Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "áttétel" x
  • All content x
Clear All

Kísérletünk célja a hipnózisbeli önkontroll változásainak vizsgálata a hipnózissal szembeni ellenállás élménybeli és viselkedéses jellemzőinek összevetésével. Jelen tanulmányunkban az önkontroll és a hipnotizőrhöz való regresszív, áttételes viszonyulás, az archaikus bevonódás összefüggését elemezzük. Kísérletünkben egy szokásos – standard tesztszuggesztiókat tartalmazó – csoportos együttműködő hipnózist követően egy másik alkalommal – a hipnózisindukciót megelőzően – a résztvevőket a hipnotizőr tudta nélkül arra szólítottuk fel, hogy álljanak ellen a szuggesztióknak (amelyek az előzőekkel azonosak voltak). Mindkét hipnózis során mértük a szuggesztiók végrehajtását a személyek saját megítélése szerint és külső megfigyelők pontozása alapján. Megvizsgáltuk, hogy hogyan függ össze az archaikus bevonódás mélysége az ellenállásra való motivációval és képességgel, az ellenállás élményével, valamint a hipnotikus viselkedés önkéntelenségével. Eredményeink szerint ellenálló helyzetben nagyon kevéssé alakult ki pozitív regresszív viszonyulás a hipnotizőrhöz; az áttétel negatív vonatkozásainak viszont az ellenállás helyzete kedvezett. Minél mélyebb volt a résztvevők pozitív archaikus bevonódása (elsősorban a hipnotizőrtől való függőség, valamint a hipnotizőr negatív megítélésétől való félelem), annál kevesebb erőfeszítést tettek a szuggesztiókkal szembeni ellenállás érdekében, és kevésbé is álltak ellen. Eközben többnyire úgy érezték, hogy viselkedésük önkéntelen, nem akarattal irányítják. A hipnózisra erősen fogékony személyek különösen hajlamosak lehetnek arra, hogy olyan mélyen újraéljék korai kapcsolataikat a hipnotizőrhöz való viszonyulásban, hogy minden mást figyelmen kívül hagyva, elsősorban a hipnotizőr által adott szuggesztióknak megfelelően viselkedjenek.

Restricted access

Háttér és célkitűzések: Az alany hipnotizőrrel kapcsolatos áttételi érzelmi bevonódását az Archaikus Bevonódási Skálával – ABS(A) lehet vizsgálni. A hipnózis interaktív megközelítése azonban szükségessé teszi, hogy a hipnotizőr archaikus bevonódását is mérni lehessen. A jelen kutatásban az erre a célra általunk kialakított huszonkét tételes hipnotizőri Archaikus Bevonódási Skála – ABS(H) – megbízhatóságát, faktorszerkezetét és a bevonódás intenzitását vizsgáltuk.

Módszer: 22 hipnotizőr összesen 387 alannyal elvégzett kísérleti hipnózisa után az alanyok és hipnotizőreik egyaránt kitöltötték az ABS-t. Az alanyokra és hipnotizőrökre vonatkozó adatok leíró statisztikai elemzése mellett feltáró faktoranalízissel vizsgáltuk az ABS(H) kérdőív szerkezetét. Összevetettük a hipnotizőrök és alanyaik archaikus bevonódásának mértékét, illetve az egyes hipnotizőrök közötti különbségeket.

Eredmények: Az ABS(H) három faktorba szerveződik: Kötődés és pozitív kapcsolat, Gondoskodás és törődésigény, Kontrolligény és félelem a negatív megítéléstől. Az ABS(H) ugyanolyan jó megbízhatóságú, mint az ABS(A). Az alanyok és hipnotizőrök archaikus bevonódása között nem vagy csak alacsony hatásméretű különbséget találtunk. Az egyes hipnotizőrök archaikus bevonódása viszont szignifikáns különbségeket mutatott. Következtetések: Az ABS(H) alkalmas arra, hogy laboratóriumi helyzetben megbízhatóan mérje a hipnotizőrök alannyal kapcsolatos viszontáttételi érzelmeit. Eredményeink arra utalnak, hogy az alanyok hasonló erősségű archaikus bevonódást élnek át különböző hipnotizőrökkel, az egyes hipnotizőrök érzelmi viszonyulása azonban jelentősen eltérhet más-más alannyal végzett laboratóriumi hipnózisok során. Ez a megfigyelés fontos adalékokat szolgáltat a hipnoterápiás kapcsolat jobb megértéséhez is.

Open access