Search Results

A humán DNS hordozza az emberi szervezet felépítéséhez és működéséhez szükséges összes információt, a legtöbb betegség kialakulása azonban elsődlegesen mégsem a genetikai anyagban rögzített információ változásának következménye. A mutációk például csak a daganatok 5–10%-ában közvetlen okai a betegség kialakulásának. A nukleotidszintű genetikai eltérések és strukturális variációk mellett a kromatin térbeli formaváltozása is hozzájárul a fenotípus kialakulásához a génátíródás, illetve a jelátviteli utak módosításán keresztül. Az emberi DNS epigenetikai szabályozás révén folyamatos átrendeződésen megy át. Ilyenkor a DNS nukleotidszekvenciája, információtartalma nem változik, hanem a szabályozó vagy kódoló régió válik aktívvá vagy inaktívvá a mindenkori fiziológiás szükségleteknek, életkori sajátosságoknak megfelelően. A DNS-nek ezt a szabályozott átrendeződését „remodeling”-nek hívjuk. Ennek célja, hogy a sejtekben mindig az aktuális működést biztosító fehérjéknek megfelelő génszakaszok íródjanak át. Ez a működés azonban az életkor előrehaladtával veszít hatékonyságából, és sok betegség kialakulása éppen az epigenetikai szabályozás egyensúlyának megbomlására vezethető vissza. Az epigenetikai változások vizsgálatára és mérésére több olyan régi és új elképzelés, illetve módszer van, melyek diagnosztikus alkalmazása segítséget adhat a betegségek korai előrejelzésében. Összefoglaló cikkünk az epigenetikai szabályozás sokrétűségét kívánja bemutatni, rávilágítva egyes központi molekulák, hormonok szerepére az öregedésben és az azzal összefüggő betegségek létrejöttében. Emellett a legújabb epigenetikai vizsgálómódszerek – úgymint a kromatin-immunprecipitáció (ChIP), a nyitott kromatinrészek feltérképezése, a metiláltsági szint vizsgálata – lényegét is ismerteti, melyek alkalmasak lehetnek a közeljövőben diagnosztikus módszerek kidolgozására is. Orv Hetil. 2022; 163(34): 1334–1344.

A modern képalkotó vizsgálatoknak a daganatos betegségek diagnosztikájában és a kezelés hatékonyságának megítélésében fontos szerep jut. Colorectalis carcinomák esetén a ¹⁸F-FDG PET/CT vizsgálatot a műtét előtti stádiummeghatározásra és a kiújulás igazolására javasolják. A morfológiai képalkotó módszereknek korlátai vannak, elsősorban az új kemoterápiás kombinációban alkalmazott úgynevezett célzott terápiák hatásosságának korai megítélésében. Mivel a metabolikus változások megelőzik a tumor méretbeli változását, ezért ezen a területen a PET/CT vizsgálatok egyre nagyobb szerephez jutnak. Az eddig alkalmazott RECIST-kritériumok mellett a metabolikus válasz mérésére szolgáló kritériumrendszert is létrehoztak. A szerzők közleményükben az irodalmi adatok alapján a kombinált PET/CT technika javallatait és szerepét tekintik át vastag- és végbélrákok esetén. Orv. Hetil., 2013, 154, 1447–1453.

