Search Results

You are looking at 61 - 70 of 117 items for :

  • "terhesség" x
Clear All

A köztudatban a terhesség, a szülés és az újszülött gondozása a legcsodálatosabb élményként él. Ugyanakkor az epidemiológiai kutatások szerint a pszichiátriai betegségek kockázata a perinatalis időszakban megsokszorozódik. A terhesség drámai testi, lelki és társadalmi szerepbeli változásokkal jár. A szülés pedig egy nagy, irreverzíbilis életesemény, amit szokás „rite of passage”-nak is nevezni. Ez a folyamat normatív krízist jelent az életben, amelynek során új copingmechanizmusok kifejlesztése szükséges. A stressz és a szorongás a magzat fejlődésére rövid és hosszú távú negatív következményekkel jár, és egyben az anyára nézve is veszélyes szövődményekhez vezethet. A szülést követő időszakban a major depressziós tünetek előfordulása megközelítően 15–20%, leggyakrabban a szülést követő 6 hónapon belül jelentkeznek, de a gyermek 2 éves koráig bármikor felléphetnek. A post partum depresszió legsúlyosabb veszélye a suicidium és a csecsemőgyilkosság, de egyben a legkomolyabb teratogén hatást is jelenti a gyermek kognitív és pszichomotoros fejlődésére. Felismerését nehezíti, hogy a tünetek jórészt megegyeznek az élet bármely más szakaszában fellépő depresszióéval, de néhány tünet a normális terhesség és szülés utáni időszakban előforduló panasszal azonos. Ráadásul a nők többsége nehezen ismeri fel a problémát és fordul orvoshoz, mivel a társadalmi elvárások szerint boldogságot kellene éreznie. A kockázati tényezők feltárását követően a preventív körülmények biztosítása és az anyaszerepre történő felkészítés eredményes a perinatalis depresszió kialakulásának megelőzésében. A hatékony terápia elsősorban coachingszemléleten alapszik és többirányú megközelítést igényel. Orv. Hetil., 2011, 152, 903–908.

Restricted access

Az elmúlt 30 év statisztikai adatait figyelembe véve Magyarországon a művi abortuszok száma folyamatos csökkenést mutat, azonban az élveszületések számához viszonyítva a megfogant terhességek megközelítőleg egyharmada végződik napjainkban is a terhesség megszakításával. A beavatkozás nők pszichés állapotára gyakorolt negatív hatását számos nemzetközi vizsgálat igazolja. Jelen közleményben a preabortusz időszak, azon belül is a várandósság tényének megállapításával kezdődő és a műtéti beavatkozással záruló döntéshozatali folyamat pszichológiai vonatkozásainak összefoglalására törekednek a szerzők. Részletesen áttekintik a döntés hátterében álló okokat, a fogantatástól abortuszig terjedő időszak fázisait, valamint a döntés nehézségével összefüggést mutató tényezőket és a lehetséges pszichés következményeket. Orv. Hetil., 2014, 155(17), 647–652.

Restricted access
Authors: Krisztián Kovács, Barna Vásárhelyi, Béla Gyarmati and Gellért Karvaly

Absztrakt:

Az ösztrogénhormonok metabolizmusa során oxidált formák, szerkezeti izomerek és konjugált termékek jelennek meg számos szövetben lokálisan, emellett a szisztémás keringésben. A metabolizmus megváltozása feltételezhetően számos kórfolyamattal összefügg. A célzott ösztrogénmetabolomikai kutatásokra idáig jórészt postmenopausalis, illetve malignitásokkal és adverz immunrendszeri folyamatokkal összefüggésben került sor. Noha az ösztriol gestatiót fenntartó szerepe és az ösztrogénmetabolitok biológiai aktivitása ismert, viszonylag kis számú közleményben foglalkoztak e vegyületek várandósság alatti keletkezésével és átalakulásaival. Áttekintő közleményünkben bemutatjuk az ösztrogénmetabolitok terhesség alatt történő képződését, illetve összefoglaljuk az ismereteket a gestatiós komplikációkban azonosított szerepükre vonatkozóan. Orv Hetil. 2019; 160(26): 1007–1014.

Open access
Authors: Ervin Hruby, Júlia Hajdú, Éva Görbe, Petronella Hupuczi and Zoltán Papp

