Search Results

You are looking at 1 - 10 of 238 items for :

  • "intermediate" x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Viktor Lakatos, András Kozma, Emma Ádám, Gabriella Halm, and Zoltán Mátrai

, Rigolin G, Bigoni R et al. Chronic lymphocytic leukemia with 6q- shows distinct hematological features and intermediate prognosis. Leukemia 2004; 3: 476–483. 11 Finn WG, Kay NE

Restricted access
Imaging
Authors: Melinda Boussoussou, Borbála Vattay, Bálint Szilveszter, Márton Kolossváry, Judit Simon, Milán Vecsey-Nagy, Béla Merkely, and Pál Maurovich-Horvat

intermediate stenosis severity: results from the DeFACTO study . Circ Cardiovasc Imaging . 2013 ; 6 ( 6 ): 881 . 21. Pijls NH , De Bruyne B , Peels K , Van Der Voort PH , Bonnier HJ , Bartunek JKJJ , Measurement of fractional flow reserve

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Olga Zorman Rojs, Uroš Krapež, Brigita Slavec, Rahela Juršič-Cizerl, and Tea Poljanec

intermediate vaccine in ovo . Avian Dis. 45 , 1036–1043. Marini C. Efficacy and safety of an infectious bursal disease virus intermediate vaccine in ovo Avian

Restricted access

. 43 132 137 Ratanarat-Brockelman, Ch. (1968): Migration of Diplostomum spathaceum (Trematoda) in the fish intermediate host. Z. Parasitenkd. 43

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Fruzsina Benyó, Alexandra Farkas, Hajnalka Horváth, Zoltán Zsolt Nagy, and Zsuzsanna Szepessy

–810. 11 Babu BM, Rathinam SR. Intermediate uveitis. Indian J Ophthalmol. 2010; 58: 21–27. 12 Suhler EB, Lowder CY, Goldstein DA, et al. Adalimumab therapy for refractory

Open access

, interleukin 2 or combination of both cytokines in patients with metastatic renal carcinoma of intermediate prognosis Cancer 110 2448 – 2457 . 21 Parkin , DM , Bray , F , Ferlay , J et al

Restricted access
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Béla Ifj. Nagy, Ambrus Gángó, László Rejtő, Szilvia Krizsán, Anikó Ujfalusi, and Péter Antal-Szalmás

detection of CEBPA mutations in intermediate-risk karyotype acute myeloid leukemia. Ann Hematol. 2012; 91: 1–7. 14 Grossmann V, Schnittger S, Schindela S, et al. Strategy for robust

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Ina Gajic, Lazar Ranin, Dusan Kekic, Natasa Opavski, Aleksandra Smitran, Vera Mijac, Snezana Jovanovic, Mirjana Hadnadjev, Maja Travar, and Gordana Mijovic

Administration (FDA) have not yet determined the breakpoints for TGC susceptibility against A. baumannii due to insufficient evidence, the interpretation to susceptible, intermediate or resistant category was performed according to Enterobacterales breakpoints

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az akut myeloid leukémia diagnosztikája és kezelése a megfelelően felkészült központokban is folyamatos követést igényel, hogy visszajelzést kapjunk a kezelt betegpopulációról, illetve a terápia eredményességéről. Célkitűzés: Jelen tanulmányunk célja a 2007 és 2017 között a Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikán akut myeloid leukémiával diagnosztizált betegek adatainak elemzése volt. Módszer: 239 beteg adatait dolgoztuk fel retrospektíven. Az egyes alcsoportokat a legújabb nemzetközi ajánlásoknak megfelelően soroltuk be. A statisztikai analízis IBM SPSS 24 statisztikai programmal történt. Eredmények: A nők és férfiak aránya közel azonos volt. Diagnóziskor a betegek medián életkora 67 évnek adódott, és a 60 év felettiek csaknem kétszer többen voltak (162 fő), mint a 60 év alattiak (77 fő). Az European Leukemia Net beosztás szerint a kedvező rizikójú csoportba 11%, az átmeneti rizikójúba 47%, a kedvezőtlen prognózisúba 26% tartozott, míg a betegek 16%-át hiányzó adatok miatt nem lehetett besorolni. 119 beteget kuratív célú nagy dózisú kemoterápiával, míg 104-et palliatívan kezeltünk, 16 beteg csak szupportív kezelést kapott. A kuratívan kezelt betegek kétéves összesített túlélése 41,7%, az ötéves 26%-ra volt tehető. A palliatívan kezeltek kétéves összesített túlélése 7,6% volt: ezen betegeknél a demetiláló és citoreduktív terápiát kapott csoportok medián túlélésében szignifikáns eltérést tapasztaltunk (10 vs. 2 hónap). A hemopoetikus őssejtátültetésen átesett 31 beteg átlagéletkora 49 év volt, többségüket (23 fő) HLA-egyező idegen donorral transzplantálták, a betegek hároméves túlélése 48% volt. Következtetés: Tanulmányunkban a klinikánk elmúlt 11 évében gondozott akut myeloid leukémiás eseteit dolgoztuk fel. Kezelési eredményeink közelítenek a nemzetközi irodalomban ismertetett arányokhoz, követik az új terápiás stratégiákkal elérhető javuló trendeket is, így összességében megfelelnek a modern kezelési követelményeknek.

