Absztrakt:

A laparoszkópos adrenalectomia fejlődésével a benignus, kisméretű elváltozásokra korlátozódó indikációs kör mára nagyobb malignus mellékvesetumorok eltávolítására is kiterjed. Három esetben vizsgáltuk óriás (>10 cm) mellékvese-daganatok laparoszkópos eltávolításának eredményeit. Módszer: Három betegnél (két nő, egy férfi; átlagéletkor 49,33 év, BMI 31) végeztünk óriás méretű (>10 cm) mellékvese-elváltozás miatt laparoszkópos transperitonealis adrenalectomiát, kisméretű kiegészítő Pfannenstiel-metszésből. Az átlagos műtéti idő 126,66 perc volt, 150 ml átlagos intraoperatív vérveszteséggel. A végleges szövettani vizsgálat két esetben adrenocorticalis carcinomát, egy esetben neurofibromát igazolt. Az átlagos kórházi tartózkodás négy nap volt, perioperatív szövődmény nélkül. Mindhárom esetben R0 reszekció történt. Az átlagos 24 hónapos utánkövetés során sem lokális recidívát, sem távoli metasztázisképződést nem észleltünk. Megfelelő feltételek esetén, nagyméretű malignus mellékvesetumorok laparoszkópos transperitonealis technikával történő eltávolítása biztonságos és az onkológiai irányelveket maradéktalanul kielégítő eljárás. Orv Hetil. 2017; 158(45): 1802–1807.

Összefoglaló. Bevezetés: A colon sigmoideum diverticulosisa veleszületett vagy szerzett lehet. Az óriás vastagbél diverticulum (Giant Colonic Diverticulum, GCD), amelyet 4 cm-nél nagyobb diverticulumként definiálnak, ritka, de klinikailag fontos entitás. A McNutt (1988) osztályozást használják az óriás diverticulumok három alcsoportjának megkülönböztetésére. Az 1-es típusú diverticulumok pulziós pseudo-diverticulumok, amelyek fokozatosan növekszenek. A 2-es típusú diverticulumok gyulladásos eredetűek; egy korábbi suberosalis perforáció után alakulnak ki, ahol a tályogüreg kommunikál a bél lumenével, és a tályogfal fokozatosan rostonyás hegszövetté alakul, melyből hiányoznak a bél szövettani rétegei. A 3. típus a vastagbél valódi, veleszületett diverticulumai, amelyek a bélfal minden rétegét tartalmazzák.

Egy 59 éves férfibeteg esetét ismertetjük, akit sürgősséggel vettünk fel Sebészeti Osztályunkra kizáródott bal oldali lágyéksérv diagnózissal. Hasi CT-vizsgálat a sérvtömlőben herniálódott sigmabél-szakaszt ábrázolt, bélelzáródás jelei nélkül. Sürgős műtétet végeztünk; bal oldali inguinalis metszést követően a sérvtömlőben a sigmabél 3-as típusú óriás diverticulumát találtuk. Laparotómiát végeztünk, és egy szokatlanul nagy, 7-8 cm hosszú incarcerálódott diverticulumot szabadítottunk fel. Egyéb kóros nem volt a hasüregben, a sigmabél nem károsodott. A diverticulumot TA varrógéppel resecáltuk, a kapocssort seromuscularis varrattal buktattuk. A sérvkaput kívülről zártuk. A postoperatív szak eseménytelen volt, a beteget a 7. napon otthonába bocsátottuk.

Röviden áttekintjük a GCD diagnózisára és kezelésére vonatkozó ajánlásokat. Az elváltozás McNutt 3-as típusa miatt a kevésbé invazív, egyszerű diverticulectomiát választottuk a (Hartmann-szerinti) sigmaresectio helyett. Esetünk az amúgy is kis számban előforduló GCD rendkívül ritka szövődménye volt, amit egy szokatlan – de sikeres gyógyulást eredményező – beavatkozással oldottunk meg.

Summary. Introduction: The diverticulosis of the sigmoid colon may be congenital or acquired. The Giant Colonic Diverticulum (GCD), defined as a diverticulum larger than 4 cm, is a rare, but clinically important entity. The McNutt (1988) classification is used differentiate the three subgroups of giant diverticula. Type 1 diverticula are pulsion pseudo-diverticula, which enlarge gradually. Type 2 are inflammatory diverticula due to a previous subserosal perforation, where the abscess cavity is communicating with the bowel lumen and its wall would be gradually composed of fibrous scar tissue, lacking the intestinal histological layers. Type 3 are the real, congenital diverticula of the colon, containing all layers of the intestinal wall.

