Search Results

You are looking at 21 - 30 of 117 items for :

  • "terhesség" x
Clear All

Az antivirális kezelés időzítése nehéz feladat a fogamzóképes korú, hepatitis C-vírus által fertőzött nők esetében. Bár a női nem jobb prognosztikai faktor a betegség lefolyását illetően, az egyes esetek aktivitása és a fertőzöttségi periódus jelentősen különbözhet egymástól, ami befolyásolhatja a reproduktív korúakban a terápia időzítését. Terhesség, szoptatás alatt az antivirális kezelés szigorúan ellenjavallt. Az irodalmi adatok megoszlanak azon a téren, hogy a gyermeket tervezők kezelése a modern kezelési formákkal (peginterferon + ribavirin) a terhesség(ek) előtt vagy azt követően történjen-e meg. A szülés kapcsán a fertőzés anyáról gyermekre való átvitelének valószínűsége mintegy 5% körüli, amit a leginkább az anyai viraemia befolyásol. Nem szült nők és menopauza kapcsán a prognózis a C-vírus-hepatitis lefolyását illetően rosszabb. A magzati fejlettséget, a koraszülések arányát nagy betegszámú vizsgálatokban sem befolyásolta a hepatitis C-vírus-fertőzöttség. A kombinált kezelés több nőgyógyászati és egyéb mellékhatással is járhat (vérzészavarok, libidó csökkenése, depresszió). A leginkább az ajánlható, hogy egyedi mérlegeléssel döntsünk még nem szült hepatitis C-vírus-fertőzött, gyermeket akaró nőbetegeink antivirális kezelésének időpontjáról.

Restricted access
Authors: János Tajti Jr., József Pieler, Zsolt Simonka, Attila Paszt and György Lázár

Absztrakt

Esetismertetés: A 25 éves primipara, terhességének 32. hetében, önvizsgálat során a bal emlő külső-felső negyedében csomót észlelt. A komplex emlővizsgálat 4 cm átmérőjű területen meszesedést írt le. A finomtű-biopsia malignus ductalis karakterű sejteket, „C5” kategóriát, a core-biopsia III-as gradusú, invasiv ductalis carcinomát véleményezett („B5b”), távoli disseminatio nem igazolódott. A terhesség terminálását követően az elváltozás széles excisióját végeztük sentinelnyirokcsomó-biopsiával, amelynek pozitivitása miatt axillaris blockdissectio történt. A sebészi kezelést adjuváns onkológiai kezelés követte. A későbbiekben a jobb inguinalis régióban lévő angiomyxoma jelent meg, amelyet in toto excindaltunk. Megbeszélés: A terhességgel összefüggő malignus betegségek incidenciája emelkedik, amelyek közül az emlődaganatok kitüntetett helyen állnak. Terhességasszociált emlődaganatról akkor beszélünk, amennyiben annak diagnózisa a graviditas alatt vagy az azt követő első évben történik. A terhességgel járó élettani változások miatt a betegség felismerése nehezebbé válik, s ennek következtében sokszor ezek a betegek elkésve kerülnek látókörünkbe. A betegség terápiája összetett, mivel az anya kezelése mellett a magzat biztonságára is nagy hangsúlyt kell fektetni – mindez a társszakmák fokozott együttműködését igényli. A kezelési stratégia az egyes trimeszterekben eltérő. Sebészi kezelés a terhesség bármely szakában végezhető. A sugárkezelésről, magzatkárosító hatása miatt, megoszlanak a vélemények. A kemoterápia a terhesség második és harmadik harmadában megengedett. Betegünk közel három évvel a műtétet követően panaszmentes, fiúgyermeke egészséges.

Restricted access
Authors: Bernadett Szita, Ildikó Baji and János Rigó Jr.

