Search Results

You are looking at 51 - 60 of 324 items for :

Clear All

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A kórképpé minősítés előszobájában két, említésre méltó evési viselkedés is van: a DSM-5-ben nemspecifikus evészavarként feltüntetett purgálózavar és az egészségesétel-függőségnek fordított orthorexia nervosa. Célunk annak leírása, hogy ezek miként figyelhetők meg a léböjttáborokban, amelyek alternatív egészségmegőrző trendként igen népszerűek napjainkban. Módszer: Az első szerző két országos léböjttáborban többterepű etnográfiai megfigyeléssel rögzítette adatait. A gyűjtése során készült terepnapló, jegyzetek és interjúk alapján mutatjuk be az evészavartünetek motívumait. Eredmények: A tábor legfőbb motívuma a „méregtelenítés”. A szilárd táplálék nélkülözése s ezáltal igen alacsony kalóriabevitel és fizikai aktivitás során bekövetkező gyors testi változásokat a mérgek távozásának tudják be. A léböjttábor résztvevői beiktatták mindennapos rutinjukba a szándékos hashajtást is, amelyhez pozitív konnotációk társulnak, és a holisztikus szemlélet jegyében az „elengedés” és „megújulás” lelki folyamataihoz kötik. A szimbólumok használata az élettani folyamatokkal kapcsolatban erősen észlelhető volt. A vízvesztésből adódó gyors fogyás lendülete, a tiszta étkezés iránti vágy és az ezoterikus-önsegítő kultúrából kölcsönzött „önjutalmazás” is gyakori motívumok. Az újratáplálásból adódó komplikációk miatt eddig két halálesetet tartanak számon a táborszervezők. Következtetések: Mind a purgálózavarra, mind az orthorexia nervosára találhatók jól beazonosítható leírások. Ez azt mutatja, hogy a klinikumon kívüli környezetben is komoly a valószínűsége olyan evési magatartások intézményesítésének, amelyek az egészségre veszélyesek. A „méregtelenítés” ugyanis nemcsak fiziológiailag lehet káros, de hosszú távú mentális segítségnyújtásra sincs bizonyíték. Megoldásként javasoljuk az egészséges életmódról és étkezésről szóló tévhitekre irányuló megfelelő egészségkommunikációs terv kidolgozását és a pszichoterápiás lehetőségek népszerűsítését. Orv Hetil. 2018; 159(28): 1153–1157.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A depresszió korunk egyik legelterjedtebb megbetegedése, jelenleg több mint 300 millió embert érint világszerte. A depresszió kialakulásában és lefolyásában több szociodemográfiai kockázati tényező van hatással. Célkitűzés: A klinikailag diagnosztizált unipoláris major depresszió kezelésében és remissziójában szerepet játszó szociodemográfiai tényezők vizsgálata. Módszer: Az adatgyűjtés 2016-ban történt, a marosvásárhelyi 1. Sz. Pszichiátriai Klinikán, a résztvevők az év folyamán, jelentősebb komorbid fizikai vagy más pszichiátriai zavar nélkül regisztrált páciensek voltak. A szociodemográfiai tényezők vizsgálatára önkitöltős saját kérdőívet alkalmaztunk, amely nem, életkor, lakókörnyezet, iskolai végzettség, családi állapot, foglalkoztatottság és munka nélkül eltöltött időszak változóit mérte fel. Az unipoláris major depresszió diagnózis megállapításában a DSM-5, a súlyosság értékelésében és állapotkövetésre a Hamilton Depresszió Skála 17 tételes magyar változatát alkalmaztuk. A minta életkor szerinti eloszlása 18–65 év közötti felnőtt, 44 férfi (28,9%) és 108 nő (71,1%); 66 fekvő- és 86 járóbeteg. A páciensek 12 héten keresztül gyógyszeres kezelést kaptak, és HAM-D-17-tesztelésen vettek részt beutaláskor, nyolc és 12 hét után. Eredmények: A terápia hatására a depresszióskálán elért pontszámok jelentősen csökkentek a nyolc hét, valamint a 12 hét kezelés után. A nem, az életkor és a lakókörnyezet nem befolyásolta a kezelést, de a felsőfokú végzettséggel rendelkező betegeknél a kezelés végén a depressziós tünetek kisebb mértékben voltak kimutathatóak. A házas betegek depressziópontszámai kisebbek voltak, mint a nem házas betegeké, az alkalmazottaké pedig kisebbek, mint a tartósan munka nélkülieké. Következtetés: Az unipoláris major depresszió SSRI-kezelésének eredményességét a családi állapot és foglalkoztatottság a remisszió prediktoraiként jelentősen befolyásolták, így ezekben az esetekben a pszichoterápiás beavatkozás szükségessége javasolt. Orv Hetil. 2017; 158(43): 1715–1722.

