severe acute respiratory distress syndrome. N Engl J Med. 2018; 378: 1965–1975. 8 Gattinoni L, Vasques F, Quintel M. Use of ECMO in ARDS: does the EOLIA trial really help? Crit
] 2 Baran DA. Extracorporeal membrane oxygenation (ECMO) and the critical cardiac patient. Curr Transplant Rep. 2017; 4: 218–225. 3 Hartyánszky I, Sax B, Fazekas L, et
Absztrakt:
Bevezetés: A modern mellkassebészeti műtétek nagy része féloldali tüdőlélegeztetéssel és az operált oldal nyugalomba helyezésével történik úgy, hogy a sebészi feltárás és a beteg oxigenizációja egyaránt megfelelő legyen. A beavatkozás technikai korlátja, ha az intraoperatív gázcsere nem biztosítható: nincs elérhető légút, vagy nincsen elegendő gázcserét biztosító tüdőparenchyma. A lélegeztetés alternatíváját kezdetben a cardiopulmonalis bypass jelentette, napjainkban az extrakorporális membránoxigenizáció (ECMO) használata került előtérbe. Célkitűzés: Az elektív, intraoperatív, venovenosus (VV-) ECMO-val végzett mellkassebészeti műtéteink indikációinak, biztonságosságának, a perioperatív morbiditásra és mortalitásra gyakorolt hatásának retrospektív vizsgálata. Betegek és módszer: A 2014. 04. 28. és a 2018. 04. 30. közötti időszakra vonatkozóan az Országos Onkológiai Intézet számítógépes adatbázisából megállapítottuk, hogy 12 beteg műtéténél használtunk intraoperatív VV-ECMO-t. Eredmények: A betegek átlagéletkora 45 év volt, alapbetegségük 2 esetben benignus, 10 esetben malignus daganat. Az ECMO indikációját 3 esetben extrém súlyos légcsőszűkület jelentette, 4 betegnél korábbi tüdőreszekció miatt az intraoperatív gázcseréhez elégtelen tüdőállomány. 5 beteg esetében mind a légút, mind a parenchyma hiánya képezte az ECMO indikációját. Az apnoe (átlagosan 142 perc) megszakítására nem volt szükség. A VV-ECMO-kezeléssel összefüggő szövődményt nem észleltünk. Intraoperatív halálozás nem történt, a 30 napos perioperatív halálozás 8,33% volt. Következtetés: Technikai inoperabilitás esetén, ha nincs az intraoperatív lélegeztetéshez használható légút, vagy nem áll rendelkezésre elegendő tüdőparenchyma a gázcseréhez, és a kis vérköri vérkeringés fenntartásához elegendő a pulmonalis érmeder, valamint nincs szükség a nagyerek reszekciójára, a VV-ECMO biztonságosan, a vérzésveszély fokozódása nélkül, több órán keresztül pótolja a teljes pulmonalis gázcserefunkciót. A VV-ECMO alkalmazása nem növelte a perioperatív morbiditást és mortalitást. A VV-ECMO alkalmazásával inoperábilis betegek válnak operálhatóvá. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1655–1662.
membrane oxygenation. JAMA 2020 Feb 19. 10.1001/jama.2020.2342 . [Epub ahead of print] 16 Ramanathan K, Antognini D, Combes A, et al. Planning and provision of ECMO services for
Firmin, R. K., Swanevelder, J. L., Ferreira, M. M.: Extracorporeal membrane oxygenation (ECMO) in South Africa. S. Afr. J. Crit. Care, 2013, 29 (1), 3–5. Cheng, R
A minimalizált extracorporalis tüdőtámogatás az elmúlt évek szervpótló fejlesztéseinek jelentős lépése, amely lehetővé teszi az egyébként terápiarezisztens ARDS hatékony kezelését. Az arteria és a vena femoralis között létesített arteriovenosus söntön keresztül oxigenizáljuk a beteget, így kielégítő pumpafunkció mellett szükségtelen a mesterséges keringés kialakítása. Zárt rendszerének, a redukált mennyiségű feltöltő folyadéknak és csekély heparinizációs igényének köszönhetően a hagyományos extracorporalis membránoxigenizáció előnytelen következményei jelentősen csökkenthetők. Alacsony eszköz- és személyzetigénye megteremti kis kórházakban vagy akár betegszállítás során történő használatának lehetőségét, üzemeltetési költsége is csekélyebb az ECMO-nál. Összefoglalónk a rendszer 123 betegen tapasztalt előnyeit és biztonságosságát mutatja be.
. The AustraliaNew Zealand Extracorporeal Membrane Oxygenation ANZ ECMO Influenza Investigators 2009 Extracorporeal membrane oxygenation for 2009 influenza A(H1N1) acute respiratory distress syndrome JAMA
. B. és mtsai: Outcome of patients listed for heart transplantation on ECMO. Pediatr. Cardiol., 2004, 25 , 614. Smoot L. B. Outcome of patients listed for heart
1589 Truog, R. D.: Randomized Controlled Trials. Lessons from ECMO. Clin. Res., 1992, 40 , 519–527. Truog R. D
A felnőttkorban operált veleszületett szívhibák között vezetnek az I. rekonstrukciós beavatkozások: a) frissen felismert betegségek, b) megelőzően inoperábilisnak ítélt kórképek, c) pulmonalis hypertonia, jobbkamra-elégtelenség miatt „elkésett” műtétek. Növekszik a II. REDO műtétek száma: a) residuumok korrigálása, b) kinőtt, diszfunkciós homograftok cseréje, c) műtéti/intervenciós korrigálás utáni recoarctatio (aneurysma, dissectio) sebészete, d) aorta valvulotomia/valvuloplastica, illetve társvitiumok (TGA) korrigálásának következményeként Ross-műtét, műbillentyű-beültetés . Betegek, eredmények: A 2001–2008 között végzett 4496 műtét közül 166 volt fiatal-felnőtt korú (16–52, átlagéletkor: 28 év) (Ia: 77, Ib: 15, Ic: 4, IIa: 11, IIb: 22, IIc: 9, IId: 28). Műtéti mortalitás nem volt, 1 beteg pulmonalis hypertoniás krízisben, 1 jobbkamra-elégtelenség miatti malignus ritmuszavarban, 2 többszerv-elégtelenségben halt meg. Konklúzió: A rizikófaktorokat a pulmonalis hypertonia és a jobbkamra-elégtelenség jelenti. A bonyolult sebészi megoldások a „congenitalis szívsebész” számára nem jelentenek problémát, de koraibb diagnózisok, terápiában az extracorporalis membránoxigenátor használata az eredményeket javíthatja.
