Search Results
of aggressive behavior. Peptides 30, 1586–1591 (2009) Liapi C The involvement of substance P in the induction of aggressive behavior Peptides 2009 30 1586 1591
Az agy véráramlásának szabályozásában az autoreguláció alapvető jelentőségű. Az agyi perfúzió – a szisztémás vérnyomás ingadozásai ellenére – az autoregulációnak köszönhetően jelentős tartományban (egészségesekben 50–150 Hgmm között) állandó. Hypertoniásokban az autoregulációs görbe jobbra, azaz nagyobb vérnyomásértékek felé tolódik el (patológiás autoreguláció). A vérnyomás drasztikus csökkentése, ha a vérnyomás az autoregulációs sáv alsó szintje alá esik, az agyi véráramlás redukciójához vezet. A szerzők 73 éves generalizált érbeteg férfi esetét ismertetik. Klinikai felvétele előtt a betegnél magasabb vérnyomást (160/100 Hgmm) és vércukorértéket (14,8 mmol/l) észlelt orvosa, ezek gyors rendezése után rövid időn belül a beteg kontaktusképtelenné vált. A klinika ambulanciájára érkezésekor kontaktusba nem volt vonható, soporocomatosus volt és agytörzsi tüneteket észleltek nála. Akut koponya-komputertomográfiás vizsgálattal vérzés, friss ischaemia nem ábrázolódott. Két nappal később készült kontroll-komputertomográfiás vizsgálat mindkét arteria carotis interna ellátási területét érintő, szekunder agytörzsi kompressziót okozó, friss ischaemiát detektált. Komputertomográfiás angiográfia során kétoldali arteria carotis interna okklúzió igazolódott. Az eset kapcsán megállapítható, hogy a nagyfokú vérnyomáscsökkenés önmagában ischaemiához vezethet, különösen krónikusan fennálló hypertonia, illetve az agyat ellátó erek szűkülete esetén. Orv. Hetil., 2014, 155(42), 1685–1689.
identify possible candidates for revascularization and aggressive secondary prevention. However, differences in image acquisition protocols, image analysis, and artifacts limit the widespread clinical use of CTP. Advancements in scanner technology, post
. Gastrointestinal Endoscopy 2008; 67: 1204–1206. 10 Ahluwalia M, Gotlieb V, Damerla V, Saif MW: Aggressive Burkitt-like lymphoma of colon in a patient with prior celiac disease
published from 1977 to August 2016, using the following search terms in different combinations: “ABO blood group,” “periodontitis,” “gingivitis,” “aggressive periodontitis (AP),” “dental health,” “risk factor,” and “Rhesus factor.” English version of papers
References 1 Ragnarsson-Olding BK. Primary malignant melanoma of the vulva – an aggressive tumor for modeling the genesis of non-UV light-associated melanomas. Acta
aggressiveness and increased levels of D-dimer and suggested its potential use as a prognostic marker. Different tumour types have been examined and a correlation was found between elevated D-dimer levels in patients diagnosed with lung ( Gabazza et al., 1993
targeting to overcome venetoclax resistance in aggressive B-cell lymphomas. Clin Cancer Res. 2018; 24: 3967 LP – 3980.
–156. [Hungarian] 5 Tufaro, A. P., Azoury, S. C., Crompton, J. G., et al.: Rising incidence and aggressive nature of cutaneous malignancies after transplantation: An update on
Absztrakt:
Bevezetés: A közönséges variábilis immundeficiencia a primer veleszületett immunhiányos állapotok közül a leggyakoribb felnőttkorban manifesztálódó kórkép. A betegséget alacsony immunglobulinszintek, az ellenanyagképzés csökkenése vagy hiánya jellemzi. Klinikai megjelenése változó, visszatérő heveny és krónikus fertőzések dominálnak. Változatos autoimmun betegségek képében is manifesztálódhat, fennállása esetén szolid tumorok és extranodalis B-sejtes lymphomák előfordulása gyakori. A kórkép kezelése rendszeres immunglobulinpótlásból áll. Esetismertetés: A szerzők egy immun thrombocytopenia és autoimmun haemolyticus anaemia miatt évekig gondozott fiatal férfi beteg esetét mutatják be. Osztályos észlelésekor a láz és a thrombocytopenia dominált igen alacsony immunglobulin- és memória-B-sejt- (sejtfelszíni CD27+ antigén jelenléte) szintek mellett. Infekció, malignus betegség nem igazolódott. A közönséges variabilis immundeficiencia diagnózisát a hypogammaglobulinaemia szekunder okainak kizárását követően állították fel. A beteg rendszeres immunglobulinpótlásban részesült. Állapota romlásakor fokozódó hepatosplenomegaliát, pancytopeniát és hemophagocytosis szindróma laboratóriumi jeleit észlelték. Kiterjesztett terápiás erőfeszítése ellenére a beteg elhunyt, a halála előtt megismételt csontvelő-biopsziás minta poszt-mortem igazolta a perifériás T-sejtes lymphoma, tovább nem osztályozható diagnózisát cytotoxikus fenotípussal. A kórboncolás számos szervrendszer súlyos érintettségét írta le. Megbeszélés: A közönséges variábilis immundeficienciához társuló lymphoproliferatív betegségek szinte kivétel nélkül B-sejtes fenotípusúak, T-sejtes lymphoma társulásáról csak elvétve lehet adatot találni az irodalomban.
