Search Results

You are looking at 91 - 100 of 117 items for :

  • "terhesség" x
Clear All

–3647. 5 Baranyi É, Winkler G. Pregnancy and insulin resistance. In: Winkler G, Wittmann I. (eds.) The insulin resistance and its clinical aspects. [Terhesség és inzulinrezisztencia. In: Winkler G

Open access
Authors: Mónika Salamon, Zsuzsanna Soós, Roland Oláh, Máté Hazai, László Sóvágó, Dóra Kovács, Borbála Pál, Éva Baranyi, Ferenc Lintner and Gábor Winkler

. 2008 358 1991 2002 Baranyi, É., Winkler, G.: Diabetes and pregnancy. [Diabetes és terhesség.] Orv. Hetil

Restricted access

Háttér és célkitűzések: vizsgálatunk célja magyar mintán ellenőrizni a meddőség pszichés vonatkozásait feltáró eddigi, nemzetközi eredményeket. Módszer: 75 fős (63 nő, 12 férfi), magyar, kényelmi, keresztmetszeti minta felmérése történt önkitöltős, részben sztenderdizált kérdőívekkel. Eredmények: a vizsgált nők depresszióértékei szignifikánsan magasabbak a Hungarostudy Epidemiológiai Panelvizsgálat országos reprezentatív vizsgálatban talált, nőkre vonatkozó, 2006-os pontszámoknál (BDI-S; átlag (M)=13,9; szórás(SD)=13,4; vs. M=9,7; SD=11,9; p<0,05). Az élet értelmességének mértéke szignifikánsan alacsonyabb az átlagnépesség sztenderdjeinél (BSCI-LM-7, M=8,9; SD=3,2; vs. M=9,9; SD=2,8; p<0,05). Állapot- és vonásszorongásszintjük azonban nem különbözik ezektől (rendre p=0,205 és p=0,477). A férfiak semmilyen mutató mentén nem tértek el az országos átlagoktól. Mintánkon belül sem a nem, sem az életkor, egy gyermek léte vagy a meddőség hossza, diagnózisa, a kezelések mennyisége és minősége nem látszott befolyásolni a lelkiállapotot. Szignifikánsan magasabb volt mind az állapot-, mind a vonásszorongása azoknak a nőknek, akik spontán vetélést éltek át, szemben azokkal, akiknek nem volt vetélésük, vagy terhesség-megszakításuk (is) volt (STAI-S; M=49,5; SD=13,8; vs. M=41,4; SD=11,9; p<0,05; / STAI-T; M=47,4; SD=11,6; vs. M=41,5; SD=10,4; p<0,05). Azok a med-dők, akik nem hisznek egy transzcendens hatalom létében vagy bizonytalanok, szignifikánsan magasabb depresszió-pontszámot értek el azoknál, akik hisznek (BDI-S, M=17,1; SD=15,1; vs. M=10,0; SD=10,1; p<0,05). A válaszadók 44%-a hiányolja a meddőségi centrumokban a pszicho-lógiai segítségnyújtást. Következtetések: a pilot-vizsgálat alátámasztja a nemzetközi eredményeket, miszerint a termékenységre várók lényegesen lehangoltabbak és életüket kevésbé érzik értelmesnek a ter-mékenységi nehézségekkel nem küzdőknél. Ez megfontolandóvá teszi a meddőségi kezelések során nyújtott pszichés támogatás beépítését a szakmai protokollba.

Restricted access

Absztrakt:

