Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: Zsuzsanna Lelovics x
Clear All Modify Search

Abstract

This thesis tries to discover the most important factors related to the feeding and nutrition of those living in longterm care institutions, to assess the nutritional status of elderly living in social homes and to make recommendations concerning nutritional rehabilitation based on the results. Aims: To assess the nutritional status of people older than 60 years (elderly) living in long-term care institutions and changes in the body mass index (BMI) of elderly persons living in long-term care institutions; to evaluate the changes in the nutritional status of elderly living in long-term care institutions during the last half decade; to establish the relations and correlations between acute and chronic diseases and nutritional status; to evaluate the sip-feed provision for elderly living in long-term care institutions; and to map the relationship between the discovered potential influencing factors and nutritional status screened by the malnutrition universal screening tool (MUST). Methods: We screened the nutritional status of 4774 elderly residents (men: 28.9–30.9%, women: 69.1–71.2%; mean age: 77.8 ± 8.9 years) in long-term care institutions, who volunteered to participate. In 2004 and 2006, the MUST and our questionnaire were used, and in 2008 the nutrition day questionnaire was used. Results: According to our results, risk of malnutrition is high (26.8–77.0%) in elderly residents of social homes. Assessment of nutritional status was done four times a year or even more rarely in 29.5% of the residents. Nutritional status is multifactorial; it is influenced by several factors (e.g. immobility, fever, etc.). Loss of appetite and swallowing difficulties are 2.5-fold and limited mobility, dementia, and missing teeth are almost 2-fold (1.6–1.7) more frequent in the group of high-risk elderly than in the elderly living in social homes. Neurological diseases were found to have a significant correlation with nutritional status. Incidence of neurological diseases has increased significantly in the last years. Conclusion: Nutritional rehabilitation does not end with screening the nutritional status; on the contrary, it begins with that. On the basis of the results of the screening, the determination of nutritional guidelines and individual diet, if necessary, is crucial.

Restricted access

A dolgozat témája a tartós bentlakásos intézményekben élők táplálásához és táplálkozásához kapcsolódó legfontosabb tényezők feltérképezése, a szociális otthonokban élő időskorúak tápláltsági állapotának felmérése, és az eredmények alapján a táplálkozási rehabilitációra javaslattétel. Célkitűzések: A tartós bentlakásos intézményekben élő hatvanévesek és idősebbek (időskorúak) tápláltsági állapotának meghatározása. A tartós bentlakásos intézményekben élő időskorúak testtömegindexének (BMI) változása. Az elmúlt fél évtized során a tartós bentlakásos intézményekben élő időskorúak tápláltságiállapot-változásának megállapítása. Az akut és krónikus betegségek összefüggésének megállapítása a tápláltsági állapottal. A tartós bentlakásos intézményekben élő időskorúak klinikai tápszerrel való ellátottságának felmérése. Annak megállapítása, hogy milyen a feltárt vélelmezett befolyásoló tényezők és a MUST szerinti tápláltsági állapot közötti összefüggés. Módszerek: Összesen 4774 hatvanéves és idősebb (28,9–30,9%-át férfiak, 69,1–71,2%-át nők adták, az összes résztvevő átlagéletkora 77,8±8,9 év volt) tartós bentlakásos intézményben élő, önként jelentkező gondozott tápláltsági állapotát szűrtük 2004-ben és 2006-ban a Malnutrition Universal Screening Tool (MUST) kérdőívvel és az általunk összeállított kérdőívvel, 2008-ban a Nutrition Day 2008 nyomtatványait használtuk. Eredmények: Felméréseink eredményei szerint az alultápláltságra veszélyeztetett idős személyek aránya a szociális otthonokban igen nagy (26,8–77,0%). Az ellátottak 29,5%-ánál tápláltságiállapot-felmérés negyedévente vagy annál ritkábban történik. A tápláltsági állapot multifaktoriális, sok tényező határozza meg a tápláltsági állapotot (például mozgáskorlátozottság, láz). Az étvágytalanság és a nyelési nehezítettség 2,5-szer gyakoribb, a mozgáskorlátozottság, a dementia, valamint a hiányos fogazat a nagy rizikójú idősek csoportjában közel kétszer (1,6–1,7-szer) gyakoribb, mint az idős, szociális otthonban élők körében. Az idegrendszeri kórképek szignifikánsan függnek össze a tápláltsági állapottal. Az idegrendszeri betegségek előfordulási gyakorisága az elmúlt években szignifikánsan nőtt. Következtetések: A táplálkozási rehabilitáció nem ér véget a tápláltsági állapot szűrésével, ellenkezőleg, azzal kezdődik. Annak eredményei alapján elengedhetetlen a táplálkozási irányelvek és szükség esetén a személyre szabott étrend meghatározása.

