Search Results

You are looking at 1 - 10 of 71 items for :

  • "fejlődés" x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All

early childhood’s development – developmental steps and challenges. [Fejlődés a koragyermekkorban: Hogyan is gondolkod(j)unk róla? In: Danis I, Farkas M, Herczog M, et al. (szerk.) A koragyermekkori fejlődés

Restricted access

Absztrakt:

A szerző irodalmi értékelő tanulmányában röviden foglalkozik a kézallograftok átültetésének történetével, a műtét technikai alapjaival, továbbá az immungátlás gyógyszeres kérdéseivel. Leszögezi, hogy e műtét bonyolult csoportmunkát igényel: számos szakterület specialistáinak kell összedolgozniuk a sikeres végeredmény érdekében. A legtöbb problémát ma már nem a bonyolult műtét technikai kihívásai jelentik, hanem az immungátló kezelés gyakran nem kellő hatékonysága, illetve szövődményei; bár e területen is jelentős fejlődés következett be és a most zajló kutatások biztató eredményeket sugallnak. A szerző közleményében ezeket a kérdéseket tárgyalja a nemzetközi adatok tükrében. Leszögezi, hogy a sikeres kézátültetés, az érzésében és mozgásában jó hatásfokkal helyreállított kéz a beteg számára új életminőséget jelenthet, szemben a régóta alkalmazott ortézisekkel. Orv Hetil. 2017; 158(38): 1483–1487.

Restricted access

A szerzők a központi idegrendszer, a tesztoszteron és származékainak szerepét tárgyalják a férfi nemi szervek méhen belüli fejlődésében. A férfi személyiségét meghatározó jellegzetességek először az emberi fejlődés magzati stádiumában jelentkeznek. Ezek kialakulása a gyermekkorban folytatódik. Pubertás után ezek növekvő mértékben válnak nyilvánvalóvá, és az egyén élete folyamán túlsúlyban maradnak. Az említett folyamatok mind a férfias fenotípust, mind a férfias magatartást befolyásolják. A tesztoszteron és származékai kontrollálják a férfi nemi szervek fejlődését. Hiányuk a női nemi jellegzetességek túlsúlyához vezet, a férfi nemi kromoszómakép ellenére. E jelenségek típusos példája a testicularis feminisatio klinikai képe. Jelen tanulmány különleges figyelmet szentel a reprodukciós szervek azon rendellenességeinek, amelyek a magzatokban ultrahanggal azonosíthatók. Ezen anomáliák legtöbbje antenatalisan hatásosan nem kezelhető. Azok a rendellenességek, amelyek a méhen kívüli életben sem gyógyíthatók, a terhességmegszakítás javallatát képezhetik, amennyiben ultrahangvizsgálattal a kora terhességben kimutathatók. Orv. Hetil., 2010, 39, 1573–1579.

Restricted access

A szürkehályog eltávolításának története több ezer éves múltra tekint vissza. A kezdeti, sokszor durva, gyakran a hályogos szem elvesztésével járó műtétekből kifinomult műtéti eljárás fejlődött ki. A hályogoperálás szorosan összefüggött az anatómiai-patológiai ismeretek elmélyülésével és a rendelkezésre álló műszerek tökéletesedésével. Habár Daviel 1747-ben elvégezte az első tudatos hályogkivonást, majd száz évet kellett várni, hogy az ősi, a hályogos lencse üvegtesti térbe történő diszlokációját végleg felváltsa a hályog nyitott tokos eltávolítása (extracapsularis cataracta-extractio). A XX. század közepére a műtéti technika és műszerezettség tökéletesedése mellett a kevesebb komplikációt ígérő zárt tokos hályogkivonás (intracapsularis cataracta-extractio) különböző formái váltak uralkodóvá. A XX. század második felében a műlencse megjelenése és elterjedése a nyitott tokos hályogkivonás újbóli felfedezését jelentette a műtéti eljárás további tökéletesedése mellett. A sebméret zsugorodása, a hályog szemen belüli feldarabolásának (phacoemulsificatio) lehetősége, valamint az összehajlítható műlencsék használata mellett végzett műtétek ma a szürkehályog eltávolításának gold standardját jelentik. A dolgozat a különböző hályogoperálási technikák ismertetésén túl a különböző korszakok nehézségeit és úttörő munkáit is hivatott bemutatni, és ezzel összefoglalót adni a szemészetben leggyakrabban végzett műtéti beavatkozásról. Orv. Hetil., 2013, 154(45), 1802–1805.

Open access

–805. 19 Nagy A, Beke AM, Gráf R, et al. Development and its predictive factors in extremely low birth weight infants. [Extrém kis súlyú koraszülöttek kisgyermekkori fejlődése és a fejlődés háttértényezői

Open access

traditional family models, parental behavior and the child development. [Egyenlőtlenségek és gyermeki fejlődés – beavatkozási lehetőségek. In: Sallai, É. (szerk.): Társadalmi egyenlőtlenségek, a nem hagyományos