Összefoglaló. Bevezetés: A 21. századra a multikulturális társadalmi közegben az interkulturális tudás, mint készség, fokozott mértékben válik kulcskompetenciává. E társadalmi kompetencia elsajátításának egyik lehetséges területe a nemzetközi hallgatói mobilitás, mely világszerte, így hazánkban is, egyre nagyobb jelentőségű. Célkitűzés: Magyar és külföldi hallgatók körében folytatott vizsgálatunk fókuszában a beilleszkedési folyamatoknak, valamint az interkulturális kompetencia és érzékenység kialakulásának és fejlődésének vizsgálata állt, a Pécsre érkező mintegy 60 különböző kultúra, valamint a magyar befogadó közeg vonatkozásában egyaránt. Kutatásunk során többek között arra kerestünk választ, hogy az eredeti és a befogadó kultúra közötti különbségek mely területeken nyilvánulnak meg a leginkább, illetve egy másik kultúrához történő alkalmazkodás során milyen beilleszkedést lassító vagy támogató tényezők tárhatók fel. Módszer: Kutatásunkban kvantitatív és kvalitatív módszereket alkalmaztunk, önkitöltéses kérdőíves felmérés, valamint fókuszcsoportos interjúk formájában. A PTE ÁOK német, angol és magyar nyelvű általánosorvos-képzésében részt vevő hallgatókat a 2010 és 2018 közötti időszak tavaszi szemesztereiben saját fejlesztésű, anonim, önkéntesen kitölthető kérdőívvel kerestük meg (a kitöltött kérdőívek száma: n = 13 084 kérdőív). A kérdőíveket három tanévben hét, félig strukturált fókuszcsoportos interjúval egészítettük ki (n = 92 fő). Eredmények: A hazánkba érkező külföldi orvostanhallgatók számára a befogadó közeghez való alkalmazkodást tekintve a kapcsolódás elsősorban a szocializációs, nyelvi, kommunikációs különbségek miatt bizonyult kihívásnak. Megállapítható azonban, hogy a képzési idő előrehaladtával a különbözőségekből fakadó nehézségek csökkentek, így a hallgatók egyre inkább képessé váltak az etnorelatív irányba történő elmozdulásra, valamint a multikulturális közeg pozitív aspektusainak értékelésére. Következtetések: A multikulturális környezetben folytatott tanulmányok alatt a kultúraközi kapcsolódási pontok és együttműködések kialakulása és fejlődése lehetővé teszi és támogatja az interkulturális kompetencia elsajátítását, annak minden résztvevője számára, akár az egyetemi képzésen túlmutatóan, a későbbi orvosi pályát tekintve is. Orv Hetil. 2021; 162(25): 978–987.

Summary. Introduction: In the increasingly multicultural social environment of the 21st century, intercultural knowledge as a social skill is gradually becoming a key competence. One of the possible areas of acquiring this competence is international student mobility, which is of increasing importance worldwide, including Hungary. Objective: The focus of our study was to examine integration processes and the development and improvement of intercultural competence and sensitivity among Hungarian and international students, both in relation to the approximately 60 different cultures arriving in Pécs and in relation to the Hungarian host environment. In the course of our research, we sought – among other factors – areas, in which the differences between the original and the host culture are the most prominent, and we aimed at identifying those factors that are slowing down or supporting the integration during the adaptation period to another culture. Method: In our research, we used both quantitative and qualitative methods, in the form of a self-administered questionnaire and focus group interviews. General medical students of the University of Pécs studying in the German-, English- and Hungarian-language programmes participated in the survey during the spring semesters of the academic years between 2010 and 2018. We used our self-developed questionnaires (number of completed questionnaires: n = 13 084), which were filled in on a voluntary basis and anonymity was ensured. The questionnaires were supplemented with seven semi-structured focus group interviews over three academic years (n = 92 students). Results: Regarding the adaptation to the host environment of foreign medical students studying in Hungary, relationship building arising from socialization, language and communication differences, proved to be a challenge. However, it can be stated that as the training time progressed, the difficulties arising from the differences decreased, so that the students gradually became more able to move towards an ethno-relative direction and evaluated the positive aspects of the multicultural environment. Conclusion: During studies in a multicultural university environment, the emergence and development of intercultural connections and collaborations enable and support the acquisition of intercultural competence for all of the students, which will be of great benefit for them, even beyond the university, in their future medical career. Orv Hetil. 2021; 162(25): 978–987.

