Search Results

You are looking at 1 - 10 of 43 items for

  • Author or Editor: Zsuzsanna Szabó x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Primer immundeficientiákban (PID) az immunrendszer alkotóinak működési és/vagy mennyiségi zavara van jelen. A csont- és ízületi érintettség viszonylag gyakori ezekben a betegségekben, a leggyakrabban humorális immundeficientiákban, valamint a phagocytaszám és -funkció zavaraiban figyelhetők meg (variábilis immundeficientia, agammaglobulinaemia, hiper-IgM-szindróma, IgA-deficientia, glikogéntárolási betegségek). Általában mycoplasma, Staphylococcus, Streptococcus, Pneumococcus és Haemophilus okozta mono-/oligoarthritis formájában jelentkezik. A felsorolt ágensek nemcsak synovialis fertőzést, hanem asepticus arthritogen választ is indukálhatnak. Az arthritiseknél a csontdefektusok ritkábban fordulnak elő, általában humorális immundefektusokban kialakult infekció szövődményeként jönnek létre. Az infekciózus eredetű arthritist, az osteomyelitist minél előbb fel kell ismerni és az antibiotikus kezelést haladéktalanul megkezdeni. Az infekciózus eredetű csont- és ízületi manifesztációkon kívül gyakori az asepticus, általában nem erozív polyarthritis, az alacsony növés és az egyéb csontdeformitások. Kiterjedtebb csontérintettség a ritka hiper-IgE-szindrómában és Di George-szindrómában, valamint spondyloepiphysealis dysplasiával járó kórképekben jelentkezik. Az alacsony növés leginkább a reticularis dysgenesisben, a candidiasissal és ectodermalis dysplasiával járó autoimmun polyendocrinopathiában és a DNS-javítás zavaraival járó betegségekben jellemző. A PID-szindrómák mozgásszervi vonatkozásainak részletes ismerete segítheti az immundeficientia diagnózisát, valamint az immundefektusokhoz társuló csont- és ízületi rendellenességek patofiziológiájának megértését. Purulens vagy steril csont-, illetve ízületi elváltozások jelenlétekor fel kell merülnie a PID diagnózisának. Ha sem lymphoproliferativ betegség, sem infekció nem igazolódik, PID irányában szükséges tovább vizsgálni a beteget. Orv Hetil. 2018; 159(23): 919–928.

Restricted access

The implementation of efficient cross-border digital public services for a connected Europe, a developed e-government represents a priority for the European Union. There are big differences in the way e-government is adopted. Transition economies lag behind developed economies. This paper explores the e-government adoption in its multidimensionality within the EU member states. It uses 22 variables, which highlight: technological preparedness, the ability to access and absorb information and information technology, the ability to generate, adopt and spread knowledge, the social and legal environment, the government policy and vision, and consumer and business adoption and innovation. Barriers to efficient e-government adoption in transition economies are identified. Multicriteria decision analysis is used for the prioritisation of the factors with the highest overall impact on efficient implementation. The authors use the Analytical Hierarchy Process (AHP method) for prioritisation and the numerical results are obtained with Expert Choice software.

Restricted access
Authors: Melinda Zsuzsanna Szabó and Emese Kiss

Absztrakt:

A nagyérvasculitisek közé sorolt óriássejtes arteritisben és Takayasu-arteritisben közös az érfal patogenetikai eltérése, ez alapján felmerül, hogy nem két külön entitásról, hanem egy betegség két megnyilvánulási formájáról van szó. Kezelésükben továbbra is a glükokortikoidé a vezető szerep, szükség esetén cyclophosphamiddal, azatioprinnal, mycofenolat mofetillel kiegészítve. Tekintettel arra, hogy a betegek jelentős része a konvencionális betegségmódosító szerek mellett is szteroiddependens, egyre több klinikai tapasztalat gyűlik a hosszú távú mellékhatások elkerülése érdekében adott biológiai terápiás szerek hatékonyságáról. A szerzők célja az új terápiás lehetőségek áttekintése. A tumornekrózis-faktor-alfa-gátlókkal jó terápiás eredmények vannak Takayasu-arteritisben, de óriássejtes arteritisben nem bizonyultak kellően hatékonynak, ugyanakkor az interleukin-6-gátlóval mindkét betegségben szignifikáns javulást sikerült elérni. Az abatacept és az ustekinumab is ígéretesnek tűnik a nagyérvasculitisek kezelésében. Orv. Hetil., 2017, 158(1), 5–12.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők közleményükben a lupus nephritis kezelésének legújabb irányelvei mellett bemutatják saját mycofenolat mofetillel szerzett tapasztalataikat a betegség kezelésében. A lupus nephritis és főleg a proliferatív formája olyan gyakori és komoly manifesztációja a szisztémás lupus erythematosusnak, amely végstádiumú veseelégtelenséghez vagy akár halálhoz is vezethet. Az elmúlt évtizedekben a lupus nephritis kezelése sokat fejlődött, ma már a kedvezőbb mellékhatás-profilú mycofenolat mofetil a cyclophosphamid alternatívájává vált a III-as és IV-es osztályú glomerulonephritis indukciós és fenntartó kezelésében. Lupus nephritis diagnózissal eddig 25 betegüknek kértek egyedi méltányosság alapján támogatást mycofenolat mofetil adására. Szövettanilag legtöbben a WHO III (A/C) és IV (A) szövettani osztályába tartoztak (30-30%), beszűkült vesefunkció csak 16%-ukban volt jelen. Glükokortikoid és cyclophosphamid indukciós kezelés után adott mycofenolatterápia mellett az átlagos napi proteinuria 3,18 g/napról 1,06 g/napra csökkent. A betegek 24%-ánál jött létre komplett, 48%-ánál részleges remisszió. Ezek alapján a mycofenolat mofetil hatékony kezelésnek tartható a proliferatív lupus nephritis kezelésében. Orv. Hetil., 2016, 157(35), 1385–1393.

