Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for :

  • Medical and Health Sciences x
Clear All
Authors: Dominika Lendvai-Emmert, Vanessza Emmert, Katalin Fusz, Viktória Prémusz, Viktória Németh, Roland Ligetvári and Gergely Péter Tóth

, Nussbaum MD. (eds.) The pocket guide to the DSM-5 diagnostic exam. [A DSM-5 diagnosztikai vizsgálat zsebkönyve.] Oriold és Társai Kft., Budapest, 2013. [Hungarian] 22 Spergel JM

Open access
Authors: Tivadar Lucza, Kázmér Karádi, Sámuel Komoly, József Janszky, János Kállai, Attila Makkos, Márton Kovács, Rita Weintraut, Gabriella Deli, Zsuzsanna Aschermann and Norbert Kovács

Absztrakt

Az összefoglaló közleményben a szerzők részletesen bemutatják a Parkinson-kórhoz társuló neurokognitív zavarok jellegzetességeit, felmérésük lehetséges módjait és kezelési lehetőségeit. A neurokognitív zavarok meghatározását sokáig nehezítette a diagnosztikai kritériumrendszerek sokszínűsége. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság által a Mentális Rendellenességek Kórmeghatározó és Statisztikai Kézikönyvének ötödik átdolgozása (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, DSM-5) magával hozta a major és az enyhe neurokognitív zavar megnevezéseket a demencia és az enyhe kognitív zavar fogalmát helyettesítendően. A DSM-5 neurokognitív zavarra vonatkozó definíciói a klinikumban jól alkalmazhatóak, ám szükségessé vált a leggyakrabban használt szűrőtesztek, úgymint a Mini-Mentál Státus Vizsgálat, az Addenbrooke Kognitív Vizsgálat, a Montreal Kognitív Felmérés és a Mattis Demencia Pontozó Skála új kritériumrendszerhez való adaptálása. Magyar Parkinson-kóros populáción végzett validálási vizsgálatok alapján a minor neurokognitív zavarra vonatkozóan a legjobb diszkriminációs képességgel rendelkező határértékek az iskolázottság mértékétől függően változnak (Addenbrooke Kognitív Vizsgálat: 0–8 év iskolázottság esetén: 82,5, 9–12 év esetén: 83,5, ≥13 év esetén: 84,5 pont; Mini-Mentál Státus Vizsgálat: 26,5–27,5–28,5 pont; Montreal Kognitív Felmérés: 23,5–24,5–24,5 pont; Mattis Demencia Pontozó Skála: 138,5–139,5–139,5 pont). Orv. Hetil., 2015, 156(23), 915–926.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A kórképpé minősítés előszobájában két, említésre méltó evési viselkedés is van: a DSM-5-ben nemspecifikus evészavarként feltüntetett purgálózavar és az egészségesétel-függőségnek fordított orthorexia nervosa. Célunk annak leírása, hogy ezek miként figyelhetők meg a léböjttáborokban, amelyek alternatív egészségmegőrző trendként igen népszerűek napjainkban. Módszer: Az első szerző két országos léböjttáborban többterepű etnográfiai megfigyeléssel rögzítette adatait. A gyűjtése során készült terepnapló, jegyzetek és interjúk alapján mutatjuk be az evészavartünetek motívumait. Eredmények: A tábor legfőbb motívuma a „méregtelenítés”. A szilárd táplálék nélkülözése s ezáltal igen alacsony kalóriabevitel és fizikai aktivitás során bekövetkező gyors testi változásokat a mérgek távozásának tudják be. A léböjttábor résztvevői beiktatták mindennapos rutinjukba a szándékos hashajtást is, amelyhez pozitív konnotációk társulnak, és a holisztikus szemlélet jegyében az „elengedés” és „megújulás” lelki folyamataihoz kötik. A szimbólumok használata az élettani folyamatokkal kapcsolatban erősen észlelhető volt. A vízvesztésből adódó gyors fogyás lendülete, a tiszta étkezés iránti vágy és az ezoterikus-önsegítő kultúrából kölcsönzött „önjutalmazás” is gyakori motívumok. Az újratáplálásból adódó komplikációk miatt eddig két halálesetet tartanak számon a táborszervezők. Következtetések: Mind a purgálózavarra, mind az orthorexia nervosára találhatók jól beazonosítható leírások. Ez azt mutatja, hogy a klinikumon kívüli környezetben is komoly a valószínűsége olyan evési magatartások intézményesítésének, amelyek az egészségre veszélyesek. A „méregtelenítés” ugyanis nemcsak fiziológiailag lehet káros, de hosszú távú mentális segítségnyújtásra sincs bizonyíték. Megoldásként javasoljuk az egészséges életmódról és étkezésről szóló tévhitekre irányuló megfelelő egészségkommunikációs terv kidolgozását és a pszichoterápiás lehetőségek népszerűsítését. Orv Hetil. 