Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Zsuzsanna Kahán x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Napjainkban az onkológiai kezelés új korszakát éljük: egyre nagyobb teret kap az egyénre szabott, molekuláris diagnosztika és a célzott terápia. Az új lehetőségek átalakították a szemléletünket, és a terápiás döntéshozatalt. A megváltozott klinikai gyakorlat eredményeképpen a daganatos betegek gyógyulási illletve kezelési eredményei tovább javultak. A molekulárisan célzott terápia sikerességére vonatkozó egyik első elméleti és gyakorlati jelentőségű példa a HER2-pozitív emlőrák kezelésére kifejlesztett trasztuzu-mab alkalmazása. A trasztuzumab a HER2-pozitív korai emlőrák adjuváns kezelésének részeként adva drámaian javítja a gyógyulás esélyét. A betegek sikeres interdiszciplinális ellátásában a sebésznek kettős felelőssége van: egyrészt a daganat eltávolításával megteremti a kuratív kezelés alapját, másrészt a meg-felelő minőségű műtéti szövetminta biztosításával hozzájárul a terápiát, és ezáltal a beteg sorsát befolyásoló molekuláris labordiagnosztika eredményességéhez, illetve közvetve az egyénre szabott, műtét utáni kezeléshez.

Restricted access

A lokális tumormentesség biztosítása fontos elv az operábilis emlőrák ellátása során. A helyi daganatkiújulás a távoli áttétképződés kockázatát fokozva a beteg életét veszélyezteti. A lokális kontrollt mastectomia és emlőmegtartó műtét után egyaránt javíthatja a posztoperatív sugárterápia, sokszor azonban felesleges, alkalmazása túlkezeléshez vezet. A lokális relapsus kockázata különböző, egymással összefüggést mutató jellemzők alapján becsülhető meg. Ezek a műtét típusa, a tumor mérete, illetve stádiuma, a nyirokcsomóstátus, a sebészi szél, az életkor, a mammográfiás megjelenés és a daganat szövettani és biológiai jellemzői, illetve többgócúsága. A sugárterápia olykor fatális késői szövődményei a besugárzás után 5-10 évvel jelentkezhetnek, igényes technikával megelőzhetők. A szisztémás terápiák jelentősen csökkentik a lokális recidíva kockázatát, és olykor helyettesíthetik a sugárterápiát. Más alacsony rizikójú esetekben a sugárterápia elhagyható vagy az eddiginél kevésbé radikális módszerrel végezhető. A lokális terápia individualizálása javasolt.

Restricted access
Authors: Zsuzsanna Kahán, Aliz Nikolényi, Gabriella Uhercsák and László Thurzó

A neoadjuváns (preoperatív) szisztémás terápia jó lehetőség a lokális-regionális kiterjedésű, tünetet okozó emlőrákok kezelésére. A daganat jellemzői alapján megválasztott elsődleges kemoterápia vagy hormonterápia a legtöbbször a daganat kisebbedéséhez vezet, ami kedvez a későbbi emlőmegtartó műtét elvégzésének. A szisztémás terápia hosszú távú preventív (adjuváns) eredményessége nem különbözik a preoperatív vagy posztoperatív alkalmazás szerint, a terápia hatásának in vivo megfigyelt eredménye pedig utal a prognózisra. Végül előny, hogy a műtét előtt bevezetett terápia elvégezhetőségét nem késlelteti esetleges műtéti szövődmény. A neoadjuváns kezelések előtt elengedhetetlen a tumor, illetve a beteg gondos kivizsgálása. Az emlők képalkotó és a tumor szövettani vizsgálata mellett szükség van a beteg teljes kivizsgálására. Fontos a patológiai tipizálás, amely elsősorban a terápia megválasztását, a kemo- vagy hormonszenzitivitás megítélését segíti. A kemoszenzitív tumorok kezelésére leghatékonyabb kombináció a taxán- és antraciklinalapú kemoterápia. Neoadjuváns hormonterápiával főképp menopauzás betegek kezelésével áll rendelkezésre tapasztalat. Valamennyi aromatázgátló effektívebb a tamoxifennél, ezért alkalmazásuk első választásként indokolt. A molekulárisan célzott szerek közül a trastuzumab kemoterápiával kombinálva kiemelkedő hatékonyságot mutat. A primer szisztémás terápia befejezése után újabb stádiummegállapító képalkotó vizsgálat után emlő- és nyirokcsomóműtét következik, és a legtöbbször sugárterápia is. A neoadjuváns szisztémás terápia azonos nyelv és szakmai szabályok alkalmazását követeli meg az összeszokott multidiszciplináris munkacsoport tagjaitól.

