Search Results

You are looking at 1 - 10 of 30 items for

  • Author or Editor: Zsuzsanna Mihály x
  • All content x
Clear All Modify Search

A következő generációs szekvenálási technológiák megjelenése az elmúlt tíz évben jelentős előrelépést jelentett a gyors és hatékony genomiális DNS-szekvenálás terén. Tanulmányunkban áttekintjük az 1975-ös sangeri láncterminációs szekvenálástól a valós idejű DNS-szekvenálás lehetővé válásáig vezető módszertani vívmányokat. A klonális amplikonokkal dolgozó, sok szálon párhuzamosan futó szekvenálási módszerek a következő generációs szekvenálási technológiák alapjai. Manapság leginkább a funkcionális genomikai alapkutatásban alkalmazzák ezen szekvenálási technológiákat, amelyek a szignáltranszdukciós útvonalak, ontológiák, a proteomikai, metabolomikai eredményeknek a metaanalízise során nélkülözhetetlen információt adnak. Bár klinikumban rutinmódon még csak elvétve alkalmaznak következő generációs szekvenátorokat, azonban az onkológiában, kardiológiában és epidemiológiában már van igény a technológia által elérhető extra ismeretekre. Az elterjedés fő gátja az adatelemzési módszerek standardizáltságnak hiánya, amely az objektív kiértékelést megnehezíti. Orv. Hetil., 2011, 152, 55–62.

Open access

Az egyénre szabott terápia az emlőtumorok közeljövőbeli klinikai szisztémás kezelésének alapja lesz. Ehhez a tumorok hatékonyabb jellemzése, pontosabb prediktív és prognosztikus információk nyerése szükséges, amelyet monogénes (ER, PR, HER-2, stb.), vagy multigénes tesztek alkalmazása tesz lehetővé. Multigénes tesztek segítségével különböző klinikai problémákra tudunk egyidejűleg választ kapni, amely az összköltséget és az időigényt csökkenti. Az általunk ismertetett tesztek a MammaPrint, Oncotype DX, BLN Assay, Theros Breast Cancer Index SM, MapQuant DX, ARUP Breast Bioclassifier, Celera Metastatic Score, eXagen BCtm, Invasive Gene Signature, Wound Response Indicator, Mammostrat, amelyek microarray vagy RT-PCR módszert alkalmaznak a génexpresszió mérésére. Ezek közül kettő (Oncotype DX és MammaPrint) már most az ajánlott diagnosztikus protokollok része. Ma még sok probléma jelentkezik a kereskedelmi forgalomban is kapható tesztekkel kapcsolatban: jellemző a gyenge validáltság, az azonos célra tervezett chipek teljesen eltérő génlistái, az eljárás költségessége és a kiértékeléshez szükséges bioinformatikai módszerek bonyolultsága.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Katalin Joó, Attila Barczi, Zsuzsanna Szántó, and Mihály Horváth

A Csípő-halom rétegzettségének megismerése, eltemetett talajainak és egykori környezetének rekonstruálása érdekében fúrásokat végeztünk a halmon és környezetében. Morfológiai és laboratóriumi vizsgálataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a halmot mintegy hatezer évvel ezelőtt - a maihoz hasonló - mozaikosan vizenyős környezetből építették fel, egy természetes kiemelkedésre. A halomtest alatt rekonstruáltuk az eredeti, mezőségi jellegű talajképződményt, valamint megállapítottuk, hogy a halomtesten kialakult recens talaj ugyancsak mezőségi bélyegeket visel magán. A halom felépítésének körülményeiről az építők által meghordott antropogén kultúrrétegek árulkodnak. A halom a környezet talajaiból, annak humuszban gazdag részéből épült. Sajnos a talajanyagot szolgáltató, halmot övező gyűrűt nem tudtuk rekonstruálni a feltételezett halom-erózió és a ráhordódás miatt. Az antropogén szintek sótartalma és a magas vas értékek az építéskori környezetben szikesedő, vizenyős, foltokban száraz mezőségi talajképződésre utalnak. A geomorfológiai és paleoökológiai kutatások a régészeti ismeretekkel és talajtani vizsgálatokkal párosulva új színt és számos eredményt hozhatnak őskörnyezetünk rekonstrukcióiban.

