Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for :

  • "Alzheimer-kór" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Ágnes Élő, Cecília Czakó, Lilla István, Fruzsina Benyó, Zoltán Zsolt Nagy, and Illés Kovács

. 1907; 64: 146–148. [German] 3 Penke B, Hortobágyi T, Fülöp L. Aging and the Alzheimer’s disease. [Az öregedés és az Alzheimer-kór.] Magy Tud. 2016; 5

Open access

Absztrakt:

A társadalom egyre növekvő átlagéletkora az Alzheimer-kór előfordulását jelentősen fokozza. Mindez a társadalmi és gazdasági terhek nagymértékű növekedésével társul, ami sürgős cselekvésre invitál az egészségügy területén is, mind a diagnosztika, mind a terápia részéről. A dementia leggyakoribb oka az Alzheimer-kór, amelynek jellegzetes kórszövettani eltérései jól ismertek. A funkcionális eltérések kimutatása a kórkép korai diagnosztikáját eredményezi, ami évekkel megelőzi a morfológiai eltéréseket. Az anyagcsere-változások kimutatásában, a molekuláris pozitronemissziós tomográfia fontos szerepet játszik. A glükózmetabolikus mintázat az egyes klinikai formáknál jellegzetes mintázati eltéréseket mutat. A β-amiloid fehérjéhez kötődő számos radiofarmakon közül kiemelendő a kutatásban széles körben alkalmazott [11C]Pittsburgh compound B, valamint a diagnosztikában széleskörűen elfogadott [18F]florbetapir. A közelmúltban jelentek meg a tau fehérje alkotta neurofibrillaris kötegeket megjelenítő trészerek, és azóta is folyamatosan fejlődő, újabb radiofarmakonok jelennek meg. Ezek a trészerek fontos szerepet játszanak a kutatásban és a diagnosztikában egyaránt. Orv Hetil. 2019; 160(33): 1289–1295.

Restricted access

A tanulmányban a Rivermead Viselkedéses Memóriateszttel kapcsolatos kezdeti tapasztalatainkról számolunk be. Három betegcsoportot hasonlítunk össze (Parkinson-kór, stroke és Alzheimer-kór) a tesztben nyújtott teljesítménye alapján. A vizsgálat eredményei szerint a legjobb teljesítményt a Parkinson-kóros betegcsoport nyújtotta mind az összteljesítményt, mind a próbánkénti összehasonlítást tekintve, őket követte a stroke-csoport, végül a leggyengébb teljesítményt az Alzheimer-betegcsoport esetében tapasztaltuk. Emellett - más tesztekhez viszonyítva - a RVMT érzékenyebbnek bizonyult a kognitív deficit előrejelzésben.

Restricted access

Az Alzheimer-kór és a diabetes mellitus az életkorral növekvő gyakoriságú betegség. A demográfiai változások, az idősödő társadalmak tükrében külön-külön is népegészségügyi jelentőségű két kórkép között kapcsolat van. A kockázati tényezőket felmérő vizsgálatok alapján a 2-es típusú diabetes mellitus az Alzheimer-kór egyik kockázati faktorának tekinthető. Az Alzheimer-kór ma még korlátozottan befolyásolható betegség, ugyanakkor a diabetes mellitus optimális kezelése egyben az Alzheimer-kórt is kedvezően befolyásolhatja. A két betegség közötti kapcsolat ma még nem teljesen tisztázott, azonban a diabetes mellitus ismert vascularis hatásain túl, a neurodegeneratív folyamatot közvetlenül is befolyásoló központi idegrendszeri hatásokra is fény derült. Az utóbbi években feltárt centrális inzulinrezisztencia potenciális terápiája nemcsak az anyagcsere-betegségek, hanem az Alzheimer-kór kezelésében is ígéretes lehet. Orv. Hetil., 2011, 152, 512–515.

Open access

Levine, Svoboda és munkatársai (2002) olyan félig strukturált Önéletrajzi Interjút fejlesztettek ki az egyedi, specifikus önéletrajzi emlékek vizsgálatára, amely képes kiemelni az emlék elbeszéléséből az eseményspecifikus tartalmakat. Jelen vizsgálat célja e módszer magyar nyelvű adaptációja. Az eljárás segítségével három egészséges életkori csoport került összehasonlításra: fiatalok (20–27 év: 25 fő), középkorúak (45–55 év: 25 fő) és idősek (60–79 év: 16 fő), valamint egy emlékezetsérült klinikai betegcsoport: kezdeti stádiumú Alzheimer-kórban szenvedő betegek (60–80 év: 16 fő). Megerősítést kapott, hogy egészséges személyeknél a kor előrehaladtával romlik az önéletrajzi események elbeszélésének epizodikus gazdagsága. Továbbá, hogy az Alzheimer-kór kezdeti stádiumában sokkal nagyobb mértékben sérül az epizodikus emlékezés képessége, mint hasonló életkorú egészséges idős személyeknél.

