Search Results

You are looking at 1 - 10 of 20 items for :

Clear All
Authors: András Petri, József Hőhn, Ádám Balogh, Kornél Kovách, László Andrási and György Lázár

Absztrakt

A máj daganatos áttéteinek kezelése nagy kihívást jelent. Mai ismereteink szerint a colorectalis carcinoma májáttéteinek leghatásosabb kezelési módja a metastasisok sebészi eltávolítása. Összehasonlítottuk a szinkron májmetastasis miatt egyidejű vastagbél- és májreszekción átesett betegek adatait a kétüléses beavatkozásokéval. Dolgozatunkban a szegedi Sebészeti Klinikán 1999. január 1. és 2008. december 31. között vastagbélrák miatt kezelt 1597 beteg adatait retrospektíven dolgoztuk fel. A kezelés eredményét 152 betegen külön vizsgáltuk, akiknek májáttéte volt. A májáttétek aránya 9,52% volt. Az áttétek 40,8%-ban a rectumból és 31,8%-ban a szigmabélből származtak. A 152 májáttétes betegből 109 (71,7%) irreszekábilisnek bizonyult. Szinkron májáttét miatt szimultán májreszekciót 14 (32,6%), kétüléses műtétet 29 esetben (67,4%) végeztünk. Szimultán műtét esetén csak ún. kis májreszekciót végeztünk. Az áttétek átmérője a szimultán műtétek esetében 2,6 cm, a kétüléses műtéteknél 4,6 cm volt. A transzfundált vér mennyisége 0,3 U/beteg volt. A szimultán operáltak esetében csak ún. kis szövődményeket észleltünk. A hospitalizáció 13,1 nap volt a szimultán, és 11,7 nap a kétüléses műtétek esetében. Az átlagos túlélés 37,3, illetve 47,9 hónap volt (p<0,005). A szimultán májreszekció alkalmas módszer a kis, de akár többszörös szinkron májáttétek eltávolítására. Úgy gondoljuk azonban, hogy a betegek szelekciójának kritériumai sem a szinkron, sem az elektív májműtétekre vonatkozóan nem kellően kidolgozottak.

Restricted access

A szerzők primer pajzsmirigy-angiosarcoma rendkívül ritka áttétét mutatják be egy 59 éves nőbeteg kapcsán, aki szurokszéklet és súlyos anaemia miatt jelentkezett kórházukban. Kórelőzményéből 15 éve ismert pajzsmirigy-hideggöb emelendő ki. A vérzésforrást sem a gasztroszkópia, sem a kolonoszkópia nem tudta pontosan kimutatni. A kapszulaendoszkópos vizsgálat a vékonybélben kettős lokalizációjú szövetszaporulatot talált, amelyből a distalis helyzetű aktív vérzés jeleit mutatta és a lument teljesen elzárta. A vérzés miatt a beteget explorálták és az ileumban talált kettős, vérző szövetszaporulatot eltávolították. Mikroszkóposan a vékonybél-nyálkahártyában vérrel telt űröket, valamint immunhisztokémiai reakcióval CD31-pozitív epitheloid sejteket találtak. A szövettan a bélfalban rendkívül szokatlan epitheloid angiosarcomát véleményezett és felvetette áttét gyanúját. A kemoterápia megkezdése előtt total thyreoidectomiát végeztek. Meglepő leletként a szövettan ugyanazt a bevérzésekkel tarkított epitheloid sejtproliferációt találta, mint a vékonybélben. Esetükben az áttét okozta bélvérzés és a következményes műtét kapcsán derült fény a primer pajzsmirigyfolyamatra. A primer pajzsmirigy-angiosarcoma vékonybéláttéte irodalmi ritkaságnak számít. Orv. Hetil., 2014, 155(23), 918–921.