A Nemzeti Véradó és Vérmentő Program célja a vérkészítmények észszerű és indokolt alkalmazásának támogatása és az irracionális transzfúziós gyakorlat megszüntetése, ezáltal a betegbiztonság növelése. Az általános elvek mellett a programnak vannak speciális szülészeti vonatkozásai is. A szülészeti, különösen a postpartum vérzések ugyanis világszerte az anyai halálozás vezető okai közé tartoznak, előfordulásuk pedig a fejlett országokban emelkedő tendenciát mutat. A szülésre való felkészülés fontos elemei a vérkép rendezése, a rutinszerű profilaktikus vagy terápiás vaspótlás és a szülészeti vérzés tekintetében nagy rizikóval rendelkező gravidák időben történő kiszűrése, gondozása. A peripartum vérzések legfőbb okai az abruptio placentae, placenta praevia, uterusatonia, szövetretenció a méh üregében, sérülés, a haemostasisrendszer zavarai és ezek kombinációi. A postpartum vérzés megelőzése érdekében a szülés során fontos a lepényi szak aktív vezetése, melynek alapvető eleme az uterotonikumok profilaktikus alkalmazása. A vérmentő technikák használata – megfelelő indikációval – császármetszés és postpartum vérzés során is megfontolandó. A szülészeti vérzések kezelése során a legfőbb prioritás a lumenes, sebészi vérzés szülész által történő ellátása. A masszív vérzéshez társuló szekunder coagulopathia megszüntetése érdekében a faktorkoncentrátum-alapú, viszkoelasztikus teszttel monitorozott, egyénre szabott kezelési mód preferált, de ilyenkor a terhesség során érvényes – és a nem terhes állapottól eltérő – referencia- és célértékeket kell alkalmaznunk. A szülészeti vérzések részben a megelőzhető halálokok közé tartoznak. A Nemzeti Véradó és Vérmentő Program szülészeti alkalmazásával reményeink szerint tovább javíthatók a szülészeti vérzésekből származó morbiditási és mortalitásai adatok. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1588–1598.

Open access
Authors: Barbara Kinga Barták, Eszter Márkus, Alexandra Kalmár, Orsolya Galamb, Krisztina Szigeti, Zsófia Brigitta Nagy, Sára Zsigrai, Zsolt Tulassay, Magdolna Dank, Péter Igaz and Béla Molnár

Absztrakt:

A vastagbélrák (CRC) incidenciája és mortalitása is kiemelkedően magas a közép-európai országokban, hazánkban a második leggyakoribb daganattípus mind a férfiak, mind a nők körében. Az évente újonnan regisztrált betegek száma 10 000 köré tehető. Ezek az adatok jelzik, hogy szükséges olyan szűrőmódszerek kifejlesztése, amelyek a betegek számára kevéssé megterhelőek, ezáltal növelhető a vizsgálatokon történő részvétel. A vérben található, sejten kívüli szabad DNS (skDNS) szintje bizonyos fiziológiás állapotokban megnő, többek között terhesség vagy erőteljes fizikai aktivitás esetén. Az skDNS koncentrációja azonban egyes kórállapotokban, például autoimmun és gyulladásos megbetegedésekben, valamint különböző daganattípusokban, többek között vastagbélrákban is emelkedett értéket mutat. Az skDNS eredetére, funkciójára és hatásmechanizmusára vonatkozóan számos tanulmány található a szakirodalomban. Jelen összefoglaló közleményünk célja a szabad DNS mennyiségi és minőségi változásainak ismertetése, funkcióinak áttekintése, valamint diagnosztikus alkalmazási lehetőségeinek bemutatása a vastagbélrák korai észlelésének szempontjából. A szabad-DNS-molekulák többféle módon kerülhetnek a keringésbe, az apoptózis és nekrózis mellett az élő sejtek által történő direkt szekréció is lehetséges. Daganat kialakulása esetén az egészséges és a rákos sejtek egyaránt képesek DNS-t kibocsátani a perifériás vérbe, így a tumorsejtekben bekövetkező genetikai (például mutáció: APC, KRAS, BRAF) és epigenetikai (például DNS-metiláció: SEPT9, SFRP1) elváltozásokat a szabad-DNS-frakcióban is vizsgálhatjuk. Számos nagy áteresztőképességű, érzékeny és automatizált módszer is rendelkezésünkre áll, amelyek lehetőséget biztosítanak a minták standardizált feldolgozására, illetve a markerek kvantitatív elemzésére. Ezek a fejlesztések segíthetnek különböző alternatív szűrési módszerek kialakításában, amelyek a klinikai gyakorlatba is könnyedén beépíthetők, így hozzájárulhatnak a betegségek mielőbbi diagnosztizálásához. Orv Hetil. 2019; 160(30): 1167–1177.