Absztrakt

A praeeclampsia kialakulásához egyes esetekben pszichés faktorok is hozzájárulhatnak neuroendokrin és immunológiai mechanizmusok közvetítése révén, amelyek közül kiemelhető a hypothalamus-hypophysis-mellékvesekéreg tengely aktivitásának fokozódása és a proinflammatorikus citokinek szérumszintjének emelkedése. A praeeclampsia egyes pszichés zavarok előfordulását is megnöveli, a hosszan tartó hospitalizáció, a kontrollvesztés érzése, a koraszülés vagy a magzat egészségkárosodása következtében. Emellett a kórkép tartósan fennálló neurokognitív panaszokat okozhat, amelyek szintén negatívan befolyásolhatják az életminőséget. Tekintettel arra, hogy az anya rossz mentális állapota a terhesség kimenetelét és a magzat fejlődését egyaránt károsan befolyásolhatja, a praeeclampsiás nők számára a pszichológiai segítségnyújtás előnyös lehet. Orv. Hetil., 2015, 156(50), 2028–2034.

Open access

A terhességben végzett emésztőrendszeri endoszkópos vizsgálóeljárásokkal kapcsolatos irodalmi adat kevés. Az endoszkópiáknak mindössze 0,4%-át végzik terheseken. Kazuisztikák és néhány, kis esetszámot feldolgozó retrospektív adat áll rendelkezésre. A graviditás során bekövetkező élettani változások miatt az endoszkópia elvileg több veszéllyel járhat. Az indikáció felállítását nehezíti, hogy a tünetek, panaszok egy része lehet a terhesség következménye is, de állhat a háttérben akár gasztroenterológiai megbetegedés is. A biztonságos vizsgálat feltételeiről is keveset tudunk. Nemcsak az endoszkópia okozta kockázattal, hanem a beavatkozás során alkalmazott gyógyszerek, kontrasztanyag, röntgensugár és az endoszkópos terápia potenciális veszélyeivel is számolni kell. Endoszkópiára csak akkor kerüljön sor, ha az indikáció megkérdőjelezhetetlen és terápiás konzekvenciákkal is bír. A gravida csak FDA szerinti „A” és „B” kategóriájú készítményeket kaphat. A vérzés és az alarm tünetekkel járó pyrosis egyértelmű indikációi a gasztroszkópiának. A hányinger, a hányás, az epigastrialis fájdalmak és a székletvérteszt pozitív eredménye endoszkópiát nem, legfeljebb gasztroenterológiai konzíliumot indokolnak. Vérzés, rectum-szigma térfoglaló folyamat, illetve stenosis és súlyos atípusos hasmenés esetén szigmoidoszkópiát kell végezni. Létjogosultsága csak a terápiás endoszkópos retrográd cholangiopancreatographiának van. Az obstrukciós icterus és a biliaris pancreatitis azonnali endoszkópos terápiát igényelnek. A röntgensugárzás ellen a magzat védhető, és így az őt érő dózis a teratogén tartomány alatt marad. Orv. Hetil., 2011, 152, 1043–1051.

Restricted access
Authors: Gyula Richárd Nagy, Bence Péter Neducsin and János Rigó Jr.

Terhesség során, a méhlepényen keresztüli kétirányú sejtforgalom következtében idegen sejtek vagy DNS kerülnek mind az anya, mind a magzat szervezetébe. Ez a jelenség a magzati, illetve anyai microchimaerismus. Ezen sejtek akár évtizedekkel a szülés után is kimutathatók a gazdaszervezetből. Annak ellenére, hogy számos kutatás foglalkozik e jelenséggel, a microchimaerismus egészségben és betegségekben betöltött jelentősége továbbra is csak kevéssé ismert. Cikkünkben áttekintést szeretnénk nyújtani a tudomány jelenlegi állásáról. A microchimaerismus lehetséges szerepét leginkább autoimmun folyamatok patogenezisében, nem autoimmun betegségek és tumorok kialakulásának vagy éppen regressziójának magyarázatában, továbbá a transzplantációs immunológia lehetséges komponenseként vizsgálták. A microchimaerismus jelensége fontos praenatalis noninvazív diagnosztikai lehetőségeket rejthet magában, megszüntetve a jelenleg alkalmazott vizsgálóeljárásokkal együtt járó vetéléskockázatot. A folyamatosan fejlődő sejtidentifikációs és -dúsító eljárásoknak köszönhetően várhatóan egyre több, a szervezetben lezajló folyamatról derül majd ki, hogy a terhességi örökségként az anyai és magzati szervezetbe került microchimaerasejtek és DNS szerepet játszanak bennük. Orv. Hetil., 2010, 49, 2019–2024.