Restricted access
Authors: István Láng, Zsuzsanna Kahán, Erika Hitre, Magdolna Dank, Gábor Rubovszky, Zsolt Horváth and Miklós Kásler

Az emlőrákos halálozás elleni küzdelemben az egészséges életmód és a népességszintű mammográfiás szűrővizsgálat mellett kiemelkedően fontos a szakosodott emlőrákközpontokban végzett korszerű belgyógyászati-onkológiai gyógyszeres terápia. Egy-egy beteg konkrét kezelési tervére a multidiszciplináris onkoteam tegyen javaslatot, még a definitív terápia megkezdése előtt. Az emlőrák gyógyszeres kezelésének stratégiáját alapvetően a daganat biológiai tulajdonságai és kiterjedtsége, stádiuma határozzák meg. A biológiai tulajdonságok közül nagyon fontos a tumor endokrin érzékenysége, humán epidermális növekedési faktor-2 receptor státusa és proliferációs képessége. Az összefoglaló közlemény az emlőrák belgyógyászati-onkológiai gyógyszeres kezelésének (kemoterápia, endokrin terápia, célzott biológiai terápia) stratégiáját a receptorstátus és a proliferációs készség alapján mutatja be a betegség különböző stádiumaiban. Orv. Hetil., 2012, 153, 56–65.

Open access
Authors: István Láng, Zsuzsanna Kahán, Tamás Pintér, Magdolna Dank, Katalin Boér, Gábor Pajkos, Zsolt Faluhelyi, Béla Pikó, Sándor Eckhardt and Zsolt Horváth
Restricted access
Authors: Zsuzsanna Kahán, Zoltán Varga, Melinda Csenki, Júlia Szabó, Elemér Szil, Gábor Fekete, Katalin Hideghéty, Krisztina Boda and László Thurzó

Bevezetés: Az egyedileg megtervezett sugárterápia a lokális kontroll és a túlélés javítása révén alapvető része az emlőrák kuratív kezelésének. A besugárzandó térfogat alakját követő konformális besugárzás, és a védendő szervek sugárterhelésének kontrollálását is lehetővé tevő háromdimenziós besugárzástervezés növelik a besugárzás biztonságát. Beteganyag és módszer: A dolgozat a klinikán 2002 óta követett módszereket ismerteti. Az emlő/mellkasfal, illetve a nyirokrégiók besugárzásának indikációja a lokoregionális relapsus legalább 10%-os kockázata volt. CT-alapú háromdimenziós besugárzás tervezése és egyéni pozicionálás történt, a vizsgálat második szakaszában termoplasztikus maszk-rögzítéssel. A védendő szervek dózisterhelését az irodalmi adatok alapján összeállított felső határértékek korlátozták. A betegek első csoportjában individuálisan tervezett blokkokat, a második csoportban „multileaf” kollimátort (MLC), a harmadik csoportban pedig intenzitásmodulált sugárnyalábokat alkalmazva végeztük a besugárzást. Eredmények: Összesen 737 emlőrákos beteg részesült individuális rizikó alapján megtervezett konformális besugárzásban. Háromszázhetvenkét esetben csak lokális, 365 esetben lokoregionális besugárzás történt. A besugárzott térfogatok dóziseloszlását a vizsgálat második periódusában adott műszaki lehetőségekkel jelentősen javítani lehetett: a dózis ±10%-kal ellátott emlő-/mellkasfal-, axillaris-supraclavicularis, illetve mammaria interna térfogatok aránya az alkalmazott besugárzási technikától függően rendre 90,5–94,2%; 84,1–93,8% és 86,7–91,6% között mozgott. Az azonos oldali tüdő és a szív sugárterhelését reprezentáló dózis-volumen paraméterek szignifikánsan magasabbak voltak lokoregionális besugárzás, mint csak lokális besugárzás esetén. A vizsgálat második periódusában lokoregionális besugárzás esetén a tüdő- és szívterhelés a korábbinál szignifikánsan alacsonyabb volt, míg lokális besugárzásnál ilyen hatás nem jelentkezett. A maszkrögzítés bevezetésével a beállítási pontatlanságból és a légzési mozgásból eredő bizonytalanság redukciója mellett az ellenoldali emlő sugárterhelését is csökkenteni lehetett. Következtetések: A posztoperatív besugárzást gondos kockázat- és haszonelemzés után kell megtervezni. A háromdimenziós besugárzás-tervezésen alapuló konformális sugárterápia dózis-volumen adatainak elemzése során egyénileg szükséges dönteni az előnyösebb megoldás érdekében bevezetendő különleges technikák alkalmazásáról.

