Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • "életmódváltoztatás" x
Clear All
Authors: Tiringer István, Nagy Alexandra, Teleki Szidalisz, Žilinski Nikolett and Szabados Eszter

Műhelytanulmányunkban egy olyan új szemléletmódot mutatunk be, amelyet az elmúlt években egy kardiológiai rehabilitációs osztályon működtetett standard, manualizált betegedukációs program használata során sajátítottunk el. Az edukáció új szemléletében a betegek képessé tevése alapozza meg azt, hogy mindennapi életükben meg tudják oldani a betegségükhöz kapcsolódó problémákat. Ennek kiindulópontja, hogy a betegek az igényeiknek megfelelő információkat kapnak betegségükről és kezelésükről. A betegséggel kapcsolatos reális attitűdök és adekvát készségek megtanulása olyan edukációs módszereket igényel, amelyek célja a betegek aktív részvételének ösztönzése, a betegséggel kapcsolatos saját elképzelések és tapasztalatok megosztása és megbeszélése. Az aktív részvétel segíti a betegek felelősségvállalását és a megtanult képességek átültetését a mindennapi életükbe. A tanulmány további részében ismertetjük „A koszorúér-betegség oktatási programjá“-t, amely saját betegedukációs gyakorlatunk alapjául szolgált. A program öt egymásra épülő modulból áll. Kialakítása multidiszciplináris együttműködés keretében történt, a kockázati tényezők csökkentésével és az életmód-változtatással foglalkozó részei az egészségmagatartás társas-kognitív folyamatmodelljén alapulnak. Saját tapasztalataink szerint a betegedukációs program működtetését nagymértékben segíti strukturáltsága és részletes kidolgozottsága. Ezek nemcsak fontos feltételei az edukáció minőségének, hanem segítséget adnak az egyes témák megbeszélése során kialakuló csoportdinamikai folyamatok kezeléséhez is. A betegedukációs program standardizált alkalmazása elősegítheti eredményességének és mechanizmusainak empirikus kutatását.

Open access

A perifériás érbetegség globális megbetegedés. Jelenléte esetén emelkedik a cardiovascularis események és halálozás előfordulása. A perifériás érbetegségben szenvedő betegek a nagy CV-rizikójú kategóriába tartoznak. A prevenciós ajánlás alapján PAD jelenléte esetén gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelés szükséges. Az életmód-változtatás, vérnyomáscsökkentés, diabetes mellitus kezelése, koleszterin-célértékek elérése, az ACE-gátló, a statin és a thrombocyta-gátló kezelés csökkenti a CV-események előfordulását. A Doppler-index korai meghatározása segíthet az atherothrombosis korai felismerésében.

Restricted access
Authors: Gábor Simonyi, Gyula Pados, Mihály Medvegy and J. Róbert Bedros

Az elhízás jelenleg az egyik legnagyobb egészségügyi probléma. A testtömegcsökkentés komplex tevékenység, amelybe beletartozik az életmód-változtatás (diéta+testmozgás), a viselkedésterápia, a különböző gyógyszerek alkalmazása és bizonyos esetben sebészeti beavatkozások. A diéta és a testmozgás a legjobb módszerek az elhízás kezelése és megelőzése során, azonban sok nehézséggel jár alkalmazásuk. Az elhízás gyógyszeres kezelése önmagában sokszor csak mérsékelt eredménnyel jár, a gyógyszerek alkalmazását a mellékhatások határolhatják be, abbahagyásukkor megáll a testtömegcsökkenés, és visszahízás következik be. A megfelelő eredmény érdekében kombinálnunk kell a különböző testtömegcsökkentő módszereket. Az elhízás kezelésére alkalmazott gyógyszerek számos hatástani csoportba tartozhatnak. Fokozhatják a telítettségérzést, csökkenthetik a tápanyag-felszívódást, növelhetik az anyagcserét, de hatásuk általában csak mérsékelt. Régebben számos készítményt alkalmaztak az elhízás gyógyszeres kezelésére, beleértve a pajzsmirigyhormont, a dinitrofenolt, az amfetamint és ezek analógjait, a fenfluramint stb. Jelenleg az elhízás kezelésének hosszú távú alkalmazására (≥24 hét) csak az orlistat elérhető, mivel a sibutramint és a rimonabantot egyaránt visszavonták a gyógyszerpiacról. Az elhízás kezelésére jelenleg is számos készítményt vizsgálnak, ezek közül az inkretintengelyre ható GLP-1-analóg liraglutid rendelkezik a legnagyobb eséllyel. Orv. Hetil., 2012, 153, 363–373.