We present a case of a 59-year-old male patient, who was admitted to our Dept. of Surgery in emergency with the diagnosis of strangulated left inguinal hernia. Abdominal CT demonstrated the herniation of the sigmoid colon into the hernia sac without the signs of bowel obstruction. The patient was operated on urgently; subsequent to a left inguinal incision, a Type 3 giant diverticulum of the sigmoid colon was found in the hernia sac. Laparotomy was performed, and the unusually large, 7-8 cm long strangulated diverticulum was liberated. There were no other pathological findings, the sigmoid colon was not damaged. The diverticulum was resected with a TA stapler, and the staple line was inverted with a layer of seromuscular sutures. The inguinal hernia orifices were reconstructed both intraabdominally and externally. The postoperative course was uneventful, the patient was discharged on the 7th day.

The recommendations concerning the diagnosis and treatment GCD are briefly reviewed. Due to the McNutt Type 3 characteristics, we opted for the less invasive, simple diverticulectomy instead of sigmoid resection (Hartmann’s procedure). Our case was an extremely rare complication of the already uncommon GCD, resolved by an unusual surgical intervention leading to a successful cure.

Absztrakt:

A szerzők két betegük kórtörténetének az ismertetése és a perifériás vérkenetükben látható szokatlan nagyságú thrombocyták bemutatása kapcsán szeretnék felhívni a figyelmet az óriás thrombocyták diagnosztikus jelentőségére, egyszersmind a perifériás vérkenetekben előforduló thrombocyták gondos és alapos tanulmányozásának a fontosságára.

Absztrakt:

A thoracoabdominalis aortaaneurysmák kezelése az érsebészet egyik legnagyobb kihívása. Sürgős esetekben ezen komplex aneurysmák endovascularis ellátásának lehetőségei limitáltak. Az óriás méretű (10 cm-t meghaladó) thoracoabdominalis aortaaneurysma rendkívül ritka jelenség, ellátása mindig betegspecifikus, egyedi kezelést igényel. A tervezett kezelés alacsonyabb morbiditási aránnyal jár, különösen a gerincvelő-sérülés tekintetében. Esetünkben egy 19,2 cm maximális átmérőjű, Crawford V típusú thoracoabdominalis aortaaneurysma sikeres kezelését mutatjuk be. A férfi beteget először akutan, nyitottan operáltuk tartott ruptura miatt, majd később halasztott időpontban endovascularisan folytattuk ellátását. A 64 éves férfi beteget mellkasi és hasi panaszok miatt vettük fel intézetünkbe⁽¹⁾ stabil hemodinamikai paraméterekkel. Kontrasztanyagos CT-angiográfiás vizsgálat igazolta a 19,2 cm legnagyobb átmérőjű, többszörös thoracoabdominalis aortaaneurysmáját, kompressziós jelekkel, haemothoraxszal és az alsó szakasz tartott rupturájával. Az anatómia, az extrém méret, a kompressziós tünetek és a haemothorax miatt a nyitott műtéti megoldást választottuk, és intraoperatívan döntöttünk végül a kétszakaszos ellátás mellett. Első lépésben a rupturált szakasz ellátására egy aortoaorticus Dacron interpositumot implantáltunk úgy, hogy a visceralis szakaszt egy ferde ’patch’ segítségével rekonsruáltuk, majd a második lépésben végeztük el a mellkasi sztentgraft beültetését. Az egyéves kontrollon a beteg panaszmentes volt, ’endoleak’ nem ábrázolódott. Az óriás aortaaneurysmák ritka klinikai entitások, főleg a thoracoabdominalis régióban. A kompressziós tünetek, a haemothorax és a jelentős anatómiai változások miatt az endovascularis beavatkozás kivitelezhetősége erősen kérdéses. Ruptura esetén azonnali ellátásuk jelenleg szinte csak nyitottan végezhető. A többlépcsős beavatkozás csökkentheti a gerincvelő-károsodás veszélyét, ezért megfelelő anatómia esetén megfontolandó ennek a ritka betegségnek a kezelésében. Orv Hetil. 2020; 161(7): 269–274.

