Search Results

You are looking at 61 - 70 of 108 items for :

  • "laparoscopy" x
Clear All
Authors: Tamás Regőczi, János Jósvay, András Bálint, János Csaba, Wanda Rákossy, Erzsébet Fodor and István Kiss

109 111 Brandt, C. P., Ricanati, E. S.: Use of laparoscopy in the management of malfunctioning peritoneal dialysis catheters. Adv. Perit. Dial., 1996, 12

Restricted access

Oelschlager CA Pellegrini 2001 Role of laparoscopy and thoracoscopy in thetratment of esophageal carcinoma Dis Esoph 14

Restricted access
Authors: K. Shanava, Sz. Horváth, F. Karl-Hermann, Sz. Jávor, I. Takács, B. Balatonyi, S. Ferencz, A. Ferencz, E. Rőth and György Wéber

Abstract

Introduction:The Natural Orifice Transluminal Endoscopic Surgery (NOTES) is an abdominal operation carried out with flexible endoscopic instruments and their advanced versions via natural orifices. The NOTES causes theoretically less pain, operative stress, shorter hospitalization, quicker recovery and it is scarless. The aim of this investigation was to evaluate the feasibility and safety of transgastric small bowel resection. Materials and methods: Seven domestic pigs were investigated and entered the study; body weight 25 kg in average. General anesthesia was performed. One trocar was used for laparoscopic observations during gastrotomy and transgastric penetration with the gastroscope, later for assistance with a grasper for manipulation of the bowel loops and for the application of the linear stapling device. Then the needle knife was used to complete a 1.5 cm long incision in the gastric wall. The gastroscope was advanced into the peritoneal cavity and a small bowel loop was identified and elevated with a flexible grasper. Through the second channel of the scope a coag grasper was used to dissect the mesentery. Then a linear stapler was inserted through the assisting trocar and the resection was performed. Afterwards the bowel ends were opened with the needle knife and the stapler was reinserted for a side-to-side anastomosis. The specimen was removed via the stomach. Gastric closure was completed by laparoscopic mini-instruments through the stapler-port. All special events and all problems were prospectively documented. Follow-up was performed over 2 weeks and body weight was recorded. Then a laparoscopy was performed to document adhesions or abscess formation. Finally the animals were sacrificed to evaluate further evidence of infection or adhesions. Results: The operations were carried without complications, there was no case of letal outcome. On the 12th day the abdominal laparoscopic revision was carried out, after the revision in one case adhesion could be detected, no other kinds of complications were noticed. Conclusion: According to our results, the transgastric small bowel resection is a safe procedure, but further special instruments are needed. These experimental procedures should be evaluated carefully and critically in clinical practice.

Restricted access

Bevezetés: A laparoszkópos sebészet fejlődésével ma már bonyolult műtétek is elvégezhetőek, a specimen eltávolításához azonban gyakran laparotomiára van szükség, ami csökkenti a laparoszkópia előnyeit. Célkitűzés: A közleményben a szerzők e témában szerzett saját tapasztalataikról számolnak be. Módszer: A szerzők 2009 óta azokban az esetekben, amikor a viscerotomia a műtét elkerülhetetlen része volt, a természetes szájadékokat (gyomor, hüvely, végbél), illetve egyes gastrointestinalis laparoszkópos beavatkozásoknál a lágyéksérv kapuját használták fel a specimen eltávolítására. Eredmények: Gyomor benignus elváltozása miatt 3 alkalommal végezték a specimen gasztroszkópos eltávolítását. Belet infiltráló endometriosis miatt 6 esetben transvaginalisan (amikor teljes hüvelyfalkimetszésre volt szükség), 5 esetben pedig transrectalisan távolították el a reszekált belet. 2 esetben laparoszkópos szigmabélreszekciónál a lágyéksérv kapuját használták fel a specimen eltávolítására, egy betegnél a sérvkapuba helyezett single porton keresztül végeztek laparoszkópos cholecystectomiát. Szövődményt kizárólag az endometriosis miatt végzett transvaginalis specimen eltávolításánál észleltek, ahol a műtét után 2 esetben alakult ki rectovaginalis fistula. Következtetések: A specimen eltávolításához a természetes szájadékokat, hasfali defektusokat felhasználva – megfelelő indikációval – az invazivitás tovább csökkenthető. Orv. Hetil., 2015, 156(14), 552–557.