Restricted access

Bevezetés: Az anticipátoros hányás, amely jellemzően az ismétlődő kemoterápiák előtt lép fel, a betegek mintegy 30%-ában alakul ki. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki annak a vizsgálatát, hogy a nem és az iskolázottság hogyan befolyásolja az anticipátoros hányás kialakulását. Módszer: A szerzők 2008. május 1-jétől december 31-ig a szolid tumorokat kezelő Zala Megyei Kórház Onkológiai Osztályán erősen és közepesen emetogén protokoll alapján kezelt emlő- és vastagbéldaganatban szenvedő 205 (60 férfi, 145 nő) beteget vizsgáltak kérdőíves módszerrel, a második, harmadik kemoterápiás ciklus időpontjában. A betegek átlagéletkora 63,3 év volt. Kérdezőbiztosokkal, komplex kérdőív segítségével történt az adatgyűjtés. Eredmények: Anticipátoros hányinger, hányás a betegek 27,8%-ánál (férfiaknál 21,7%, nőknél 30,3%) fordult elő. A saját adatok az irodalmi adatokkal jó korrelációt mutatnak. Az anticipátoros hányás kezelése alprazolámmal történt 2×0,5 mg/nap dózisban 21 nőbetegnél. Pszichoterápiás ellátás nem történt. Következtetések: Az ismételt kemoterápiák előtt előforduló anticipátoros hányinger és hányás a vizsgált minta alapján nőkben gyakrabban fordul elő, és az iskolázottsággal is összefügg. Orv. Hetil., 2013, 154, 820–824.

Open access

Abstract

The authors summarize their therapeutic methods of palmary and axillary hyperhydrosis (HH). They discuss the characteristics, frequency of upper limb and patho-anatomical features of chronic sweating. Therapeutic measures, treatment methods, technological improvements, recent knowledge and relevant literature are used to summarize an almost 40 years’ experience. Open thoracotomic desympathisation applied at the beginning was gradually replaced by a minimally invasive VATS-sympathectomy (video-assisted thoracoscopic surgery). The possibilities of conservative treatment and local excision methods will also be discussed, as well as the application and efficiency of Botox®-treatments used in plastic surgery. The mean frequency of 0.1–1.0% described in the literature is indicative of a significant number of unresolved cases, which thus requires more efficient diagnostic measures and patient orientation practices. The authors’ past experiences suggest that the most efficient treatment of upper limb HH is thoracic sympathectomy (ramicotomy and the relevant T2-T3 or T4 ganglia) according to the Smithwick procedure and it has been modified by others. If necessary, one-stage bilateral VATS-surgery may be applied. Another effective conservative treatment regimen is the Botox® therapy, which was applied individually at the Department of Plastic Surgery. No significant complications or compensatory HH could be observed.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Varga, Zsuzsanna Lelovics, Viktor Soós and Tibor Oláh

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon az elmúlt években húsznál több új sürgősségi osztályt adtak át. A betegforgalmi adatok, betegségek, indikátorok ismeretének hiánya számtalan logisztikai, szervezési problémát vethet fel. Célkitűzés: A sürgősségi betegellátás adatainak elemzése és rendelkezésre bocsátása a hatékony működtetés elősegítésére. Módszer: A Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház multidiszciplináris Sürgősségi Betegellátó Centrumának hároméves betegforgalmi (n = 106 203), epidemiológiai, triázs és a betegségek nemzetközi klasszifikációjának adatait elemeztük. Eredmények: A betegek 73%-a 24 órán belül otthonába bocsátható volt. Hospitalizációt (21%) döntően belgyógyászati, gyermekgyógyászati, valamint idegrendszeri betegségek indikáltak. A kritikus állapotú betegek aránya kicsi (<2%). Jellegzetes napszaki, heti és szezonális ingadozások figyelhetők meg. A betegforgalom domináns részét a sérülések, mérgezések adták (40%). Az állapotstabilizálás eredményességét igazolja a kis (0,3%) halálozási ráta. Következtetések: A szerzők eredményei megerősítik, hogy a vizsgált sürgősségi ellátás betegbiztonsági értéke nagy és mentesítheti a kórházi osztályokat az indokolatlan betegfelvétel alól. Orv Hetil. 2017; 158(21): 811–822.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Károly Vincze, László Herke, József Ferenczy, István Seffer and Zsuzsanna Lelovics

