Search Results
You are looking at 1 - 4 of 4 items for
- Author or Editor: Zsuzsanna Cserép x
- Refine by Access: All Content x
A járványszerű méretet öltött cukorbetegség a cardiovascularis szövődmények kialakulásának fontos kockázati tényezője. A bal kamrát érintő diasztolés elégtelenség a szisztolés elégtelenséget megelőzendően a diabéteszes cardiomyopathia legelső, preklinikai megnyilvánulási formája. A kezdeti szakaszban szoros anyagcserekontrollal ezek az elváltozások még visszafordíthatók, azonban a szervi szinten is megjelent elváltozások maradandóak, és a cukorbetegekben hozzájárulnak a szívelégtelenség fokozott kockázatához. A Doppler-echokardiográfia megbízható adatokkal szolgál a diasztolés és szisztolés működés különböző szakaszaiban. A mitralis beáramlást jellemző pulzatilis szöveti Doppler és a transmitralis beáramlás kombinációja klinikai szempontból hasznos lehet a bal kamrai töltőnyomás adatait illetően, valamint a Doppler-beáramlás pszeudonormális mintázatának felfedésével, amely a súlyos szívelégtelenséghez vezető folyamat sarokköve. A továbbiakban összefoglaljuk a cukorbetegséggel és cardiovascularis szövődményeivel kapcsolatos ismereteket, ezek klinikai jelentőségét, illetve az echokardiográfia szerepét a betegség kapcsán kialakult diasztolés szívelégtelenség detektálásában.
A nyitott szívműtét kimenetelét, a műtét utáni felépülést nem csupán a beteg fizikai állapota és a klinikai változók határozzák meg. Ebben a kérdésben egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a szocioökonómiai és a pszichoszociális tényezők. Az utóbbi évtizedekben a revascularisatio eredményeinek értékelésekor előtérbe került a beteg egészségi állapotának, az egészséggel kapcsolatos életminőségének önértékelése, önbecslése (self-perceived health related quality of life). Az eddigi eredmények alapján valószínű, hogy az egészségi állapot önbecslése, a depressziós tünetegyüttes és a szorongás rövid és hosszú távon is befolyásolja a coronaria-bypassműtétet követő felépülést. Az egyedül élők, a szociálisan elszigeteltek körében szintén magasabb morbiditási és mortalitási kockázattal kell számolnunk. Az alacsonyabb iskolázottság és a rossz szociális háttér szintén szerepet játszhat a magasabb halálozási arányok alakulásában. Összefoglaló tanulmányunkban megpróbálunk áttekintést adni a szívműtét kimenetelét befolyásoló pszichoszociális tényezőkről.
A szív- és érrendszeri betegségek és a pszichoszociális tényezők kapcsolata, valamint a beavatkozás lehetőségei
Associations between cardiovascular diseases and psychosocial factors and options for intervention
A fejlett országokban a szívbetegség és a morbiditás, mortalitás vezető oka a koszorúér-betegség. Az elmúlt évtizedekben számos tanulmány foglalkozott a koszorúér-betegség és a különböző pszichoszociális tényezők közötti összefüggés megértésével. A coronariabypassgraft-műtét a koszorúér-betegség kezelésének gyakori módja, és általában jelentős mértékű klinikai javulást eredményez. A szorongásos tünetek és az unipoláris depresszió gyakori pszichológiai eltérések a coronariabypassgraft-műtétre váró betegekben. Számtalan prospektív kohorsztanulmány foglalkozik a coronariabypassgraft-műtét rövid és hosszú távú kimenetelét befolyásoló tényezőkkel. A kutatások révén tudjuk, hogy nemcsak a klinikai jellemzők, mint például a cardialis állapot, a társbetegségek vagy az intraoperatív tényezők befolyásolják a műtét kimenetelét. A pszichoszociális tényezőkkel, illetve a hagyományos kockázati tényezőkkel (magas vérnyomás, LDL-koleszterin-szint, diabetes mellitus, dohányzás, elhízás és fizikai inaktivitás) összefüggő morbiditási és mortalitási adatok összehasonlításakor a pszichoszociális háttér szerepe is meghatározónak bizonyult. Szívműtét előtt a betegek pszichológiai állapotának felmérése és szükség szerint terápiás beavatkozás alkalmazása emiatt előnyös lehet. A betegről kialakított átfogóbb ismeretek birtokában sokkal pontosabb terápiás tervet lehet kialakítani, illetve lehetővé válik a pszichológiai kezelésre szoruló betegek kiválasztása. A fentiek alapján a szívműtétre kerülő betegek pszichológiai jellemzőinek szakember által történő szűrése és adott esetben kezelése ajánlott. Orv Hetil. 2023; 164(11): 411–419.
Purpose
Human amniotic epithelial cells (hAECs) are promising tools for endothelial repair in vascular regenerative medicine. We hypothesized that these epithelial cells are capable of repairing the damaged endothelial layer following balloon injury of the carotid artery in adult male rats.
Results
Two days after injury, the transplanted hAECs were observed at the luminal side of the arterial wall. Then, 4 weeks after the injury, significant intimal thickening was observed in both untreated and cell implanted vessels. Constriction was decreased in both implanted and control animals. Immunohistochemical analysis showed a few surviving cells in the intact arterial wall, but no cells were observed at the site of injury. Interestingly, acetylcholine-induced dilation was preserved in the intact side and the sham-transplanted injured arteries, but it was a trend toward decreased vasodilation in the hAECs’ transplanted vessels.
Conclusion
We conclude that hAECs were able to incorporate into the arterial wall without immunosuppression, but failed to improve vascular function, highlighting that morphological implantation does not necessarily result in functional benefits and underscoring the need to understand other mechanisms of endothelial regeneration.