Absztrakt:

Bevezetés: Az eventerált, óriás hasfali sérvek megoldása jelentős kihívást jelent. A hasfali elemek részletes CT-vizsgálata jelenleg nem része a lehetséges műtéti megoldások megtervezésének. Célkitűzés: Nyitotthas-kezelések vagy intraabdominalis sorozatműtétek után kialakuló hasfalisérv-fejlődés dinamikájának meghatározása, illetve a hasfali struktúrák változásának követése. Módszer: Az 1., a 3., a 6., a 12., a 18. és a 24. posztoperatív hónapban CT-vizsgálatokat végeztünk 2012. január 1. és 2015. december 31. között 12 beteg esetében, akiknél a középvonal rekonstrukciója nem volt lehetséges a primer műtétsorozat befejezése után. Az adatok konszekutív, prospektív gyűjtését végeztük el. A vizsgálat során meghatároztuk a középvonali hasfalhiány növekedésének a dinamikáját, a középvonali hasfalhiány méretének, a kétoldali rectus abdominis izom morfológiájának változását. Eredmények: A középvonali hasfalhiány folyamatos, jellegzetes növekedést mutatott. A kétoldali rectusizom együttes szélessége feszülés nélkül képes lefedni a középvonali hasfalhiányt, de csak egy optimális időintervallumban. Következtetés: Az eventerált hasfali sérvek rekonstrukciója előtt végzett CT-vizsgálat meghatározó jelentőségű az optimális műtéti megoldás meghatározásában. Orv. Hetil., 2017, 158(7), 257–263.

A paragangliomák a szimpatikus vagy paraszimpatikus ganglionokból kiinduló, többségükben jóindulatú daganatok, de rosszindulatú formájuk is ismert. A fej-nyak régióban, a glomus caroticumban, illetve a vegetatív idegrendszer dúcláncának megfelelően a hasüregben, illetve a mellüregben is előfordulhatnak. A 39 éves férfi beteg kivizsgálása extrém magas vérnyomásértékek, éjszakai izzadás és 10 kg-os fogyás miatt kezdődött. A mellkas-CT-vizsgálat a jobb oldali tüdőkapuban óriási térfoglalást írt le, a bronchoszkópos mintavétel sikertelen volt. Jobb oldali thoracotomiából mintavétel történt, reszekcióra a kifejezett adhéziók, illetve a szívérintettség miatt nem volt lehetőség. A szövettani vizsgálat eredménye paraganglioma lett, ezt a laborvizsgálatok is támogatták. Ennek megfelelőn szomatosztatinanalóg-terápiát kezdtünk, majd ¹³¹I-MIBG-kezelést alkalmaztunk, jó klinikai eredménnyel. A koronarográfia során észleltük, hogy a jobb coronaria két marginális ággal hozzájárul a mellkasi terime vérellátásához. Megfelelő előkészítést követően, szív- és mellkassebészeti beavatkozással a tumor eltávolíthatónak bizonyult, ennek eredményeként a posztoperatív szakban a beteg vérnyomáscsökkentőit elhagytuk. A kontrollok során tumormaradványra utaló jel nem volt. A vérnyomáskiugrások okának keresésekor merüljön fel bennünk a paraganglioma lehetősége is. Ezen esetekben az invazív beavatkozások, amennyiben nem előzi meg őket gyógyszeres előkészítés, akár fatális kimenetellel járhatnak. Az egyre szélesedő terápiás lehetőségek kihasználásával és az intézetek közötti kooperációval az óriás-paragangliomában szenvedő betegek is tumormentessé tehetők. Orv Hetil. 2022; 163(31): 1243–1249.

Absztrakt:

