Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for

  • Author or Editor: Zsuzsa Schaff x
Clear All Modify Search

A máj tűbiopsziája jelentős szerepet játszott a krónikus hepatitis különböző formáinak, a gyulladás aktivitásának és a fibrosis mértékének meghatározásában. Az úgynevezett Knodell-féle hisztológiai aktivitási index (HAI) áttörést jelentett az értékelésben, kifejezve a folyamat dinamikáját és a terápiára adott válasz szövettani sajátosságait. A HAI számos módosítása ismeretes, amelyek közül a Desmet, Ishak által használt, valamint a METAVIR rendszer a legelterjedtebb. Ezen számszerű értékelések külön vizsgálják a necroinflammatiót és a fibrosis mértékét, azaz a krónikus hepatitis fokozatát („grade”) és „stádiumát” (stage). A fibrosis megítélése az utóbbi időben vita tárgya, mivel a lerakódott kötőszövet (kollagénrostok, extracelluláris mátrix) mennyisége nem azonosítható egyértelműen a krónikus hepatitis „stádiumával”. A különböző új terápiás gyógyszerek, kiemelten a hepatitis C-vírus egyes nem strukturális fehérjéi elleni szerek (proteáz- és polimerázgátlók) hatásának lemérésében továbbra is a máj szövettani vizsgálata a döntő. Megállapítható azonban, hogy a májbiopszia végzése az utóbbi években inkább szelektív, semmint rutineljárássá vált. Orv. Hetil., 2011, 152, 856–858.

Open access
Authors: Zsuzsa Schaff, Alíz Gógl, Réka Dóra and Tünde Halász

Absztrakt

A hepatitis C-vírus a Flavivírusok, ezen belül a Hepacivírus genusba tartozó RNS-vírus. A fertőzöttek több mint 80%-ában krónikus hepatitis, cirrhosis és ennek talaján májrák alakulhat ki. A hepatitis C-vírus okozta hepatitis hisztológiai képe hasonló az egyéb hepatotrop vírusok okozta májgyulladás képéhez, azonban néhány speciális jellegzetesség a szöveti képben megfigyelhető. Így különösen gyakori az intenzív lymphocytás portalis infiltráció, a steatosis és az epeúti eltérések. A hepatitis egyéb jellemzői, így a májsejtpusztulás (apoptózis, necrosis), periportalis gyulladás, fibrosis a hepatitis C-vírus-fertőzést követően is észlelhetők, amelynek mértékét az úgynevezett hisztológiai aktivitási index segítségével határozhatjuk meg. A hepatitis C-vírus genom- és vírusreplikációs mechanizmusának a megismerése alapozta meg a modern, direkt hatású szerek alkalmazását a krónikus hepatitis C kezelésében. Orv. Hetil., 2015, 156(21), 836–839.

Open access
Authors: Gábor Lendvai, András Kiss, Ilona Kovalszky and Zsuzsa Schaff

Ma még nem ismert a hepatocarcinogenesis során bekövetkező molekuláris szintű változások minden részlete, azonban bizonyossá vált, hogy a génexpressziót többnyire negatívan szabályozó rövid RNS-molekulák, a mikroRNS-ek (miRNS) is érintettek ebben a folyamatban. Hiszen, a többi betegséghez hasonlóan, májbetegségekben is megváltozik e molekulák szintje a normális szinthez képest aszerint, hogy az adott miRNS által szabályozott gének – például az onko- és tumorszuppresszor gének – aktiválása vagy gátlása előnyös-e a betegség szempontjából. Feltételezhetően a hepatocellularis carcinoma miRNS-expressziós mintázata különbözik leginkább a normális állapotban mért mintázattól, azonban a májtumorhoz vezető út korai stádiumaiban, fibrosisos és krónikus hepatitises mintákban is jelentős miRNS-szintbeli eltéréseket írtak le: például a hepatocellularis carcinomára jellemző erős eltérést mutató miR-21, miR-221, miR-222 és miR-199a expressziója már e két korai stádiumban megváltozott. A májszövetre karakterisztikus miR-122 expressziós szintje májsérülés következtében általában csökken, illetve szintje csökkenő tendenciát mutat a carcinogenesis progressziójával. Emellett a miR-122 pozitívan hat a hepatitis C-vírus replikációjára, és az interferonterápiát megelőző miR-122-expresszió alacsony vagy magas szintje befolyásolni látszik a terápia eredményességét. Újabban szignifikáns különbségeket detektáltak több miRNS expressziójában krónikus hepatitises, cirrhoticus és hepatocellularis carcinomás betegek szérumában a kontrollmintákhoz képest, amely így felvetheti a szérum-miRNS-ek biomarkerként való alkalmazhatóságát. A dolgozat összefoglalja a hepatocarcinogenesis felé tartó májkárosodásokban – úgymint fibrosis, a hepatitisvírus-fertőzések, cirrhosis és hepatocellularis carcinoma – tapasztalt újabb és jelentősebb miRNS-változásokat. Orv. Hetil., 2012, 153, 978–989.