Bevezetés: A Magyar Védőnői Szolgálat több mint 100 éves múltja ellenére sem készült még olyan tanulmány, amely a védőnők és az orvosok együttműködését a múltba visszatekintve tanulmányozta volna. Célkitűzés: Védőnőtörténeti dokumentumok, a védőnői munkát szabályozó jogi és szakmai szabályozók vizsgálatával célunk volt feltárni 1) a Védőnői Szolgálat szakmai előrelépéseit, az orvos-védőnő együttműködést, továbbá 2) megvizsgálni, hogy napjainkban a védőnőképzésben vannak-e olyan kötelező képzési elemek, amelyek a védőnő-orvos együttműködésre készítik fel a hallgatókat, valamint 3) felkutatni az Északnyugat-Dunántúlon régi, védőnők és orvosok által használt eszközöket, dokumentumokat. Módszer: Szakirodalmi kutatómunkával feltártuk a védőnői munka fejlődésére, a védőnő-orvos együttműködésre vonatkozó dokumentumokat, a múltbeli és az aktuálisan érvényes jogi és szakmai szabályozókat, a jelenlegi védőnőképzésre vonatkozó rendeletet. Területi kutatómunkával felkutattuk a régi védőnői és orvosi munkaeszközöket és dokumentumokat. Eredmények: A Magyar Védőnői Szolgálat megalakulása orvosprofesszorok nevéhez kapcsolódik. A történelmi dokumentumok, szabályozók a védőnői munka fejlődéséről, hatásköri bővüléséről és a védőnő-orvos együttműködés fontosságáról tanúskodnak. A szakmai együttműködéshez szükséges képzési kompetenciákat a védőnőképzésre vonatkozó rendelet szabályozza. A két szakma közötti hatékony együttműködés meglétét számos korabeli használati tárgy és írásos emlék bizonyítja. Megbeszélés: A fennmaradt dokumentumok a védőnőt szinte kivétel nélkül úgy jellemzik, mint az orvos mellett dolgozó, az orvossal együttműködő személyt. Napjainkban az együttműködés szabályozottsága kiterjed minden védőnői szakmaterületre. Következtetés: Kutatómunkánk alapján joggal állíthatjuk, hogy a védőnő-orvos együttműködés az egyik fontos alappillére a napjainkban már 108 éve működő Magyar Védőnői Szolgálatnak. Orv Hetil. 2023; 164(33): 1311–1318.

Összefoglaló. Bevezetés: Az idegrendszeri károsodás az egyik leggyakrabban kialakuló komplikáció a cukorbetegek körében, mely az egyénnek és a finanszírozónak is jelentős terhet jelent. Célkitűzés: Elemzésünk célja volt a diabeteses polyneuropathia okozta epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségteher elemzése. Adatok és módszerek: Az adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisából származnak, és a 2018. évet fedik le. Meghatároztuk az éves betegszámokat és a 100 000 lakosra jutó igénybevételi prevalenciát, továbbá az éves egészségbiztosítási kiadásokat korcsoportos és nemenkénti bontásban és ellátási típusonként. A vizsgált kórképet a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (10. revízió) szerinti G6320-as kóddal azonosítottuk. Eredmények: A diabeteses polyneuropathia kezelésére a NEAK 6,63 milliárd Ft (24,52 millió USD; 20,78 millió EUR) egészségbiztosítási kiadást fordított 2018-ban. E költségek legnagyobb hányadát a gyógyszerek ártámogatása adta (78,29%). A teljes népességre számolt, 100 000 főre vetített prevalencia 862/100 000 fő volt a férfiak, 981/100 000 fő a nők esetében, együtt 924/100 000 fő a járóbeteg-szakellátásban. A 65–74 évesek jelentek meg a legnagyobb számban az egyes ellátási szinteken. A nemek eloszlása között a legtöbb vizsgált korcsoport tekintetében számottevő különbség nem tapasztalható, 65 év felett azonban már jóval magasabb a nők aránya. Következtetés: A betegség előfordulási gyakorisága a nők esetében 15,6%-kal magasabb. Idősebb korban jelentősen magasabb betegszámot figyeltünk meg. A neuropathiás szövődmények elkerülése érdekében a terápiás kezelésen túl a megelőzésre is sokkal nagyobb figyelmet javasolunk fordítani. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 38–45.

Summary. Introduction: Neurological complications are the most common type of complications among type 2 diabetes mellitus patients, which put a heavy burden on both individuals and health insurance organizations. Objective: The aim of our study was to determine the epidemiological and health insurance disease burden of non-insulin-dependent diabetes with neurological complications. Data and methods: Data were derived from the financial database of the National Health Insurance Fund Administration (NHIFA) of Hungary for the year 2018. Data analysed included annual patient numbers and prevalence of care utilisation per 100 000 population according to age groups and sex. Patients were identified with the following code of the International Classification of Diseases, 10th revision: G6320. Results: In 2018, NHIFA spent 6.63 billion HUF (24.52 million USD; 20.78 million EUR) on treating diabetic polyneuropathy. Reimbursement of pharmaceuticals was the main cost driver (78.29% of total expenditure). Based on patient numbers in outpatient care, prevalence in 100 000 population was 862 men, 981 women, together 924 people based on outpatient-care utilization. Most patients were aged between 65–74 years in all forms of care. Regarding sex, no significant differences were found among most age groups, however, the ratio of women tends to be higher above 65 years of age. Conclusion: Prevalence was found to be by 15.6% higher among women. Significantly higher patient numbers were found in old age. Besides therapeutic interventions, prevention should gain considerably more attention to avoid polyneuropathic complications. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 38–45.