Open access

Abstract

Background and Aims

Internet Gaming Disorder, a subtype of Internet Addiction, is now classified in Section 3 of the DSM-5. Cognitive behavioral therapy (CBT) has been suggested in treating Internet addiction as this modality has been shown to be an effective treatment for similar impulse control disorders. Given the daily and necessary use of the Internet and technology in general compared to other compulsive syndromes, a specialized form of CBT has been developed called Cognitive-Behavioral Therapy for Internet Addiction (CBT-IA). CBT-IA is a comprehensive three phase approach that includes behavior modification to control compulsive Internet use, cognitive restructuring to identify, challenge, and modify cognitive distortions that lead to addictive use, and harm reduction techniques to address and treat co-morbid issues associated with the disorder.

Methods

As the first model of its kind, this study examines 128 clients to measure treatment outcomes using CBT-IA. Clients were evaluated using the Internet Addiction Test (IAT) to classify subjects and were administered twelve weekly sessions of CBT-IA. Treatment outcomes were measured at the end of the twelve weeks, one-month, three months and at six month post-treatment.

Results

Results showed that over 95% of clients were able to manage symptoms at the end of the twelve weeks and 78% sustained recovery six months following treatment.

Discussion and Conclusions

Results found that CBT-IA was effective at ameliorating symptoms associated with Internet addiction after twelve weekly sessions and consistently over one-month, three months, and six months after therapy. Further research implications such as investigating long-term outcome effects of the model with larger client populations and treatment differences among the subtypes of Internet addiction or with other cultural populations using CBT-IA are discussed.

Restricted access

). Huerta , M. , Bishop , S. L. , Duncan , A. , Hus , V. & Lord , C. ( 2012 ). Application of DSM-5 criteria for autism spectrum disorder to three samples of children with DSM-IV diagnoses of pervasive developmental disorders . American Journal

Open access

Commentary on: Are we overpathologizing everyday life? A tenable blueprint for behavioral addiction research

Problems with atheoretical and confirmatory research approaches in the study of behavioral addictions

Author: Daniel Kardefelt-Winther

, T. ( 2012 ). Psychiatric diagnosis: Lessons from the DSM-IV past and cautions for the DSM-5 future . AnnualReview of Clinical Psychology , 8 ( 1 ), 109 – 130 . Gambino

Open access

using administrative data to compare hospital performance in the EU. Int. J. Qual. Health Care, 2014, 26 (Suppl. 1), 108–115. Mihailescu, I.: Summary of changes and novelties in DSM-5. Romanian J. Child. Adolesc

Restricted access

, CNSforum, Koppenhága, 2011. Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders: DSM-5. 5th edition. American Psychiatric Association, 2013. Császár, Gy.: Psychosomatic medicine

Restricted access

American Psychiatric Association: Diagnostic and statistical manual of mental disorders. 5th ed. DSM-5. American Psychiatric Association, Arlington, 2013. 14 Fairburn

Restricted access
Authors: Joël Billieux, Adriano Schimmenti, Yasser Khazaal, Pierre Maurage and Alexandre Heeren

. Ko , C.-H. , Yen , J.-Y. , Chen , S.-H. , Wang , P.-W. , Chen , C.-S. & Yen , C.-F. ( 2014 ). Evaluation of the diagnostic criteria of Internet gaming disorder in the DSM-5 among young adults in Taiwan . Journal of Psychiatric Research

Open access
Authors: Réka Borbála Tamás, Dóra Perczel-Forintos, Orsolya Máté and Zsuzsanna Gyenge

] 8 Diagnostic and statistical manual of mental disorders (DSM5). [DSM 5. Referencia-kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz.] Oriold és Társai, Budapest, 2014. [Hungarian

Open access