Search Results

You are looking at 1 - 10 of 45 items for :

  • "évjárat" x
  • All content x
Clear All

Összefoglalás

A silókukorica nemesítésben a leafy típusú hibridek egy új irányvonalat képviselnek. Ezekben a hibridekben a megnövekedett cső feletti levélszám nem csak a szárazanyag produkciót növeli, de a levelekben képződött és raktározott nagy mennyiségű szénhidrát a szilázsnak jobb beltartalmi minőséget biztosít. A témában külföldön már több tanulmány is született, Magyarországon azonban még kevés adatot publikáltak. Munkánkban célul tűztük ki a genotípus és az évjárat hatásának vizsgálatát 6 különböző típusú, leafy és nem-leafy silókukorica hibridnél, 4 éven keresztül (2002–2005 között), elsősorban a növénymagasság és csőeredési magasság, a levélszám, a zöld- ill. szárazanyag termés tekintetében. Az eredményekből megállapítható, hogy a két leafy hibrid cső feletti levélszáma (8,00; 9,35) jóval magasabb volt a többi hibrid átlagánál (5,56 az évek átlagában). Ez a tulajdonság szoros negatív korrelációban (r = –0,7346) állt a csőeredés arányával, amely egy genetikailag erősen meghatározott tulajdonság, az évjárathatás kevésbé befolyásolta. A leafy hibrideknél a főcső jóval alacsonyabban helyezkedett el, a növények magassága azonban a többi hibridéhez hasonló volt. A csőeredés aránya a növénymagassághoz a leafy hibridek esetében 0,36, a többi hibridnél 0,41 és 0,45 között változott (az évek átlagában). A csapadékosabb évjáratokban a hibridek magasabbak voltak és egyedi zöldtömegük nagyobb volt, mint a száraz évben.

Restricted access

Összefoglalás

Tartamkísérletben, csernozjom talajon, a Hajdúságban (Kelet-Magyarország) vizsgáltuk néhány agrotechnikai tényező (tőszám, tápanyagellátás), néhány kártevő és kórokozó (kukorica bogár (Diabrotica virgifera virgifera LeConte), kukoricamoly (Ostrinia nubilalis Hbn.), csőfuzárium (Fusarium spp.), valamint az évjárat (eltérő vízellátottságú évek: 2007. év = aszályos, 2008. év = kedvező) hatását a kukorica termésére különböző vetésváltási rendszerekben (mono-, bi- és trikultúra). A vizsgálatokat nem öntözött körülmények között, csernozjom talajon végeztük. Vizsgálati eredményeink azt bizonyították, hogy az évjárat vízellátottsága, mint abiotikus stressz tényező volt a legnagyobb hatással a kukorica termésére, valamint meghatározta az optimális tőszámot és trágyaadagot. Aszályos évjáratban (2007. év) a kukorica termésmaximuma 3874–5681 kg/ha (mono), 7156–7929 kg/ha (bi), 7214–8192 kg/ha (tri), kedvező vízellátottságú évben pedig 12 902–13 787 kg/ha (mono), 13 974–14 603 kg/ha (bi) és 13 594–14 839 kg/ha (tri) intervallumban mozgott nem öntözött feltételek között. Az ökológiai stressz (vízhiány) okozta terméscsökkenés monokultúrában 9,0 t/ha, bikultúrában 7,0 t/ha, trikultúrában pedig 6,0 t/ha körül változott. A kukorica optimális tőszámát és trágyaadagját mind az ökológiai stressz (vízhiány), mind az agrotechnikai stresszhatás (vetésváltás) befolyásolta. Aszályos évjáratban (2007. év) a 40 ezer/ha (mono, bi, tri), kedvező vízellátottságú évjáratban a 60 ezer/ha (mono) és 80 ezer/ha (bi és tri) tőszám esetében kaptuk a termésmaximumokat. Az évjárat és a vetésváltás egyaránt módosította az optimális trágyaadagot. A 2007. év időjárása miatt a növényegészségügyi értékek kedvező szinten mozogtak, a csőfuzárium-fertőzöttség 0,9–3,4%, a molyfertőzöttség 2,1–4,5% között változott, míg a kukoricabogár által okozott növénydőlést nem tapasztaltunk. Ezzel szemben a csapadékos évjáratban a csőfuzárium-fertőzötség értéke 1,0–3,9%, a molykártétel értéke pedig 3,2–6,3% között alakult. 2008-ban monokultúrában jelentős kukoricabogár kártételt is tapasztaltunk. A Diabrotica által okozott növénydőlés (12,3–62,2%) között változott, kezelésektől függően.