Open access
Authors: Zsófia Ozsvár, Zsuzsa Solymossi and Katalin Monostory

Az alfa-methyldopa általánosan használt antihipertenzív medikáció a terhesség alatt. A sympathoadrenerg rendszert csökkentő methyldopát évtizedek óta elsőként választott gyógyszerként alkalmazzák a terhesség indukálta hypertoniában. A reaktív hepatitis nem gyakori, de ismert súlyos mellékhatása az alfa-methyldopának. A nem terhes nőknél 2,5–10%-ra becsülik a manifesztálódott hepatotoxicitást. A 35 éves gravida terhességi hypertoniája a 21. gestatiós héten alakult ki, amely miatt orális methyldopa-, azaz centrális hatású alfa-adrenerg-gátló terápiában részesült. A gestatio 23. hetében akut hepatitis képe manifesztálódott. A hepatitis etiológiájának differenciáldiagnosztikájában a methyldopa kóroki szerepe felmerült, a hepatitis virális és autoimmun eredete kizárható volt. Ultrahangvizsgálattal magzati eltérés nem volt látható. A beteg gyógyszer-metabolizáló képességének alakulására vizsgálat történt a vérből, CYP-fenotipizálás, génexpresszió alapján, amely mérésekkel a szervezet (a máj) aktuális gyógyszer-metabolizáló képességét minősítettük. A methyldopát elhagytuk és nifedipinre váltottunk. Mivel a nifedipin metabolizmusában elsődlegesen a CYP3A4 enzim vesz részt, a betegnél alkalmazott nifedipindózist a CYP3A4 génexpresszió mértékéhez igazítottuk. Redukált dózis (30 mg/nap) mellett értük el a megfelelő vérnyomáscsökkenést. Az anamnézis klinikai kép, kémiai laboratóriumi vizsgálatok és a gyógyszer-metabolizáló képességének vizsgálata az alfa-methyldopa indukálta hepatitis diagnózisát megerősítették. Az alfa-methyldopa hepatotoxicitását terhességben először 1969-ben Elkington közölte. Napjainkban Aust és Coli változatlanul case-studyjukban javasolták a szérumaminotranszferáz- (ALT-) szint ellenőrzését az alfa-methyldopa-terápia bevezetésekor és a terhesség alatt. Esetünk alátámasztja a monitorozás szükségességét.

Restricted access

Absztrakt

Az utóbbi években megjelent tanulmányok egyre inkább alátámasztják, hogy bár a sclerosis multiplex már fiatal felnőtt korban manifesztálódik, ennek ellenére nem foszthatja meg a reproduktív korú nőket az anyaság csodálatos érzésétől. Sőt – az ellentmondásos nemzetközi irodalom ellenére – védőfaktor magára a betegségre, és nincs káros hatással a magzatra. Az immunmoduláns terápia alkalmazása terhesség alatt azonban egyedi elbírálást és gondos körültekintést kíván, amellyel a szakember hozzájárulhat a sclerosis multiplexben szenvedő édesanya családi boldogságához. Orv. Hetil., 2015, 156(34), 1360–1365.