2018; 159(28): 1153–1157.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A depresszió korunk egyik legelterjedtebb megbetegedése, jelenleg több mint 300 millió embert érint világszerte. A depresszió kialakulásában és lefolyásában több szociodemográfiai kockázati tényező van hatással. Célkitűzés: A klinikailag diagnosztizált unipoláris major depresszió kezelésében és remissziójában szerepet játszó szociodemográfiai tényezők vizsgálata. Módszer: Az adatgyűjtés 2016-ban történt, a marosvásárhelyi 1. Sz. Pszichiátriai Klinikán, a résztvevők az év folyamán, jelentősebb komorbid fizikai vagy más pszichiátriai zavar nélkül regisztrált páciensek voltak. A szociodemográfiai tényezők vizsgálatára önkitöltős saját kérdőívet alkalmaztunk, amely nem, életkor, lakókörnyezet, iskolai végzettség, családi állapot, foglalkoztatottság és munka nélkül eltöltött időszak változóit mérte fel. Az unipoláris major depresszió diagnózis megállapításában a DSM-5, a súlyosság értékelésében és állapotkövetésre a Hamilton Depresszió Skála 17 tételes magyar változatát alkalmaztuk. A minta életkor szerinti eloszlása 18–65 év közötti felnőtt, 44 férfi (28,9%) és 108 nő (71,1%); 66 fekvő- és 86 járóbeteg. A páciensek 12 héten keresztül gyógyszeres kezelést kaptak, és HAM-D-17-tesztelésen vettek részt beutaláskor, nyolc és 12 hét után. Eredmények: A terápia hatására a depresszióskálán elért pontszámok jelentősen csökkentek a nyolc hét, valamint a 12 hét kezelés után. A nem, az életkor és a lakókörnyezet nem befolyásolta a kezelést, de a felsőfokú végzettséggel rendelkező betegeknél a kezelés végén a depressziós tünetek kisebb mértékben voltak kimutathatóak. A házas betegek depressziópontszámai kisebbek voltak, mint a nem házas betegeké, az alkalmazottaké pedig kisebbek, mint a tartósan munka nélkülieké. Következtetés: Az unipoláris major depresszió SSRI-kezelésének eredményességét a családi állapot és foglalkoztatottság a remisszió prediktoraiként jelentősen befolyásolták, így ezekben az esetekben a pszichoterápiás beavatkozás szükségessége javasolt. Orv Hetil. 2017; 158(43): 1715–1722.

Open access

American Psychiatric Association: Diagnostic and statistical manual of mental disorders. 5th ed. DSM-5. American Psychiatric Association, Arlington, 2013. 14 Fairburn

Restricted access
Authors: Réka Borbála Tamás, Dóra Perczel-Forintos, Orsolya Máté and Zsuzsanna Gyenge

] 8 Diagnostic and statistical manual of mental disorders (DSM5). [DSM 5. Referencia-kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz.] Oriold és Társai, Budapest, 2014. [Hungarian

Open access

States. Int J Methods Psychiatr Res. 2012; 21: 169–184. 2 American Psychiatric Association. Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.). [DSM-5 Referencia

Open access

–525. 6 American Psychiatric Association: Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, Fifth Edition: DSM-5. American Psychiatric Association Publishing, Washington, 2013

Open access

American Psychiatric Association: Diagnostic and statistical manual of mental disorders: DSM-5. American Psychiatric Association, Washington, DC, 2013. 11 Korzekwa, M

Restricted access

, and gender. Eur. Arch. Psychiatry Clin. Neurosci., 2006, 256 (5), 299–306. 14 Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th edition) DSM-5

Open access