Search Results

You are looking at 21 - 30 of 115 items for :

  • "squamous cell carcinoma" x
Clear All
Magyar Sebészet
Authors: Tamás Fekecs, Zsolt Kádár, Zita Battyáni, Károly Kalmár-Nagy, Péter Szakály, György Wéber, Örs Péter Horváth and Andrea Ferencz

reduces the risk for squamous cell carcinomas after kidney transplantation compared with bi- or tritherapy Transplant Proc 39 2592 4 . 15

Restricted access

Cardona, C. J., Bickford, A. A. and Emanuelson, K. (1992): Squamous cell carcinoma on the legs of an Araucana chicken. Avian Dis. 36 , 474–479. Emanuelson K. Squamous cell carcinoma on

Restricted access

Absztrakt:

Primer immundeficientiákban a társuló szájüregi manifesztációk leggyakrabban fogágybetegség, fogszuvasodás és szájnyálkahártya-betegségek formájában jelentkeznek. A fogszuvasodás kialakulására való fokozott hajlam elsősorban az immunglobulintermelés zavarával járó immunhiány-betegségeket jellemzi, míg a plakk jelenlétéhez köthető fogágybetegség phagocytadefektusokban gyakori. A fogak szerkezeti rendellenessége az apoptózis zavarával járó immunhiányos betegségekben fordulhat elő. A DNS-repair-mechanizmusok defektusával járó immundeficientiákban rosszindulatú szájüregi daganatok is kialakulhatnak. Orv Hetil. 2018; 159(49): 2079–2086.

Restricted access
European Journal of Microbiology and Immunology
Authors: Donata Grimm, Linn Woelber, Katharina Prieske, Barbara Schmalfeldt, Sascha Kürti, Chia-Jung Busch, Ingo Teudt, Oliver Brummer, Volkmar Mueller and Thomas Meyer

A subgroup of oropharyngeal squamous cell carcinomas (OSCCs) are causally linked to infection with high-risk human papillomaviruses (HR-HPVs). To evaluate the prevalence of simultaneous oral HPV infection in females with cervical high-grade squamous intraepithelial lesions (HSIL), tonsillar- and cervical smears were collected simultaneously from 73 patients and analyzed for HPV using two commercial assays, PapilloCheck (Greiner-Bio-One) and Linear Array (Roche). Only 3/73 (4.1%) tonsillar smears were HPV positive (HPV+), with HPV types 16, 35, and 45, respectively, detected by both assays (100% agreement). Concordant results were also found in 60/66 (91%) evaluable cervical smears. Of specimens, positive by both assays, typing results completely coincide in 71% (all types are identical) and partially coincide in 27% (at least one type is identical). Taken together, results of HPV detection and typing by PapilloCheck and Linear Array are highly congruent and confirm the low prevalence of HR-HPV in tonsillar smears of patients with HSIL of the uterine cervix. Our data indicate low prevalence of oropharyngeal HPV infection in patients with high-grade cervical dysplasia. The low detection rate was confirmed by using two different commercial assays with largely consistent results of HPV detection and typing, but with some variation for particular HPV types. Comparative testing of larger numbers is required to identify the HPV types prone to escape detection with particular assays.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Zoltán Szántó, Ottó Kovács, Dashti Parham Choroumzadeh, Norbert Lippai, Tibor Csőszi and Dániel Urbán

Absztrakt:

