Search Results

You are looking at 51 - 60 of 254 items for :

  • "resilience" x
Clear All
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: András Vargha, Regina Török, Karola Diósi and Attila Oláh

-Davidson Resilience Scale (CD-RISC): Validation of a 10-item measure of resilience . Journal of Traumatic Stress , 20 ( 6 ), 1019 – 1028 . Connor , K. M. , & Davidson , J. R. ( 2003

Open access

After a decade of genetic manipulation and improvement, triticale stand out as a crop of high biomass and grain yield potential which generally surpass that of wheat. Its high productivity is most likely derived from high rates of carbon assimilation linked to stomatal physiology and probably low respiration rate. Being a derivative of rye, triticale has always been assumed to be relatively resistant to abiotic stress. The last review of triticale adaptation to abiotic stress as published by Jessop (1996) pointed at its general and specific fitness to harsh growing conditions. This review as based on additional data published in the last 20 years indicates that triticale retain good to excellent adaptation to conditions of limited water supply and problem soils which involve salinity, low pH, defined mineral toxicities and deficiencies and waterlogging. Despite the understandable expectations, freezing tolerance of triticale was not found to be up to the level of rye. The freezing tolerance of the rye complement in triticale is inhibited by unknown factors on the wheat parent genome. Any given triticale cultivar or selection cannot be taken a priori as being stress resistant. Research has repeatedly shown that triticale presented large genetic diversity for abiotic stress resistance and most likely this diversity has not yet been fully explored due to the very limited research and the small studied sample of the potential triticale germplasm. Triticale is a valuable stress tolerant cereal on its own accord and a potential genetic resource for breeding winter and spring cereals. Because of its high productivity and resilience it might become as important as wheat or better on a global scale if its grain technological quality will be improved to the level of wheat.

Restricted access

Az atípusos (második generációs) antipszichotikumok forradalmi változást hoztak a szkizofrénia és az egyéb pszichotikus zavarok farmakoterápiájában. A jelenleg alkalmazott atípusos szerek fő jellemzője a viszonylag gyenge D 2 -receptor-gátlás, jóval erősebb szerotonin-5-HT 2A -blokkolás mellett. Ezen jellemzők tehetők részben felelőssé a második generációs szerek hatékonyságáért a negatív, a kognitív és az affektív tünetek területén, amely a konvencionális antipszichotikumokra nem vagy csak alig jellemző. A második generációs szerek közül több molekulánál jellemző a D 2 -receptorról történő gyors disszociáció, amely szintén az atípusos hatásmechanizmus egyik fontos részjelensége lehet. A többféle jeltovábbító rendszer befolyásolása révén az atípusos antipszichotikumok konvencionális társaiknál jóval nagyobb szereppel bírnak a neuronalis plaszticitás megőrzésében. A multiplex neurobiológiai hatásmechanizmus révén a második generációs szerek neuroprotektív mechanizmusaik révén a szkizofrénia kezelésében új minőséget jelentenek.

Restricted access

Absztrakt:

A társadalmi innováció fogalmát a 2000-es években újra felfedezték, de mindmáig vitatott maradt (Bradford; Phills–Deiglmeier–Miller 2008; Pol–Ville 2009; Mulgan et al. 2007; Nicholls–Murdock 2012; stb.). Fergusont (2017) követve a szerző a társadalmi innovációkat úgy értelmezi, mint a társadalmi hálózatok termékeit, amelyeket időről időre hierarchikus szervezetek stabilizálnak. Viszont e hierarchikus szervezetektől a társadalmi hálózatok újra meg újra szabadulni akarnak, hogy folytathassák innováló tevékenységüket. A társadalmi hálózatok folyamatosan globalizálódnak, ugyanakkor folyamatosan szeparálódnak is egymástól. Néhány esettanulmány az utóbbi időkből jól mutatja ennek a két ellentmondó folyamatnak az eredményét. A horizontálisan kiterjedő hálózatok tanuló közösségeket (városokat és régiókat) eredményeznek, amelyek sikerrel tudnak ellenállni a felülről jövő beavatkozásoknak, sőt rezilienssé képesek válni. Ugyanakkor ezek a (vertikálisan) elkülönült hálózatok nehezítik az innovációk áttörését, és akadályozzák terjedésüket is. Ezért a társadalmi innovációk menedzselésének kulcskérdése az, hogy hogyan lehet összekapcsolni az egymástól vertikálisan elkülönült hálózatokat – miközben autonómiájukat is meg tudjuk őrizni.

