Search Results

You are looking at 81 - 90 of 117 items for :

  • "terhesség" x
Clear All

A szerző a magzatok csontjainak és ízületeinek funkcióját, majd patológiáját tárgyalja. A csontok biztosítják a test statikáját, a koponya és a gerincoszlop védi a központi idegrendszert, a mellkas a szívet és a tüdőt, a medence pedig a hasi szerveket. Mindezek kóros elváltozásai veszélyeztetik a szervek normális működését. A csontok mozgását az ízületek és az izmok teszik lehetővé. A végtagok abnormalitásai a mozgásokat korlátozzák („foetal akinesia deformation sequence”). Akinesiát idézhetnek elő elsősorban a csont-, az ízületi, továbbá idegrendszeri, izom-, esetleg bőrbetegségek, amelyek befolyásolják a csontok és ízületek állapotát, funkcióképességét. Mindezek a kóros elváltozások aktivitáskorlátozást vagy rokkantságot okoznak, súlyos esetben halálosak. Ultrahanggal a betegségek korán kimutathatók, és reménytelen esetben a terhesség megszakítása javasolt.

Restricted access

. 377 387 TIBA J., JUHÁSZ GY., VÉRTESSY M., RITTERODESZ E., VÁRFALVI M., ROMVÁRI Á., é. A terhesség alatti szorongás és mérése (PAS ismertetése). Kézirat, Egészségügyi

Restricted access

. [Magas testtömegindex, terhesség alatti túlzott súlygyarapodás és méhseb-egyesítési technika hatása a császármetszést követően kiviselt terhesség kimenetelére.] PhD dissertation. Doctoral School, Debrecen University, Debrecen, 2008. [Hungarian

Restricted access
Authors: Beáta Szalóczi, Ágnes Harmath, Barbara Pete, Eszter Kovács, János Rigó jr. and Júlia Hajdú

1040 1043 Kovács E., Rigó J. jr., Tóth M.: Két sikeres terhesség totális thyreoidectomia és parathyreoidectomia után. Orv. Hetil., 2003, 144 , 1493

Open access
Authors: Zoltán Mátrai, Ferenc Bánhidy, Melinda Téglás, Eszter Kovács, Ákos Sávolt, Nóra Udvarhelyi, Alexandra Bartal and Miklós Kásler

A terhességi emlőrák incidenciája növekszik. Klinikailag nyirokcsomó-negatív esetekben az őrszemnyirokcsomó-biopszia lenne az indikált minimál-invazív regionális staging eljárás. A nyirokelvezetés leképezéséhez szükséges radioizotóp, valamint kék festék teratogén hatásáról a múltban számos vélt és valós megállapítás vált általános érvényűvé, ami a közelmúltig az eljárás kontraindikációját képezte. Napjainkra az irodalomban az alacsony dózisú 99mTc-jelölt humán albumin nanokolloid alkalmazásával sikeres beavatkozásokról számolnak be, a dozimetriamodellezések által igazolt, a magzatot érő elhanyagolható sugárexpozíció alapján. Az eredményeknek köszönhetően mára az őrszemnyirokcsomó-biopszia terhességben biztonságosan és eredményesen végezhetőnek látszik, bár az axillaris lymphadenectomia általános érvényű kiváltására, biztos bizonyítékok hiányában, még nem képes. Az őrszemnyirokcsomó-biopszia lehetőségét korai emlőrákban szenvedő, klinikailag negatív axillával bíró kismamák számára fel kell ajánlani, és átfogó felvilágosítást követően a betegeket szükséges bevonni a döntésbe. Jelen közleményben a szerzők két terhesség során alacsony dózisú tracerrel sikeresen végzett őrszemnyirokcsomó-biopszia esetét mutatják be, és magyar nyelven elsőként tekintik át a téma szakirodalmát. Orv. Hetil., 2013, 154(50), 1991–1997.