Restricted access

Egyetem Agrártudományi Centrum. Debrecen . 101 – 114 . 9. Hegyi Zs. : 2008 . Minőség, évjárat és hibridválasztás összefüggései . Az MTA Mezőgazdasági

Restricted access

Összefoglalás

Tartamkísérletben, Hajdúságban (Kelet-Magyarország), csernozjom talajon vizsgáltuk eltérő évjáratok (2007. év = száraz, 2008. év = kedvező vízellátottságú) és egyes agrotechnikai tényezők (vetésváltás, trágyázás, öntözés) kölcsönhatásait adott őszi búza fajta (Mv Pálma) agronómiai tulajdonságaira és termésére. A levél- (lisztharmat-, DTR-, levélrozsda-fertőzöttség) és kalászbetegségek (kalászfuzárium-fertőzöttség) mértékét döntően a trágyaadagok határozták meg, melyet az évjárat, a vetésváltás és öntözés kisebb-nagyobb mértékben módosított. A búza állományok megdőlését a kedvező vízellátottságú évjárat (2008. év) és a nagyobb trágyaadagok (N150–200+PK) jelentősen növelték. Aszályos évjáratban az őszi búza maximális termése bikultúrában 5590 kg/ha, trikultúrában 7279 kg/ha (nem öntözött), ill. 7835 kg/ha és 8492 kg/ha (öntözött) volt. A kedvező vízellátottságú évjáratban a búza termésmaximuma bikultúrában 7065 kg/ha, trikultúrában 8112 kg/ha (nem öntözött), ill. 6882 kg/ha és 7874 kg/ha (öntözött) volt. Aszályos évjáratban az öntözés maximális terméstöbblete 2630 kg/ha (bikultúra) és 1579 kg/ha (trikultúra) volt. Az öntözés termésnövelő hatása csak megfelelő tápanyagellátás mellett érvényesült (a víz- és tápanyagellátás interaktív hatása). A trágyázás hatására aszályos évjáratban 2853–3698 kg/ha (nem öntözött) és 3164–5505 kg/ha (öntözött) terméstöbbletet kaptunk. Kedvező vízellátású évjáratban a trágyázás termésnövelő hatását alapvetően meghatározta a vetésváltás (bikultúrában 3990–4050 kg/ha, trikultúrában 524–884 kg/ha terméstöbblet). Az évjárat és vetésváltás befolyásolta az optimális NPK adagot. Száraz évjáratban bikultúrában az N150–200+PK, trikultúrában az N100–150+PK, kedvező vízellátottságú évjáratban pedig az N150+PK (bikultúra) és az N50+PK (trikultúra) trágyakezelés bizonyult optimálisnak.

Restricted access

Összefoglalás

Eltérő évjáratok és különböző agrotechnikai műveletek interaktív hatásait vizsgáltuk tartamkísérletben, csernozjom talajon a Hajdúságban (Kelet-Magyarország) kukoricánál. Száraz évjáratban a Diabrotica virgifera virgifera nem okozott növénydőlést, optimális vízellátottságú évjáratban viszont monokultúrás termesztésben jelentős megdőlés következett be. Bikultúra (búza-kukorica) és trikultúra (borsó-búza-kukorica) vetésváltásban Diabrotica által okozott szárdőlést nem lehetett tapasztalni. Monokultúrában a növekvő trágyaadagok mérsékelték a Diabrotica miatti növénydőlés mértékét (kontroll kezelésben 37,2–41,1%, N240+PK kezelésben 14,1–15,3%). Száraz évjáratban a kukorica maximális termése 4316–7998 kg/ha (nem öntözött), ill. 8586–10970 kg/ha (öntözött), kedvező évjáratban pedig 13787–14137 kg/ha (előző években nem öntözött), ill. 13729–14180 kg/ha (előző években öntözött) intervallumban változott vetésváltástól és trágyaadagtól függően. Száraz évjáratban a vetésváltás igen jelentős hatást gyakorolt a kukorica termésére, míg kedvező évjáratban ez a hatás mérsékelt volt (a monokultúrához viszonyított terméstöbblet bi- és trikultúrában 3390–3862 kg/ha, ill. 350–150 kg/ha).