Open access
Authors: Gábor Lendvai, András Kiss, Ilona Kovalszky and Zsuzsa Schaff

Az utóbbi években egyre nagyobb érdeklődés övezi a mikro-RNS-eket, a génexpressziót többnyire negatívan szabályozó rövid RNS-molekulákat, amelyekből mintegy 1000-féle ismert jelenleg. Kimutatták, hogy a mikro-RNS-ek expressziója patológiás állapotokban megváltozik a normális szinthez képest, ezért ezt eredményesen lehetne alkalmazni a betegségek pontosabb diagnosztizálásában. Májban azonosítottak egy májszövetre igen karakterisztikus, a hepatocyták működéséhez szükséges mikro-RNS-típust (miR-122), amelynek expressziós szintje májsérülés következtében általában csökken. Biomarkerként való alkalmazása is felvetődik, mivel acetaminofen indukálta toxicitás során a miR-122 szintje csökken a májszövetben, ugyanakkor növekszik a plazmában, sőt, plazmából a hagyományos májfunkciós enzimteszteknél érzékenyebb kimutatást tesz lehetővé. A miR-122-expresszió szintén csökkenő tendenciát mutat a karcinogenezis progressziójával. Emellett stimulálja a hepatitis C-vírus replikációját és transzlációját, valamint befolyásolja az interferonterápia eredményességét. Újabban számos olyan további mikro-RNS vált ismertté, amelyek speciális mintázatának jellegzetes változása úgy tűnik, hogy jellemez egyes kóros folyamatokat. A cikk összefoglalja a gyógyszer és alkohol indukálta, a nem alkoholos eredetű májbetegségek, fibrosis, hepatitisvírus-fertőzések, cirrhosis és hepatocellularis carcinoma során tapasztalt jelentősebb miRNS-változásokat. Orv. Hetil, 45, 1843–1853.

Open access
Authors: Zsuzsa Schaff, Ilona Kovalszky, Gábor Lotz and András Kiss

A hepatocellularis carcinoma (HCC) igen rossz prognózisú daganat, azonban diagnosztikája és kezelése területén az utóbbi években jelentős előrehaladás történt. Mindehhez hozzájárult a HCC molekuláris patogenezisének mélyebb megismerése. A cirrhosis talaján kialakult HCC praemalignus elváltozásai a nagy regeneratív nodulus, az alacsony („low”) és magas („high”) fokozatú diszplasztikus nodulus. Mikroszkóposan a WHO trabecularis (micro-, macrotrabecularis), acinaris (pseudoglandularis,), scirrhosus és szolid formát különít el, speciális altípusként a világos sejtes, fibrolamellaris és kevert cholangiohepatocellularis szöveti forma ismert. Ezen szövettani típusok prognosztikai jelentősége vitatott. A fibrolamellaris, fiatalokban előforduló, nem cirrhoticus HCC-t jobb prognózisúnak tartják, bár valószínű, hogy ez annak a következménye, hogy ezen típust cirrhosis nem kíséri. A diagnózist segíthetik egyes, a szérumban és a daganatban is kimutatható tumormarkerek, így a jól ismert alfa-fetoprotein (AFP) mellett a glipikán-3 és a survivin, az újabban leírt agrin és claudinok, valamint a májsejteredetet bizonyító hepatocytaspecifikus antigén (HSA). Újabban az úgynevezett mikro-RNS-ek diagnosztikus jelentősége, elsősorban a májsejtspecifikus mir-122-é is felmerült. A HCC molekuláris osztályozása, a kezelés irányait is megszabó barcelonai beosztás (BCLC) mellett, kulcsfontosságú molekuláris eltérések alapján csoportosítja a HCC-t. Számos olyan molekuláris alteráció észlelhető, amely minden HCC-ben megfigyelhető, míg egyes eltérések csak bizonyos tumorokban detektálhatók.