Restricted access
Open access
Authors: Dániel Ferencz, Ildikó Kuritárné Szabó and Zsuzsanna Vajda
Restricted access

Absztrakt:

A gyógyszer indukálta osteonecrosis antireszorptív terápia szövődményeként léphet fel, kezelése komoly kihívást jelent. A betegség 2003. évi leírását követően a gyógyszer indukálta osteonecrosis kialakulásában szerepet játszó szisztémás és lokális rizikófaktorokat gyűjtöttük össze. A rizikófaktorokat a PubMed-adatbázisban az 1998 és 2018 közötti időszakban megjelent irodalmi kutatások alapján rendszereztük. A kockázattal élő pácienseink három csoportja: antireszorptív terápiát még nem megkezdettek, már antireszorptív terápiában részesülők, manifeszt osteonecrosisban szenvedők. A fogorvos feladata a rizikófaktorok felmérése, ennek megfelelő kezelési terv felállítása, a kontrollvizsgálatok gyakoriságának megszabása. Az antireszorptív terápiák közül az onkológiai indikációval kapott intravénás kezelés jelenti a legnagyobb kockázatot. További szisztémás rizikófaktorok: járulékos terápia, kísérő betegség, életmód, személyi tényezők. A lokális rizikófaktorok a következők: dentoalveolaris sebészi beavatkozás, periapicalis és parodontalis gyulladások, rosszul illeszkedő kivehető fogpótlások, anatómiai eltérések. A rizikófaktorok halmozódása határozza meg a necrosis kialakulásának valószínűségét. Az osteonecrosis kialakulásának akkor a legkisebb a valószínűsége, ha a beteg a biszfoszfonátterápiát szanált fogazati statusszal kezdi meg. Orv Hetil. 2019; 160(7): 243–251.

Open access

Absztrakt:

Napjainkra egyre elterjedtebbek a csont átépülésére, vérkeringésére és homeosztázisára ható gyógyszerek, amelyek szerepe megkérdőjelezhetetlen számos súlyos betegség terápiájában. Ilyenek például a biszfoszfonátok és más antireszorptív és antiangiogenikus terápiás szerek. Pontos anamnézisfelvételt követően minden fogorvosi praxisban detektálható, hogy az ezeket a gyógyszereket szedő páciensek száma emelkedik. Célunk egy idős nőbeteg komplex fogászati kezelésén bemutatva megvilágosítani azokat a prevenciós lépéseket, amelyek betartásával minimalizálható a rizikócsoportba tartozó betegekben a gyógyszer indukálta osteonecrosis kialakulásának valószínűsége. A szájsebészeti, konzerváló fogászati és protetikai ellátás szinkronizálása kitüntetett szereppel bír egy idős, sok háttérbetegséggel rendelkező páciens esetén. Célunk továbbá felhívni a társszakmákban dolgozó kollégák figyelmét a beavatkozások időzítésének jelentőségére. Az állcsontnecrosis megelőzésének alapja a gyógyszerszedés előtti teljes körű fogászati szanálás. Amennyiben azonban a páciens már szedi a csontmetabolizmusra ható és mucotoxicus készítményt, megfelelő felkészültség és gondosság mellett lehet esély a súlyos, az életminőséget komolyan befolyásoló és rossz gyógyulási hajlamot mutató szövődmények megelőzésére. Orv Hetil. 2018; 159(48): 2031–2036.

Open access
Authors: Béla Szabó, László Majoros, Erzsébet Papp-Falusi, Zsuzsanna Szabó, Judit Szabó, Ildikó Márton and Barna Kelentey

An in vitro model has been developed for study of cariogenic potential of different Candida species. Slices were prepared from the root of extracted healthy teeth. These disks were covered with inert material, only the central hole, i.e. the root canal dentin surface remained uncovered. These preparates with free root dentin surfaces were incubated in Sabouraud medium in the presence of six-six Candida albicans, Candida glabrata, Candida tropicalis, Candida krusei, Candida inconspicua and Candida norvegensis strains. The calcium release was detected for 15 days. Two types of release could be distinguished. C. albicans deliberated calcium more aggressively (type “A” curve), while other Candidas were characterized by less expressed calcium releasing capacity (type “B” curve). Curves type “A” and “B” were divided into four steps in order to characterize more precisely the different dynamics of calcium release. Analyses of the different steps also suggested the more aggressive behaviour of C. albicans. Our results indicate that in addition to cariogenic role of different bacteria, fungi may also actively take part in the dentinal caries progress.

Restricted access

Three different insecticides: dimethoate, cypermethrin and amitraz were given, alone or combined with the heavy metals Pb, Hg and Cd, to male Wistar rats per os for 12 weeks from their 4th week of life. After the treatment period, the left hemisphere of the rats was exposed in urethane anaesthesia, and spontaneous and evoked cortical activity was recorded from the primary sensory areas. The effects of dimethoate on the spontaneous activity, and of dimethoate and amitraz on the evoked responses, were increased by the metal combination treatment, whereby the metals alone had no effect on the spontaneous and mild effect on the evoked activity. Finally, the animals were dissected, organ weights measured, and relative organ weights calculated. The weight gain of all treated groups was significantly retarded compared to the control. Several organ weights were also significantly reduced, mainly in groups receiving insecticide plus metal treatment. The toxic interactions observed in this work indicate that combined human exposure to environmental pesticide residues and heavy metals may have unexpectedly severe effects.

Restricted access