Restricted access

Bevezetés: A központi idegrendszerben az idegsejtek, gliasejtek és azok nyúlványai közötti szűk teret extracelluláris mátrix veszi körül. Többkomponensű struktúra, amely a neuron és a glia közös terméke. Előfordulása, összetétele az idegrendszerben eltérő, ugyanakkor változékony is, mert a funkcionális változások a mátrix megjelenésében vagy éppen eltűnésében, átalakulásában jól követhetők. Az extracelluláris mátrix jellegzetes megjelenési formája, bizonyos típusú neuronok teste és proximalis dendritjei körül halmozódik fel. Az így létrejött struktúrát perineuronalis hálónak nevezzük. Ez az „öltözék” rendkívül fontos szerepet tölt be a sejtek védelmében, ionhomeosztázisuk megtartásában, a sejtmembrán receptorainak eloszlásában, illetve a sejtkapcsolatok biztosításában. Az extracelluláris mátrix újabban leírt formája az axonok végbunkói köré rakódik le, amelyet periaxonalis hüvelyeknek nevezünk. Célkitűzés: A szerzők arra kerestek választ, hogy az ember, a csirke és a patkány központi idegrendszerének eddig nem vizsgált területein a mátrix és az előbb említett megjelenési formái hogyan jelennek meg. Megvizsgálták, hogyan befolyásolja a filogenetikai státus a központi idegrendszeri mátrix ingerfüggő megjelenését és plaszticitását. Módszer: Két perfundált humán agy- és gerincvelőt, az Alzheimer-kórral kapcsolatos vizsgálatokra további 23 humán agymintát, 16 felnőttpatkány-agyvelőt és 18, különböző életkorú csirkeagyvelőt dolgoztak fel. Az extracelluláris mátrixot hisztokémiai és immunhisztokémiai festésekkel jelenítették meg. Eredmények: Az emberi hippocampusban azt találták, hogy a mátrixba ágyazott sejttestek és szinapszisok kevésbé pusztulnak degeneratív betegségben. Jellegzetes, csak a periszinaptikus régióra korlátozott mátrixot találtak az emberi látópályához kapcsolt külső térdestestben. Az eddig még nem vizsgált humán gerincvelőben feltérképezték a mátrix szerkezetét, ami fontos terápiás lehetőségeket rejthet magában a gerincvelőt ért sérülésekben. Megállapították, hogy perineuronalis hálók távoli projekcióval rendelkező idegsejtek körül alakulnak ki, izolált periszinaptikus borítékokban pedig a hátsó szarv bővelkedik. Állatmodelljeikben bizonyították, hogy a differenciált neuronokkal született csirke látórendszerében a mátrixszerkezet kikelés után bejövő fényinger nélkül is azonnali teljes fejlettséget mutat. Patkányagyvelőben pedig azt tapasztalták, hogy az egymással projekciós kapcsolatban lévő köztiagyi-kérgi struktúrák plaszticitásuknak megfelelő mátrixfejlettséget és mintázatot mutatnak. Következtetések: Az ember központi idegrendszerének extracelluláris mátrixa régiónként különböző, funkciófüggő eloszlást és fenotípust mutat. A madár agyi mátrixeloszlása genetikailag és nem ingerfüggően determinált. A patkányelőagy kérgi-köztiagyi struktúrái pálya-, projekció- és funkciófüggően fejlődnek, amely az adott rendszer plaszticitását tükrözi vissza. Orv. Hetil., 2013, 154, 1067–1073.

Open access

A WHO adatai szerint a világon jelenleg több mint 180 millióan szenvednek diabetes mellitusban, és ez a szám 15 éven belül megduplázódik. Az agy működése a folyamatos glükózellátás függvénye, hypoglykaemiában a homeostasis megtartására irányuló ellenregulációs hormonok (glukagon, adrenalin, növekedési hormon, kortizol) termelődése fokozódik, a szimpatikus idegrendszer aktiválódik, neuroglykopenia tünetei jelennek meg. Az alarmírozó, az életet aktuálisan veszélyeztető állapotnak azonban még ismétlődés esetén sem olyan kifejezettek a hosszú távú szövődményei, mint a hyperglykaemiának. A hyperglykaemiára adott aktív neurális válasz a génexpresszió és génműködés megváltozása. A kezdetben adaptív, hyperosmolalitás elleni lépések a hypothalamicus magnocellularis neurosecretiós sejtek hiperaktivitásához, majd strukturális károsodásához vezetnek. Részben a hippocampalis géntranszkripciós változások állnak a deklaratív memória csökkenése hátterében. A neurológiailag passzív választ a cukorfölösleget elvezető metabolikus kerülőutak jelentik, melyek részben az atherogen, vascularis károsító tényezőkért, részben a szabadgyök-képződésért, leukoencephalopathia és cerebrális atrófia kialakulásáért felelősek, s ezúton okoznak kognitív deficitet. Fiziológiás körülmények között az inzulin neuroprotektív, azonban a perifériás inzulinrezisztenciával korreláló központi idegrendszeri inzulinrezisztencia miatt a protektív hatás csökken, az apoptoticus folyamatok, neurodegeneráció és a következményes kognitív hanyatlás kerül előtérbe. A diabetes mellitus az Alzheimer-kórral számos, még nem tisztázott összefüggést mutat, különösen az APOE-4 gént hordozó diabéteszeseknek nagyobb az esélyük az Alzheimer-kórban való megbetegedésre. Diabetes mellitusban a depresszió prevalenciája megnő, de a depresszió is kockázati tényező diabetes mellitusra nézve. A két kórkép egyidejű fennállása mindkettő kórlefolyását súlyosbítja.

