Search Results
Abstract
In the present era of globalization, discussing the relations between man and nature as well as the environment has become a cutting-edge theoretical topic for almost all humanities scholars. In this respect, the rise of eco-criticism in the English-speaking world takes the initiative of intervening from a literary critical perspective. Partly due to introduction and translation from the West, and partly from China’s own ecological resources, eco-criticism has also risen in China and quickly flourished. Actually, the relation between man and nature has long been a theme not only in Western literature but also in Chinese literature, and Tao Yuanming’s creation of the “Peach Blossom Spring” as a Chinese version of Utopia serves as a particularly notable example. The present article, after some critical review and reflection of the positive aspects of eco-criticism, tries to deconstruct from a postmodern eco-critical perspective the exclusiveness of the “people-oriented” ethics dominated in current Chinese ideology, and at the same time, questions the nature-earth-centric mode of thinking advocated by the eco-critics. To the author, it is necessary to construct a sort of postmodern environmental ethics characterized by harmoniousness with differences reserved in the present era rather than raise another binary opposition between man and nature.
A tanulmány az ember természettől való elidegenedését, a természet értékeinek kihasználását elemzi. A természeti ember olykor kívül reked a civilizáció körén, de ez nem jelenti, hogy elveszítené alapvető emberi jogait: pusztán a joghoz való viszonya értékelődik át. Amikor a környezeti veszélyek migrációra kényszerítik a szegényebb országok lakosságát, voltaképp a Ruth-effektus archetipikus megjelenésével találkozunk. A szegénység és a környezetrombolás közös gyökerekből ered. Ezen azonban változtatni kell. A szegénység nem lehet a környezetvédelem korlátja. A tehetősebb államok, ha mással nem is, de legalább anyagiakkal kell, hogy támogassák a szegényebb országok környezetvédelmi törekvéseit. Régi-új jelenségről van szó, de a mai kor civilizációs foka lehetővé teszi, hogy különböző szabályozókkal – főként jogi eszközökkel – megfelelően lehessen kezelni a környezeti veszélyeket. A jog nem az egyedüli, de talán a legalkalmasabb eszköz a környezeti hátrányok szülte intraszociális és internacionális konfliktusok rendezésére. Az egyik pillanatról a másikra végbement környezetetikai váltás a jogban akár évtizedekig is elnyúló transzformációs időszakot vehet igénybe. Az etikai váltás tehát megtörtént, de a jogrendi változtatás még hosszú ideig tarthat. Jogi szabályozottság nélkül pedig – jelenlegi tudásunk szerint – nem lehet társadalmi célokat és irányokat módosítani.
A fenntarthatóság addig nem érhető el, amíg az emberiség nem veszi tudomásul a természettől való örök függését. A gazdasági jólét alapja a természeti tőke, „az élet természeti alapjai”, amelyeket az ember büntetlenül nem szabhat át. Számolni kell a természeti környezet biofizikai feneketlenségébe vetett tévhit és a gazdasági növekedés feltétel nélküli erőltetésének okozataival. A hetedik környezetvédelmi cselekvési program a Jólét bolygónk felélése nélkül címet viseli, ami a „túllövés” (overshoot)1 állapotában ?nellentmondást rejt. A „növekedés” — tehetnek elé bármilyen jelzőt — biofizikai szempontból véges világban eleve nem lehet fenntartható. A „jólét” relatív szint, értékrendtől függően más-más tartalmat hordoz, válsághelyzetben pedig alaposan átértékelendő fogalom.