Open access
Authors: László Kaiser, Antal Arany, Béla Veszprémi and Miklós Vizer

A szerzők a hydrops foetus előfordulási gyakoriságát, létrejöttének okait vizsgálták. Öt év alatt 555 foetalis és neonatális autopsziás vizsgálatot végeztek. Hydropsot igazoltak 28 magzatnál. Három esetben Rh-izoimmunizáció állt a háttérben, 25 foetusnál nem immun hydrops került megállapításra. Huszonöt esetben sikerült a hydrops kiváltó okát tisztázni, az ok 3 esetben felderítetlen maradt. Tizenkét esetben középidős spontán vetélés, illetve in utero elhalás történt, míg 12 foetusnál orvosi indok alapján történt a terhesség terminálása. Emellett 4 újszülöttkorban meghalt beteget is vizsgáltak. Az orvosi indok alapján történő terhességmegszakításnál a foetusok átlagos kora a 16. és a 20. gesztációs hét között volt, míg a középidős spontán vetélés és in utero elhalás esetén ez a 24. terhességi hetet jelentette. A patológiai vizsgálat valamennyi esetben a terhességi korhoz képest várható testsúlynövekedését, periferiás oedemát, ascitest, illetve hydrothoraxot igazolt. Az esetek felében hydropericardium is látható volt. Hepatosplenomegália, cardiomegália, pulmonális hypoplasia, fokozott extramedulláris hemopoezis, placenta oedema valamennyi esetben megfigyelhető volt. A nem immun hydrops hátterében a következő rendellenességeket találták: 4 esetben cardiális malformatiót, 1 esetben szkeletális rendellenességet, 3 foetusnál kromoszómarendellenességet, 2 foetusnál cysticus hygromát, 3 esetben iker-iker transzfúzióval járó monochorialis diamnialis ikerterhességet, 7 esetben infekciót, 1 foetusnál sacrococcygeális teratomát. Két esetben a kiváltó ok anyai betegséget jelentett. A klinikai és patológiai diagnózisokat összehasonlítva megállapították, hogy a nem immun hydrops kórokával kapcsolatban csupán 3 esetben volt teljes egyezés a klinikai véleménnyel. A patológiai vizsgálat által feltárt kórokot az öröklődés, terápiás lehetőségek mérlegelése szempontjából 10 esetben szignifikánsnak véleményezték. A szerzők kiemelik nem immun hydrops esetén a részletes patológiai vizsgálat szükségességét, a klinikai vizsgálatokkal való korreláció meghatározásának fontosságát, a szerológiai vizsgálatok jelentőségét és a társszakmákkal való együttműködés szükségességet a hydropsos magzatokkal kapcsolatos további teendők meghatározása érdekében.

Restricted access
Authors: Levente Lázár, Bálint Nagy, Zoltán Bán, Gyula Richárd Nagy, Artúr Beke and Zoltán Papp