Open access
Authors: Csaba Jakab, Attila Szász, Janina Kulka, Zsuzsa Schaff, Miklós Rusvai, Tibor Németh and Péter Gálfi

This report describes a case of a canine cutaneous grade I mast cell tumour which developed within a lipoma in the right axillar region of an 8-year-old male Boxer. Immunohistologically, the neoplastic mast cells were positive for serotonin, CD45 vimentin and p53, and negative for lysozyme, CD3 and CD79a expression. The proliferation index of the mast cell tumour based on the Ki-67 antigen was 6.1%. Between the benign neoplastic lipocytes and mastocytoma tumour cells intratumoural microvessels were detected by immunohistochemical staining using CD31 and claudin-5 as markers for vascular endothelium.

Restricted access
Authors: Márta Kovács, Gábor Veres, László Szőnyi, Antal Dezsőfi, Hedvig Bodánszky, György Illyés, Zsuzsa Schaff and András Arató

A szerzők egy 6 éves gyermeknél jelentkező, letális kimenetelű chronicus intestinalis pseudoobstructio (CIPO) esetét ismertetik. A klinikai tünetek és a képalkotó vizsgálatok ileus képét mutatták mechanikus elzáródás nélkül. Az ápolás során neurológiai tünetek alakultak ki, bal oldali mydriasis, majd grand mal görcsroham laktát-acidosis mellett. A konzervatív kezelés teljes parenterális táplálást, folyadék-elektrolit pótlást, erythromycin és szomatosztatin adását, acidosis korrekciót foglalt magában. A beteg halálát a 48. ápolási napon hirtelen fellépő keringési elégtelenség, szívmegállás okozta. A tisztázatlan eredetű gastrointestinalis és neurológiai tünetek, laktátacidosis alapján mitochondriális myopathia lehetősége merült fel a kórkép hátterében. A postmortem hisztopatológiai vizsgálat viscerális myopathiát bizonyított. A molekuláris genetikai vizsgálatok mitochondriális DNS-mutációt nem igazoltak.

Restricted access
Authors: Csaba Jakab, Judit Halász, Attila Szász, Enkhjargal Batmunkh, András Kiss, Zsuzsa Schaff, Miklós Rusvai, Péter Gálfi and Janina Kulka

The recently identified claudins are dominant components of tight junctions, responsible for cell adhesion, polarity and paracellular permeability. Certain claudins have been shown to have relevance in tumour development. The aim of the present study was to analyse the expression of claudin-1,-2,-3,-4,-5,-7 and-10 in normal canine mammary glands. Samples from the inguinal mammary regions of 20 non-castrated, 1–13 years old female dogs were studied. Immunohistochemical analysis was performed on conventional specimens and tissue microarrays. The results of the immunohistochemical reactions detecting claudins in tissue sections were photodocumented. The immunoreactivity of claudins was quantitatively analysed on digital images using Leica QWin morphometry software. Intense membranous immunolabelling was found for claudin-1,-3 and-7, intense membranous with non-granular cytoplasmic immunolabelling for claudin-2, moderate membranous immunolabelling for claudin-4 and-5, and weak membranous immunolabelling for claudin-10. The occurrence of tight junctions was confirmed by ultrathin section electron microscopy. The available data suggested that claudins might be proteins preserved throughout the evolution of mammals. The results of our study support the concept that they are indeed preserved, since the same type of claudins, in identical distribution, could be detected in our canine mammary tissue samples as could be found in human mammary tissue.

Restricted access
Authors: Csaba Jakab, Judit Halász, András Kiss, Zsuzsa Schaff, Attila Szász, Miklós Rusvai, Zsolt Abonyi Tóth and Janina Kulka

In our recent investigation, angiogenesis was evaluated and quantified by immunohistochemical evaluation of microvessel density (MVD) using claudin-5 (CLDN-5) as a marker for vascular endothelium in 67 canine mammary gland tumours. Computer image analysis was used to measure the intratumoural MVD. Higher intratumoural MVD was detected in malignant simple neoplasms compared with benign tumours. Furthermore, the results of MVD were correlated with histological grade, higher grades being accompanied by higher MVD. In simple adenomas and grade I tubular-tubulopapillary simple carcinomas the intratumoural microvessels were wide and regular in shape with evident erythrocytes in their lumen. In grade III solid carcinomas the microvessels were smaller, less regular and had irregular shape, often without a distinct lumen, and isolated endothelial cells were frequently present. In the complex carcinomas MVD was low and the intratumoural microvessels were mostly irregular in shape without a distinct lumen. The evaluation of MVD by CLDN-5 immunohistochemistry may give useful additional information on the angiogenic potential of breast cancers in dogs.

