Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for :

  • "öntáguló fémstent" x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Attila Doros, Balázs Nemes, Imre Fehérvári, Dénes Görög, Zsuzsa Gerlei, Andrea Németh, Erika Hartmann, Pál Deák, János Fazakas, Szabolcs Tóth and László Kóbori

A májátültetés rutinszerűen, jó eredménnyel alkalmazott eljárás a végstádiumú májelégtelenség kezelésében. A transzplantáció után kialakuló éreredetű szövődmények közül a legritkább a májkapuér-szűkület. Ennek intervenciós radiológiai megoldását mutatjuk be három eset kapcsán. Célkitűzés: A portalis véna szűkületének sebészi kezelése kockázatos, különösen a korai poszttranszplantációs időszakban. Az intervenciós radiológiai beavatkozások általában kis megterheléssel, kevés szövődménnyel alkalmazhatók. Célunk bemutatni a percutan transhepaticus fémstentbehelyezés biztonságosságát, eredményességét. Módszer: Háromszázkilencvenhat májátültetés után összesen három esetben (0,07%) észleltük az anasztomózis korai beszűkülését. Ezekben az esetekben ultrahangvezérelt percutan transhepaticus venaportae-punkciót végeztünk vékony tűvel, majd koaxiális tágítókatétert alkalmazva stent behelyezésére alkalmas introducert vezettünk át a májszöveten. A szűk anasztomózisba nitinol (2 esetben), illetve acél (1 esetben) öntáguló fémstentet helyeztünk. Az introducer eltávolítása közben a parenchymás járatot egy alkalommal embolizációs spirállal, egyszer pedig sebészi szivacsrészecskékkel embolizáltuk. A harmadik esetben embolizáció nem történt. Eredmények: A kezelés mindhárom esetben sikeres volt. A beavatkozással kapcsolatban szövődményt nem észleltünk. Két esetben az indikációt jelentő hasi folyadék mennyiségének csökkenése, egy esetben a nyelőcső-varicositas visszafejlődése jelentette a klinikai kép javulását. Mindhárom esetben ultrahangos és komputeres rétegvizsgálat is igazolta a szűkületek sikeres kezelését. Két beteg a beavatkozás után 10, illetve 39 hónappal jól van. Egy beteget a beavatkozás után egy hónappal többszervi elégtelenség miatt elvesztettünk. Következtetés: A venaportae-anasztomózis szűkületeinek kezelésére a percutan transhepaticus kanülálás és öntáguló fémstent behelyezése biztonságosan és sikeresen alkalmazható.