Restricted access

Absztrakt

A colorectalis carcinoma Magyarországon mindkét nemben a 2. leggyakoribb rosszindulatú daganat, ezért a kezelését meghatározó patológiai leletek minősége döntő fontosságú a betegség kimenetele szempontjából. Az érinvázió megléte nyirokcsomó- vagy távoli áttét hiányában megalapozhatja az adjuváns kezelést. Kimutatásának gyakorisága a patológusok között 10–89,5% között ingadozik, melyben az érinvázióra vonatkozó definíciók változása és kimutatásának módja egyaránt szerepet játszhat. Jelen tanulmányunk célja az érinvázióval kapcsolatos módszertani ajánlások bemutatása mellet az érinvázió kimutatását megkönnyítő elasztikus festéssel kapcsolatos tapasztalataink bemutatása volt 611 hematoxilin-eozinnal és 243 elasztikus rostfestéssel vizsgált colorectalis carcinomás betegünk anyaga alapján. Elasztikus rostfestéssel 2,4-szer gyakrabban, az esetek 67,1%-ában tudtunk érinváziót kimutatni. Az érinvázió anyagunkban szoros összefüggést mutatott a daganat kiterjedtségével – Dukes A stádiumban 13, Dukes B stádiumban 36, Dukes C stádiumban 80, távoli áttét esetén 83%-ban volt rostfestéssel érinvázió kimutatható. Figyelemre méltó, hogy az esetek 22%-ában csak intramurális érinvázió mutatkozott, és a távoli áttéttel rendelkező betegek 15%-ában csak minimális érinváziót észleltünk. Mivel az invazív növekedési mintázatú daganatokban kétszer gyakrabban jelentkezett érinvázió, nyirokcsomóáttét hiányában az elasztikus festés használatát ilyen esetekben különösen indokoltnak tartjuk.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az első TEM (transanal endoscopic microsurgery) műtétet Magyarországon Nagy Attila professzor végezte osztályunkon 1992-ben. Azóta 2016. augusztus 1-jéig éves átlagban 60, összesen 1385 ilyen műtét történt, 992 esetben jóindulatú és 393 esetben rosszindulatú elváltozás miatt. Közleményünkben egy év (2013) beteganyagát, azon belül pedig a carcinomás eseteket dolgoztuk fel. Betegek és módszer: 2013-ban 118 betegnél összesen 121 esetben végeztünk TEM-műtétet (három betegnél kétszer). Ebből 70 betegnél jóindulatú, 48 betegnél rosszindulatú elváltozás miatt végeztük a beavatkozást. Az átlag utánkövetési idő: 32,06 (12–39) hónap volt. Az eseteket az egyedi betegsorsok részletes bemutatásával retrospektíve elemeztük. A carcinomák patológiai stádiumai a következők voltak: nyolc in situ carcinoma, 14 T1, 12 T2, kilenc T3 és öt Tx. Preoperatív RCT-t 17 beteg kapott (négy ypT0, kettő ypT1, három ypT2, nyolc ypT3). Eredmények: A pTis stádiumú betegcsoportban nyolcból hét beteget tudtunk utánkövetni. Recidíva: 2/7, ebből malignus egy (14,28%), távoli áttét: 0, DFS: 85,71%; OS: 100% volt. A pT1 stádiumú csoportban egy beteget csak négy hónapig tudtunk utánkövetni. Recidíva 13-ból két esetben (15,38%), távoli áttét 1/13 (7,69%) alakult ki. DFS: 84,61%, OS: 84,61% volt. A pT2-csoportban három malignus recidívát észleltünk: 3/11 (27,2%.). Távoli áttét egy esetben igazolódott: 1/11 (9,09%). DFS: 81,81%, OS: 81,81% volt. A pT3-csoport eredményei: lokális recidíva: 2/8 (25%), távoli áttét: 3/8 (37,5%), DFS: 62,5%, OS: 75%. A pTx-csoportban öt betegből négy esetben neo-RCT-t követően teljes patológiai regressziót észleltünk, egy beteg szövettani eredménye carcinoid lett. A neo-RCT-t kapott betegek közül összesen 10 esetben észleltünk downstaginget. Következtetések: A részletes esettörténetek bemutatásával a rectumcarcinomák TEM-mel történő ellátásának komplexitására és az egyénre szabott ellátás fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet. A vizsgált betegcsoport alapján messzemenő következtetéseket a kis esetszám és az ellátás sokfélesége miatt nem lehet levonni. A TEM és hasonló módszerek hatékony alkalmazásához a rectumcarcinomák ellátásában elengedhetetlen mind a preoperatív diagnosztika, mind a patológiai alcsoportok részletekbe menő pontosítása. A neo-RCT-vel TEM-re alkalmassá tehető betegek számát a korai esetek kiszűrésén túlmenően a reszponder, nonreszponder státusz egzakt meghatározhatóságával lehetne növelni.