Restricted access
Authors: Balázs Nemes, Enikő Sárváry, Zsuzsa Gerlei, János Fazakas, Attila Doros, Andrea Németh, Dénes Görög, Imre Fehérvári, Zoltán Máthé, Zsuzsa Gálffy, Alajos Pár, János Schuller, László Telegdy, János Fehér, Gábor Lotz, Zsuzsa Schaff, Péter Nagy, Jenő Járay and Gabriella Lengyel

A hazai májátültetési programban magas a hepatitis C-vírus (HCV) okozta végstádiumú májbetegség miatt végzett májátültetések aránya. Célkitűzés: A szerzők dolgozatukban elemzik a C-hepatitis miatt májátültetésen átesett betegek adatait. Módszer: Az 1995 óta végzett 295 primer májátültetés adatainak retrospektív elemzése: donor- és recipiens-, valamint perioperatív és túlélési adatok, szérumvírus-RNS-titer, percutan májbiopsziák szövettani eredményei. Eredmények: A műtét 111 betegnél történt HCV-fertőzés miatt, ez az elvégzett májátültetések 37,6%-a. A vizsgált 111 beteg közül 22 beteg (20%) a posztoperatív időszakban, a vírus kiújulásának észlelése előtt, egyéb okból meghalt. A 89 beteg közül 16 esetben (18%) a vírus visszatérését még nem észlelték, 73 betegnél (82%) azonban a vírus kiújulása szövettanilag igazolható volt. Negyven betegnél (56%) a C-vírus okozta hepatitis kiújulását egy éven belül észlelték, közülük 28 esetben (39%) 6 hónapon belül, 12 esetben hat hónapon túl, de 1 éven belül (17%), és 32 betegnél (44%) egy éven túl. A végstádiumú C-cirrhosis miatt májátültetett betegek kumulatív 1, 3, 5 és 10 éves túlélése 73%, 67%, 56% és 49% volt. A HCV-negatív, májátültetett betegeknél ezek az értékek 80%, 74%, 70% és 70%, a különbség szignifikáns. A májgraft kumulatív túlélése HCV-pozitív betegeknél 72%, 66%, 56% és 49% volt, míg HCV-negatív betegeknél 76%, 72%, 68% és 68%, itt nem szignifikáns a különbség. Korai kiújulás esetén szignifikánsan magasabb szérumvírus-RNS-titert mértek az első 6 hónapban májátültetés után. A májátültetés után 6 hónappal vett protokollbiopszia korai kiújulás esetén magasabb Knodell-pontszámot eredményezett, mint késői kiújuláskor. A fibrosisindex esetében ez fordítva volt. A májátültetéstől az első antivirális kezelésig eltelt idő 1995–2002 között átlagosan 20 hónap volt, 2003 óta 8 hónap. Következtetések: Az idősebb donorokból származó, marginális májgraftok magasabb vértranszfúzió-igény mellett történő beültetése előrevetíti a hamarabb bekövetkező vírusrekurrenciát. Ezt a tendenciát erősíti a posztoperatív akut rejectio és az emiatt adott szteroid boluskezelés. A kombinált antivirális kezelés protokollja különbözik az általánosan alkalmazottól: az ún. „stopszabály” nem érvényes. Vírusnegatívvá a betegek csak kevesebb mint 10%-a válik, melynek a fenntartott immunszuppresszió az oka. A májátültetés után korán, akár fél éven belül elkezdett antivirális kezelés a beteg- és grafttúlélést pozitívan befolyásolja, és feltehetően csökkenti a HCV-reinfekció miatti retranszplantációk számát. A második májátültetésnél akkor várhatók jó eredmények, ha időben történik, a recipiens még megfelelő fizikai állapota mellett. Ennek megítélésében a MELD-score segít.

Restricted access