Open access

Absztrakt:

A praeeclampsia súlyos anyai és magzati szövődményekkel járó kórkép, mely a terhességek 3–8%-át érinti világszerte. Legfőbb tünetei a 20. terhességi hét után jelentkező magas vérnyomás és a kóros fehérjevizelés. A betegség kialakulásának oka a mai napig vitatott. A mikro-RNS-ek rövid, nem kódoló RNS-molekulák, amelyek fontos szerepet töltenek be az eukaryota gének poszttranszkripciós szabályozásában. Olyan alapvető élettani folyamatok finomhangolásában vesznek részt, mint a sejtciklus, a proliferáció, a differenciáció és a sejthalál. Genomszintű vizsgálatok során a placentában több száz mikro-RNS-t azonosítottak, melyek feltehetően részt vesznek a placentáció szabályozásában, és szükségesek a terhesség zavartalan lefolyásához. Több tanulmány számolt be a mikro-RNS-ek megváltozott expressziójáról terhességi kórképekben. A rendellenes mikro-RNS-szabályozás hozzájárulhat a praeeclampsia kialakulásához, mivel befolyásolja a trophoblastsejtek proliferációját, migrációját és invázióját, a spirális artériák remodellingjét és az angiogenezist. A placentáris mikro-RNS-ek egy része (például a C19MC mikro-RNS-klaszter tagjai) a trophoblastsejtek által termelt exoszómák révén kijut az anyai véráramba. Ezek az úgynevezett „keringő” mikro-RNS-ek stabilitásuk és specifikusságuk révén biomarkerként szolgálhatnak különböző placentaeredetű kórképek kimutatására. Orv Hetil. 2018; 159(14): 547–556.

Open access
Authors: Gábor Szabó, András Szarka, Gábor Rudas and János Rigó Jr.

Absztrakt:

Az újszülöttkorban igazolt mellékvesevérzések előfordulási gyakorisága az ultrahang-diagnosztika fejlődésével emelkedett az elmúlt években. A méhen belül kialakuló esetek ritkán kerülnek felismerésre. A mellékvese cysticus elváltozásainak differenciáldiagnózisa sokszor csak a megszületés után lehetséges. Esettanulmányunkban a 33. terhességi héten a magzati felhas bal oldalán kialakult és ultrahangvizsgálattal észlelt 4 × 3 cm-es cysticus elváltozás nyomon követését mutatjuk be. A terhesség alatt elvégzett képalkotó vizsgálatok (ultrahang, illetve mágneses rezonancia) mellékvesevérzést igazoltak. A 37. terhességi hétre a vérzés nyom nélkül felszívódott. Három héttel később, a 4150 grammos magzat tervezett császármetszés útján, jó állapotban jött világra. A megszületés után végzett endokrinológiai és ellenőrző ultrahangvizsgálatok eltérést nem találtak. Ez a tanulmány az első publikált eset a szakirodalomban, mely igazolja, hogy magzati mellékvesevérzés kialakulhat a méhen belül, és rövid idő alatt spontán felszívódhat. Esetünk felhívja a figyelmet arra, hogy a mellékvesevérzés a szülési traumától függetlenül is előfordulhat az újszülöttnél. Feltételezhető az is, hogy a várandósság alatti mellékvesevérzés előfordulási gyakorisága nagyobb az eddig az újszülöttkorban leírt esetekből következtetettnél. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2073–2078.

Open access
Authors: Norbert Pásztor, Borbála Eszter Hegyi, Attila Badó and Gábor Németh

Absztrakt:

A világ egyes részein a népesség nagyarányú növekedése komoly gazdasági és népegészségügyi kihívást jelent, míg más országokban a hatékony fogamzásgátlási igényt személyes motivációk határozzák meg. A jelenleg széles körben hozzáférhető fogamzásgátlási módszerek java része a nők feladata, míg igen korlátozott azoknak a módszereknek a száma, amelyekért a férfi a felelős. Korábbi tanulmányok alapján ismert, hogy a terhességek jelentős hányada nem kívánt terhesség, illetve, hogy lehetőség esetén a férfiak a fogamzásgátlásban nagyobb szerepet vállalnának. Többek között emiatt indultak el az elmúlt évtizedekben olyan vizsgálatok, amelyek egy megfelelő férfi hormonális fogamzásgátlási módszer kifejlesztését tűzték ki célul. A módszer alapja a külsőleg bevitt hatóanyaggal az agyalapi mirigy folliculusstimuláló és luteinizáló hormon elválasztásának gátlása, amely következményesen gátolja a here tesztoszteron- és spermiumtermelését is. A témában megjelent tanulmányok először tesztoszteronszármazékot, majd annak elégtelensége miatt tesztoszteron-gesztagén kombinációt alkalmaztak, később megjelentek a szintetikus androgén vegyületek is. Az elért eredmények egyelőre nem teszik lehetővé az ilyen jellegű fogamzásgátló módszerek biztonságos, széles körű alkalmazását, de a jövőben elképzelhető, hogy az akadályok leküzdését követően, a fogamzásgátlás területén a férfiak is több lehetőséget kapnak. Orv Hetil. 2017; 158(46): 1819–1830.