Open access
Authors: Zoran Belics, Balázs Gérecz and M. György Csákány

Méhen kívüli terhességnek nevezzük azt az állapotot, amikor a megtermékenyített petesejt nem a méh üregében ágyazódik be és indul fejlődésnek. A kórkép az összes terhesség körülbelül 2%-ában fordul elő, leggyakrabban a petevezetékben. Az 1970-es évektől gyakorisága napjainkig ötszörösére emelkedett, hazánkban az összes terhességre vonatkoztatva csaknem duplájára nőtt, 2012-ben 1000 terhességre számítva 7,4 méhen kívüli terhesség jutott. Jelenleg az elváltozás közel 80%-ban intakt állapotban felismerhető, a kórképből eredő mortalitás az 1970-es évektől 90%-kal csökkent, jelenleg 3,8/10 000 terhesség. Általános szabály, hogy pozitív terhességi teszt, alhasi fájdalom és/vagy hüvelyi vérzés esetén gondolni kell méhen kívüli terhesség lehetőségére, és olyan kivizsgálási tervet kell kiépíteni, hogy azt biztonsággal ki lehessen zárni. Mortalitás és morbiditás szempontjából nagy fontossággal bír a korai felismerés és kezelés, amelynek alapját az ultrahangvizsgálat, legfőképpen a hüvelyi ultrahangvizsgálat és a szérum β-humán choriogonadotropin szintjének meghatározása adja. Az ultrahang-diagnosztika alapját inkább a méhen kívüli terhesség kimutatása, mintsem a méhen belüli terhesség igazolásának hiánya adja. Kérdéses esetekben segítséget jelenthet a diagnosztikus abrasio vagy akár laparoszkópia elvégzése is. A téma aktualitását az adja, hogy a rendelkezésre álló vizsgálati módszerek ellenére az akár életveszélyes állapotot jelentő kórkép felismerése esetenként nem egyszerű és a diagnózis felállítása nagy szakmai kihívást jelenthet, főleg a terhesség korai szakaszában. Orv. Hetil., 2014, 155(29), 1158–1166.

Restricted access

Absztrakt

A dustus urachus a foetalis életben az allantoist és a hólyagot összekötő fibromuscularis vezeték, amely általában a 4–5. gestatiós hónapban elzáródik. Az urachus nem teljes záródása a születéskor még fiziológiásnak tekinthető, nyitva maradása a köldök recidiváló gyulladásához, váladékozásához vezethet. Diagnózisában az ultrahang az elsődlegesen választandó vizsgálóeszköz. A szerzők 19 éves, elhízott nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél a köldökváladékozás hátterében a hasi ultrahangvizsgálat ductus urachus persistenst írt le. Három portból végzett laparoszkópos műtét során a peritoneum meghasítása után láthatóvá vált vezetéket a hólyagkupoláig felszabadították, majd egy műanyag klippel distalisan elzárták és kiirtották. A műtéti idő 38 perc volt. A posztoperatív szakban a beteg egy alkalommal igényelt minor analgetikumot, és a műtét másnapján távozott a klinikáról. A szerzők kiemelik, hogy a ductus urachus persistens műtéti ellátása laparoszkópos technikával javasolt; az urachus maradványa az első hasfalon a 30 fokos optikával, nagyított képen jobban látható, végig követhető a Retzius-spatiumtól a köldökig, és esztétikailag is szebb eredmény érhető el. Orv. Hetil., 2015, 156(38), 1547–1550.

Open access
Authors: Dóra Bodnár, Ákos Levente Kiss and Gyula Réti

Absztrakt:

Az invaginatio az egyik leggyakoribb gyermekkori akut hasi kórkép, melynek értelmezése, kezelése lényegesen változott az elmúlt évtizedekben. Patogenezisében korábban a hypertrophiás Peyer-plakkok és polipok tehetetlenségének tulajdonítottak elsődleges szerepet. A lipopoliszacharid indukálta invaginatio állatmodelljének megjelenésével, a rotavírus-vakcina bevezetésével, a szezonalitással és az enteralis idegrendszer postnatalis változásaival nyert újabb ismeretek nyilvánvalóvá tették, hogy a bélmotilitasnak is szerepe van az etiológiában. A kezelésben alapvetően a konzervatív eljárások váltak dominánssá, melyek hatékonysága egyre növekedett. A korábban röntgen-képerősítő alatt végzett hidrosztatikus desinvaginatiót kiváltotta a biztonságosabbnak és hatékonyabbnak tartott pneumatikus desinvaginatio, majd a sugárterhelés kiváltása céljából az ultrahangkontroll alatt végzett hidrosztatikus módszerhez tértek vissza. A kórházi felvétel helyett egyre több intézetben az ambuláns ellátást preferálják. Vitatott a desinvaginatiós manőver alatt alkalmazott gyógyszerek – például a glükagon és a ciklooxigenázgátlók – szerepe a hatékonyság növelésében és a recidíva kivédésében. A műtéti kezelésben a nyílt műtét helyett a minimálinvazív laparoszkópos eljárás tör előre. A szerzők az irodalmi adatok áttekintésével elemzik az invaginatio értelmezésében és kezelésében történt változásokat és az aktuális trendet. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1331–1338.

Open access

Martines V Memo 2006 Cholecystectomy in situs viscerum inversus totalis. Does laparoscopy increas the pitfalls Chir Ital

Restricted access
Authors: Ildikó Takács, Szabolcs Horváth, Borbála Balatonyi, Szaniszló Jávor, Ágnes Molnár, Sarolta Gáspár, Rebeka Hajós, Ágnes Meczker, János Lantos, Erzsébet Rőth and György Wéber

wall defects: monitoring adhesions by sequential laparoscopy J Lap & Adv Surg Tech 17 160 6 . 8. AJ

Restricted access
Authors: István Szabó, Zoltán Langmár, Gábor Sobel, Zoltán Fontányi, Péter Sziller, Máté Hazay, Ferenc Paulin and Attila Pajor

of in vitro falloposcopian tube pathology Hum. Reprod. 11 2130 – 2133 . [11]. S. Lundberg C. Rasmussen A. A. Berg C. Lindblom 1998 Falloposcopy in conjunction with laparoscopy: possibilities and limitations Hum. Reprod

Restricted access