Bevezetés: A szerzők elemzik a bevezetést követő hét évben tüdőrák miatt végzett minimálisan invazív (video-assisted thoracic surgery – VATS) lobectomiák sebészi technikáját, eredményeit és onkológiai utánkövetését. Anyag és módszer: 2011. június 23. és 2017. december 21. között 173 VATS lobectomia történt 105 férfi, illetve 68 nőbetegnél. Az átlagéletkor 64,1 év, az átlagos műtéti időtartam 130 perc volt. Eredmények: Konverzió 8 esetben történt, háromszor vérzés, háromszor érfali nyirokcsomó infiltráció, illetve két alkalommal hörgővarrat-elégtelenség miatt. A posztoperatív első 3 hétben elhúzódó áteresztést 20 esetben észleltek, emiatt tíz reoperatio történt (hét újbóli VATS, három thoracotomia), tíz eset drainage-ra szanálódott. Két haematomakiürítés történt VATS-szal, illetve egy elektromos kardioverzió pitvarfibrillatio miatt. Perioperatív halálozás nem volt. A 164 eltávolított malignus tumorból 5 metastasis volt. Szövettani megoszlás alapján 110 adenocarcinoma, 32 planocellularis carcinoma, 6 kissejtes neuroendocrin carcinoma, 4 differenciálatlan tumor, 4 carcinoid, 1 szinkron adenocarcinoma és planocellularis carcinoma, 1 szinkron adenocarcinoma és kissejtes neuroendokrin carcinoma, illetve 1 carcinosarcoma igazolódott. 118 beteg kapott adjuváns kemoterápiát. A tumorok stádiuma: IA 40, IB 53, IIA 29, IIB 16, IIIA 21 eset volt. A betegek átlagos utánkövetési ideje 19,5 hónap volt. Ezalatt 9 betegnél lokális recidivát, 27 betegnél távoli metastasist észleltünk (11 tüdő- [3 multiplex], 10 csont-, 6 agyi, 3 máj- [1 multiplex], illetve 3 mellékvese-metastasis). Szimultán tüdőmetastasisokkal 2 esetben lokalizált pleuracarcinosis is igazolódott. Következtetés: Fenti időszakban a VATS lobectomia bevonult az osztály rutinműtétei közé. A korábbi nyitott műtétek axillaris thoracotomiából történő végzését az anterior technika elsajátításában előnyösnek érezzük. A betegek onkológiai gondozása során észlelt lokális recidivák, távoli metastasisok megjelenése korrelál a szakirodalom hasonló adataival.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az időskorban, tüdőrák miatt végzett műtétek értéke vitatott. A kor előrehaladtával a daganatos folyamatok kialakulásának valószínűsége növekszik, ezáltal a sebészi kezelés lehetősége is gyakoribb. Ezek alapján, hogy tisztázzuk a sebészi beavatkozás értékét, megvizsgáltuk 206, 70 évnél idősebb betegünk sebészi kezelésének eredményeit. Betegek, módszer: 4022 tüdőrákos beteg adatainak felhasználásával végeztük az elemzést. 124 esetben panaszok jelentkezése okán fedeztük fel a folyamatot, míg 82 betegnél röntgenszűrő vizsgálat vetette fel a daganat gyanúját. 155 elváltozás perifériás lokalizációjú volt, 51 centrális elhelyezkedésű. A kivizsgálásban elsődlegesen a tüdő részletes funkcionális vizsgálata és cardiovascularis teszt szerepelt. Az egyéb mellékbetegségeket kontrolláltuk, szükség szerint szakorvos állította be a kezelést. Eredmények: A követésben egy beteg anyaga elveszett. 122 lobectomiát, 49 atípusos (ék)resectiót, 16 pulmonectomiát és 18 exploratiót végeztünk. A postoperativ mortalitás 1% volt. A szövettani vizsgálat 120 adenocarcinomát, 73 laphámcarcinomát, 9 kis sejtes és 3 nagy sejtes carcinomát igazolt. A stádiumbesorolásban 100 esetben I. stádiumú folyamatot, 54 II. stádiumút, 38 III. stádiumút (III/a: 34, III/b: 4) és 13 IV. stádiumút találtunk. Az ötéves átlagtúlélés 40% volt, adenocarcinomáknál 40%, a laphámtumoroknál 45%. A stádiumok alapján 58%-os ötéves túlélést találtunk az I. stádiumban (I/a: 75%), 29%-ost a II. stádiumban, 14%-ost a III. stádiumban (III/a: 17%) és nem volt ötéves túlélő a IV. stádiumban. A nyirokcsomó-érintettség alapvetően meghatározta az eredményeket (N0: 49% ötéves túlélés és N2: 8%). Következtetés: Feldolgozásunk megerősíti, hogy az idős, 70 év feletti betegek tüdőrák miatt végzett műtétei után az eredmények kedvezőek, a kockázat minimális. A kor önmagában nem kontraindikálja a tüdőresectiót, ha alapos és körültekintő a praeoperativ kivizsgálás és előkészítés, amelyet hasonló postoperativ rehabilitáció követ. Betegeink között több volt az adenocarcinomás, mint a laphámrákos, ahogy az összes betegeink között is. Időseknél a kisebb parenchymaresectio is elfogadható alternatíva. A korai stádiumú műtétek után kedvezőek a túlélési eredmények, de az előrehaladott betegségnél (III/b, IV és N2) a sebészi beavatkozás értéke csekély, nem sebészi onkoterápia ajánlott.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Soós, Tímea Varga, Péter Vadinszky, Péter Hajós, Katalin Vajda, Sándor Kiss and Gábor Winkler

