Search Results

You are looking at 31 - 40 of 262 items for :

  • "inpatient" x
Clear All

The new (old) government’s manifesto and the convergence programme have given a new impulse to the transformation of the health care system in Hungary. The provision of health care to the population crucially rests upon the pillars of ambulatory and inpatient care. Thus the question of how much in funds is being made available by the government in order to keep the system up and running is of significant relevance. The principles and policies governing the allocation of those funds merit further investigation as well. This paper argues that the health care system should be regarded as a new factor in economic competitiveness. It is easy to see that the future functioning of the health care sector is contingent upon the path followed by public finances, which in turn are closely mirroring the key aspects of the new convergence programme. The study demonstrates with empirical methods that the health care and the social security systems, already crisis-ridden, are very likely to face even more serious problems if the budget deficits persist. The planned rationalisation measures in the health care sector may hamper efforts to reintegrate socially marginalised individuals and the long-term unemployed into the labour market. Due to the funding problems of the health care system the objective of maintaining and improving the optimal health status of the economically active population, allowing people to stay in good health while working, is also at risk. It is a straightforward conclusion then that the health care system, as a new competitive factor, is in need of investment and an overhaul in order to become more efficient and to be able to tackle the challenges lying ahead. It is reasonable to assume that the tasks facing the health care system will multiply in the years to come. This prospect calls not for a curtailment of but an increase in funding, as the health care system, being a new competitive factor, is creating value by maintaining and enhancing the health status of the population.

Restricted access

Bevezetés: A kiégés a XXI. század orvoslásának egyik legnagyobb kihívást jelentő kérdése. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a magyarországi orvosok (n = 4784) kiégésmutatóinak felmérését, valamint e mutatók és a munkavégzés körülményeit érintő legmeghatározóbb aspektusok (munkaórák, ügyeleti munkavégzés, több munkahelyen való helytállás) összefüggéseinek elemzését. Módszer: Orvosok körében végzett országos, reprezentatív, online kvantitatív felmérés eredményeinek deskriptív elemzése. Eredmények: A vizsgálat azt mutatta, hogy hazai orvosok körében a teljesítményvesztés dimenziója a legmagasabb arányú, ezt követi az emocionális kimerülés, majd a deperszonalizáció faktora. A fiatal életkor (<35 év), a fekvőbeteg-ellátásban való munkavégzés, az ügyeleti munka, valamint a több munkahelyen való egyidejű helytállás a kiégés mindhárom dimenziójának meghatározó kockázati tényezője. Az orvos partner megléte a deperszonalizációt növeli, míg a gyerekszám protektív mindhárom aspektus esetében. Ugyanakkor a munka–család konfliktus a kiégést egyértelműen növelő tényező. Következtetések: A betegellátásra, a lakosság egészségi állapotának alakulására nézve jelentős hatású a kiégés. Az eredmények fényében a prevenció és az intervenció kulcsszerepű. Orv. Hetil., 2015, 156(14), 564–570.

Open access
Authors: János Tomcsányi, Béla Bózsik, György Rokszin, Zsolt Abonyi-Tóth and Lajos Katona

A pitvarfibrilláció hazai prevalenciájára és incidenciájára nincsen ismert adat. A hazai epidemiológiai adatok a nemzetközi publikációk adataiból következtethetők, habár egyedüli adottságként egy egységes biztosítói adatbázis áll a rendelkezésre. Célkitűzés: A magyarországi teljes lakosságra vonatkozó pitvarfibrillációs prevalencia és incidencia meghatározása. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisának felhasználása a 2007., 2008. és 2009. évekre vonatkozóan az adott évet megelőző, 2002-től ismert adatok figyelembevételével a pitvarfibrillációs kód megjelenése szempontjából. Eredmények: A pitvarfibrilláció prevalenciája ma Magyarországon 2,37–2,67%. Egy adott évben csak a betegek fele kerül kórházi vagy szakrendelői ellenőrzésre. Következtetések: Ez az első olyan felmérés, ami teljes országos lefedettségben vizsgálja a pitvarfibrilláció prevalenciáját. Már az öt–hét éves időintervallum figyelembevételével számított 2,37–2,67% prevalencia is lényegesen magasabb betegszámot jelent, mint amivel eddig számoltak. A rendelkezésre álló adatok matematikai modellezésével azonban a teljes magyarországi betegszám 296 493, ami 2,95%-os prevalenciát jelent. Orv. Hetil., 2012, 153, 339–342.

Restricted access

Az enteralis táplálás indikációs köre egyre tágul, és az ily módon növekvő beteganyag ellátása egyre inkább a mindennapos gyakorlat részévé válik. Az enteralis táplálás előnyösebb az intravénásnál, ezen belül is a jejunális táplálás a legelfogadottabb, de ehhez nasojejunalis szondalevezetés szükséges. Ez lehetséges vakon, képerősítő, endoszkóp vagy ultrahang segítségével. A szerzők saját gyakorlatuk alapján a röntgenkép-erősítős technikát ismertetik, ez nem igényel speciális jártasságot, és bármely fekvőbeteg-intézményben elvégezhető. Gyors, olcsó, és kis megterhelést jelent a betegnek, nincs szükség képzett endoszkópos szakemberre, premedikációra. Hátránya, hogy kizárólag éber, kielégítő spontán légzésű, kooperáló betegnél alkalmazható, valamint röntgensugár-terheléssel jár. A szerzők az elmúlt 3 év alatt 34 esetben alkalmazták a módszert akut pancreatitises betegeiknél, súlyos szövődmények nélkül. A költséghatékonysági elveket is figyelembe véve, a fekvőbeteg-ellátás minden szintjén biztonságos módszerként ajánlják ezt az eljárást.

