Search Results

You are looking at 1 - 10 of 42 items for :

  • "élettartam" x
  • All content x
Clear All

lifespan. [A tobozmirigy-csecsemőmirigy rendszer szerepe az autoimmunitás, öregedés és élettartam szabályozásában.] Orv Hetil. 2016; 157: 1065–1070. [Hungarian] 66 Csaba G. The

Open access

Absztrakt

A csecsemőmirigy (thymus) immunoendokrin szerv, amelynek endokrin elemei által termelt hormonok elsősorban a szerv saját immunelemeire hatnak. Az immunrendszerben központi szerepet tölt be, újszülöttkori eltávolítása az immunrendszer és az egész szervezet összeomlásával jár. A thymus dajkasejtjei a csontvelő-eredetű lymphocytákat szelektálják és a sajátot idegenként felismerő (autoreaktív) sejteket még a thymusban elpusztítják, illetve az ugyancsak thymuseredetű Treg-sejtek a periférián elnyomják. A szerv involúciója már születés után elkezdődik, de csak a serdülőkor vége felé válik kifejezetté, mert addig az egyidejű fejlődési folyamatok túlkompenzálják. A pubertás utáni involúció inkább megengedi az autoreaktív sejtek életben maradását, felszaporodását és fokozott működését, ami fokozatosan koptatja, pusztítja a szervezet sejtjeit és sejt közötti állományát, ezzel előidézi az öregedés jelenségét. Az autoreaktív sejtek további fokozott működése okozza az autoimmun betegségeket és vezet a természetes halálhoz is. A thymus involúciója tehát nem a szervezet általános sorvadásának részjelensége, hanem annak okozója, ami az élettartam-pacemaker funkcióban mutatkozik meg. Az öregedés tehát felfogható egy thymusvezérelt lassú autoimmun folyamatnak. A tobozmirigy újszülöttkori eltávolítása a thymus degradációjához, az immunrendszer összeomlásához és a szervezet sorvadásához (wasting disease) vezet. A mirigy felnőttkori involúciója a thymus involúciójával párhuzamosan fut, így a két szerv funkcionális egységet képez. Valószínű, hogy a corpus pineale felelős a thymus involúciójáért, ezáltal annak élettartam-meghatározó szerepéért is. Az ismertetett adatok nem bizonyítják a tobozmirigy-csecsemőmirigy rendszer kizárólagos szerepét az öregedés és élettartam meghatározásában, csak felhívják a figyelmet arra, hogy ez a rendszer önmagában is alkalmas a feladat elvégzésére. Orv. Hetil., 2016, 157(27), 1065–1070.

Open access

Ha elfogadjuk, hogy az öregedés biológiailag szabályozott életfolyamat, akkor továbbgondolva adódik a feltételezés, hogy biztosan van genetikai kódja. Márpedig ha van kódja, akkor a humán genom ismeretében ez megfejthető. Ha megfejthető, akkor manipulálható is. Ha azonban ezen mesterkedünk, akkor azt tegyük úgy, hogy a megnövelt élettartam a fizikai és szellemi jóllét csúcsán elérhető állapotot tartósítsa. Tehát ne csak az élethosszt növeljük, de egyúttal a betegségekkel szembeni ellenállást is. Szerte a világon sok kutatóintézet foglalkozik ma már ezzel a témával, és lázasan fáradoznak a megvalósításon. Az összefoglaló a feltárt ismeretanyagból ad ízelítőt.

Restricted access

Az eddigi öregedési elméletek mind azt tűzték ki célul, hogy megtalálják az öregedés végső okát, idáig azonban egyetlenegynek sem sikerült megválaszolni azt a kérdést, hogy miért is öregszünk. Az öregedés folyamata meglehetősen komplex, az elméletek azonban csak egy vagy csak kevés elemére koncentráltak. Az „Öregedés egyesített elméletének” célja az, hogy ezeket az elméleteket szerves egységgé olvassza össze.Összes eddigi várakozásunk ellenére úgy tűnik, hogy az öregedés elkerülhetetlen, az emberi szervezet információs szintje csak az egyed időbeli korlátozott létét teszi lehetővé. Az öregedés alatt a szervezet fokozatosan elsodródik az egyedfejlődés során kialakított differenciált állapottól, s ez végül is oda vezet, hogy az ember lépésről lépésre elveszíti azt a képességét, hogy a környezetkárosító entrópia erőivel sikeresen megbirkózzon. Azonban még ennek ellenére is lehetséges manapság az emberi átlagéletkor emelése, bár a szervezet jelenlegi információs szintjének megváltoztatása nélkül az öregedés továbbra is megmarad gyógyíthatatlan betegségnek.