Open access

Editorial Note

To better understand how individuals, communities, and societies are navigating our rapidly changing world, we need to bring all our scientific tools for studying culture and evolution to the same table. We must unite in our scholarly efforts to explain the most important causes and consequences of cultural evolution, and we must leverage this foundational knowledge to create effective policies for enhancing social resilience and well-being in an ever-changing cultural landscape. In short, we need a more integrated approach to studying the intersections of culture and evolution.

Our launching of the new journal Culture and Evolution addresses this critical need. We intend to publish manuscripts from across the cultural and evolutionary sciences, with a particular emphasis on theoretical or empirical papers that advance our understanding of culture and its connections with biological evolution. Many scholarly disciplines must take part in this endeavour. The journal will seek papers from the fields of cross-cultural psychology, cultural evolution, cultural phylogenetics, dual-inheritance theory, evolutionary anthropology, evolutionary medicine, evolutionary psychology, evolutionary sociology, human behavioural ecology, human ethology, and international public health.

Although limited scholarly overlap exists across these disciplines, there is a trend for scholars to silo within one of these approaches. Each of these disciplines has its own intellectual history, its own favoured theories and methodologies, and its own journals and professional organisations. Because of this, some scholars fail to engage with the best theories and investigative tools that would allow them to properly answer the questions they should be asking. This new journal, Culture and Evolution, intends to change that by creating a venue in which cultural and evolutionary scholars across all disciplines help to inform and inspire one another. Our hope is that armed with an increasingly interdisciplinary framework, contributors and readers of this journal will reconcile historically disparate approaches and bring profound levels of consilience to the cultural and evolutionary sciences.

Open access

55 9 18 Várallyay, Gy. 2007. Soil resilience (Is soil a renewable natural resource?). Cereal Research Communications, 35 (2

Restricted access

67 Walker, B. (2005): A Resilience Approach to Integrated Assessment. The Integrated Assessment Journal 5(1): 77–97. Walker B

Restricted access

.M. (1991). Attachment styles among young adults: A test of a four category model. Journal of Personal and Social Psychology, 61 (2), 226—244. Bonnano, G.A. (2004). Loss, trauma, and human resilience. American Psychologist, 59 (1

Restricted access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors: Veronika Mészáros, Szabolcs Takács, Zsuzsanna Kövi, Máté Smohai, Zoltán Gergely Csigás, Zsuzsanna Tanyi, Edit Jakubovits, Dóra Kovács, Ilona Szili, Andrea Ferenczi and Szilvia Ádám