A hármasiker-fogamzás felismerését követően a várandósok számára részletes felvilágosítást kell nyújtani a hármasiker-terhesség kihordásának kockázatairól, a trigemini terhességből származó újszülöttek esélyeiről, amely alapján valóban körültekintő döntést tudnak hozni a terhesség továbbviseléséről, illetve a redukció lehetőségének igénybevételéről. Célkitűzés: A magyar hármasiker-populáció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján az anyai életkor mint kockázati tényező vizsgálata az anyai szövődmények és a perinatalis eredmények elemzésével. Módszer: Retrospektív kohorsz tanulmányunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán az 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban szüléssel végződött 114 hármasiker-terhességet vizsgáltuk. Eredmények: A vizsgált hármasiker-terhes populációban 15 beteg volt 35 éves vagy annál idősebb (35–39 éves) a szüléskor (13,2%), 99 várandós pedig 35 évnél fiatalabb (20–34 éves) (86,8%). A terhesség alatt jelentkező anyai szövődmények hasonló arányban voltak megfigyelhetők a két vizsgált csoportban, és nem volt szignifikáns különbség a szüléskor betöltött átlagos terhességi kort tekintve (33,0 ± 2,9 és 32,2 ± 3,3 hét), valamint az igen éretlen (6,7% és 9,1%) és éretlen koraszülések (32,9% és 43,4%) arányában, bár mindhárom jellemző a 35 év felettieknél mutatott kedvezőbb értéket. Az élve született újszülöttek átlagos születési súlya magasabb volt a 35 év feletti betegek csoportjában (1796 ± 492 és 1664 ± 506 g, p = 0,064), és az igen-igen kis súlyú (6,8% és 10,7%), valamint az igen kis súlyú újszülöttek aránya (34,1% és 38,6%) is alacsonyabb volt ebben a csoportban. A 35 év feletti várandósok újszülöttjeinek egyperces és ötperces Apgar-értéke szignifikánsan magasabb volt (8,4 ± 0,5 és 8,0 ± 1,0, p = 0,016, valamint 9,5 ± 0,7 és 9,2 ± 0,8, p = 0,006). A perinatalis halálozási mutatók nem jeleztek szignifikáns különbséget a két csoport között, és a puerperalis szövődmények tekintetében sem volt különbség. Sepsis/pneumonia ritkábban fordult elő a 35 év feletti betegek újszülöttjeinek körében (6,9% és 28,6%, p = 0,011), és ebben a csoportban lélegeztetésre is ritkábban volt szükség (31,0% és 58,2%, p = 0,011). A többi újszülöttkori szövődmény közel azonos arányban fordult elő a két csoportban. Következtetések: Bár a terhesség alatt és a gyermekágyas időszakban bizonyos anyai szövődmények kockázata magasabb idősebb életkorban, a kedvezőbb perinatalis eredmények és neonatalis morbiditási adatok alapján az idős anyai életkor hármasiker-terhességben kockázatot csökkentő (protektív) tényező.

Restricted access
Authors: Barbara Pete, Ágnes Harmath, Zsanett Szigeti, Csaba Papp and Júlia Hajdú

A szerzők az 1976 és 2005 közötti időszakban, az intézetük genetikai tanácsadásán előforduló autoszomális dominánsan öröklődő Holt–Oram-szindrómás esetekről számolnak be. Első betegük, egy Holt–Oram-szindrómás férfi a betegség 50%-os átörökítési esélyét túl magasnak ítélve, lemondott a gyermeknemzésről. Két, Holt–Oram-szindrómában szenvedő nő terhességében történt magzati ultrahangvizsgálat és echokardiográfia. Az egyik esetben kizárták a betegség lehetőségét, a másik esetben diagnosztizálták a magzat Holt–Oram-szindrómáját. Ezenkívül két, genetikai szempontból nem terhelt nő magzatában ismerték fel a Holt–Oram-szindrómát praenatalisan a második trimeszterben. Az egyik esetben a szív- és végtagfejlődési rendellenességek olyan súlyosak voltak, hogy a házaspár a terhesség megszakításához folyamodott. A vetélésindukciót követő fetopatológiai vizsgálat megerősítette a praenatalis diagnózist.

Restricted access
Authors: Zoltán Papp, István Petri, Erzsébet Villányi, László Tiszlavicz and Gyula Ugocsai

A szerzők közleményükben egy 29 éves, először terhes, először szülő asszony kórtörténetét ismertetik, akinél a terhesség 39. hetében akut intrauterin magzati distress (köldökzsinór-szövődmény) miatt császármetszés, majd az 5. posztoperatív napon gangraneas, perforált appendix eltávolítása történt. A féregnyúlvány hisztológiai vizsgálata a bélfalat teljes vastagságában érintő „agresszív” deciduosist írt le. Közleményükben kitérnek a ritka kórkép tanulságaira. Az esetismertetés az első olyan magyar nyelvű közlemény, amelyben az appendixre lokalizálódó deciduosisról számolnak be, és egyben az első nemzetközi publikáció is, melyben császármetszést követően kialakult deciduosis okozta appendicitis miatt appendectomiára került sor.

Restricted access
Authors: Zita Pánczél, Levente Sára, Péter Tóth, Márta Hubay, Éva Keller, Zoltán Langmár and Attila Pajor

Az aortadissectio ritka kórkép. A 40 évnél fiatalabb nőkben kialakuló aortadissectiók 50%-a várandósság alatt jelentkezik. A szerzők közleményükben a terhesség harmadik trimeszterében járó multipara esetét ismertetik, akinél hirtelen halál következett be, amelynek hátterében az aorta ascendens rupturáját igazolta a boncolás. Az esetet érdekessé teszi, hogy a beteg családjában már előfordult hasonló megbetegedés. A szerzők ismertetik a tüneteket, a háttérben álló esetleges genetikai eltéréseket és áttekintik a nemzetközi irodalomban előforduló hasonló eseteket is. Orv. Hetil., 2011, 152, 929–933.