A szerzők felső testféli (axillaris és palmaris) hyperhidrosis kezelésével kapcsolatos gyakorlatukat foglalják össze. Ismertetik a kóros izzadékonyság klinikai jellemzőit, előfordulási gyakoriságát és patoanatómiai sajátosságait. Bemutatják közel 40 éves gyakorlatukban alkalmazott kezelési módszereiket, azok változását a technikai fejlődés és az újabb ismeretek tükrében. Az első időszakban a nyílt (axillaris) thoracotomiában végzett mellűri deszimpatizációs módszerüket a későbbiekben minimalizált feltárásból (minithoracotomia) történő sympathectomia váltotta fel, amelyet a sympathectomia végzésére osztályukon több mint egy évtizede alkalmazott VATS-módszer követett. A sympathectomiás gyakorlatban kezdettől a Smithwick-féle (T 2 –T 3 ganglionokat és a köteget eltávolító) megoldást alkalmazták. Ismertetik a konzervatív kezelési próbálkozásokat, a lokális excisiós megoldások kritikáját, valamint a plasztikai sebészeti gyakorlatban alkalmazott Clostridium botulinum által termelt Botulinum toxin- (Botox-) kezeléseket, azok technikai kivitelezését és eredményességét. Az irodalomban olvasható előfordulási gyakoriság (0,1–1,0%) nagyszámú megoldatlan hyperhidrosis-esetre utal, amely hatékonyabb kivizsgálási és betegirányítási feladatokat igényelne. Tapasztalataik alapján a legeredményesebb módszernek a felső testféli hyperhidrosis kezelésében a T 2 –T 3 ganglionokat és az érintett szimpatikus köteget magában foglaló reszekció tartható. Kétoldali érintettség esetén az egy ülésben végzendő bilateralis VATS-műtét ajánlott. A konzervatív lehetőségek közt – egyedi mérlegelés alapján, döntően axillaris érintettség esetén – a Botox-kezelés lehet hatásos. Jelentősebb, az eredményességet befolyásoló szövődményt vagy kompenzatorikus hyperhidrosist nem észleltek.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mariann Moizs, Gábor Bajzik, Zsuzsanna Lelovics, Marianna Rakvács, János Strausz and Imre Repa

Bevezetés: A fejlett országokban és hazánkban is a daganatos betegségek közül a tüdőrák mortalitása a legmagasabb. Célkitűzés: Az alacsony dózisú CT-alapú tüdőrákszűrés célzott népegészségügyi szűrésként történő alkalmazhatóságának elősegítése és tapasztalatszerzés. Módszer: 40 év feletti panaszmentes önkéntesek (n = 963) digitális alapú mellkasröntgen- és alacsony dózisú CT-alapú vizsgálata. Eredmények: A digitális mellkasröntgenszűrésen megjelentek közül két személy került kiemelésre (0,2%). Minden negatív mellkas-röntgenfelvétellel bíró vizsgáltnak (n = 943) lehetősége volt arra, hogy önkéntesen, tájékoztatás után részt vegyen alacsony dózisú CT-szűrésen, ezzel a lehetőséggel 173-an éltek. Különböző eltérések miatt 65 személy került kiemelésre, további vizsgálatukra az eltérés jellege, nagysága stb. figyelembevételével 3 hónap, illetve 12 hónap múlva került sor. Az alacsony dózisú CT-alapú tüdőrákszűréssel egy beteg (0,6%) került kiemelésre. Következtetések: A népegészségügyi keretek körében szervezni tervezett alacsony dózisú CT-alapú tüdőrákszűrés 50%-kal növelheti az eredményességet (0,2%-ról 0,3%-ra). Az alacsony dózisú CT-alapú tüdőrákszűrést megelőző mellkas-röntgenfelvétellel a költséghatékonyság növelhető. Orv. Hetil., 2014, 155(10), 383–388.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: András Béres, Zsuzsanna Lelovics, Péter Antal, Gergely Hajós, András Gézsi, Árpád Czéh, Erika Lantos and Tamás Major