Restricted access

Magyarországon elsőként közöljük esetünket, amelyben sikerrel alkalmaztunk nyitott hasi és VAC- (vákuumasszisztált sebzárás) kezelést aortaaneurysma-ruptura miatt kialakuló hasi compartmentsyndroma megelőzéseként. Esetismertetés: Az 59 éves nőbeteg acutan került felvételre klinikánkra, akinél az angio-CT-vizsgálat fedett hasi aortaaneurysma-rupturát igazolt. Az acut laparotomiából végzett aortoaorticus Dacron graft interpositióját követően, a has zárásakor a beteg lélegeztethetetlenné vált a vékony- és vastagbél hosszú szakaszát érintő oedemája és a retroperitonealis vérgyülem okozta megemelkedett hasűri nyomás miatt. Ezért nyitott hasi kezelés és VAC-terápia mellett döntöttünk. Az ismételt kötéscseréket követően a has halasztott zárása DualMesh hálóval történt, három héttel később a beteg otthonába távozott. Megbeszélés: Esetünkben a nagyfokú oedema és a retroperitonealis haematoma miatt a fedett hasi aortaaneurysma-ruptura műtéti megoldását követően a has zárása már nem volt kivitelezhető. Az intraabdominalis nyomásfokozódás szövődményei megakadályozhatók voltak a nyitott hasi kezelésnek köszönhetően. Esetünk tapasztalata és a szakirodalom ajánlása alapján javasoljuk a nyitott hasi kezelést VAC-rendszerrel kombinálva hasi compartmentsyndroma esetén.

Restricted access

Bár korábbi vizsgálatok alapján feltételezhetjük, hogy a tehetséges személyek pozitívabban viszonyulnak, és konstruktívabb megküzdést alkalmaznak versengő helyzetekben, mint átlagos társaik (FÜlÖp, 1992; PinczÉs-Pressing és FÜlÖp, 2013), tudomásunk szerint jelenleg nem áll rendelkezésünkre eredmény azzal kapcsolatban, hogy a hasonlóan jó képességű, ám eltérő eredményeket felmutató személyek között van-e különbség abban, ahogy a versengésről, a győzelemről és a vesztésről gondolkodnak. Ezért egy nagyobb vizsgálatsorozat részeként online asszociációs vizsgálatot végeztünk az Asszociatív Csoportanalízis Technika segítségével (Szalay és Brent, 1967) egy 400 fős életkor és nem szerint is illesztett minta bevonásával (átlagéletkor: 17,96 év), amelyben 200 eredményes, illetve 200 nem eredményes versenyző szerepelt. Az alkalmazott hívószavak a versengés, a győzelem és a vesztés voltak. Eredményeink szerint az eredményes csoport komplexebb és pozitívabb módon viszonyul a vizsgált fogalmakhoz. Az ő asszociációikban nagyobb hangsúlyt kap a versengés motivációs aspektusa, illetve a pozitív érzelmek. Esetükben a versengésre és a győzelemre adott asszociációk az eredményre és a folyamatra egyaránt fókuszálnak, szemben a nem eredményes versenyzők inkább eredményorientált gondolkodásmódjával. Az eredményes versenyzők a vesztést inkább képesek lehetőségként értelmezni, és számos megküzdési módot kapcsolnak hozzá, míg a nem eredményes csoportra a vesztéssel kapcsolatos kevésbé elaborált megközelítés jellemző.