Open access

–2133. [Hungarian] 10 Papp Cs, Bán Z, Szigeti Zs, et al. The role of ultrasonography in second trimester screening for fetal chromosome aberrations. [A terhesség második

Open access
Authors: Réka Brubel, Noémi Dobó, Noémi Csibi, Annamária Kövesdi, Szabolcs Máté, Nándor Ács, Péter Lukovich, Ákos Murber and Attila Bokor

Absztrakt:

Bevezetés: Bélendometriosisról beszélünk abban az esetben, ha az endometriumhoz hasonló szövet infiltrálja a bélsubserosát, illetve eléri a subserosus neurovascularis plexust. A colorectalis endometriosis miatt végzett műtétek hatása az infertilitásra és a terhesség kiviselésére nem minden kétséget kizáróan igazolt. Célkitűzés: A Klinikánkon bélendometriosis miatt végzett idegkímélő anterior reszekción átesett betegek fertilitási adatait vizsgáltuk egy prospektíven létrehozott adatbázis segítségével. Módszer: 2009 és 2017 között 121, bélendometriosis miatt megoperált beteg teherbe esési szándékát, a teherbe esés módját, annak sikerességét, a terhességi kórképek előfordulását és a szülésvezetés módját vizsgáltuk. Statisztikai analízis: Az endometriosis és a terhességi kórképek előfordulása közti összefüggést χ2-próbával és Fisher-egzakt teszttel vizsgáltuk, és meghatároztuk az esélyhányadost (OR) és 95%-os konfidenciaintervallumát (CI). Az eredményt p<0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: Klinikánkon 121, bélendometriosis miatt megoperált beteg közül 48-an (39,6%) estek teherbe, 37-en (30,5%) mesterséges megtermékenyítés segítségével. A kontrollcsoportot andrológiai ok miatt in vitro fertilisatiós eljáráson átesett betegek alkották. Eredményeink azt mutatják, hogy az endometriosisban szenvedő nők körében szignifikánsan gyakrabban alakul ki a terhesség során praeeclampsia (p = 0,023) és placenta praevia (p = 0,045). Következtetések: Vizsgálatunk unikális a bélendometriosis miatt megoperált betegek terhességének és szülésvezetésének vizsgálata kapcsán, ahol a kevés esetszám ellenére hasonló eredményeket kaptunk, mint az eddigi multicentrikus tanulmányok. Orv Hetil. 2019; 160(41): 1633–1638.

Open access
Authors: József Gábor Joó, Artúr Beke, Zsanett Szigeti, Ákos Csaba, Gábor Mezei, Ernő Tóth-Pál, Zoltán Papp and Csaba Papp

A foetopathologiai vizsgálat nagy jelentőségű, hiszen egy következő terhesség vállalásának szempontjait szem előtt tartva – egyebek mellett – az előforduló rendellenesség ismétlődésének esélyeit hivatott megítélni. Célkitűzés: Vizsgálataink céljául a praenatalis ultrahang-diagnosztika hatékonyságának, illetve a terhességmegszakítást követő foetopathologiai vizsgálat eredményének megítélését, elemzését tűztük ki a jelentősebb craniospinalis malformatiók tekintetében. Módszer: Vizsgálataink során az 1995. január 1. és 2006. december 31. között a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján craniospinalis malformatio miatt megszakított 339 terhesség adatait dolgoztuk fel. Eredmények: A vizsgált esetekben az anyai életkor medián értéke 15 és 47 éves szélső értékek között 27 ± 5,8 év volt. 83 esetben (24,5%) terhelő szülészeti-nőgyógyászati vagy genetikai előzmény fordult elő. A vizsgált 339 esetből 231-ben (68,1%) az ultrahangvizsgálattal nyert és a foetopathologiai vizsgálattal igazolt diagnózisok teljesen megegyeztek, 82 esetben (24,2%) részleges egyezés mellett a boncolás további kórismék felállítására adott módot, míg 26 esetben (7,7%) a praenatalis ultrahangvizsgálat, illetve a foetopathologiai vizsgálat eltérő eredményeket igazolt. Ez utóbbi 26 eset felében (13 eset) a vetélésindukció javallatát ultrahangvizsgálattal igazolt hydrocephalus képezte, melyet a boncolás nem erősített meg, illetőleg egyéb craniospinalis rendellenesség(ek) fennállását igazolta. Következtetések: Mivel a hydrocephalus kórismézése esetenként – tekintettel a sokszínű kóreredetre – a többi craniospinalis rendellenességhez képest későbbi gesztációs korban lehetséges csak, kijelenthető, hogy – mérlegelve a foetopathologiai vizsgálatok tükrében igazolódott diagnosztikai hatékonyságot – a hydrocephalus praenatalis ultrahang-diagnosztikáját a többi craniospinalis rendellenességtől külön, azokétól eltérő időbeli és ultrahang-metodikai elvek alapján célszerű értelmezni.

Restricted access