Restricted access
Authors: A III. Emlőrák Konszenzuskonferencia munkacsoportjainak és szervezőbizottságának vezetői:, Gábor Forrai, György Lázár, Gábor Cserni, Csaba Polgár, Zsolt Horváth, Zsuzsanna Kahán, Miklós Kásler and Mihály Svébis
Restricted access
Authors: Csaba Polgár, Zsolt Orosz, Zsuzsanna Kahán, Gabriella Gábor, Nóra Jani, Gábor Cserni, Janaki Hadijev, Janina Kulka, Zoltán Sulyok, Gábor Boross, György Lázár, Zsolt László, Csaba Diczházi, Nóra Udvarhelyi, Éva Szabó, Zoltán Péntek, Tibor Major and János Fodor

Absztrakt

A közlemény célja a magyarországi multicentrikus, randomizált DCIS vizsgálat korai eredményeinek ismertetése. 2000 és 2007 között 278 DCIS miatt emlőmegtartó műtéttel kezelt beteget randomizáltunk a lokális recidíva szempontjából meghatározott rizikócsoportok szerinti besorolás után. Alacsony/közepes kockázat esetén (n=29) a betegek 50 Gy sugárkezelésben vagy szoros obszervációban részesültek. Magas kockázat mellett (n=235) 50 Gy vagy 50 Gy + 16 Gy tumorágy “boost” besugárzást adtunk. Igen magas kockázat (pozitív sebészi szél) esetén (n=14) a betegek emelt dózisú (50 Gy + 16 Gy “boost”) sugárkezelésen vagy reoperáción (reexcízió + sugárkezelés vagy masztektómia) estek át. Immunhisztokémiai (IHK) módszerrel vizsgáltuk a lehetséges molekuláris prognosztikai markerek (ER, PR, Her2, p53, Bcl-2 és Ki-67) expresszióját. A 36 hónapos medián követési idő alatt az alacsony/közepes és igen magas rizikójú betegcsoportokban daganatkiújulást nem észleltünk. A magas rizikójú betegcsoportban 4 (1,7%) lokális recidíva és 1 (0,4%) távoli áttét alakult ki, emlődaganatos haláleset nem volt. A magas rizikójú betegcsoportban a helyi daganatkiújulás 3 és 5 éves valószínűsége 1,1% és 3,1% volt. A pozitív IHK reakció a Her2 (38%), p53 (37%) és Ki-67 (44%) markereknél a nukleáris grade-del korrelált. Ezzel szemben az ER- (77%), PR- (67%) és Bcl-2- (64%) pozitivitás szignifikáns inverz összefüggésben volt a grade-del. Korai eredményeink alapján az emlő-DCIS kezelésében az emlőmegtartó műtét és posztoperatív sugárkezelés alkalmazásával a helyi daganatkiújulás éves aránya 1% alatt marad. A molekuláris prognosztikai faktorok IHK vizsgálata segíthet a DCIS biológiai heterogenitásának feltérképezésében.

Restricted access