Restricted access

Az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív mérőskála az egyik leggyakrabban használt tesztbattéria az Alzheimer-kórral kapcsolatos klinikai diagnosztikus munka és kutatások során. Célok: Az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív mérőskála magyar verziójának Alzheimer-kóros betegeken és egészséges kontrollszemélyeken történő validálása és megbízhatóságának megállapítása. Módszerek: Hatvanhat, enyhe és középsúlyos stádiumú, klinikailag diagnosztizált Alzheimer-kóros beteget és 47 kontrollszemélyt vontak be a vizsgálatba. A kognitív státust az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív mérőskála magyar változatának és a Mini-Mental Teszt felvételével állapították meg. A diszkriminációs validitást, az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív teszt életkortól és iskolázottságtól függő kapcsolatát, a teszt szenzitivitás- és specificitásértékeit határozták meg. Eredmények: Mind a Mini-Mental Teszt, mind az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív teszt szignifikánsan elkülönítette az enyhe és középsúlyos Alzheimer-kóros betegeket és a kontrollcsoportot. Az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív tesztpontszám nagyon erős negatív korrelációt mutatott a Mini-Mental Teszt pontszámával az enyhe és középsúlyos Alzheimer-kóros csoportban. Az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív teszt az iskolázottság és a mért kognitív teljesítmény között gyenge negatív kapcsolatot mutatott, míg az életkor és az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív tesztpontszám közötti pozitív korreláció csak a kontrollcsoportban volt bizonyítható. A ROC-görbe analízise szerint az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív teszt szenzitivitás- és specificitásértékei igen magasak. Következtetések: Az Alzheimer’s Disease Assessment Scale kognitív teszt magyar verziója nagy megbízhatóságú, valid skála, amelynek alapján alkalmazása ajánlható az Alzheimer-kórban szenvedő betegek állapotának meghatározására és nyomon követésére. A teszt jelenlegi magyar nyelvre fordított változata azonban nem elégséges, a szólistákat és nyelvi elemeket a magyar standardoknak megfelelően kell a jövőben összeállítani. Orv. Hetil., 2012, 153, 461–466.

Restricted access

Arisztotelész: Lélekfilozófiai írások. (Fordította: Steiger Kornél) Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006 David Hume: Értekezés az emberi természetről . (Fordította: Bence György) Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006 Kelso, J. A. Scott és Engstrøm, David A.: The complementary nature. MIT Press, Cambridge, MA, 2006 Fehér Márta, Zemplén Gábor és Binzberger Viktor (szerk.): Értelem és történelem. L'Harmattan, Budapest, 2006 Márkus Attila: Neurológia. Pszichológia szakos hallgatók számára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006 Cayton, H., Graham, N. és Warner, J.: Alzheimer-kór és a demencia egyéb fajtái . (Fordította: Nikowitz Krisztina) SpringMed Kiadó, Budapest, 2006 Houdé, Olivier: 10 leçons de psychologie et pédagogie . Presses Universitaires de France, Paris, 2006 Velicskovszkij, Borisz M.: Kognyityivnaja nauka. Osznovi pszichologii poznanyija . Vol. I-II.Academa-Szmüszl. Moszkva, 2006 Fábri György (szerk.): A tudománykommunikáció értelme/értéke. Tudástársadalom Alapítvány, Budapest, 2006 Ropolyi László: Az Internet természete. Internetfilozófiai értekezés. Typotex, Budapest, 2006

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Végh, Zoltán Langmár, Melinda Szerző, Annamária Ágota, Krisztina Marosi, Zoltán Szabolcs, and Zsolt B. Nagy

A vérplazma emelkedett lipidszintje a cardiovascularis betegségek kialakulásának egyik legfőbb kockázati tényezője, amelyet elsődleges halálokként tartanak számon. Az apolipoprotein E a lipidek szállításában vesz részt a vérben, ezért polimorfizmusai befolyásolják a plazma lipidösszetételét. Az apolipoprotein E génjének három leggyakoribb alléljai az e2, az e3 és az e4. A két nem vad típusú allél, az e2 és e4 közül az utóbbi számos vizsgálat eredménye szerint szerepet játszik a szív-ér rendszeri betegségek, valamint az Alzheimer-kór kialakulásában. Az e2/e2 homozigóta genotípust a 3-as típusú hyperlipoproteinaemia egyik előidézőjeként említik egyes tanulmányok. Mivel az apolipoprotein E nemcsak a lipidanyagcsere útján, hanem más biokémiai útvonalakon is befolyásolhatja a cardiovascularis betegségek manifesztációját, így kiemelkedő fontosságú lehet ezen anyagcsereutak molekuláris hátterének felderítése. Orv. Hetil., 2012, 153, 2070–2076.

Open access