Open access

A bevont fémstentek benignus nyelőcső-stenosisban és -perforatioban való alkalmazása, a stent okozta szöveti reakció és a stent eltávolítás nehézségei miatt, kezdeti stádiumban van. A szerzők nyelőcső-perforatioban egy újabb, bevont fémstent terápiás hatását és eltávolítására kidolgozott módszerük hatékonyságát vizsgálták 3 beteg kapcsán. Három beteg közül kettőnél corrosiv nyelőcsőstenosis tágításakor perforatio lépett fel. Emiatt az egyiknél mediastinalis drenázs és jejunostomia, másiknál primér sutura és drenázs történt. Ezt követően mindkettőben septicus állapot, mediastinitis alakult ki. Ennek hátterében egyiknél perforatio mellett mediastinalis drén okozta nyelőcsőfistula, a másiknál nyelőcsővarrat-elégtelenség állt. A nyelőcső falának defektusát 8, illetve 10 nappal a perforatio, műtét után bevont fémstenttel hidalták át. A harmadik beteg inoperabilis nyelőcsőtumora okozta stenosisának tágítása, stentelési kísérlete során nyelőcsőruptura lépett fel, melyet két órán belül bevont fémstenttel zárta. Parenteralis táplálást, széles spectrumú antibioticus kezelést alkalmaztak. Három nap múlva ellenőrizve mindhárom stent tölcsére tökéletesen zárt. Nasogastricus szonda-, majd per os táplálásra tértek át. Átmeneti mediastinalis drenázs után a stenteket 35, illetve 74 nappal a stentimplantatio után endoscoposan távolították el. Ez idő alatt a nyelőcsőfal-defectusok, a perforatios nyílások záródtak. A stent felső szélénél jelentkező stenosist mindkét betegnél tágították. A 3. betegnél a tumoros nyelőcsőruptura korai, végleges stentelése után szövődmény nem lépett fel. Itt drenázsra nem volt szükség. Nagy nyelőcső-perforatio – kísérő septicus állapot, mediastinitis esetén is – sikeresen gyógyítható bevont, eltávolítható fémstenttel és megfelelő mediastinalis drenázzsal.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők a rendelkezésre álló legfrissebb evidence based adatok alapján tekintik át az irresecabilis pancreastumorok kapcsán alkalmazható palliatív módszerek két alternatívájának, a hagyományos sebészi bypassműtéteknek és az endoscopos stentimplantatióknak az eredményeit. A meta-analízisek elemzése alapján biliaris plasztikstentek alkalmazása csak rövid, 6 hónapot meg nem haladó várható túlélés esetén javasolható. Ennél hosszabb életkilátás esetén az öntáguló fémstent a költséghatékonyabb. Ez utóbbi módszer a hagyományos sebészi bypassműtéttel minden szempontból egyenrangú. Feltétlenül a sebészi módszernek van azonban prioritása minden esetben, ahol az irresecabilitas a korrekt staginget követően is kétséges, vagy ahol egyidejűleg gyomorürülési zavar is fennáll.

A duodenalis stentek alkalmazása nem javasolható rutinszerűen. A magas késői szövődmények aránya (stentmigratio, perforatio, obstructio) miatt csak szelektált esetekben, előrehaladott stádiumban, vagy fokozott műtéti kockázat mellett érdemes megkísérelni a módszert.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Számos rosszindulatú megbetegedés okozhat gyomorürülési akadályt. A műtéti gastro-enteralis bypass – amellett, hogy narcosist igényel – a gyenge általános állapotú betegeknél nagy kockázatú beavatkozásnak számít. Az endoscopos öntáguló fémstent behelyezése kevésbé invasív ugyan, de gyakoriak a szövődmények. Az utóbbi években egy új minimálisan invasív technikáról jelent meg közlés, melyben a gastro-enteralis anastomosis készítéséhez mágneseket használtak fel.

Anyag és módszer: Házi sertés gyomor-bél traktusának felhasználásával bioszintetikus modellt készítettünk. A beavatkozást endoscop és röntgen képerősítő ellenőrzése mellett végeztük, a röntgen kontraszt fokozására a modellt fiziológiás sóoldatba helyeztük. A két, közepén lyukkal bíró ritka földfém mágnest (remanencia 2500 Gauss, D : 10 mm) vezetődrót és duodenumszonda segítségével helyeztük be. Az első mágnest az első jejunumkacsba, míg a másodikat a gyomorba vezettük, pozicionálásukhoz az endoscopot használtuk. Amikor a mágnesek a megfelelő helyzetbe kerültek, a vezetődrótokat eltávolítottuk, és a mágnesek összetapadtak. A mágnesek közötti nyomás – élő szöveten – steril gyulladáshoz vezet, mely adhesiot hoz létre a belek között, majd 7–10 nappal később a necrosis következtében létrejön az anastomosis.

Eredmény: A bioszintetikus modellen – élő állat nélkül – begyakorolható volt az endoscopos módszer. A 10 alkalommal végzett beavatkozás során a mágnesek sikeresen összetapadtak a gyomor és a jejunum falán keresztül. Gyakorlással a beavatkozáshoz szükséges idő 40 percről 20 percre volt csökkenthető.

Következtetés: A hagyományos endoscoppal és eszközökkel kivitelezhető beavatkozás és élő állatokon történt gyakorlást követően hasznos megoldása lehet a gyomorürülési panaszoknak.

Restricted access