Aszályos évjáratban az öntözés maximális terméstöbblete 4270 kg/ha (mono), 3264 kg/ha (bi) és 2681 kg/ha (trikultúra) volt. A kontroll kezelésben az öntözés hatására lényegesen kisebb terméstöbbletet (2525 kg/ha, 2155 kg/ha és 1436 kg/ha) kaptunk, ami a víz- és tápanyagellátás szoros kölcsönhatását bizonyította kukoricánál.

A trágyázás termésnövelő hatását alapvetően az évjárat vízellátása határozta meg, melyet a vetésváltás és öntözés módosított. Száraz évjáratban a trágyázás terméstöbblete 1282–3376 kg/ha, kedvező évjáratban 1838–4899 kg/ha között változott.

Az évjárat, mint abiotikus stressz módosította a különböző vetésváltási rendszerekben termesztett kukorica trágyaadag optimumát. Száraz évjáratban kisebb műtrágya adagok bizonyultak optimálisnak (mono: N120–180+PK; bi: N180+PK; tri: N60–180+PK), mint kedvező évjárat esetén (N180+PK; N180+PK; N120–180+PK). Kísérleti eredményeink azt bizonyították, hogy az időjárási stresszhatásokat megfelelő agrotechnikával (vetésváltás, trágyázás, öntözés) mérsékelni, de teljesen megszűntetni nem lehetett.

Restricted access
Növénytermelés
Authors: Tamás Spitkó, Dr. László Sági, Dr. János Pintér, Dr. L. Csaba Marton, and Dr. Beáta Barnabás

Összefoglalás

Három évben, két termőhelyes kísérletekben vizsgáltuk in vitro dihaploid (DH) vonal eredetű hibridkukoricák termőhelyi és évjárat reakcióit. A vizsgált növényi anyagban összesen tizennégy hibridkombináció termés és betakarításkori szemnedvesség eredményét hasonlítottuk össze két standard hibridkukorica teljesítményének átlagával. A kísérletünk célja annak kiderítése volt, hogy az általunk tesztelt DH vonalakkal alkotott kukoricahibridek hogyan reagálnak a különböző környezeti feltételek változására. Az eredmények értékelését követően megállapítottuk, hogy az eltérő évek és különböző termőhelyek hatására a vizsgált genotípusok különbözőképpen reagáltak. A kísérlet főátlaga alapján a hibridek többsége statisztikailag jelentősen a standard átlag alatt teljesített, voltak azonban olyan dihaploid vonalak, amelyek hibridben realizált teljesítménye a standard értékével megegyezett. A hibridek martonvásári kísérletben kapott eredményei alapján lehetőségünk nyílt a szülővonalak általános kombinálódó képességének (GCA) kiszámítására. A vizsgálatok során találtunk olyan kombinációt, amelynek agronómiai értéke és termőképessége nem maradt el a standard átlagtól. A DH vonalakat in vitro növényregenerációs rendszerben állítottuk elő, majd hosszú szelekciós nemesítést követően vizsgáltuk több termőhelyes teljesítmény-kísérletekben. Az in vivo dihaploid előállítás gyakorlatával szemben az ilyen eredetű DH vonalakból származó kukoricahibridek korábban még nem kerültek köztermesztésbe Magyarországon.

