Search Results

You are looking at 1 - 10 of 57 items for

  • Author or Editor: Zsuzsanna Nagy x
  • All content x
Clear All Modify Search

A járványszerű méretet öltött cukorbetegség a cardiovascularis szövődmények kialakulásának fontos kockázati tényezője. A bal kamrát érintő diasztolés elégtelenség a szisztolés elégtelenséget megelőzendően a diabéteszes cardiomyopathia legelső, preklinikai megnyilvánulási formája. A kezdeti szakaszban szoros anyagcserekontrollal ezek az elváltozások még visszafordíthatók, azonban a szervi szinten is megjelent elváltozások maradandóak, és a cukorbetegekben hozzájárulnak a szívelégtelenség fokozott kockázatához. A Doppler-echokardiográfia megbízható adatokkal szolgál a diasztolés és szisztolés működés különböző szakaszaiban. A mitralis beáramlást jellemző pulzatilis szöveti Doppler és a transmitralis beáramlás kombinációja klinikai szempontból hasznos lehet a bal kamrai töltőnyomás adatait illetően, valamint a Doppler-beáramlás pszeudonormális mintázatának felfedésével, amely a súlyos szívelégtelenséghez vezető folyamat sarokköve. A továbbiakban összefoglaljuk a cukorbetegséggel és cardiovascularis szövődményeivel kapcsolatos ismereteket, ezek klinikai jelentőségét, illetve az echokardiográfia szerepét a betegség kapcsán kialakult diasztolés szívelégtelenség detektálásában.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A COVID–19 kórlefolyásában újabban több szerző felvetette a D-dimer-pozitivitás és a D-dimer-emelkedés prediktív értékét a betegség súlyosbodásában, illetve az eseti halálozásban. Célkitűzés: Magyar betegek értékeinek összehasonlítása a nemzetközi adatokkal, ennek részeként a D-dimer prediktív értéke a 2 héten belüli eseti halálozásra. Módszerek: A szerzők 51, RT-PCR-rel igazolt SARS-CoV-2-fertőzött beteg D-dimer-eredményeit dolgozták fel retrospektív módon. Megvizsgáltuk, hogy ha a D-dimer eléri vagy meghaladja a vágóérték 4-szeresét, akkor ez milyen kockázatot (odds ratio) jelent a halálozásra. Logisztikus regresszióval meghatároztuk, hogy a 2 héten belüli halálozás esélyhányadosa a konvencionális vágóérték hányszorosa mellett lesz szignifikáns. Eredmények: Az 51 betegből 13 halt meg a kórházba kerülést követően 2 héten belül. Megállapítottuk, hogy a tradicionális, 0,5 µg/ml FEU vágóérték mellett meghatározott D-dimer-pozitivitásnak alacsony a prediktív értéke a halálozásra. Ha azt vizsgáltuk, hogy a D-dimer eléri vagy meghaladja a vágóérték 4-szeresét, és ez milyen kockázatot jelent a halálozás szempontjából, akkor a logisztikus regresszió paraméterei 1,64-szeres emelkedést mutattak (p = 0,00183), és az esélyhányados (odds ratio) értéke 5,17 (CI 95% = 1,32–20,22) volt. A D-dimer prediktív értéke a halálozásra az életkor függvényében változik. A 13 elhunyt közül 12 idősebb volt 80 évesnél, így a 80 év feletti életkor a magas D-dimer-szintnél nagyobb kockázatot jelentett a halálozásra, odds ratio: 20,7 (CI 95% = 2,41–175,5). Következtetés: A több mint négyszeres vágóértékre emelkedett D-dimer-szint az életkor mellett COVID–19-ben előre jelezheti a 2 héten belüli halálozást. Orv Hetil. 2020; 161(41): 1739–1743.

Open access
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Barbara Nagy, Zsuzsanna Nagy-Lőrincz, Márta Bakacs, Éva Illés, Eszter Sarkadi Nagy, and Éva Martos

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2014 – az Európai Lakossági Egészségfelméréshez kapcsolódva – a felnőtt magyar lakosság táplálkozási szokásait vizsgálta. E közlemény célja a makroelem-beviteli adatok bemutatása. Módszer: A felmérés a Magyarországon 2013. december 31-ig 18. életévét betöltött, nem intézményben élő lakosság makroelem-bevitelét reprezentálja. Eredmények: A magyar lakosság sóbevitele a 2009-es vizsgálathoz képest csökkent, azonban még mindig magas (férfiak: 15,9 g, nők 11,2 g). A káliumbevitel elmarad az ajánlástól, amely a magas nátriumbevitellel együttesen tovább növeli a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát. A kalciumbevitel csak a 18–34 év közötti férfiak esetében éri el az ajánlott értéket, a legidősebb korcsoportok messze elmaradnak az ajánlásoktól. A magnéziumbevitel megfelel az ajánlásoknak, azonban a foszforbevitel, az előző vizsgálathoz hasonlóan, továbbra is csaknem kétszerese az ajánlásoknak. Következtetés: A makroelemek közül a legnagyobb népegészségügyi kockázat a minden korcsoportban megjelenő magas nátrium- (só-) bevitel. A lakosság nátriumbevitelében 2009 óta bekövetkező csökkenés azonban igazolhatja a prevenciós programok, az élelmiszeriparral történő együttműködés és következményes reformuláció, valamint a lakosság felvilágosításának hatásosságát, így ezen intézkedések további fenntartása elengedhetetlen. Orv Hetil. 2017; 158(17): 653–661.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Barbara Nagy, Zsuzsanna Nagy-Lőrincz, Márta Bakacs, Éva Illés, Eszter Sarkadi Nagy, Gergő Erdei, and Éva Martos