Restricted access

A nukleáris energia hazai alkalmazásának egyik érdekessége, hogy míg a paksi atomerőmű építése, üzembe helyezése, működtetése és élettartam-hosszabbítása kapcsán számottevő társadalmi tiltakozásra mindmáig nem került sor, számos kisebb-nagyobb konfliktus kísérte a radioaktív hulladékok elhelyezésével kapcsolatos törekvéseket. A cikk áttekinti a radioaktívhulladék-kezelés magyarországi történetét a hetvenes évektől napjainkig. A cikk egyik következtetése, hogy a radioaktívhulladék-kezelő létesítmények hazai társadalmi elfogadottságát illetően az elmúlt évtizedben fordulat állt be. Ennek lényege, hogy - a fejlett nyugati országok mintájára - a pusztán technikai orientáltságú, hierarchikus közelítést egy demokratikusabb, a helyi elfogadottságot szem előtt tartó közelítés váltotta fel. E közelítés legfontosabb eleme a hulladékkezelő létesítményeket befogadó (és szomszédos) települések számára nagyvonalú kompenzáció nyújtása és az érintett önkormányzatok számára bizonyos fokú ellenőrzés biztosítása. Az elemzés ugyanakkor arra is rávilágít, hogy a fejlett nyugati országok radioaktívhulladékpolitikájának több fontos komponensét - pl. a döntések átláthatóságát, egy széles körű társadalmi vitában kikristályosodott és elfogadott nemzeti (és ezen belül nukleáris) energiapolitika és radioaktívhulladék-kezelési stratégia kialakítását - a hazai döntéshozók nem vették át.

Restricted access

Világszerte és Magyarországon is az egyik legelterjedtebb daganatoshalálozás-megelőzési program a mammográfiás emlőszűrés. Néhány évvel a szűrőprogram nemzetközi bevezetését követően az emlőrák okozta halálozás, majd az emlőrák előfordulása is csökkenni kezdett. A kedvező fordulatban a mammográfia által betöltött szerep jelentősége nem ismert. Egy szűrőprogram nyeresége többféle szempont szerint mérlegelhető. Egy figyelmen kívül hagyott mutató, az átlagos élettartam-nyereség más rendelkezésre álló adatokból kiszámítható. Mammográfiás szűrés esetén a nyereség korosztálytól függően legfeljebb 1–3 hét.

Restricted access

A kényszeres zavar (obszesszív-kompulzív zavar; OCD) élettartam-prevalenciája gyermekekben és serdülőkben is magas, 18 éves korra a 2-3%-ot is elérheti. Az OCD kezelésében az ajánlott pszichoterápiás módszer a kognitív viselkedésterápia, amelynek hatékonyságát számos vizsgálat igazolta felnőttekben és gyermekekben egyaránt. Gyermek- és serdülőkorú páciensek esetében a kognitív viselkedésterápiás módszereket adaptálnunk kell az életkori sajátosságok, valamint a juvenilis kórforma sajátosságainak figyelembevételével. Az OCD kognitív és tanuláselméleti modelljeinek vizsgálata gyermek és serdülő mintán hozzájárul a juvenilis kórforma megértéséhez és a kognitív viselkedésterápiás módszerek fejlődéséhez.