Restricted access

A növénytermesztési tér, ezen belül a csernozjom talaj vízháztartási folyamatainak sokoldalú vizsgálata, elemzése, a folyamatok parametrizálása különösen fontos. A vizsgálatokat — az 1983-ban Ruzsányi László által beállított, 2004-től Pepó Péter által vezetett — polifaktoriális tartamkísérletben kukoricával végeztük, melyet nemcsak jelentős vetésterülete, hanem a vízellátás, a növénytermesztési tér vízháztartása szempontjából kifejezett szenzibilitása, érzékenysége is indokol. A kísérletet különböző vetésváltási rendszerekben (mono-, bi- és trikultúra), három eltérő csapadékellátottságú [egy aszályos (2007), egy csapadékos (2008) és egy száraz (2009)] évjáratban végeztük. A kísérletben N120+PK tápanyagszinttel, két öntözési kezeléssel (Ö1-kezelés: nem öntözött, Ö3-kezelés: öntözött), valamint 60 000 tő·ha−1 állománysűrűséggel dolgoztunk.A mértékadó talajréteget három szintre osztottuk, (0–60; 61–120 és 121–200 cm), melyekben vizsgáltuk a talajnedvesség tenyészidőbeli alakulását. Az eredmények alapján a felső (0–60 cm) talajszint nedvességkészlet-változása volt a legintenzívebb, mind a csapadék, mind az öntözés közvetlen hatása itt mutatható ki a legegyértelműbben.Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a csernozjom talaj vízkészletét a vetésváltás nagymértékben befolyásolja. A három vetésváltás közül a monokultúrás vetésváltásban számítottuk a legkisebb talajnedvesség térfogatszázalékos értékeket, bi- és trikultúrában már az induló vízkészlet is 3–4 tf%-kal nagyobb értékeket mutatott, és ez a tendencia a teljes tenyészidőszakban megmaradt, mind a nem öntözött, mind az öntözött kezelésekben. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a csernozjom talaj vízháztartása, a kukoricaállomány vízellátása szempontjából a monokultúrás termesztés függ a legnagyobb mértékben a vízellátottsági viszonyoktól.A kísérleti adatokból megállapítható, hogy az öntözés főként a 0–60 cm-es gyökérzónában fejtette ki hatását, megközelítőleg vízkapacitásig feltöltötte a talaj felső rétegét, ezáltal kedvező víz- és tápanyagellátási körülményeket teremtve a növényállomány számára.

Restricted access

Összefoglalás

Polifaktoriális tartamkísérletben, két aszályos évjáratban (2007. és 2009.) vizsgáltuk a talaj nedvességkészlete és a kukorica terméseredménye közötti összefüggéseket. A vízhiányértékekből látszik, hogy a kukorica számára a bikultúrás vetésváltás a legkedvezőbb, az egész tenyészidőszakot vizsgálva itt kaptuk a legkisebb értékeket. A 2007. év alacsony terméseredményei a magas vízhiányértékeknek tulajdoníthatóak, ezzel szemben a 2009. év ugyancsak kedvezőtlen csapadékellátottsága ellenére a terméseredmények jóval nagyobbak voltak. Ez a jelentős mennyiségű júniusi csapadék következtében alakult így. A 30 éves átlagtól is több csapadék jó hatással volt a kukorica virágzási-terméskötési időszakában megnövekvő vízigényének kielégítésére, ezáltal a magasabb terméseredmények kialakulására, “termésmentő” szerepe volt. Az öntözött parcellák esetében a májusi vízutánpótlás a kukoricának még egyenletesebb vízellátást biztosított a tenyészidőszak első felében, így erőteljesebb vegetatív fejlődés, még nagyobb terméseredmények realizálódtak. A vizsgálatok alapján bebizonyosodott, hogy aszályos évjáratokban a megfelelő agrotechnikai elemek alkalmazásával enyhíthetünk a csapadékhiány által generált stresszhelyzeteken, a nagyobb mérvű termésdepresszión.

Restricted access

, B. & Sarkadi , J. , 1991 . Az „évjárat” hatása a kukorica termésére és terméselemeire P-mutrágyázási tartamkísérletben . Növénytermelés. 40 . 339 – 351

Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: Zsolt Szentpétery, Márton Jolánkai, and Gergely Szöllősi

Tanács L. — Matuz J. — Kovács K. — Gerő L. (1994): A NPK műtrágyázás és évjárat hatása a búzafajták valirográfos minőségére. Növénytermelés, 43. 3. 195–203. Gerő L. A NPK műtrágyázás

Restricted access