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2014 (OTÁP2014) a lakosság táplálkozási szokásait vizsgálta. Jelen közleményben öt nyomelem, a vas, a réz, a cink, a mangán és a króm napi átlagos bevitelét mutatjuk be. Módszer: A felmérés a Magyarországon 2013. december 31-ig 18. életévét betöltött, nem intézményben élő lakosság mikroelem-bevitelét reprezentálja. Eredmények: A vizsgált mikroelemek közül a férfiak vas-, réz- és mangánbevitele a magyar ajánlásoknak megfelelő volt, a nőké azonban elégtelennek mutatkozott. Kifejezetten kockázatosnak tekinthető a reproduktív korú nők ajánlástól jelentősen elmaradó vasbevitele (9,8 mg/nap). Az OTÁP2009-es vizsgálat eredményeihez képest kedvezőtlen változás a krómbevitelben bekövetkező szignifikáns csökkenés mindkét nem esetében (férfiak p = 0,000, nők p = 0,008), illetve a férfiak átlagos cinkbevitelének (9,6 mg/nap) az ajánlásban szereplő érték alá csökkenése. Következtetés: A magas nyomelemtartalmú teljes kiőrlésű gabonafélék fogyasztása hazánkban elenyésző, táplálkozás-egészségügyi szempontból előnyös lenne ezen élelmiszerek, valamint nők esetében a vasbevitelhez hozzájáruló egyéb élelmiszercsoportok (például húsok, gyümölcsfélék) fogyasztásának növelése. Nélkülözhetetlen továbbá a korszerű ajánlásoknak megfelelő táplálkozás fontosságának kommunikációja, valamint az egészséges élelmiszerekhez való hozzáférés biztosítása a teljes lakosság számára. Orv Hetil. 2017; 158(21): 803–810.

Restricted access

Despite extensive analysis of the motor functions of the basal ganglia and the fact that multisensory information processing appears critical for the execution of their behavioral action, little is known concerning the sensory functions of the caudate nucleus (CN) and the substantia nigra (SN). In the present study, we set out to describe the sensory modality distribution and to determine the proportions of multisensory units within the CN and the SN. The separate single sensory modality tests demonstrated that a majority of the neurons responded to only one modality, so that they seemed to be unimodal. In contrast with these findings, a large proportion of these neurons exhibited significant multisensory cross-modal interactions. Thus, these neurons should also be classified as multisensory. Our results suggest that a surprisingly high proportion of sensory neurons in the basal ganglia are multisensory, and demonstrate that an analysis without a consideration of multisensory cross-modal interactions may strongly underrepresent the number of multisensory units. We conclude that a majority of the sensory neurons in the CN and SN process multisensory information and only a minority of these units are clearly unimodal.

Restricted access

Absztrakt:

Az utóbbi évtizedekben elismertté vált a 18F-FDG-PET/CT nélkülözhetetlen szerepe a daganatos betegségek diagnosztikájában, stádiumbesorolásában és azok terápiára adott válaszának utánkövetésében. Ezen modern funkcionális és morfológiai képalkotást kombináló módszer használatának nemcsak onkológiai, hanem egyes kardiológiai kórképekben is vannak elfogadott evidenciái. Összefoglaló közleményünkben ismertetjük az optimalizált kardiológiai 18F-FDG-PET/CT vizsgálati protokollt és az ehhez szükséges beteg-előkészítés módszereit. Néhány esetben saját eredményekkel is illusztrálva áttekintjük az irodalmát a jól ismert „gold standard” myocardiumviabilitás és onkokardiológiai vizsgálatoknak, melyek mellett különös figyelmet fordítunk a szív gyulladásos megbetegedéseire. Ez a relatív újabb indikációs kör olyan betegségeket foglal magában, mint az infektív műbillentyű-endocarditis, cardialis implantált elektromos eszköz infekciója és a myocardium különböző eredetű gyulladásos megbetegedései, mint a sarcoidosis, amelyekben a 18F-FDG-PET/CT vizsgálatnak kitüntetett szerepe van, különösen a bizonytalan esetek differenciáldiagnosztikájában. Orv Hetil. 2019; 160(26): 1015–1024.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A paroxysmalis pitvarfibrilláció eszközös kezelésében elterjedt a kontakterő-méréssel kombinált rádiófrekvenciás ablatio és az új generációs krioballonnal végzett ablatiós módszer. Célkitűzés: A szerzők célja, hogy összehasonlítsák a két ablatiós módszerrel kezelt betegek utánkövetési adatait. Módszer: Prospektív módon 96 (rádiófrekvenciás ablatio: 58, krioballon: 38) beteg (65 férfi, 28–70 év) procedurális és 1 éves utánkövetési adatait elemezték. A beavatkozás után 1, 3, 6 és 12 hónappal EKG-, Holter-monitoros vizsgálat és ambuláns vizit történt. Eredmények: A procedúraidő és a sugáridő a két csoportban: rádiófrekvenciás ablatio: 118,5 ± 15 perc; 15,8 ± 6 perc; krioballon: 73,5 ± 16 perc (p<0,05); 13,8 ± 4,1 perc (p = 0,09) volt. A rádiófrekvenciás csoportban 76,5%, a krioballoncsoportban 81% volt az 1 éves sikerarány. A rádiófrekvenciás csoportban 1 esetben percutan punkcióval kezelhető pericardialis tamponád, a krioballoncsoportban 2 esetben átmeneti nervusphrenicus-bénulás történt. Következtetések: Primer pitvarfibrilláció ablatiót követően a két módszerrel hasonló 1 éves sikerarány érhető el, a krioballon alkalmazásakor szignifikánsan alacsonyabb procedúraidővel. Orv. Hetil., 2016, 157(22), 849–854.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ildikó Tóth, Ildikó Bán, Zsuzsanna Füzesi, Márk Kesztyüs, and Lajos Nagy