Restricted access

A krónikus hepatitis B-vírus-fertőzés igen jelentős, globális közegészségügyi probléma. Hazánkban a HBsAg-pozitivitás prevalenciája 0,5–0,7%. Kezelés nélkül a fertőzöttek 15–40%-ában fejlődik ki májcirrhosis és/vagy hepatocellularis carcinoma. A kezelés célja a vírusreplikáció megszüntetése vagy csökkentése, amely a májbetegség progressziójának és így a májcirrhosis és a hepatocellularis carcinoma kialakulásának kockázatát is csökkenti. Jelenleg két különböző kezelési stratégia áll rendelkezésre: a határozott idejű interferon- vagy nukleoz(t)idanalóg-kezelés, illetve a hosszú távú nukleoz(t)idanalóg-terápia. A nukleoz(t)idanalóg-csoport két leghatékonyabb, igen kedvező rezisztenciaprofilú, már hazánkban is elérhető képviselője az entecavir és a tenofovir, amelyeket a hazai és a nemzetközi szakmai ajánlások is az interferonkezeléssel egyenrangúként, első választandó kezelési módnak ajánlják. A korábban széles körben alkalmazott lamivudin igen kedvezőtlen rezisztenciaprofilja miatt ma már új kezelésként nem indítható. Hasonlóan nem ajánlott az adefovir sem új kezelés indítására. Lamivudinrezisztencia esetén egyértelműen tenofovirra váltás szükséges, mert ezekben az esetekben az entecavir rezisztenciaprofilja lényegesen kedvezőtlenebb. Terhesség alatt lehetőség szerint kezelést nem végzünk. Ilyenkor az interferon ellenjavallt, azokban az esetekben, amikor a krónikus hepatitis B-vírus-fertőzés kezelése terhesség alatt szükséges, az FDA B osztályba tartozó tenofovir adható. Magas anyai vírustiter esetén a perinatalis átvitel megelőzésére – a kötelező aktív és passzív immunizáláson túl – a harmadik trimeszterben nukleoz(t)idanalóg-kezelés is szükséges lehet, ilyen esetekben is tenofovir választandó. Kemoterápia, immunszuppresszív vagy biológiai kezelés, csontvelő- vagy őssejt-transzplantáció esetén (különösen, ha rituximabot kap a beteg) a krónikus hepatitis B-vírus-fertőzés fellángolása, az okkult hepatitis B-vírus-fertőzés reaktivációja fordulhat elő, ezért minden ilyen kezelés előtt hepatitis B-vírus-szerológiai vizsgálat szükséges. HBsAg-pozitivitás vagy okkult hepatitis B-vírus-fertőzés esetén nukleoz(t)idanalóg-kezelés indokolt. Az alapellátásban és a foglalkozás-egészségügyben dolgozó kollégáknak alapvető szerepük van a hepatitis B-vírus-fertőzés felismerésében, illetve a pre- és posztexpozíciós profilaxisban. A szerző ismerteti a hepatitis B-vírus-fertőzés szempontjából veszélyeztetettek, illetve az immunizálandóak körét, valamint az aktív és passzív immunizálás szabályait. Orv. Hetil., 2013, 154, 1142–1150.

Restricted access
Authors: Boldizsár Horváth, Lajos Kovács, Mária Riba, György Farkas, Tamás Bödecs and József Bódis