Restricted access

Absztrakt

Az antithromboticus gyógyszeres kezelés napjaink gyakorlati medicinájának egyik fontos, de sokszor bizony eléggé faragatlan talpköve. Az antithromboticus szerekkel kezelt betegek kíméletlenül megjelennek olyan kollégáink gyakorlatában is, akik nem feltétlenül a terület szakértői. Ráadásul az ezredfordulót követően a vérlemezkegátló és antikoaguláns gyógyszereknek új és újabb molekulái kerültek használatba, sokszor kombinációban. A betegek számára ez az ugrásszerű fejlődés fontos volt, hiszen a szívbetegségek gyógyszeres és legújabban eszközös antithromboticus kezelése nyitotta meg az utat a kardiológia sok modalitásának fejlődéséhez. Sokáig a bevált „négyes” (heparin, kumarin, aszpirin és clopidogrel) elemeinek kombinálása jelentette a fejlődést. Időközben azonban új szerek, többek között direkt hatású orális antikoagulánsok bevonására is sor került. Itt az ideje felzárkóznunk az új antikoagulánsok használatának terén, tekintet nélkül arra, hogy az orvoslás mely területén dolgozunk. Orv. Hetil., 2016, 157(38), 1507–1510.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Koczok, Anna V. Oláh, Gabriella P. Szabó, Éva Oláh, Olga Török, and István Balogh

Absztrakt

A Smith–Lemli–Opitz-szindróma monogénes, autoszomális recesszív módon öröklődő, mentális retardációval járó többszörös malformatiós szindróma. A kórkép kialakulását a koleszterin-bioszintézis utolsó lépését katalizáló enzim, a 7-dehidrokoleszterin-reduktáz defektusa okozza. A szerzők a nemzetközi irodalom áttekintésével a szindróma patofiziológiájáról, epidemiológiai vonatkozásairól, klinikai megjelenéséről (tünetek, intellektus, fejlődés, életkori sajátosságok), diagnosztikájáról és kezeléséről adnak áttekintést. 2004 óta Magyarországon 14 beteg került felismerésre, amely a becsült incidenciaadatok alapján a kórkép jelentős aluldiagnosztizáltságára utal. A 7-dehidrokoleszterin-reduktáz enzim elégtelen működése miatt a vérben és a szövetekben alacsony koleszterin- és magas 7-dehidrokoleszterin-koncentráció mérhető, amely utóbbi kimutatása szükséges a diagnózis felállításához. Molekuláris genetikai vizsgálattal lehetséges a kóroki mutációk azonosítása és a praenatalis diagnosztika. A klinikai kép rendkívül változatos, a leggyakoribb tünet a 2–3. lábujjak kötőszövetes összenövése. A jelenlegi terápia a koleszterin pótlása, azonban a legújabb eredmények a 7-dehidrokoleszterinből keletkező oxidatív származékok kóroki szerepére utalnak, és ez a megfigyelés az antioxidánsok potenciális terápiás hatékonyságát veti fel. Orv. Hetil., 2015, 156(42), 1695–1702.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Magyarországon 2012-ben indult az egészségügyi ellátószervezetek akkreditációs programjának fejlesztése, amelynek célja az egészségügyi ellátás biztonságának növelése, eredményességének, hatékonyságának javítása. Célkitűzés: A vizsgálat célja az akkreditációs standardok hatására történő szervezeti változások felmérése a projekt tesztelésében részt vevő intézményekben. Módszer: Hét önkéntes intézményben vizsgálták a szervezeti kultúra változását nemzetközileg validált kérdőív segítségével. A vizsgálatot két körben, az akkreditációs program bevezetésének kezdete előtt és egy évvel később, standardok megismerése, gyakorlatba ültetésének elkezdése után végezték el. A kérdőíveket leíró statisztikai elemzésekkel és logisztikus regressziós modellekkel vizsgálták. Eredmények: A kórházak körében szignifikáns (p<0,05) pozitív változást mutattak a szervezeti tanulás, folyamatos fejlődés, a nyílt kommunikáció és a csapatmunka a szervezeti egységben dimenziók, az önálló járóbeteg-szakrendelők körében pedig az általános felfogás a betegbiztonságról és a betegbiztonság szervezeti egységen belüli észlelése dimenziók. Következtetések: A vizsgált intézményekben a szervezeti kultúra még fejlesztésre szorul, de az észlelt pozitív változások a betegbiztonságot elősegítő irányba mutatnak. Orv. Hetil., 2016, 157(42), 1667–1673.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Kristóf Dede, Géza Papp, Ferenc Salamon, Andrea Uhlyarik, and Attila Bursics

Absztrakt

A májsebészet technikája és eredményei folyamatosan fejlődnek az utóbbi években, amely fejlődés talán legintenzívebben a laparoszkópos májsebészet területén érezhető. Az eddig közölt összehasonlító vizsgálatok alapján a laparoszkópos műtétek eredményei nem maradnak el a nyílt műtétek eredményeitől. Bár a májreszekciók igen kis százalékát végzik laparoszkóposan, a minimálisan invazív reszekciós technikának egyértelműen helye van az onkológiai sebészet területén. A minor, a major, az anatómiai vagy éppen a többszakaszos májreszekciók is elvégezhetők laparoszkóposan, és a korábban általános ajánlás, amely szerint az elöl fekvő szegmentumokban javasolható a minimálisan invazív technika, jelenleg már túlhaladott. A szerzők egy 70 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinél rectumdaganat komplex onkosebészeti kezelését követően a máj VII-es szegmentumában kialakult metasztázis miatt végeztek laparoszkópos májreszekciót. Az esetismertetéssel a szerzők arra kívánnak rávilágítani, hogy a hátsó szegmentumok malignus elváltozásai is biztonsággal megközelíthetők és eltávolíthatók laparoszkóppal. Orv. Hetil., 2016, 157(20), 796–800.

Restricted access