciális előnyök mellett nem szabad megfeledkeznünk a telemedicinális ellátás korlátairól, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy széles hozzáférhetősége miatt a veszélyhelyzet kapcsán kellő rugalmasságot adhat mind az alapellátás, mind a szakellátás számára. Éppen ezért mielőbb szükséges a hazai szakmai irányelveket, a jogi és a finanszírozási lehetőségeket e területen hosszú távon fenntartható módon is meghatározni.* Orv Hetil. 2020; 161(24): 983–992.

*Megjegyzés: A jelen cikk írását 2020. április 30-án zártuk le. A COVID–19-pandémia és az ezzel kapcsolatos kutatások, vizsgálatok dinamikusan változnak azóta is.

Open access
Authors: Péter Kelemen, Mihály Újhelyi, Dávid Pukancsik, Ákos Sávolt, Eszter Kovács, Zoltán Zaka, Zsuzsa Sándor and Zoltán Mátrai

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők a Regnault „B” típusú emlőfelvarrás sebészi technikájának módosításával végzett onkoplasztikus műtéti technikát és az új emlősebészeti módszer alkalmazásához kapcsolódó retrospektív klinikopatológiai vizsgálat eredményeit mutatják be. Módszer: 2012. április és 2018. október között, emlőrák miatt, módosított Regnault „B” technikával operált 215 nőbeteg klinikopatológiai adatait prospektíven vezetett adatbázis alapján retrospektív módon vizsgáltuk. A betegek életminőségét validált kérdőív segítségével mértük fel, míg a műtétek esztétikai eredményét a szintén validált Breast Cancer Conservative Treatment (BCCT.core) számítógépes program és az 5 pontos Likert-skála alapján értékeltük. Eredmények: A betegek átlagéletkora 53 év (szórás: 29–81 év) volt. A medián utánkövetési idő 47 hónap (szórás: 7–85 hónap) volt. Az átlag műtéti idő 47 perc (szórás: 35–85 perc) volt, míg a patológiai tumorméret átlagosan 33 mm-nek (szórás: 18–58 mm) bizonyult. Pozitív sebészi szél miatt 13 (6%) esetben irányított reexcisióra, míg 3 (1,4%) esetben mastectomiára kényszerültünk. Az összesített szövődményarány 7,4% (n = 16) volt. Az esztétikai eredmények Likert-skála szerinti átlagértéke 4,2 (szórás: 2–5), míg a BCCT.core program alapján 1,3 pont (szórás: 1–4 pont) volt. Az életminőséggel kapcsolatos kérdőívek eredményei magas betegelégedettséget igazoltak. Következtetés: A módosított Regnault „B” emlőmegtartó technika biztonságos és hatékony standard ’level II.’ onkoplasztikus emlősebészeti technika. A műtét magas betegelégedettséggel, illetve kozmetikai eredménnyel képes a közepes vagy nagyobb térfogatú emlők külső, illetve külső-felső negyedeinek T1–T3-as tumorai miatt az emlők akár 20–50%-ának eltávolítására, majd egyidejű parenchymaáthelyezéssel történő rekonstrukciójára. A módszer előnye, hogy nem igényel ellenoldali szimmetrizációs műtétet, míg hátránya, hogy az emlő bőrpalástján vezetett metszések komplettáló mastectomia esetén az azonnali rekonstrukciót nehezítik. Orv Hetil. 2020; 161(24): 1002–1011.

Restricted access
Authors: Tamás Steiner, Ilona Péter, Péter Pogány, András Lantos, Zsuzsa Sándor, Melinda Téglás and Pál Koltai

Absztrakt:

A thyreolipoma, vagy pajzsmirigy-adenolipoma a pajzsmirigy-adenoma egy extrém ritka formája, mely kötőszövetes tokkal borított érett zsírszövetet és folliculusokat is tartalmaz. Az 52 éves női cukorbetegünk növekvő nyaki teriméjének esetét mutatjuk be, mely totális thyreoidectomia során eltávolításra került. A pajzsmirigy hisztopatológiai vizsgálata autoimmun thyreoiditist, kétoldali papillaris carcinomát és lefűződött nyaki thyreolipomát igazolt. Orv Hetil. 2018; 159(25): 1024–1032.