Restricted access
Authors: Oszkár Hahn, Ibolyka Dudás, Péter Pajor, Tamás Györke, Csaba Korom, Attila Zsirka-Klein, Péter Kupcsulik and László Harsányi

Absztrakt

Esetismertetés: 75 éves, nagyméretű, többgócú colorectalis májmetastasisban szenvedő nőbeteg esetét ismertetjük. Májsebészeti konzíliumát megelőzően többféle protokoll szerint több széria kemoterápiában részesült. A kezelések ellenére a korábban pár centiméteres metastasis mérete 5 hónap alatt mintegy háromszorosára nőtt. Az áttét kiterjesztett jobb oldali hemihepatectomiával technikailag eltávolítható lett volna, azonban a maradék májtömeg (FLR) kevésnek bizonyult. Az FLR indukált hypertrophizálása céljából portalis occlusiós eljárásra volt szükség. Az onkológiai kezelés ellenére tapasztalt rendkívül gyors tumorprogressziós tendencia miatt időnyerés céljából egy Magyarországon eddig nem alkalmazott, kétlépcsős eljárást (ALPPS: PVL + in situ split) választottunk. A gyors ütemű (9 nap) és jelentős (94%) hypertrophia után a májresectio elvégezhetővé vált. A beteg gyógyultan távozott.

Restricted access
Authors: András Vörös, László Kaiser, Attila Somfay and Attila Pálinkás

A szerzők súlyos dyspnoés, extrém pulmonalis hipertóniában és nagyfokú cor pulmonale chronicumban szenvedő, 57 éves nőbeteg esetismertetésében a pulmonalis hipertónia ritka okát mutatják be. A boncolás során bronchioloalveolaris mintázatú adenocarcinoma igazolódott, amely valamennyi tüdőlebenyt érintette. A tüdőkapui nyirokcsomókban áttét helyezkedett el. Szövettanilag az arteria pulmonalis kis ágaiban tumorsejtembólusok, intimális fibrosis, fibrinkiválás, valamint a nyirokerekben lymphangiosis carcinomatosa volt megfigyelhető. Az adenocarcinoma intrapulmonalis terjedését valószínűleg a hilusi nyirokcsomó áttétből a ductus thoracicuson keresztül létrejött izolált hematogén szórás okozta. A szerzők elemzik a tumoros betegségekhez társuló pulmonalis hipertónia kialakulásának lehetséges mechanizmusait, valamint bemutatják az arteria pulmonalisban daganatsejtek hatására kialakuló thromboticus microangiopathia kórszövettani jellegzetességeit. Rámutatnak az utóbbi differenciáldiagnosztikai jelentőségére.

Restricted access
Authors: Pál Gehér, Árpád Füredi, László István Kecskés and Béla Kiss

Absztrakt

Célkitűzés: A szerzők az általuk a Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Mellkassebészeti Osztályán 2010 decembere óta elvégzett videoendoszkópos tüdőlebeny-reszekciók (VATS-lobectomia) tapasztalatait elemzik. Betegek és módszer: 78 beteg (44 férfi és 34 nő) esett át VATS-lobectomián. A legfiatalabb beteg 30, a legidősebb 80 éves, az átlagéletkor 61,2 év volt. A műtéti indikáció perifériás tüdődaganat (35 eset) vagy annak gyanúja (43 eset) volt, kezelhető távoli áttét jelenléte nem jelentett kontraindikációt. Eredmények: A kezdetben igen hosszú műtéti idő csökkent és közelített a thoracotomiából végzett lobectomiákéhoz. Késői reoperációra két esetben volt szükség krónikus légmell, illetve „port site” metasztázis miatt. A bekövetkezett 10 érsérülés és két hörgősérülés miatt nyolc alkalommal volt szükség a feltárás axillaris thoracotomiává alakítására (konverziós ráta: 10,26%). A műtét utáni időszak az így operált betegek számára jelentősen kisebb fájdalmakkal járt, mint a nyitott műtétek utáni. Következtetések: A VATS-lobectomia biztonságosan alkalmazható, a betegek számára kisebb megterhelést jelentő módszer onkológiai kompromisszum nélkül.