Restricted access
Authors: Babett Tóth, Zoltán Dénes, Emese Kudron, Beáta Barta, Dóra Szennai and Dóra Terjék

; 26: 1163–1165. 6 Philips W. Identifying and documenting malnutrition in inpatient rehabilitation facilities. J Acad Nutr Diet. 2019; 119: 13–16. 7

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A tüdőresectiókat követő leggyakoribb szövődmény a tartós levegőáteresztés, amely az immobilisatióval együtt hozzájárul a kezelési költségek emelkedéséhez. Anyag és módszer: A szerzők retrospektíven elemzik a 2011. március 1-től 2011. október 30-ig terjedő időszakban egy általános mellkassebészeti osztály 40 betegének adatait. A 22 férfi és 18 nőbeteg átlagéletkora 61,6 év volt. Minden betegnél nyílt vagy VATS műtét során lebeny-, illetve ékresectio történt, NSCLC, ptx, illetve solitaer perifériás benignoma vagy metastasis miatt. A posztoperatív szakban hordozható, digitális szívórendszert (Thopaz) alkalmaztak. A drainek eltávolításának idejét is a digitális adatok segítségével határozták meg. Eredmények: A nyitott műtétek során történt ékresectiókat követően 57 óra drainage- és 6,2 nap ápolási időtartamot, a lebenyresectiókat követően 59,8 óra drainage- és 6,8 nap ápolási időtartamot észleltek. A VATS során végzett ékresectiók után 75,2 óra drainage- és 5 nap ápolási időtartamot, míg 2 esetben végzett VATS lobectomiát követően 48 óra drainage- és 4,5 nap ápolási időtartamot találtak. Következtetések: A mellkassebészeti digitális szívórendszerek hordozható, könnyen kezelhető és biztonságos készülékek, objektív adatokat szolgáltatnak a posztoperatív levegőáteresztés nagyságáról, és grafikusan ábrázolják a tendenciáját is. A korai mobilizációval hozzájárulnak a kezelési költségek csökkentéséhez, a VATS technikát támogatva a betegek egyre kisebb megterhelésével precízebb posztoperatív kezelést tesznek lehetővé, rövidítve a gyógyulás időtartamát.

Restricted access
Authors: Julianna Rozália Sallai, Aniella Hunka, Gábor Héjj, István †Ratkó, Judit Ortutay, Ilona Márkus, Gábor Ormos, Andor Ujfalussy, László Szekeres, Antal Insperger, Tibor Varjú and Géza Bálint