A pozitív élményekkel kapcsolatos pszicho-neuro-immunológiai vizsgálatok száma kevés, klinikai alkalmazhatósága korlátozott. Célkitűzés: A Mosolygó Kórház Alapítvány művészeinek beteg gyermekekre gyakorolt hatását vizsgálták a szerzők. Módszer: Branülön keresztül, fájdalommentesen vérmintákat vettek infektológiai osztályon mesélő, bábos és kézműves művészek látogatása előtt 30 perccel és utána egy órával. Huszonnégy gyermeket meglátogattak a művészek, a kontrollcsoportban kilenc gyermek volt. Vizsgálták a vérben a lymphocytaszámot és a Th1/Th2 citokinszinteket. A művészek a látogatást követően hatásukat szubjektív skálán értékelték. Eredmények: A meglátogatott csoportban a lymphocytaszám-emelkedés 8,43%-kal kifejezettebb, a csökkenés 12,45%-kal mérsékeltebb volt. A meglátogatott csoportban a lymphocytaszám-emelkedést mutató gyermekek aránya nagyobb volt. A változások a művészek szerint sikeresebb látogatásoknál voltak kifejezettebbek. A meglátogatott csoportban páros t-próbával nem szignifikáns, de nagy szórás mellett is mérhető változást találtunk az interferon-γ-szintben (p < 0,055) és a Th1/Th2 citokin mérlegben (q-érték = 0,076 permutációs teszttel). Következtetések: Ez az első gyermekeken végzett klinikai pszicho-neuro-immunológiai felmérés, amely azt jelzi, hogy a gyermekekre fordított kitüntetett figyelem esetén gyors immunváltozásokkal is számolhatunk. Orv. Hetil., 2011, 152, 1739–1744.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Márton Koch, Katalin Tímea Török, Ferenc Nagy, Viktor Soós, Éva Pozsgai, Zsuzsanna Lelovics, Anna Nagy and Csaba Varga

Absztrakt:

Bevezetés: Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ adatai szerint a nyugat-nílusi vírus (West Nile virus, WNV) által okozott neuroinvazív tünetegyüttes előfordulása nagymértékben emelkedett Európában és hazánkban az elmúlt években. Ennek hátterében a klíma- és csapadékviszonyok változása valószínűsíthető. A WNV által okozott zoonosist szúnyogok terjesztik. A vírusfertőzés többnyire tünetmentes, 20%-ban általános vírusfertőzéses tüneteket okoz, és kevesebb, mint 1%-ban halálos kimenetelű neuroinvazív betegséghez vezethet. Célkitűzés: Közleményünk célja saját eseteinken keresztül a WNV által okozott neuroinvazív tünetegyüttes és az alkalmazott diagnosztikai és terápiás teendők bemutatása, valamint az infekció kapcsán a differenciáldiagnosztikai dilemmák feloldása. Módszer: A Somogy Megyei Kaposi Mór Kórházban 2018. július 31. és 2018. szeptember 4. között kezelt 4 beteg esetét mutatjuk be, akiknél szerológiai és molekuláris biológiai módszerekkel igazolódott a WNV-fertőzés. A retrospektív esetelemzést a WNV-fertőzés epidemiológiai áttekintésével egészítettük ki. Eredmények: A jelzett időintervallumban intézményünkben 4 betegnél igazolódott WNV-fertőzés. Minden esetben a neurológiai tünetek széles skáláját észleltük, egy haláleset következett be. A fertőzött betegek idősebbek voltak, valamint számos társbetegségben szenvedtek. Következtetések: A WNV-fertőzésekre a súlyosabb, neuroinvazív tünetekkel járó kórlefolyás megjelenése jellemző hazánkban is. A fertőzés terápiája szupportív, fájdalomcsillapítást és a szekunder infekciók kezelését foglalja magában. Az ismeretlen etiológiájú neurológiai kórképeknél – különösen encephalitisre utaló tünettan esetén – fontos gondolni a WNV-fertőzésre. Orv Hetil. 2019; 160(51): 2026–2035.

Restricted access