Bevezetés: Az óriás hasfali defektusok kezelése kihívást jelent a sebészek számára. CT-vizsgálattal meghatározható a sérvzsák és a hasüreg térfogata közötti arány, megállapítva a téraránytalanság mértékét, amely a műtét utáni hasűri nyomás mértékének kifejezője lehet. Célkitűzés: A posztoperatív óriás hasfali defektusok kivizsgálásában alkalmazott CT-vizsgálat jelentőségének alátámasztása, a rekonstrukciós módszer hatékonyságának elemzése a hasűrinyomás-méréssel. Módszer: Prospektív kutatást végzünk klinikánkon, vizsgálva az óriás hegsérvvel kezelt betegeinket, akiknél műtét előtt hasi CT-vizsgálat készül. A hasfal rekonstrukciója feszülésmentesen, retromuscularisan elhelyezett Prolene hálóval és sérvzsákból készített peritoneumlebenyekkel történik. Műtét alatt és műtét után hasűri nyomást mérünk, posztoperatívan 2, 4, 6 hónap után telefonon keresztül követjük betegeinket. Eredmények: Elért eredményeinket három eset kapcsán mutatjuk be. 1. eset: A 48 éves nőbetegnél óriás kiújult hegsérv, több társbetegség állt fenn. Testtömegindexe 43,6, a hasfali defektus átmérője 155 mm, a hegsérv térfogata 1536,63 cm³ volt. A műtét utáni 7. napon hazabocsátottuk. 2. eset: Az 51 éves férfi betegnél multilocularis óriás hegsérv keletkezett, testtömegindexe 26,85 volt. A két hasfali defektus átmérője 123 mm és 105 mm, térfogatuk együttes értéke 406,41 cm³ volt. A műtét utáni 5. napon a beteget elbocsátottuk. 3. eset: A 67 éves férfi beteg testtömegindexe 23,7, a hasfali defektus mérete 100 mm, térfogata 258,10 cm³ volt. A beteget a műtét utáni 4. napon elbocsátottuk. Következtetés: A preoperatív CT-vizsgálat adatai fontosak az alkalmazott műtéti technika megválasztásában. A sérvzsák és a háló együttes alkalmazása az óriás hegsérvek rekonstrukciójában olcsó és feszülésmentes műtéti technikát biztosít a fokozott rizikóval rendelkező betegek esetében. A technika rövid távú hatékonyságának elemzésére a húgyhólyagon keresztül mért hasűri nyomás a választandó módszer. Orv Hetil. 2020; 161(9): 347–353.

Absztrakt

Az inflammatorikus fibroid polipok (IFP) a gastrointestinalis rendszer ritka, jóindulatú tumorai. Nyelőcsőben való előfordulásuk nagyon ritka, az óriási méretűeké még ritkább. Egy 63 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinél a nyelőcső alsó harmadából kiinduló proximálisan a légcsőoszlásig, distalisan a gyomorszájon át a mellkasba herniálódott, illetve rekesz alatti gyomorrészbe érő, prolabálódó 13 × 7 × 4,5 cm-es polipot távolítottunk el oesophagogastrotomia során. A szövettan inflammatorikus fibroid polipot igazolt. Az eset kapcsán rövid irodalmi áttekintést nyújtunk az IFP klinikumáról.

Absztrakt:

A mellhártya ritkának számító szoliter fibrosus tumora néhány százalékban hypoglykaemiával társul, amit első két leírójukról Doege–Potter-szindrómának neveztek el. Hatvanhárom éves férfi betegünk egy évvel korábban már pulmonológiai kezelés alatt állt bal oldali mellüregi folyadékgyülemmel, bal alsó lebenyi daganat CT-képével. Ismét fokozódó terhelési dyspnoe miatt végzett újabb vizsgálatok során a most már óriásira nőtt tumor vastagtű-biopsziája low grade sarkomát igazolt. Onkológiai konzílium műtéti elbírálás mérlegelését javasolta. A beteg nyugalmi dyspnoe és ismétlődő hypoglykaemiás rosszullétek miatt gyorsan romló állapotban az intenzív osztályról került a műtőbe. A tumor eltávolítása és bal oldali pneumonectomia történt szövődménymentes gyógyulással. A szövettan szoliter fibrosus pleuratumort igazolt a Doege–Potter-szindrómának megfelelően. A műtét alatt észlelt pleuralis szóródás miatt adjuváns kemoterápiában részesült. Egy évvel a műtét után helyileg kiújult tumort távolítottunk el. A folytatódó kemoterápia ellenére lokális és ellenoldali pulmonalis progressziót észleltünk. A beteg első műtétjétől számított túlélése három év. Orv Hetil. 2018; 159(4): 149–153.

Absztrakt

A szerzők bemutatják a gátorban ritkán előforduló óriási fibrolipoma kezelésének diagnosztikai és terápiás lépéseit, illetve a műtét utáni időszak eseményeit. 54 éves férfi betegnél a műtét előtt liposarcomának diagnosztizált tumort az 5200 g-os súly és a 42×35×23 cm-es méret ellenére sikerült kiterjesztett posterolateralis thoracotomiából in toto eltávolítani. A tüdő tartós kompressziója miatt az első műtétet követően tüdőtágulási zavart észleltünk, a tüdő teljes kitágulását ismételt műtéttel tudtuk elérni. A végleges szövettan primer gátori fibrolipoma lett. Kontroll-mellkasröntgenfelvételeken a gátor eltolódása fokozatosan megszűnt, és a beteg panaszai jelentős mértékben csökkentek. A 12. műtét utáni napon otthonába bocsátottuk.