Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "élő donor" x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: László Kóbori, Zoltán Máthé, János Fazakas, Zsuzsanna Gerlei, Attila Doros, Imre Fehérvári, Enikő Sárváry, Erika Hartmann, Andrea Németh, Tamás Mándli, Szabolcs Tóth, László Szőnyi, Zsuzsanna Korponay, Mátyás Kiss, Dénes Görög and Jenő Járay

A májátültetés jelenti a gyermekkori végstádiumú májbetegségek egyetlen kezelési módját. A split, majd az ezt követően kifejlesztett élő donoros májátültetés ma már rutinbeavatkozásnak számít, és a gyermekkori átültetések alapját jelentik. Az átlagos Kaplan–Meier-féle meghatározás szerinti 1, illetve 5 éves túlélés 80–90% feletti. A donormáj splittelése során két májbetegen segíthetünk. A bal oldali laterális szegmenteket általában gyermekeknek, a nagyobb jobb oldalt felnőtteknek ültetjük át. Természetesen többféle kombináció jön szóba attól függően, hogy élő donoros vagy split-, vagy redukált májátültetésről van szó. Az átültetéshez szükséges májszövet mennyisége a testsúly minimum 1%-át jelenti. A hazai több mint 340 májátültetés során 27 gyermek (14 parciális graft) májátültetéséről számolhatunk be, és elindult az élődonor-program is. Az alkalmazott technikák eredményeit és szövődményeit is figyelembe véve elmondható, hogy megfelelően szigorú kivizsgálási protokollok betartásával, a sebészi, aneszteziológiai és intenzív osztályos kezelés megfelelő szintű fejlesztésével a hazai átültetések eredményei nemzetközi szintre emelkedtek. Az utolsó 5 év átlagos túlélése 80% feletti volt.

Restricted access

Az élő donoros májtranszplantáció donorjelöltjeinek komplex kivizsgálási protokollja transzplantációs centrumonként némileg eltérő lehet, de a fő komponensek világszerte megegyeznek. A protokollok anamnézisfelvételt, fizikális vizsgálatot, általános laboratóriumi teszteket, valamint specifikus alvadási, vírusszerológiai, radiológiai vizsgálatokat és pszichoszociális felmérést is tartalmaznak. A donorjelölteket képalkotó vizsgálatok szempontjából először a belszervi állapotra vonatkozó általános kivizsgálásnak vetjük alá, elsősorban hagyományos röntgen- és ultrahangvizsgálatokkal. Ezután (az előbbitől nem élesen elválaszthatóan) a májspecifikus képalkotás következik, döntően UH, CT és MR segítségével, egyrészt a májparenchyma állapotának megítélésére, másrészt a térfogat meghatározására, harmadrészt pedig az érképletek és az epeutak pontos anatómiájának ábrázolására. Invazív beavatkozásokra is szükség lehet, pl. angiográfiára, májbiopsziára. A donorműtét kezdetén rutinszerűen intraoperatív vizsgálatok is történnek: cholangiographia az eperendszer anatómiájának közvetlen feltérképezésére és ultrahangvizsgálat a vena hepatica-ágak és a vena portae-rendszer lefutásának pontosítására a reszekció vonalának meghatározásához. A donorok vizsgálatai a korai posztoperatív szakban az esetleges szövődmények felderítéséhez járulnak hozzá: speciálisan a megmaradó májállomány keringésének ellenőrzésére és a műtéti területen folyadékgyülemek kimutatására UH vagy CT történhet, a mellkas kontrollálására elsősorban hagyományos röntgenvizsgálatot végzünk. A későbbi időszakban indokolt a donorok szűrő jellegű, rendszeres követése. – Intézetünk kivizsgálási protokolljának képalkotó részét foglaljuk össze.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Mándli, János Fazakas, Gábor Ther, Mónika Árkosy, Balázs Füle, Endre Németh, Judit Fazakas, Márta Hidvégi and Szabolcs Tóth

A májreszekció a hepatocellularis carcinomának, a biliaris tumoroknak, a colorectalis és más extrahepaticus tumorok metasztázisainak, az élő donoros májátültetéseknek és egyéb jóindulatú májbetegségeknek a gyógyító eljárása. Célkitűzés: A májfunkció kiértékelési módszereinek áttekintése élő donoros májátültetést és májreszekciót megelőzően. Módszer: Az irodalmi adatok áttekintése és összefoglalása a májfunkció kiértékelése szempontjából. Eredmények: A perioperatív morbiditást, mortalitást elsősorban a májra irányuló preoperatív kivizsgálás határozza meg. A reszekciót követően a maradék májszövetnek meg kell felelnie a fokozott metabolizmus, a portális keringés fokozódása, a csökkent érhálózat és epeútmennyiség, valamint a műtétet követő oxidatív stressz okozta kihívásoknak. Amennyiben a maradék májszövet nem képes ellátni feladatát, akut májelégtelenség alakul ki. Ez felveti a máj funkcionális rezervkapacitásának és a maradék májszövet meghatározásának szükségességét. A Child–Pugh-osztályozás széles körben elterjedt a kimenetel megítélésére. A dinamikus funkcionális tesztek, mint az indocianin zöld retenciós teszt, a galactosyl humán szérumalbumin-szcintigráfia és az aminopirin kilégzési teszt a máj rezervkapacitásának megítélésére használhatók. A visszamaradó máj volumenének meghatározására olyan korszerű képalkotó eljárások állnak rendelkezésre, mint a CT-volumetria és a hepatobiliaris szcintigráfia. Következtetések: A részletes kivizsgálást követően a reszekció mértéke az onkológiai szempontból még elfogadható mértékűre csökkenthető, annyi parenchyma megkímélésével, mely elegendő a túléléshez (1% visszamaradó májszövet/tskg). Az alapos preoperatív kivizsgálás közel nullára csökkentheti a mortalitást.

Restricted access