Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • All content x
Clear All

Res ardua vetustis novitatem dare

A leo generosus és idősebb Plinius zoológiája

Antik Tanulmányok
Author: Ágnes Darab

A tanulmány egyetlen szöveg elemzéséből indul ki: idősebb Plinius Naturalis historiájának leírásából az oroszlánról (8, 41–58). Az elemzés ezt a 17 fejezetnyi narratív egységet elhelyezi az enciklopédia zoológiai tárgyú könyveinek, majd a 8. könyvnek a struktúrájában, megállapítja és értelmezi a leírás narratív sajátosságait. Mindezt tágabb összefüggésbe helyezve összeveti a téma legfontosabb előzményével, Aristotelés leírásaival az oroszlánról, illetve kitekint a legfontosabb recepciójára, Ailianos oroszlán-narratíváira. Az irodalmi kontextus mellett fontos szempont a filozófiai háttér: az ember és a természet többi élőlényének viszonyáról kialakított, alapvetően a sztoikus filozófiában gyökerező, a racionalitás-irracionalitás oppozíciójára épített álláspont. Mindennek ismeretében történik meg Plinius oroszlán-narratívájának, valamint az elemzésbe bevont analógiák alapján zoológiájának elhelyezése az antik zoológiai irodalom palettáján.

Restricted access

A poiétés-grammatikos Philétas életéről rendkívül hézagosak az ismeretek. A tulajdonképpen egyetlen, kései szerzőktől származó, látszólag érdektelen információ szerint a költő állhatatos, éjt nappallá tévő munkája következtében rendkívül sovány volt s ez vezetett halálához is. Az anekdota a források egy csoportjában (Ailianos, Athénaios) bizarr motívummal bővül, amely szerint a leptoteros Philétas lábán ólomsúlyokat hordott, hogy a szél fel ne kapja. A jelző bizonyára nem függetleníthető a hellenisztikus irodalomkritika lepton fogalmától s a történet metapoetikus olvasatának lehetőségét veti fel. A dolgozat kiindulópontja egy szintén Ailianos nál olvasható zoológiai paradoxon, amely a szél ellen védekező, könnyű és muzikális, szorgosan gyűjtögető méhekkel kapcsolatban hasonló ellensúly motívumot hoz. Az ebből adódó implicit méh — költő megfeleltetés (amely tradicionális, szakrális konnotációjú metaforája a görög irodalomnak s meghatározó a hellenisztikus poétika képrendszerében is) több szempontból is illenék a Philétas- hagyományba. A periergos alkotót élénk természettudományos érdeklődés jellemzi, töredékei között több mézzel, méhhel kapcsolatos maradt fenn, s a melissa a legújabb rekonstrukció alapján fontos szerepet játszhatott a Démétér ben is. Ugyanezen típusú metapoetikus természeti képen alapulnak emellett a Philétas művészetével kapcsolatos kortárs megnyilvánulások (l. a VII. idyll sáska-béka synkrisis ét, az Aitia előszavában szereplő kalász- tölgy metaforát) s a kósi alkotó hagyományosan önrefl exív kijelentésként értelmezett égerfa -verse is. Mindezek alapján az anekdota költőreprezentációja a könnyűség s az ellensúly motívuma révén poetológiai vonatkozásokkal bír.

Restricted access