. 2000 143 1217 1223 Chao, M. W., Gibbs, P.: Squamous cell carcinoma arising in a giant condyloma acuminatum

Restricted access

Absztrakt

A szerzők egy elhanyagolt cc. planocellulare ani esetét ismertetik, amely környezetét beszűrve székletinkontinenciát, kifejezett végbéltáji fájdalmat, kifekélyesedést, vérzést okozott. Az elváltozás neoadjuváns radioterápia hatására vált operálhatóvá. Abdominoperinealis rectum exstirpatiót végeztünk, a jelentős méretű végbél- és gáttáji lágyrész-hiányt kétoldali m. gluteus maximus musculocutan lebenyplasztikával, a kismedence izomzatának hiányát és a megmaradt gáttáji bőrhiányt jobb oldali m. gracilis musculocutan lebenyplasztikával pótoltuk. A beteget 36 napos ápolás után bocsátottuk otthonába. Lebenyelhalás nem következett be. A műtét során kialakult proximalis húgycsősérülés direkt varrattal gyógyult. A beteg a posztoperatív második hónaptól kezdve fekhetett rövid ideig a lebenyre, három hónapos rehabilitáció után tudott ülni rajta. Hat hónappal a műtét után a jobb lágyéktájékon környezetével kapaszkodó, majd kifekélyesedő nyirokcsomó-metastasis jelent meg, amely már inoperábilis volt. A beteg a műtét után 10 hónappal exitált. Az eset kapcsán úgy gondoljuk, hogy az olyan analis tumorok esetében, amelyek eltávolítása után direkt varrattal nem zárható lágyrész-hiány keletkezik, a tumor eltávolításával és a hiány jó vérellátású musculocutan lebennyel való fedésével jelentős életminőségbeli javulást érhetünk el.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A koponyaalapot is érintő rosszindulatú sinonasalis daganatok legtöbb típusa sebészi ellátást tesz szükségessé. Az esetek nagy részében ma már lehetőség nyílik minimálisan invazív, craniofacialis külső feltárás nélküli, endoszkópos műtétet végezni. Célkitűzés: Közleményünkben a koponyaalapot destruáló rosszindulatú daganatok sebészi megoldása céljából alkalmazott endoszkópos transcribriform feltárással szerzett tapasztalatainkról számolunk be. Módszer: 2015. február és 2017. július között négy férfi és 1 nőbetegen hajtottunk végre műtétet. Az átlagéletkor 64,6 év volt (59–70, medián: 66). Minden műtét az orrüregen keresztül, minimálisan invazív behatolással, endoszkópos vizualizáció mellett történt, a koponyaalap transcribriform feltárásával és reszekciójával. A műtét indikációját 2 esetben Kadish szerinti C-stádiumú esthesioneuroblastoma, 1 esetben T3N0 sinonasalis nem differenciált carcinoma, 1 esetben T1N0 intestinalis típusú adenocarcinoma, illetve további 1 esetben T4N0-laphámcarcinoma képezte. Eredmények: A betegek követési ideje 14 és 46 hónap között alakult, átlagosan 22,8 hónap volt. A műtétek során intraoperatív szövődmény nem lépett fel. A posztoperatív időszakban egy beteg esetében liquorrhoea, illetve emellett pneumocephalus alakult ki, melyek lumbalis drenázs alkalmazása és konzervatív kezelés mellett rendeződtek. Az utánkövetés során egyik beteg esetében sem észleltünk recidívát. Következtetés: Az elülső koponyaalap rosszindulatú daganatainak sebészi megoldásaként az endoszkópos, transnasalis, transcribriform feltárással végzett reszekció kiváló alternatívája a külső feltárásból végzett műtéteknek a biztonságos kivitelezhetőség és a megfelelő onkológiai eredmény elérésének szempontjából is. Orv Hetil. 2019; 160(40): 1584–1590.

Open access

1990 Comparison of curietherapy versus external irradiation in Stage II squamous cell carcinoma of the mobile tongue Radiother Oncol 18 339 347

Restricted access