Restricted access
Studia Slavica
Authors: János L. Nagy, Mihály Káprály, Mária Tétényi, István Fried, and Zsuzsanna Kalafatics

Nyelv, stílus, irodalom. Köszönto könyv Péter Mihály 70. születésnapjára. Budapest 1998, 646 p. (????, ?. ?.); - ?????? ?., ??????? ????? ??? ?????? ??????????? ????????? ?. ????????? ????????? ????????????? ???????? ?????? ???????????.(Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyháziensia 12). ?????????? 2002, 238 p. ( ???????, ?.); - ?. ?. ??????? ? ?. ?. ???????, ????????? ? ?. ?. ?????????. The Tolstoys' Correspo ndence with N. N. Strakhov. (?? ??????? ???????????????? ????? ?. ?. ????????). A. A. Donskov (Ed.). Compiled by L. D. Gromova & T. G. Nikiforova. (Tolstoy Series 3). Slavic Research Group at the University of Ottawa and State L. N. Tolstoy Museum, Moscow, 2000, 308 p. (??????, ?.); - Marija Mitrovic, Geschichte der slowenischen Literatur. Von den Anfängen bis zur Gegenwart. Klagenfurt-Ljubljana-Wien 2001. 617 p. (Fried, I.); - ??????? ??????? ??????????? ??????????? ???????? I. ?????? 2001, 213 p. (?????????, ?.)

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Bálint, Zsuzsanna Mihály, Zoltán Oláh, and Péter Sótonyi

Összefoglaló. A patkóvese a vese leggyakrabban előforduló fejlődési rendellenességeinek egyike. Hasi aortaaneurysmával való együttes előfordulása kifejezetten ritka (a hasi aortaaneurysmás esetek 0,12%-a). Az első esetben egy 64 éves férfi akut alsó végtagi panaszokkal került felvételre. A CT-angiográfia patkóvesét és thrombotizált infrarenalis aortaaneurysmát igazolt. Az akut műtét során a hasi aortaaneurysma resectióját és aortobifemoralis bypassműtétet végeztünk a patkóvese ishmusának megtartásával. A második esetben hasi panaszokat okozó, mindkét arteria iliaca communisra ráterjedő infrarenalis aortaaneurysma esetén végeztünk aortobiiliacalis rekonstrukciót. Az aneurysma előtt elhelyezkedő isthmus tervezetten szétválasztásra került, a poláris veseartériát visszaültettük. A tünetes hasi aortaaneurysma abszolút műtéti indikációt képez. A preoperatív CT- vagy MR-angiográfia kulcsfontosságú mind a műtéti indikáció felállítása, mind pedig a műtét megtervezése szempontjából. A beavatkozás előtt pontos képet kell kapnia az érsebésznek az aorta anatómiája mellett a patkóvese vérellátásáról és a húgyúti rendszerről. Az érsebészeti rekonstrukció esetén a transperitonealis feltárás – főleg akut műtét esetén – több előnnyel rendelkezik, mint a retroperitonealis feltárás. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1966–1971.

Summary. Horseshoe kidney is one of the most common congenital disorders of the kidney. The simultaneous incidence of horseshoe kidney and abdominal aneurysm is very low (0.12% of all cases of abdominal aortic aneurysm). In the first case, a 64-year-old male patient was admitted with acute lower limb ischaemia. CT-angiography revealed an occluded aortic aneurysm. During the emergency operation, the abdominal aneurysm was resected and an aortobifemoral bypass procedure was performed sparing the kidney’s isthmus. In the second case, the abdominal complaints were caused by an infrarenal abdominal aneurysm that involved both common iliac arteries. Aortobiiliac reconstruction was performed with planned separation of the kidney isthmus and reimplantation of the accessory renal artery. Symptomatic abdominal aortic aneurysm is an urgent indication for reconstruction. The preoperative CT- or MR-angiography play a key role in the indication and planning of the reconstruction. It is highly important for the vascular surgeon to have a clear picture of the blood supply of the horseshoe kidney and the urinary tract along with the anatomy of the aorta before the operation. The transperitoneal approach has several advantages over the retroperitoneal approach during vascular reconstruction surgery. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1966–1971.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Magony, Zsuzsanna Valkusz, Éva Csajbók, Krisztián Sepp, János Gardi, Mihály Szécsi, János Julesz, and Tibor Wittmann