Restricted access

Absztrakt

A XX. század végére a vertikálisan szerveződő kórházak zárt hierarchikus rendszerekké formálódtak, amelyekben az egészségügyi ellátási kínálat jelentősen felaprózódott. A kórházak jelenlegi szervezettségükben nincsenek felkészülve az élettartam folyamatos emelkedésére, a multimorbiditás, valamint a krónikus és hosszan tartó betegségek számának erőteljes növekedésére, mivel azokat nem hosszú távú kezelések végzésére tervezték. A fejlett, kifejezetten drága technológiák mind gyorsabb beépülése az ellátásokba gazdasági krízist generál. Az ellátási és gazdasági krízis egyidejű megoldása nem képzelhető el a kórházak struktúrájának megváltoztatása nélkül. A jövő kórházai hálózati rendszerben, betegségprofilok szerinti szerveződésben, speciális ellátásokat fognak végezni. Jelen ismereteink szerint ez az egyetlen struktúra, amely lehetővé teszi a méretgazdaságosság elérését, a folyamatosan szűkülő források megfelelő elköltését, valamint a megváltozott betegarculat és betegségstruktúra megkövetelte hatékony betegellátás biztosítását. Orv. Hetil., 2016, 157(28), 1099–1104.

Restricted access

Absztrakt

Az alsó végtagi amputáció, mint a perifériás verőérbetegség és a cukorbetegség egyik legsúlyosabb következménye, kiemelt figyelmet érdemel. Az összefoglaló közlemény célja a magyar és a nemzetközi amputációs adatok összehasonlítása. Szembesülve azzal, hogy az előfordulásra, időbeni trendekre vonatkozó globális amputációs adatok rendkívül változékonyak, az összefoglaló elemzi a variabilitás lehetséges meghatározó jellemzőit. E faktorok közé tartoznak a tanulmányok közlési módjának különbözőségei, az érintett népesség demográfiai, epidemiológiai, gazdasági, társadalmi és kulturális tényezői, valamint az egészségügyi szolgáltatás minőségében tapasztalt eltérések. Az amputációs kockázat értelmezhető egyfajta élettartam-kockázatként, ami a különböző kockázati faktorok időben változó mintázatának eredménye. Ebben az értelemben a hatékony megelőző stratégiai tervezés összetett intézkedési lépéseket igényel, ami több tudományág kooperációját, időben elkezdett megelőző intézkedések kezdeményezését, valamint központosított érbetegellátás kialakítását feltételezi. Az alsó végtagi amputációkkal kapcsolatban a kutatás-fejlesztés egyértelmű prioritás, ami segíthet ennek a rendkívül összetett, kiemelt népegészségügyi jelentőséggel bíró kérdésnek a pontosabb megértésében. Orv. Hetil., 2016, 157(32), 1266–1274.

Restricted access

A várható élettartam hosszabbodásával egyre gyakoribbak a különféle reumatológiai és onkológiai megbetegedések, amelyek csontszövődményeinek csökkentésére széles körben alkalmaznak különböző per os és intravénás antireszorptív hatású készítményeket (például biszfoszfonátok). Ezek a szerek jótékony hatásuk mellett súlyos szövődményeket is okozhatnak, ilyen például a ma még nem teljesen tisztázott patomechanizmusú állcsontnecrosis. A szerzők célja egy átfogó szakmai tájékoztatás nyújtása a gyógyszer indukálta állcsontnecrosis lehetséges megelőzéséről és terápiájáról. A szakirodalmi áttekintés alapján készült dolgozat azokat a szűrőmódszereket ismerteti (előnyeikkel és limitációikkal együtt), amelyek segítségünkre lehetnek a gyógyszer indukálta állcsontnecrosis korai detektálásában. A szerzők a legújabb sebészi és adjuváns terápiás irányvonalakat is ismertetik. Megállapítják, hogy a patomechanizmus ismeretének hiányában jelenleg még hatékony terápiás modalitás nem áll rendelkezésre, és hangsúlyozzák mind a prevenció, mind a terápia során az interdiszciplináris együttműködés szükségességét és annak fontosságát. Jelenleg ez tűnik a gyógyszer indukálta állcsontnecrosis elleni leghatékonyabb eszköznek. Or. Hetil., 2014, 155(49), 1960–1966.

Restricted access