Bevezetés: Az anyai vérben keringő szabad magzati DNS kimutatása a noninvazív praenatalis diagnosztika egyik sarokkövévé vált az elmúlt két évtized során. Az anya perifériás keringésében fellelhető szabad magzati DNS felhasználása a praenatalis diagnosztikában az anyai és magzati eredetű DNS különbségén alapszik. Az egyik ilyen különbség az anya és a magzat közötti vércsoporteltérés genetikai háttere. A vércsoport-összeférhetetlenségek közül az Rh-konstelláció a leggyakoribb a klinikai gyakorlatban. Célkitűzés: A szerzők által végzett vizsgálat célja, a szakirodalomban fellelhető eredmények tükrében, a magzati Rh-státus anyai vérből történő meghatározása volt. Módszer: A terhesség 11. és 22. hete között 30 Rh-negatív vércsoportú terhes vérplazmájából, valamint a vérvételt követő amniocentézis során nyert magzatvízből izolált DNS-mintából real-time PCR-módszer segítségével, az 1 kromoszómán (1p36.11) található RhD 7 exon kimutatásával meghatározták a magzat Rh-státusát. Eredmények: A real-time PCR-vizsgálat 24 esetben azonos eredményt adott a RhD 7-es exonjára vonatkozóan a magzatvíz-mintákból, illetve az anyai vérplazmából izolált DNS esetében. Hat esetben a magzatvízből izolált DNS pozitív, a plazmából izolált szabad DNS vizsgálata negatív eredményt adott. A magzatvízből történő RhD-meghatározás során öt esetben nem, huszonöt esetben kimutatható volt az RhD-gén 7 exonja. Következtetések: A real-time PCR egy viszonylag egyszerű és megbízható módszernek bizonyult az anyai vérplazmából történő magzati vércsoport Rh-meghatározására. A módszer érzékenységére vonatkozó eredmények a szakirodalommal összhangban biztatóak, a módszer érzékenysége több marker felhasználásával növelhető. További, nagyobb esetszámú vizsgálat elvégzése a módszer rutin klinikai gyakorlatban történő alkalmazását is lehetővé teszi.

Restricted access

Bevezetés: A craniospinalis rendellenességek a leggyakoribb fejlődési rendellenességek közé tartoznak. Nagy számukra való tekintettel a hozzájuk társítható ismétlődési kockázat minél pontosabb becslése komoly segítséget nyújthat mind a genetikus, mind a tanácskérő házaspárok számára. Célkitűzés: A vizsgálat célja az egyes rendellenesség-típusokhoz társítható ismétlődési kockázat értékeinek meghatározásán túl, általában a craniospinalis malformatiókra, illetve az egyéb szerveket, szervrendszereket érintő fejlődési rendellenességekre vonatkozó ismétlődési kockázat értékeinek a becslése. Módszer: 1976 január 1. és 2005. december 31. között a Debreceni Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája, valamint a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája Genetikai Tanácsadásán dokumentált 75320 genetikai tanácsadás közül 3030 esetben (4,2%) a tanácskérés javallatát az előzményben előfordult craniospinalis malformatio képezte. A közlemény 3030 eset számítógépes adatbázisból nyert adatainak a feldolgozása alapján készült. Eredmények: Az esetek közel kétharmadában (65,1%) egy előző terhességben előfordult rendellenesség miatt jelentkeztek a házaspárok. Ezekben az esetekben az ismétlődés kockázata 5,2%-nak adódott, két előzményben szereplő érintett gyermek esetén ugyanez 21,9%-nak bizonyult. Rendellenesség-típusonként vizsgálva az ismétlődési kockázat értékeinek alakulását, a velőcső-záródási rendellenességek kapcsán számottevően alacsonyabb (3,8%) értékek igazolódtak, mint a többi vizsgált rendellenesség esetében. A nem központi idegrendszeri fejlődési rendellenességek előfordulására a legnagyobb kockázat a holoprosencephalia kapcsán fogalmazható meg. Következtetések: Az ismétlődési kockázat értékeit 5 éves periódusonként vizsgálva, a velőcső-záródási rendellenességek tekintetében (különösen anecephalia, illetve spina bifida esetén) felismerhető egy csökkenési tendencia, mely a folsav-szupplementáció perikoncepcionális, valamint terhesség alatti alkalmazásának egyre szélesebb körű elterjedésével hozható összefüggésbe.