A metabolikus szindróma jellemzői a hasi elhízás, a magas vérnyomás, az éhhomi glükóz és dyslipidaemia együttes előfordulása. A vizsgálat célja, hogy feltárja a metabolikus anyagcserezavar és egyes terhességi szövődmények kapcsolatát. Anyag és módszer: A releváns kódok alapján retrospektíve leválogatott digitális adatbázisból a 2005–2008 közötti vizsgált időszakban (4 év) a kórházi dokumentációkban 5869 várandós anya gondozási adataival rendelkeztek. Százhetvenkettő anya (2,9%) esetében a várandósságuk első harmadában a metabolikus tünetegyüttes jellemzői szerepeltek. Ezen betegek adatait részletesen megvizsgálták, feldolgozták és releváns adataikat a többi várandós hasonló dokumentációival összehasonlították. Eredmények: A metabolikus tünetegyüttes tüneteit mutató csoportban a koraszülési arány 15,1% (26/172) volt, míg a metabolikus szindrómától mentes esetekben az idő előtti születés csupán 11,7% volt [OR: 1,52 (95%-os CI: 0,996–2,33) p=0,051]. Az anyagcserezavarban érintettek csoportjában 32 anyánál intrauterin növekedési zavart észleltek, míg ezen tünetegyüttes nélküli esetekben ez csupán 3,6%-ban (205/5697) fordult elő [OR: 6,38 (95%-os CI: 4,24–9,61) p<0,001)]. A vizsgált csoportban 47 praeeclampsiával szövődött várandósságot észleltek (27,3%), szemben a beteganyaguk további részével, ahol a terhességi mérgezés előfordulása 4,7% volt [OR: 7,93 (95%-os CI: 5,54–11,33) p<0,001]. A metabolikus tünetegyüttesben szenvedők körében 67 (38,2%) olyan beteg volt, aki több mint egy, a betegségre jellemző szülészeti szövődményben szenvedett. A kontrollcsoportban ugyanez az arány 17,0%-nak adódott [OR: 3,11 (2,27–4,26) p<0,001]. A metabolikus szindróma által érintett csoportban csupán 47 (27,3%) olyan esetet találtak, akik várandósságuk és szülésük alatt tünetmentesek voltak, míg az 5697 anyából, akiknél az első terhességi harmadban a metabolikus tünetegyüttes jeleit nem észlelték, szignifikánsan kedvezőbb arányban (74,1%, 4220 várandós) voltak olyan anyák, akik minden szövődmény nélkül viselték várandósságukat [OR: 0,132 (0,09–0,18) p<0,001]. Következtetések: A metabolikus szindróma irodalmi adatok alapján és saját megfigyeléseik szerint is jelentős szerepet játszik a szövődményes várandósságok kialakulásában, elsősorban a gyulladásos faktorok és a fokozott trombóziskészség provokálásával. Számos irodalmi adat utal arra, hogy a metabolikus tünetegyüttes esetén a már a koncepció idején alkalmazott heparinkezelés eredményes lehet. 2007-ben prospektív vizsgálatot indítottak azzal a céllal, hogy megismerjék, vajon az alacsony molekulatömegű heparin megelőző célú kezelés, segít-e elkerülni ennek az anyagcserezavarnak a kedvezőtlen következményeit? Reményeik szerint a 2010-es évektől a heparinkezelés eredményeiről adatokkal rendelkeznek.

Open access
Authors: Gabriella Varjasi and Róbert Póka

Absztrakt:

A Zika-vírus az Aedes aegypti és Aedes albopictus szúnyogok által terjesztett Flavivírus. 2015-től robbanásszerűen terjedt el Dél-Amerikában, és 2016-ban már Észak-Amerikában, illetve Európában is jelentettek eseteket. A legtöbb fertőződés tünetmentesen zajlik, azonban várandós nők magzatában microcephaliát okozhat. A vírusfertőzés a Guillain–Barré-szindróma növekvő előfordulásában is szerepet játszhat. Az akut, autoimmun demyelinisatiós betegség súlyos esetben halálhoz is vezethet. Bár specifikus antivirális terápia, 2016 júliusától már DNS-alapú vakcinák hatásosságát vizsgálják emberben. A világ lakosságának több mint a fele él fertőző szúnyogok által elárasztott területen, és a vektorkontroll-stratégiák egyelőre nem elég hatásosak a járvány visszaszorítására. A szúnyogcsípés elleni védekezés leginkább fertilis korú nők és várandósok esetében fontos, főleg, ha járvány sújtotta területre utaznak. Legbiztonságosabb megoldás a gyermekvállalás és az utazás elhalasztása addig, amíg a járvány le nem csillapodik. A globális éghajlati változásoknak köszönhetően hazánkban is rábukkantak már Aedes albopictus fajokra, amelyek a kontinensen lassan, de folyamatosan terjednek, viszont ezek megtelepedéséről még nem rendelkezünk információval. Magyarországon behurcolt esetekkel találkozhatunk, és egyelőre nem kell a járvány hazai kialakulásától tartani. A szomszédos országokban, például Szlovéniában és Szlovákiában, már jelentettek fertőzéses eseteket. A Zika-vírus jövője egyelőre kiszámíthatatlan, de a Dengue- és a Chikungunya-vírus világméretű terjedését tekintve, a Zika-vírus valószínűleg a nyomdokaikba lép a közeljövőben. Orv. Hetil., 2017, 158(15), 563–571.

Restricted access