Bevezetés: Hazai kórházakban rehabilitált, rheumatoid arthritisben szenvedő betegek életminősége kevéssé ismert. Célkitűzés: A szerzők négy hazai kórház reumatológiai rehabilitációs osztályán rehabilitációban részesülő 239 rheumatoid arthritises beteg (169 nő, 70 férfi) demográfiai adatainak, szociális helyzetének, betegségükkel kapcsolatos életminőségük, illetve tájékoztatás és támogatás iránti igényeik felmérését tűzték ki célul. Módszer: Az életminőséget validált Short Form 36 generikus életminőség kérdőívvel vizsgálták. A demográfiai, szociális és egyéb adatok felmérésére e célokra készített kérdőíveket alkalmaztak. Eredmények: Megállapították, hogy a rheumatoid arthritises betegek a diagnózis megállapítása után viszonylag korán kerülnek intézeti rehabilitációra. A betegek 80,4%-a 50 év feletti volt, és szociális helyzetük az átlagosnál rosszabbnak bizonyult. Életminőségük is szignifikánsan rosszabb volt, mint az átlagnépességé, de megfelelt az arthrosisban, osteoporosisban, illetve krónikus derékfájásban szenvedőkének. A betegek életminőség-kategóriái körül a fizikai működés és fájdalom pontszámai voltak a legalacsonyabbak. A kísérő betegségek közül a hypertonia és az osteoporosis volt a leggyakoribb. Térd- és csípőműtétek esetén a rehabilitációra megfelelő időben került sor. A betegségükkel kapcsolatos felvilágosítást és oktatást a betegek nem tartják kielégítőnek. Következtetések: Kórházban rehabilitált, rheumatoid arthritisben szenvedő betegeket a rossz életminőség jellemzi. A betegek tájékoztatása és oktatása javításra szorul. Orv. Hetil., 2013, 154, 1381–1388.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A krónikus obstruktív tüdőbetegség jelentős egészségügyi teher mind a beteg, mind a társadalom részére. Betegoktatással ez a teher csökkenthető, így magyar környezetben kerestük az optimális tartalmat ehhez. Célkitűzés: 1) A tüdőgyógyászok véleményére épülő betegoktatási tartalom tervezése; 2) a tüdőgyógyászok magatartásának és percepcióinak megismerése; 3) a beteg adherenciája (együttműködése) javítási lehetőségeinek felmérése. Módszer: Országszerte 20 gondozóban, kórházban és rehabilitációs központban dolgozó tüdőgyógyásszal készítettünk interjút. A struktúrát úgy alakítottuk ki, hogy egy betegoktató program kulcselemeit definiáljuk, valamint hogy teret engedjünk a percepciók, terápiás attitűdök felfedésének. Eredmények: Az átlagos krónikus obstruktív tüdőbeteg dohányos, férfi, alulszocializált, köhög, fullad, és 40 évnél idősebb. Betegségét nem veszi komolyan, csak súlyosabb esetben fordul orvoshoz, adherenciája is csak ekkor nő meg. Ez a hatás gyakran átmeneti, csak a rosszullétre korlátozódik. Az adherencia szerint három csoport különíthető el: marginális jó adherencia (kb. 10%) mellett az átlag 30–40% között van, és a betegek jelentős része (60%) minimális adherenciával bír. Az inhalátor használata ideális esetben maximum 3 lépésből áll, könnyen reprodukálható és elmagyarázható. Következtetés: Az oktatóprogram keretét meghatározó szempontok a megfelelő betegkép (személyre szabás), a tüdőgyógyászati, helyszíni oktatás, az orvos–beteg kapcsolat, a betegek hozzáállása és az életmódbeli változtatások (leszokás a dohányzásról), valamint a megfelelő inhalátor kiválasztása. Orv Hetil. 2020; 161(3): 95–102.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az irreális elvárások az elérendő súllyal, illetve a fogyásnak köszönhető előnyökkel kapcsolatban akadályozhatják a hosszú távú sikeres testsúlykontrollt. Célkitűzés: A fogyással kapcsolatos célok és ezek hátterének feltérképezése túlsúlyos/elhízott páciensek körében. Módszer: Résztvevők: a Fővárosi Önkormányzat Szent Imre Kórházának Lipidológiai Profilján zajló intézeti súlycsökkentő kezelés páciensei (n = 339; 19% férfi). Átlagéletkor 50,2 év (SD = 13,47 év). A BMI átlaga 38,6 (SD = 7,58). Mérőeszközök: önbeszámolóval nyert antropometriai adatok, a kezelt betegségek típusa és száma, Célok és Relatív Testsúlyok Kérdőív, fogyás motivációi skála, Testforma Kérdőív. Eredmények: A résztvevőket csalódással töltené el a fél év múlva reálisan elérhető 10% körüli súlycsökkenés. Az elfogadhatónak tartott százalékos súlycsökkenés a nőknél, a fiatalabbaknál és a nagyobb súlyfelesleggel bíróknál magasabb. A társas kívánatosság fogyás általi növekedésének motivációja a testi elégedetlenséggel, az egészségi motiváció a kezelt betegségek számával mutat összefüggést. Következtetések: Eredményeink hozzájárulnak a súlycsökkentési erőfeszítések hátterében álló motivációs tényezők megértéséhez, amelyek figyelembevétele javíthatja a kezelés sikerességét. Orv Hetil. 2017; 158(49): 1960–1967.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A gyógyítók kiégése mind a hazai, mind a nemzetközi kutatásokban kiemelt jelentőséggel bír. Célkitűzés: A 2017-ben folytatott reprezentatív, hazai orvoskutatás (n = 5013) alapján bemutatni a kiégésmutatók alakulását, valamint e mutatók és a munkavégzés körülményei közötti összefüggéseket. Célul tűzzük ki továbbá a 2013. évi orvoskutatás eredményeivel való összevetést, valamint a kiégés és a reziliencia potenciális kapcsolatának vizsgálatát. Módszer: Online, kvantitatív felmérés eredményeinek deskriptív és többváltozós elemzése. Logisztikus regressziós analízis segítségével vizsgáltuk meg a kiégés egyes dimenzióinak, valamint a rezilienciának a kapcsolatát. Eredmények: A 2013. évi adatokkal való összevetésben az emocionális kimerülés és a teljesítményvesztés közepes és magas aránya megközelítőleg hasonlóan alakult (49% versus 49,9%, illetve 65,1% versus 68,9%). A deperszonalizáció esetében a 2013. évi adatokhoz képest (49%) csökkenést tapasztaltunk (40,2%). A fekvőbeteg-ellátásban dolgozók, a több munkahelyen helytállók és a rendszeresen ügyelők körében magasabb a kiégés. Többváltozós elemzésünk megmutatta, hogy a reziliencia hiánya fontos előrejelzője az emocionális kimerülésnek, a deperszonalizációnak és a teljesítménycsökkenésnek. Következtetés: Eredményeink azt mutatják, hogy a kiégés alakulásában és visszaszorításában a belső erőforrásoknak, a rugalmas megküzdésnek és a rezilienciának kulcsszerepe van. Orv Hetil. 2018; 160(3): 112–119.

Open access