Restricted access
Authors: Gabriella Pár, Gábor Horváth and Alajos Pár

A nem alkoholos zsírmáj és steatohepatitis a metabolikus szindróma májmanifesztációi, szoros kapcsolatban az inzulinrezisztenciával és elhízással. A leggyakoribb májbetegségek világszerte a populáció közel egyharmadát érintik. A cirrhosis és májrák, valamint a cardiovascularis betegség fokozott kockázatát jelentik. A dolgozat áttekintést ad e kórképek epidemiológiája, patogenezise és klinikuma terén elért haladásról. A májbiopszia és biomarkerek mellett ismertet egy új noninvazív diagnosztikai eljárást. Az úgynevezett „controlled attenuation parameter” a máj zsírtartalmának ultrahanggyengítő hatásán alapul, alkalmas a steatosis kvantitatív meghatározására, a steatosis súlyossági fokozatainak elkülönítésére. Ezzel egyidejűleg a fibrosist tükröző májtömöttség (liver stiffness) vizsgálata is megtörténik az elasztográfiás módszerrel. (A szerzőknek az eljárásra javasolt elnevezése ezért: „tranziens elasztoszteatográfia”). A két kórkép kezelésének alapja az életmód-változtatás, testsúlycsökkentés, diéta, fizikai aktivás, támogatva kognitív viselkedésterápiával. Mindenekelőtt a metabolikus szindróma tényezői, az elhízás, diabetes, hypertonia és dyslipidaemia kezelendők. A nem alkoholos steatohepatitisnek nincs specifikus, elfogadott gyógyszeres terápiája, úgy látszik, hogy a tartós E-vitamin-adás nagy dózis urzodeoxikólsavval kombinálva hasznos lehet. Ezenkívül az ómega-3 többszörösen telítetlen zsírsav is csökkentheti a steatosist, de ennek optimális dózisát még nem határozták meg. További kontrollált klinikai vizsgálatok szükségesek a jelenleg még experimentálisnak tekinthető kezelésmódok valódi értékének megállapítására. Orv. Hetil., 2013, 154, 1124–1134.

Restricted access
Authors: Eszter Madarász, Gyula Tamás, Gy. Ádám Tabák, János Szalay and Zsuzsa Kerényi

Annak ellenére, hogy a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőinek együttes és halmozott előfordulása nem megkérdőjelezhető, napjainkban a metabolikus szindróma mint különálló cardiovascularis rizikófaktor vitatott. A szerzők előző vizsgálatai szerint a gesztációs diabéteszt átlagosan 8 évvel követően gyakori a szénhidrát-anyagcsere zavara, és ehhez az állapothoz gyakran kedvezőtlen metabolikus paraméterek társulnak. A szerzők jelen tanulmányukban 68, előzőleg gesztációs diabétesz miatt gondozott asszony esetében, 4 évvel a szülést követően vizsgálták a metabolikus szindróma prevalenciáját különböző kritériumrendszerek szerint. Az eredményeket 39, terhesség alatt szénhidrát-anyagcsere szempontjából egészséges asszony adataival hasonlították össze. A kontrollasszonyokhoz képest az előzőleg gesztációs diabéteszes csoportban a metabolikus szindróma valamennyi kritériumrendszer alapján jelentősen gyakoribb volt. Korábbi gesztációs diabétesz esetében a glükózintolerancia súlyosbodásával gyakoribbá vált a metabolikus szindróma előfordulása. A túlsúlyos asszonyok körében mind a volt gesztációs diabétesz, mind a metabolikus szindróma prevalenciája tízszeres volt a normál súlyúakhoz hasonlítva. Előző gesztációs diabétesz esetén már a szülést követően 4 évvel számítani kell a cardiovascularis rizikófaktorok gyakori, együttes előfordulására. Ezért ezen asszonyok követése és a „metabolikus szindróma” elemeinek minél korábbi, individuális kezelése, életmód-változtatás és testsúlycsökkentés kívánatos.

Restricted access

Exercise, 12 (3), 333—342. Apor, P. (2010). Az egészség ára. A gazdaságosság kérdései életmód-változtatás esetében. Orvosi Hetilap, 151 (19), 788—794. Barabás, K. (szerk., 2006). Egészségfejlesztés

Restricted access