A szerzők egy 27 éves férfi beteg esetét ismertetik. A beteg 2010-ben medencetörést szenvedett. A képalkotó vizsgálat többszörös litikus elváltozást írt le a medencecsonton, emiatt myeloma multiplex irányában indultak vizsgálatai. Később a bal mandibulából 37 mm-es tumornak imponáló képletet távolítottak el, aminek szövettani vizsgálata a csont óriássejtes tumorát igazolta, ezért daganatellenes kezelést terveztek. A kezelés előtt PET-CT vizsgálat történt, ami számos, csontban kórosan halmozó laesiót és a jobb pajzsmirigylebeny mögötti területnek megfelelően, a lágy részekben dúsulást írt le. Ezt követően vizsgálták a szerzők első alkalommal a beteget. A kivizsgálás során talált súlyos hypercalcaemia (szérumkalcium: 3,66 mmol/l) és magas parathormonszint (162,5 pmol/l) hátterében jobb oldali mellékpajzsmirigy-adenoma igazolódott. Az elváltozás műtéti eltávolítását követően a magas kalcium- és parathormonszint normalizálódott. A szövettani vizsgálat malignitást nem igazolt, a beteg tünet- és panaszmentessé vált. Az eset a szérumkalcium-mérés fontosságára és a primer hyperparathyreosis differenciáldiagnosztikai jelentőségére hívja fel a figyelmet. Orv. Hetil., 2013, 154, 351–355.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mihály Bak, Mária Séberné Éll, Melinda Bóka, Zsuzsanna Veleczki, Tibor Nyári, Imre Pete, and Zoltán Szentirmay

Bevezetés: A hagyományos Papanicolaou-cervixkenetet világszerte az úgynevezett folyadékalapú (liquid-based) citológia váltotta fel. Egyértelműen bizonyított, hogy a folyadékalapú citológia alternatív módszer. Célkitűzés: A dolgozat célja a folyadékalapú méhnyakrákszűrés magyarországi eredményeinek, diagnózisainak követése, citohisztológiai összehasonlítása, illetve minőségbiztosítása volt. Módszer: 4573 folyadékalapú citológiai cervixkenetet a Bethesda (2001) beosztás szerint klasszifikálták. A humán papillomavírus tipizálását valós idejű polimeráz láncreakció módszerével határozták meg. Eredmények: A diagnózisok megoszlása: negatív 2323 (50,8%), egyéb, nem neoplasticus 2017 (44,1%) és kóros, neoplasticus 233 (5,1%). A nem értékelhető kenetek száma 43 (0,9%) volt, mérsékelt fokú intraepithelialis laesiót 87 esetben (1,9%), kifejezett fokú intraepithelialis laesiót 24 esetben (0,5%), carcinomát 23 esetben (0,5%) észleltek. A citológiai és hisztológiai leletek közötti korreláció alapján a módszer szenzitivitása 93,2%, specificitása 100%, pozitív prediktív értéke 100%-nak bizonyult. A folyadékalapú citológiai módszerrel a mérsékelt és kifejezett fokú intraepithelialis laesiót mutató kenetek aránya az előző évek azonos időtartamához viszonyítva 0,82%-ról 2,51%-ra emelkedett. Humán papillomavírus-DNS-meghatározást 81 esetben végeztek (pozitív prediktív érték 99%). Az 51 kóros hámelváltozás kapcsán 50 (98%) esetben igazolódott humán papillomavírus-fertőzés, ezek közül 20 (24,7%) alacsony, 46 (56,8%) pedig magas kockázatú volt. Következtetések: A szerzők megállapították, hogy tanulmányukban a folyadékalapú cervixcitológiai vizsgálat minőségbiztosítási eredményei megfelelnek a nemzetközileg elvártaknak. A folyadékalapú vizsgálat alternatív cervixcitológiai módszer, és hatékonysága, valamennyi paramétert tekintve, sokkal jobb a hagyományos Papanicolaou-cervixkenethez képest. Orv. Hetil., 2014, 155(18), 708–714.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Áron Nyilas, Zsolt Palásthy, Zsuzsanna Mihály, Enikő Veres-Lakos, and Zoltán Szeberin