Theoretical background: Research on burnout has widespread interest in mental health sciences. The Demands-Resources Model of Burnout represents a new direction in research. Similarly to the most popular model of burnout, the Multidimensional Model, it embeds burnout in an organizational framework. Goals: The purpose of this study is to analyze the dimensionality and divergent validity of the Mini Oldenburg Burnout Questionnaire (MOLBI), the measurement tool of the Demands-Resources Model. Our work also tests the multidimensional theory, which posits that the burnout dimensions are independent of one another and do not form a global burnout factor. Method: Participants' (n = 406 people, 59.1% female) mean age was 39.4 (SD = 11.06) years and most of them had a graduate degree. In addition to the MOLBI questionnaire, participants completed the Work-Family Balance and Mental Health Test. We conducted a parallel analysis and exploratory factor analysis to analyze the structure of MOLBI; a bifactor analysis and model-based reliability test to analyze the validity of global and specific factors. We assessed the relationships between MOLBI and other parameters with Kendall's tau-b correlation. Results: Our results showed that the original two-factor structure of the questionnaire fit our data best (χ2= 78.489, DF = 26, p < 0.001; CFI = 0.977; NNFI = 0.960; RMSEA = 0.068; RMSEA CI90:0.066-0.070). The reliabilities of factors and global scores were adequate. Besides, the bifactor analysis showed that the global burnout dimension and disengagement subscale had enough explanatory power. The exhaustion factor of burnout was moderately associated with work-family balance and resilience. The disengagement factor was moderately related to creative problem-solving capacity. Conclusions: MOLBI demonstrates appropriate psychometric characteristics and can be reliably used for the assessment of global burnout (with the total score) and disengagement. Therefore, it fits the dimensional perspective of mental health problems. Considering the construct and divergent validity analysis, exhaustion and global burnout show a similar correlation pattern, while disengagement measures the motivational and behavioral aspects of the phenomenon.

Elméleti háttér: A kiégés kutatása széleskörű érdeklődésre tart számot a mentális- és egészségtudományokban. A kutatásban új irányt képvisel a kiégés Követelmény-Erőforrás Modellje, amely a fogalom legnépszerűbb modelljéhez, a Multidimenzionális modellhez hasonlóan szervezeti keretbe ágyazza a kiégés jelenségét. Cél: Tanulmányunk célja a kiégés Követelmény-Erőforrás Modelljéhez mérőeszközként illeszkedő Mini Oldenburg Kiégés Kérdőív (MOLBI) pszichometriai elemzése. Munkánk kiemelten vizsgálja a multidimenzionális teória egyik alapvető állítását, miszerint a kiégés dimenziók egymástól függetlenek és nem alkotnak egy globális kiégés faktort. Módszer: A vizsgálatban 406 fő vett részt (59,1% nő). Átlagosan 39,4 (SD = 11,06) évesek és legtöbbjük felsőfokú végzettségű. A résztvevők a MOLBI kérdőív mellett a Munkahely-Család Egyensúly és a Mentális Egészség Kérdőívet is kitöltötték. A MOLBI struktúrájának elemzésére parallel analízist és feltáró faktoranalízist alkalmaztunk. A globális és specifikus faktorok létjogosultságának elemzésére bifaktor elemzést és modellfüggő megbízhatósági vizsgálatokat végeztünk. A MOLBI kapcsolatrendszerét Kendall tau-b korrelációval elemeztük. Eredmények: Eredményeink azt mutatták, hogy a kérdőív kétfaktoros eredeti faktorstruktúrája megerősíthető (χ2 = 78,489, DF = 26, p < 0,001; CFI = 0,977; NNFI = 0,960; RMSEA = 0,068 ; RMSEA CI90:0,066-0,070). A dimenziók megfelelő reliabilitás értékekkel rendelkeztek. Emellett a bifaktor elemzés eredményei szerint a kérdőív két faktorának összege - a teljes kiégés dimenzió - is megfelelő magyarázó erővel bírt. A kiégés kimerülés faktora elsősorban a munka-család egyensúllyal, valamint a rezilienciával mutatott közepes erősségű kapcsolatot. Következtetések: A MOLBI megfelelő pszichometriai paraméterekkel rendelkező mérőeszköz, amelynek alkalmazásával mind a teljes kiégés, mind a kiábrándultság megbízhatóan mérhető. Ezáltal jól illeszkedik a klinikai diagnosztikában jelenleg uralkodó dimenzionális szemlélethez. A vizsgálatban használt konstruktum és divergens validitás elemzését figyelembe véve, a kimerültség és a teljes kiégés hasonló korrelációs mintázatot mutat, a kiábrándultság viszont a jelenség motivációs és cselekvéses aspektusát méri.

Open access

[School atmosphere and efficiency. Focus on resilience and endangered schools] . Szeged , Belvedere © 2019 The Author(s) 2019 Akadémiai Kiadó, Budapest This is an open-access article

Open access