Az igazság szociológiáját a környezetvédelmi kazuisztika és a környezetvédelmi szabályok meglehetős pontossággal láttatják. A jog csak eszköz az igazság társadalmi működésének visszatükrözéséhez. A környezetvédelmi jog ennek a vizsgálatnak egy eszköze. Így a jelen tanulmányban a környezetvédelmi jog azt a célt szolgálja, hogy megmutassa, miként vezérli az igazságosság a társadalmat, továbbá hogyan módosítja a társadalom az igazságosságot. A környezetvédelmi jog példáján keresztül világosodik meg az igazság társadalmi szerepének minden részlete. A környezetvédelmi kazuisztika és absztrakció rávilágít, miként rombolhatják a környezetvédelmi jogot és a társadalmi igazságosságot a polgárok és az önkormányzatok jogellenes haszon megszerzésére irányuló törekvései. A kommutatív igazságossághoz nincs mindig szükség sub judice megoldásra. A társadalmi kohéziót extrajudiciális konfliktusrendezéssel is fenn lehet tartani. A környezetvédelmi jog társadalomra gyakorolt hatásai és mellékhatásai eltérőek lehetnek, mivel a jelenben egy pro futuro gondolkodás megváltoztathatja a jogalkotás szankcióalkotási hangsúlyait, valamint az igazságszolgáltatási és a közigazgatási szankcionálási gyakorlat hangsúlyait. Nemcsak a környezetvédelem terén szembeszökő a természettudomány és a gazdaságtudomány kollíziója. A fizikusok igazságának nem mond teljesen ellent a közgazdászok igazsága: az igazság mind a fizikusok, mind pedig a közgazdászok oldalán felfedezhető, jóllehet, a társadalmi igazságosság aszerint változhat, hogy a lakosság számára mik az elsődleges szempontok. A politika álláspontját a commoda publica alakítja. A disztributív igazságosság a társadalmi igazságosság egy részeleme. A környezetvédelmi jogban a disztributív igazságosság uralkodik. És nemcsak a környezetvédelmi közjogban, de a környezetvédelmi magánjogban is. Az utóbbi az objektív típusú felelősség miatt van így. A környezetvédelmi jogban az igazságosság némiképp távolabb áll a hétköznapoktól: elsősorban a jövő van a középpontban, és csak másodsorban a faktuális prevenció és reparáció. A szociális igazságosságot nem kell mindig igazságszolgáltatás útján értelmezni. Nincs tehát mindig szükség a büntető, a közigazgatási vagy a polgári jogi igazságszolgáltatásra. A jog a társadalmi igazságosság kifejeződésének csupán egy modusa, de számos más modusszal is kifejezhetjük. A jog globalizálódik, és a társadalmi igazság is globalizálódik. Mindazonáltal egy túl gyors globalizációs folyamat radikálisan megváltoztathatja a társadalmi igazságosságot. A radikalizmus nem kívánatos jelenség, de a jog globalizációja hasznos is lehet.
Környezetbiztonság – jövő nemzedékek védelme – elővigyázatosság
Environmental security – protection of future generations – precaution
Ferenc pápa (2015) Laudato Si’. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest 8 Gaba, J. M. (1999) Environmental Ethics and Our Moral Relationship
Alan, W. 1999. A deep antropocentric approach to environmental ethics. The Department of Environmental Science and Policy Journal 2 :23–29. Alan W. A deep antropocentric approach
): Conceptualizing Stewardship in Agriculture within the Christian Tradition. Environmental Ethics 25(1): 43–58. Paterson J. L. Conceptualizing Stewardship in Agriculture within the Christian
Agricultural and Environmental Ethics 23 : 85 – 108 . Gandolfi , F. – Cherrier , H. , eds ( 2008 ): Downshifting. A Theoretical and Practical Approach to Living a Simple Life . Hyderabad
the discussion on the optimality principle into social and environmental ethics. The implications of the major arguments made in this paper are then highlighted. 2 The Confucian and Aristotelian doctrines of the Mean The ethical viewpoint of Confucius
Yamamoto, S. (2003): Mahayana Buddhism and Environmental Ethics: From the Perspective of the Consciousness-Only Doctrine. In: Dockett, K. — Dudley-Grant, G. — Bankart, P. (eds): Psychology and Buddhism: From Individual to Global Community
