Search Results
Márquez Reiter, Rosina 2000. Linguistic politeness in Britain and Uruguay: A contrastive study of requests and apologies. John Benjamins, Amsterdam. Linguistic politeness
Are costly apologies universally perceived as being sincere?
A test of the costly apology-perceived sincerity relationship in seven countries
Victims’ responses to apologies: The effects of offender responsibility and offense severity Journal of Social Psychology 134 457 464
. Fischbacher , U. and Ukital , V. ( 2010 ): On the acceptance of apologies . Research Paper Series Thurgau Institute of Economics and Department of Economics at the University of Konstanz. R. H
Sókratés modern kori értelmezéseinek legelterjedtebb közhelyét Leo Strauss egy megjegyzése világíthatná meg a legjobban, aki „a lelkiismeret legnagyobb szentjeként” aposztrofálja. Hegeltől Nietzschén át Hannah Arendtig és tovább Sókratést a modernitás úgy fogja fel, mint aki erkölcsi és vallási meggyőződéseivel erőteljesen szembehelyezkedett a hagyományos görög valláserkölcsökkel, olyannyira, hogy a görögök „kompetitív” erényfelfogása felől tekintve valójában joggal ítélték el azzal, hogy „nem hisz a város isteneiben”, azaz a görög vallás pantheonjában, és olyan értékeket propagál, amelyek aláássák a hagyományos valláserkölcsöt. Ez a tanulmány arra vállalkozik, hogy felvázolja, mennyiben és pontosan milyen értelemben tekinthető Sókratés az erkölcsi lelkiismeret szószólójának, s hogy erkölcsisége mennyiben tér el valójában az őt megelőző valláserkölcsöktől. A szerző a tanulmány első részében részletesen megvizsgálja azokat a szövegeket, amelyekre azt az értelmezést alapozzák a modern szerzők, hogy Sókratés daimonionja a lelkiismeret előképe vagy szimbóluma, megvizsgálja az értelmezés mögötti előfeltevéseket, majd amellett érvel, hogy a daimóni jelzés vagy hang nem a lelkiismereté, sokkal inkább az isteni gondviselés felől érkező figyelmeztetés vagy óvás. A tanulmány második részében megvizsgálja, hogy ehelyett hol érhető tetten a lelkiismeret működése Sókratés történetében, és amellett érvel, hogy ez nem más, mint a platóni Védőbeszédben szereplő delphoi jóslat. Sókratés aporetikus helyzete a delphoi jóslat hallatán abból ered, hogy feltétlen imperatívuszként viszonyul az „ismerd meg tenmagad” delphoi diktumához, és éppen ez az egzisztenciális és episztemikus alázat az, ami a modern lelkiismeret fogalmával analógiában áll. Ennek az alázatnak, az isten és az ember közötti szakadék tudatának a hiánya άμαθία-t eredményez, olyan episztemikus és erkölcsi hiányosságot, melytől Sókratés, mintegy Athén élő lelkiismereteként, „vizsgálódó” tevékenységével megszabadítani kívánja szeretett városállamát.
Maecenas’ character has been handed down variously and sometimes contradictorily by ancient sources; modern critics have contributed even more to stress extravagant features of his personality and writings. This paper aims to highlight the most important ways of interpretation and to suggest new hints of research starting from a re-analysis of texts.
A bocsánatkérés és a jóvátétel hatása a megbocsátásra közeli és távoli kapcsolatokban
The impact of apology and compensation on forgiving in close and distant relationships
apologies work: How matching apology components to victims’ self-construals facilitates forgiveness . Organizational Behavior and Human Decision Processes , 113 , 37 – 50 . F ehr , R
Originalschriften: zur Erinnerung an das fünfhundertjahrige Geburtsfest des Altmeisters Johannes Gutenberg. Ed. E. J. Baensch-Drugulin. Leipzig (1902) 8-9; Pouderon: i. m. (2. j.) 23 . 13 Preface to first edition. In: J. R. Harris - J. A. Robinson: The Apology of
expressions as well as (in)formal register markers in Persian. Furthermore, Yaqubi, Abdul Rahman & Che Omar (2015) used Nord's (2008) framework of phatic communication in examining the use of expressions of apologies in Persian language in ten Iranian
The article compares the arguments in defence of images in The Stone of Faith by Metropolitan Stefan Javorskij (1658-1722), a prominent Russian prelate of the late 17th-early 18th century, and in the Apologetic Treatises Against Those Who Calumniate the Divine Images (Apologies), by St. John of Damascus (675?-ca. 754) to see how the work of St. John of Damascus, an 8th-century theologian, was used almost exactly one thousand years later in the Orthodox-Protestant polemics. The Stone of Faith by Stefan Javorskij was written as a reaction to the Protestant influences challenging Russia during the reign of Peter the First (1672-1725). In some places Javorskij inserted large passages from the Apologies indicating a reference; in others he borrowed the argument expressing it in his own manner. The scope of this study will be limited to an attempt to highlight to what extent the response of Stefan Javorskij is similar to the theological methods of St. John of Damascus. The difference of the two approaches indicates the extent to which the Orthodox theology changed over the centuries.
This article is the first of a series, and the precursor of a monograph on Ibn al-Muqaffa c ’s work. I give here a short description of the period of his times, those times of ferment in which Arabo-Islamic civilisation was first formed, and then continue with a more detailed analysis of what is probably the most controversial work attributed to him. I set out to prove that this “Manichean Apology” — which is in fact a “Rationalist Critique of Islam” — is very probably authentic, and gives an insight into the ontological foundations of Ibn al-Muqaffa c ’s ethical and political system. The article concludes with a summary of his philosophy as it can be reconstructed from his works.