Open access
Authors: Philip Klambauer, Zsuzsa Keresztes, Katalin Kanyó, Erika Varga, Rita Kriston, Nóra Vass, András Jávor, János Konc, László Solti and Sándor Cseh

By decreasing the volume of the cryoprotective solution it is possible to increase dramatically the freezing speed and — at the same time — reduce the toxicity and osmotic side effects of cryoprotectants (CPA). The objective of our study was to vitrify Day-3 cleavage stage mouse embryos (n = 229) with the cryoloop technology using a new composition of vitrification media. Embryos were exposed to a 2-step loading of CPA, ethylene glycol (EG) and propylene glycol (PG), before being placed on the surface of a thin filmy layer formed from the vitrification solution in a small nylon loop, then they were rapidly submerged into liquid nitrogen. After warming, the CPA was diluted out from the embryos by a 3-step procedure. Survival of embryos was based on morphological appearance after thawing and continued development to expanded blastocysts upon subsequent 48-hour culture. Embryos of the two control groups were either treated likewise except that they were not vitrified, or cultured in vitro without any treatment. Our data show that a high percentage of embryos survived (92.7%) vitrification in the mixture of EG and PG combined with cryoloop carrier and developed normally (89.1%) in vitro after thawing. To our knowledge this is the first report of the successful vitrification of cleavage stage mouse embryos using VitroLoop vitrification procedure.

Restricted access
Authors: Tünde Gál, Zsuzsa Egeressy, Dániel Bárth, Zoltán Erostyák, Imre Nagy, Bernadette Bornitz-Papp, Sándor Varga and Norberta Sági
Restricted access
Authors: Cecília Czakó, Gábor László Sándor, Mónika Ecsedy, Zsuzsanna Szepessy, Ágnes Borbándy, Miklós Resch, András Papp, Zsuzsa Récsán, Hajnalka Horváth, Zoltán Zsolt Nagy and Illés Kovács

Absztrakt:

Bevezetés: Az optikai koherencia tomográfián alapuló angiográfia új noninvazív eszköz, amely lehetővé teszi a retinalis érhálózat vizsgálatát, és segítséget nyújthat a microangiopathiával járó szemfenéki betegségek nyomon követésében. Célkitűzés: Diabeteses betegek mindkét szemén optikai koherencia tomográfiás angiográfiával meghatározni a retinalis kisér-károsodás mértékét az általános rizikófaktorok függvényében. Módszer: Optikai koherencia tomográfiás angiográfia során 36 diabeteses, valamint 45 kontrollszemély mindkét szemén meghatároztuk a retinalis érhálózat sűrűségét. Rögzítettük a magas vérnyomást, a diabetes fennállási idejét, az inzulinkezelést, a HbA1c-szintet, a dyslipidaemia és a diabeteses retinopathia jelenlétét, továbbá a szem tengelyhosszát. A rizikófaktoroknak az érhálózat-sűrűségre és a két szem közötti aszimmetriára kifejtett hatását többváltozós regressziós modellekben vizsgáltuk. Eredmények: Diabeteses betegekben a retinalis érhálózat sűrűsége szignifikánsan alacsonyabb volt, mint kontrollszemélyekben (p<0,05), és ugyanazon beteg két szemének adatai között mért különbség szignifikánsan magasabb volt, mint a kontroll egészséges személyek két szeme között mért különbség (p<0,05). Mind a retinalis érsűrűség, mind a két szem közötti aszimmetria korrelált a diabetes fennállási idejével (p<0,05), kontroll alatt tartva az általános rizikófaktorok hatását. A kontrollcsoporttal összehasonlítva a két szem közötti aszimmetria mértéke szignifikánsan magasabb volt olyan diabeteses betegek két szeme között is, akiknél a diabeteses retinopathia szemfenéki jelei nem voltak láthatók (p<0,001). Következtetések: Diabeteses betegekben csökkent az érhálózat sűrűsége egészséges személyekkel összehasonlítva, továbbá fokozott a két szem közötti aszimmetria. A csökkent érhálózat-sűrűség és a két szem közötti fokozott aszimmetria a betegség fennállási idejével arányos, és alkalmas lehet a diabeteses retinopathia igen korai, szemfenékvizsgálattal még nem látható formáinak kiszűrésére, így segítve a terápia mielőbbi megkezdését. Orv Hetil. 2018; 159(8): 320–326.

Open access