Open access
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Szilvia Krizsán, Zsófia Dénes, Ambrus Gángó, Bence Gerecs, Judit Demeter, Zsolt Nagy, Ilona Tárkányi, Tamás Masszi, Péter Farkas, András Masszi, Gergely Szombath, Szabolcs Benedek, Judit Várkonyi, Laura Horváth, Zsolt Nagy, Gáspár Radványi, István Takács, Aryan Hamed, Zsolt Lázár, Erzsébet Süveges, Ágnes Kárpáti, Márk Plander, Tamás Szendrei, Katalin Pál, Mihály Gurzó, János Jakucs, Miklós Egyed, and Csaba Bödör

Absztrakt:

Az akut myeloid leukémia (AML) osztályozásának és rizikóbecslésének alapjául a citogenetikai eltérések szolgálnak, azonban az elmúlt években az új generációs szekvenálásnak (NGS) köszönhetően nagy előrelépések történtek az AML genomszintű feltérképezésében. Az újonnan megismert genetikai eltérések diagnosztikus és prognosztikus jelentőséggel bírnak, így mára a nemzetközi ajánlásokba is felvételre kerültek. Az AML kezelése terén az elmúlt évtizedekben nem következett be jelentős változás, azonban a visszatérő génmutációk azonosítása révén több célzott terápiás gyógyszer került kifejlesztésre.

Jelen tanulmányunk célja a hazai AML-es betegpopulációban előforduló citogenetikai és molekuláris genetikai eltérések gyakoriságának meghatározása, különös tekintettel azokra a mutációkra, melyekkel szemben már léteznek célzott terápiák.

329 AML-es beteg esetében végeztük el az IDH1, IDH2 és FLT3-TKD mutációanalízist hagyományos Sanger-szekvenálással, míg az FLT3-ITD, NPM1 és CEBPA mutációs státusz, valamint a citogenetikai vizsgálatok eredményei rendelkezésünkre álltak, mivel a diagnosztikus rutin részét képezik.

Az általunk vizsgált betegpopuláció 51,4%-ában mutattunk ki kromoszómaeltérést, melyek közül leggyakrabban a –5/del(5q) (10,6%), 8-as triszómia (7,9%), a t(15;17) (7,9%) valamint a –7/del(7q) (7,5%) fordult elő, míg a betegek fennmaradó 48,6%-a normál kariotípussal rendelkezett. A mutációanalízis eredményeképpen a betegek 7,0%-ában volt kimutatható az IDH1-, 13,4%-ában az IDH2-, 5,8%-ában az FLT3-TKD-, 22,4%-ában FLT3-ITD-, 27,3%-ában NPM1-, valamint 7,1%-ában CEBPA-mutáció. A genetikai eltéréseken alapuló Európai LeukémiaNet (ELN) 2017-es ajánlása szerint elvégzett rizikóbesorolás során szignifikáns különbség volt kimutatható a rizikócsoportok túlélése között: a medián teljes túlélési idő a kedvező rizikócsoportban 34,7 hónap, az intermedier rizikócsoportban 10,0 hónap, míg a kedvezőtlen rizikócsoportban 3,7 hónap volt (p < 0,0001).

Eredményeink azt mutatják, hogy az AML-es betegek közel fele hordoz olyan génmutációt, mellyel szemben már rendelkezünk célzott terápiával. Reményeink szerint a jövőben további támadáspontok is azonosításra kerülnek, és ezáltal az AML-es betegek kezelésében is megvalósulhat a mutációs státuszon alapuló személyre szabott célzott kezelés, ami megnövelheti a betegek várható élettartamát.

Open access