Absztrakt:

Bevezetés: A XXI. századi orvosképzés kihívásaira adott egyik válasz a szimulációs oktatás, amely hozzájárul az orvostanhallgatók klinikai készségeinek hatékony fejlesztéséhez, csökkentve a klinikusok és a kórházi betegek terheit. Célkitűzés: A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán létrehoztunk egy szimulációs oktatási programot a MediSkillsLab intézményén belül, ahol célul tűztük ki az orvostanhallgatók anamnézisfelvételi és szakmai kommunikációs készségeinek interdiszciplináris formában történő hatékony fejlesztését. Módszer: A kurzust a korábbi évek magyar orvosi szaknyelvi oktatása során szerzett tapasztalataink mellett nemzetközi példák felhasználásával hívtuk életre. Módszerül az Amerikában már az 1960-as években elterjedt Standardized Patient Programot választottuk. Eredmények: Az újdonság egyrészt a program hazai, elsőkénti bevezetésében, másrészt interdiszciplinárissá tételében rejlik. Az órákon szakorvosok, nyelvészek, színész-páciensek és orvostanhallgatók együttműködésével fejlődik a hallgatók szakmai, szaknyelvi és kommunikációs kompetenciája. Következtetés: A kurzust teljesítő diákokkal készített interjúk megerősítik a módszer létjogosultságát, amelynek eredményeként a betegekkel eredményesebben kommunikáló orvosok kezdhetik meg klinikai munkájukat. Orv Hetil. 2017; 158(26): 1022–1027.

A pot experiment was carried out with lemon balm (Melissa officinalis L.) and thyme (Thymus vulgaris L.). Different water supply was applied: 25%, 40% and 70% saturation of soil water capacity (SWC). Morphological traits, biomass and phenolic type active ingredients were investigated.

Among the two species, main differences were registered in biomass and TPC. Lower SWC resulted in reduced biomass production of lemon balm, while the applied stress treatments did not effect the biomass of thyme. In lemon balm, highest TPC contents were measured in control plants both in shoots and roots but in thyme, the shoots showed a significantly increased TPC at the 25% SWC conditions. Neither the content of total flavonoids nor that of the rosmarinic acid was affected by the treatments. The antioxidant capacity proved to be in tight connection with the TPC in both species (r = 0.766–0.883). The rosmarinic acid content of lemon balm plants contributed to the antioxidant capacity, as well (r = 0.679–0.869).

A májátültetés jelenti a gyermekkori végstádiumú májbetegségek egyetlen kezelési módját. A split, majd az ezt követően kifejlesztett élő donoros májátültetés ma már rutinbeavatkozásnak számít, és a gyermekkori átültetések alapját jelentik. Az átlagos Kaplan–Meier-féle meghatározás szerinti 1, illetve 5 éves túlélés 80–90% feletti. A donormáj splittelése során két májbetegen segíthetünk. A bal oldali laterális szegmenteket általában gyermekeknek, a nagyobb jobb oldalt felnőtteknek ültetjük át. Természetesen többféle kombináció jön szóba attól függően, hogy élő donoros vagy split-, vagy redukált májátültetésről van szó. Az átültetéshez szükséges májszövet mennyisége a testsúly minimum 1%-át jelenti. A hazai több mint 340 májátültetés során 27 gyermek (14 parciális graft) májátültetéséről számolhatunk be, és elindult az élődonor-program is. Az alkalmazott technikák eredményeit és szövődményeit is figyelembe véve elmondható, hogy megfelelően szigorú kivizsgálási protokollok betartásával, a sebészi, aneszteziológiai és intenzív osztályos kezelés megfelelő szintű fejlesztésével a hazai átültetések eredményei nemzetközi szintre emelkedtek. Az utolsó 5 év átlagos túlélése 80% feletti volt.