Restricted access
Authors: Miklós Merksz, András Kiss, Gyula Réti and László Szabó

A terhesség alatt ultrahangvizsgálattal diagnosztizált magzati veseüregi tágulat miatt végzett intrauterin beavatkozások száma csökkenő tendenciát mutat. Ennek oka a beavatkozások csekély effektusa, a szövődmények magas aránya és a magzati élettani folyamatok jobb ismerete. A minél korábbi műtéti korrekció igénye azonban továbbra is jelen van. Magyarországon több helyen végeznek korai császármetszést, hogy az idő előtt világra hozott újszülöttön a műtét elvégezhető legyen, annak ellenére, hogy e beavatkozás előnye nem bizonyított. Célkitűzés: A szerzők a fenti gyakorlat helyességének retrospektív vizsgálatát végezték, két nagy forgalmú gyermekgyógyászati centrum beteganyagának elemzésével. Betegek: A vizsgált 5 éves időszakban 329 csecsemő (a fővárosi Heim Pál Gyermekkórház Urológiai-Sebészeti Osztályán 197, Miskolcon 132) került kivizsgálásra intrauterin felismert húgyszervi üregi tágulat miatt, közöttük 13 olyan újszülött, akiket urológiai anomáliára hivatkozva idő előtt hoztak világra. Eredmények: A 13, idő előtt világra hozott újszülött egyike sem került műtétre a postconceptiós 40. hét előtt, 3 semmilyen műtéti beavatkozásra nem szorult. Két újszülöttben az életet fenyegető állapot lépett fel, mely a korai császármetszés elmaradásával feltehetően elkerülhető lett volna. Következtetések: Az előrehozott szülés ellen több tényező szól. 1. A prenatalis diagnosztika nem mindig nyújt olyan pontos információt, mint a csecsemőkori kórismézés. 2. Sokszor az intrauterin üregi tágulat spontánul szűnik, így nincs szükség sem terminus előtti, sem azutáni műtéti ellátásra. 3. Tudományos megfigyelések igazolták, hogy nincs különbség a terminus előtt, illetve a terminus után végzett beavatkozások hatékonysága között. A fentiek miatt a szerzők felhívják a figyelmet, hogy ezt a mára már túlhaladott szülészeti gyakorlatot a továbbiakban nem lehet elfogadni, egyúttal fontosnak tartják, hogy jó együttműködés alakuljon ki a szülész és a gyermekurológus, gyermeknefrológus között a teendők egyeztetésére.

Restricted access

A szerzők egy 18 éves, másodszor szülő esetét ismertetik, akinek első terhessége polyhydramnionnal szövődött, majd a 30. gesztációs héten a magzat méhen belüli elhalása következett be. A dysmorph küllemű magzatot akkor lepényleválás miatt császármetszéssel emelték ki, a rendellenességről pontos leírás nem született. Jelen cikkünk tárgyát képező második terhessége 19. hetétől észleltük a később extrém mértéket elérő polyhydramniont, majd a terhesség előrehaladtával sorra jelentkeztek magzati malformatióra utaló ultrahangjelek: abnormális helyzetű végtagok, szűk mellkas, koponya körüli oedema, a gyomortelődés hiánya. A 34. héten tehermentesítő amniocentesis vált szükségessé, az ekkor elvégzett magzati kromoszómavizsgálat normális karyotypust igazolt. A 39. gesztációs héten pozitív amnioszkópos lelet miatti szülésindukció során tartós magzati bradycardia jelentkezett, ezért sürgős császármetszést végeztünk. A 3000 grammos fiú újszülött a komplex resuscitatio ellenére, befolyásolhatatlan légzési elégtelenség miatt 2,5 órás korában exitált. A kórbonctani és hisztopatológiai vizsgálat a következő fenotípusos jegyeket írta le: nagy, oedemás fej, micrognathia, macroglossia, gégeoedema, szűk mellkas tüdőhypoplasiával, gracilis végtagok atrófiás izomzattal, gracilis ujjak karomállásban, valamint rövid köldökzsinór. Az anamnézis, a kórlefolyás és a fenotípusos jegyek alapján felállítható volt az I-es típusú Pena–Shokeir-szindróma diagnózisa. A közlemény második részében irodalmi adatok alapján áttekintjük a kórkép etiológiáját, patogenezisét, praenatalis diagnosztikáját és differenciáldiagnosztikáját, valamint a genetikai tanácsadás szempontjait. Tudomásunk szerint a jelen közleménnyel hazánkban először számolunk be diagnosztizált Pena–Shokeir-szindrómás esetről.

Restricted access