Összefoglaló. Bevezetés: Az extracranialis carotis aneurysma rendkívül ritka, változatos etiológiájú kórállapot, ellátása nagy kihívást jelent. Célkitűzés: A carotisaneurysma invazív kezelésével kapcsolatos perioperatív és hosszú távú tapasztalataink elemzése. Módszer: A Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján és a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján az elmúlt 13 évben carotisaneurysma miatt végzett beavatkozások adatait gyűjtöttük össze retrospektív módon. Elemeztük a betegek anamnesztikus adatait, az aneurysmák karakterisztikáját és a terápiás modalitásokat, valamint a rövid (<30 nap) és hosszú távú eredményeket. Eredmények: Carotisaneurysma miatt 25 beavatkozás történt. A betegek átlagéletkora 57,8 ± 15,15 év, a férfi/nő arány 10/15 volt, 17 (68%) beteg volt tünetes. Az aneurysmák átlagos átmérője 26,8 ± 11,25 mm volt. A kóreredet 11 esetben (44%) atherosclerosis, 4 esetben (16%) arteria carotis interna műtét utáni állapot, ugyancsak 4 (16%) esetben fertőzés, 6 esetben (24%) pedig egyéb ok (kötőszöveti betegség, dissectio és trauma) volt. Tizenkilenc esetben végeztünk nyitott, hat esetben endovascularis műtétet. A korai halálozás 4% (egy eset) volt. Az átlagos hospitalizáció 4,52 ± 2,38 nap volt. Reoperációra három betegnél (12%) került sor. Négy esetben (16%) észleltünk perifériás idegi károsodásra utaló tüneteket, mindet nyitott műtétek után. Korai posztoperatív stroke nem történt. Az átlagos utánkövetési idő 41,2 ± 38,54 hónap volt, melynek során további öt páciens (24%) hunyt el. Az operált nyaki verőérrel összefüggésben álló haláleset nem volt. Egy stroke, egy tranziens ischaemiás attak (TIA) történt, valamint két esetben tünetmentes graftelzáródás igazolódott. Következtetés: A carotisaneurysma kezelésében a hagyományos műtéti megoldásoknak és az endovascularis eljárásoknak egyaránt létjogosultságuk van. A változatos etiológia és a betegség ritka előfordulása miatt centrumokban történő, egyénre szabott ellátás javasolt. Orv Hetil. 2019; 160(21): 815–821.

Summary. Introduction: Aneurysm of the extracranial carotid artery is a rare condition and there is a diversity in the etiology. The proper treatment could be a real challenge for the surgeons. Aim: Analysis of perioperative and long term results of invasive treatment for carotid artery aneurysm. Method: A retrospective review was conducted of patients who had open or endovascular surgery due to carotid artery aneurysm through the last 13 years at the Department of Vascular Surgery of the Semmelweis University and at the Department of Surgery of the University of Szeged. Medical history, characteristics of the aneurysms, therapy and the follow-up results were reviewed. Results: Over the study period, 25 interventions were performed due to carotid artery aneurysm. There were 10 men and 15 women with a mean age of 57.8 ± 15.15 years. Seventeen patients (68%) were symptomatic. The mean aneurysm diameter was 26.8 ± 11.25 mm. The underlying etiology was atherosclerosis in eleven (44%), prior carotid endarterectomy in four (16%), infection in four (16%) and other cause (connective tissue disease, dissection, trauma) in six (24%) cases. Nineteen patients underwent open surgery, six underwent endovascular treatment. Death within 30 days was documented in one (4%) case. The mean postoperative hospital stay was 4.52 ± 2.38 days. Three (12%) patients required reintervention postoperatively. Peripheral nerve injuries were detected in four (16%) patients, all after open surgery. No stroke was documented within 30 days. The mean follow-up was 41.2 ± 38.54 months. Five (24%) deaths were not related to the carotid artery disease. One patient had stroke, one had transient ischaemic attack (TIA), and in two cases asymptomatic internal carotid artery occlusion was described. Conclusion: Both open surgery and endovascular intervention can be safely applied in the treatment of carotid artery aneurysm. Considering the variable etiology and rarity, we recommend to perform the interventions in vascular surgery centres. Orv Hetil. 2019; 160(21): 815–821.

Open access