Restricted access

Absztrakt

A tápcsatornában jelentkező áttét az alapbetegség disseminatióját jelzi, ilyenkor alapvetően palliatív célú beavatkozás jön szóba. Ebben a lokalizációban jelentkező áttétek előfordulása ritka, kimutatásuk idején a tumoros folyamat előrehaladottnak tekintendő, általában radikális sebészeti beavatkozásra nincs lehetőség, és ezért a disseminált tumorokra vonatkozó szabályok érvényesek. Műtétet végezhetünk vitális indikációval vérzés, perforatio, ileus esetén. A metastasisok radikális eltávolítása javíthatja a túlélést, ilyenkor R0 resectióra törekszünk. Ha a beteg klinikailag daganatmentessé tehető, neoadjuváns vagy adjuváns kezelés mellett a primer tumor viselkedését is figyelembe vevő műtétet végezhetünk. Osztályunkon 2000. január 1. és 2005. december 31. között 1053 gastrointestinalis lokalizációjú tumor miatt végeztünk műtéteket. Összesen 24 esetben igazolódott szekunder folyamat: 11 gyomor-, 9 vékonybél-, 4 vastagbéldaganat bizonyult áttétnek. Munkánkban a fellelt közleményeket tekintjük át, és saját tapasztalatainkat foglaljuk össze.

Restricted access
Authors: Zsófia Küronya, István Bodrogi, József Lövey, Vanda Plótár, Sándor Manninger and Zsuzsanna Pápai

Absztrakt

A szerzők a hazai irodalomban elsőként ismertetik rectum-adenocarcinomából származó metakrón izolált penismetastasis esetét. Betegüknél rectum-adenocarcinoma kuratív műtétjére került sor, mely után 4 és fél évvel észleltek a penisben metastasist. Egyéb régióban áttét kialakulását igazolni nem tudták. A penisben észlelt metastasis szövettani, immunhisztológiai vizsgálata bizonyította, hogy adenocarcinomából származik. Az elváltozás kiterjedését képalkotó vizsgálatokkal rögzítették. A kuratív megoldásként szóba jövő penectomiát betegük nem fogadta el. Foglalkoznak az elváltozás klinikumával, áttekintik a palliatív terápiára vonatkozó irodalmi adatokat. Esetükben az alkalmazott palliatív radiokemoterápiával a metastasis progresszióját nem tudták megállítani, ezért a kezelést FOLFOX kezeléssel egészítették ki; egyelőre progressziót nem észlelnek.

Restricted access
Authors: Rita Temesi, László Sikorszki, János Bezsilla, Ákos Botos, Attila Berencsi, András Papp, Örs Péter Horváth and András Vereczkei

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: A sebészi technika és tapasztalat jelentősen meghatározza a rectosigmoidealis tumorok kezelését. Anyag és módszerek: 2005 és 2009 között 200 rectum- és rectosigmoidealis tumor miatt operált betegünket prospektíve 39,8 hónapig követtük. Recidív tumor és távoli áttét kizáró ok volt. Elsődleges célunk volt összevetni az átlagos túlélést a két csoport közt; a másodlagos célunk volt összehasonlítani a stádiumfüggő túlélést, a helyi kiújulás és távoli áttétek incidenciáját. Kielemeztük az intra- és postoperativ szövődményeket, műtéti időt, a specimen oncopathologiai minőségét és az ápolási időket. Eredmények: A hároméves követés alatt a túlélési és kiújulási adatok nem mutattak szignifikáns különbségeket. Az ápolási idő a laparoscopos csoportban szignifikánsan rövidebb volt, valamint a középtávú túlélési adatok is az előrehaladottabb stádiumú eseteknél jobbnak mutatkoztak. Az incisionalis sérvek aránya is szignifikánsan kevesebb a laparoscopos csoportban. Következtetések: A laparoscopos rectum- és rectosigmoidealis resectiók eredményei nem rosszabbak, sőt jobbak, mint a nyitott műtétek esetén. Hozzáadva a minimálisan invasiv technika előnyeit, elsőként választandó módszer lehet.

Restricted access