Restricted access
Authors: Eszter Madarász, Gyula Tamás, Gy. Ádám Tabák, János Szalay and Zsuzsa Kerényi

Annak ellenére, hogy a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőinek együttes és halmozott előfordulása nem megkérdőjelezhető, napjainkban a metabolikus szindróma mint különálló cardiovascularis rizikófaktor vitatott. A szerzők előző vizsgálatai szerint a gesztációs diabéteszt átlagosan 8 évvel követően gyakori a szénhidrát-anyagcsere zavara, és ehhez az állapothoz gyakran kedvezőtlen metabolikus paraméterek társulnak. A szerzők jelen tanulmányukban 68, előzőleg gesztációs diabétesz miatt gondozott asszony esetében, 4 évvel a szülést követően vizsgálták a metabolikus szindróma prevalenciáját különböző kritériumrendszerek szerint. Az eredményeket 39, terhesség alatt szénhidrát-anyagcsere szempontjából egészséges asszony adataival hasonlították össze. A kontrollasszonyokhoz képest az előzőleg gesztációs diabéteszes csoportban a metabolikus szindróma valamennyi kritériumrendszer alapján jelentősen gyakoribb volt. Korábbi gesztációs diabétesz esetében a glükózintolerancia súlyosbodásával gyakoribbá vált a metabolikus szindróma előfordulása. A túlsúlyos asszonyok körében mind a volt gesztációs diabétesz, mind a metabolikus szindróma prevalenciája tízszeres volt a normál súlyúakhoz hasonlítva. Előző gesztációs diabétesz esetén már a szülést követően 4 évvel számítani kell a cardiovascularis rizikófaktorok gyakori, együttes előfordulására. Ezért ezen asszonyok követése és a „metabolikus szindróma” elemeinek minél korábbi, individuális kezelése, életmód-változtatás és testsúlycsökkentés kívánatos.

Restricted access

A fogantatás után először a magzati szívműködés, majd a testmozgás indul meg. A mozgásokat ultrahanggal igen korán meg lehet figyelni. Kiváltó ok nem látható, ezért azt mondjuk, belső (intrinsit) indíttatásúak, autonóm módon következnek be. A spontán, nem kiváltott (stimulált), a központi idegrendszer által endogén módon létrejött mozgásképek az idegműködés (neuralis aktivitás) kifejezői. A méhen belüli mozgásaktivitást nagyrészt vagy teljesen belső tényezők váltják ki: belső motiváció. A korai mozgások többnyire a test minden izmát igénybe veszik. Eleinte aritmiások és szabálytalan időközökben jelentkeznek. A 9–12. héttől kezdve független végtagmozgások figyelhetők meg. A 24–28. héten a magzat jelentősen gyakrabban és rövidebb ideig mozog, mint a 30–39. hét között. Külső tényezők: érintés, lökés, hanghatás, hőmérséklet-változás a magzatból (válasz)reakciót válthat ki, ami testmozgásban nyilvánul meg. A magzatmozgások keletkezését, szervezettségét, egymással való kapcsolatát az etológusok, a gyakoriságát pedig a perinatológusok (szülészek) vizsgálják, tanulmányozzák. A két tudományos szakma közös vizsgálati alanya a magzat, de a cél kissé eltér, ezért határvonalat a kettő között nehéz húzni, mert határuk elmosódott, nemegyszer át is lépik azt, mert érdeklődési területük összefolyik. A magzat ténykedésének megfigyelésére a szülészeknek van módjuk, ezért a magzati etológia és perinatológia szerepköre összeolvad. A szülészek érdeklődési köréből adódik a magyarázat, hogy a közlemények mintegy négyötöde a terhesség második felében észlelt magzatmozgásokkal foglalkozik, sokkal kevesebb a gestatio első felében jelentkező magzatmozgásokkal foglalkozó közlemény.

Restricted access