A szerzők intézetében három nyelven (magyarul, németül és angolul) kötelező jelleggel oktatják az Orvosi kommunikáció gyakorlata című tantárgyat az I. évfolyamon. Módszereik javításához fontosnak tartották, hogy megismerjék a hallgatók attitűdjeit a kommunikációs készségek oktatásával kapcsolatban. Az attitűdök felméréséhez a Rees és munkatársai által kifejlesztett Kommunikációs Készségek Attitűd Skálát alkalmazták, amely nemzetközileg elfogadott és jól alkalmazható mérőeszköz. Célkitűzés: Felmérésükben elsősorban az angol kérdőív magyar, illetve német nyelvű fordítását vizsgálták. A továbbiakban elemezték, hogy van-e különbség a különböző programokon tanuló hallgatók attitűdjei között a kommunikációs készségek tanulásával szemben. Módszer: A kérdőívet a hallgatók a gyakorlati órákon töltötték ki, anonim módon. Az attitűdök értékelése főkomponens-elemzéssel varimax rotációval történt az SPSS (ver. 10.5) statisztikai programmal. Eredmények: Az elemzés során hétfaktoros modellt alkottak. A faktorok a következők voltak: 1. tisztelet és interperszonális készségek; 2. tanulás; 3. kommunikáció fontossága az orvosi hivatásban; 4. kifogás; 5. hárítás; 6. vizsga; 7. túlzott önbizalom. A hallgatók hozzáállását a kurzushoz pozitívnak találták. A nyelvi programok között a tanulás faktor kivételével minden faktornál szignifikáns különbséget találtak. Következtetés: A hallgatók alapvető pozitív attitűdje mellett negatív attitűdök is regisztrálhatóak a kommunikációs oktatással szemben, amelyek változtatása – beállítódás jellegük miatt – az oktatási módszerek fejlesztésével csak részben lehetséges. Eredményeik megfelelő alapot képeznek további kutatásokhoz, valamint a kurzus tematikájának és módszertanának fejlesztéséhez. Orv. Hetil., 2011, 152, 1535–1543.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Valkusz, Miklós Tóth, Judit Boda, Endre Nagy, and János Julesz

A szerzők a korai diagnosztika és kezelés fontosságát hangsúlyozva tekintik át az acromegalia epidemiológiáját, jellegzetességeit, tünettanát és szövődményeit. Az acromegalia ritka és többnyire sporadikus betegség, melynek hátterében a növekedési hormon (GH) túlzott termelése áll. Jellegzetes külső morfológiai eltéréseket okoz (főként az arcon és a végtagokon), amelyekhez funkcionális szervkárosodások is csatlakoznak. Prevalenciája: 40–125 eset/1 millió lakos. Elsősorban középkorú felnőttek betegsége (átlagéletkor: 40 év, férfiak és nők egyaránt érintettek). Lassú kialakulása miatt az acromegalia kezdete és a diagnózis megállapítása között rendszerint 7–10 év telik el. Prognózisát a szív- és érrendszeri, reumatológiai, légzőszervi és anyagcsere-szövődményei határozzák meg. Az acromegalia mortalitása 2–4-szerese az átlagos népességhez viszonyítva, és kezelés nélkül a betegek élettartama átlagosan 10 évvel rövidül meg. Az elhalálozás leggyakoribb okai a szív- és érrendszeri események, a légzőszervi megbetegedések és a malignus társbetegségek. A hatékony terápia megkezdése előtt fennálló betegség időtartama a szövődményes halálozást jelentős mértékben növeli. A korai diagnózis és a hatékony kezelés mielőbbi megkezdése kiemelt fontosságú a betegség súlyos szövődményeinek megelőzése érdekében. Orv. Hetil., 2011, 152, 696–702.

Open access