Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for :

  • All content x
Clear All

In this paper the relation betweenEP-?-matrices andE k P-?-matrices over an arbitrary filedF is studied. Further, conditions for the product ofE k P-?-matrices to be anE k P-?-matrix and for the reverse order law to hold for the polynomial Moore-Penrose inverse of the product ofE k P-?-matrices are determined

Restricted access

Az összefoglaló az emlékezetkutatás területén feltárt kognitív eseményhez kötött potenciálokat tekinti át. Ismerteti a területen használt általános kísérleti elrendezéseket. Részletezi az ún. későbbi emlékezeti hatás, a szemantikai előfeszítés, az ismétlési hatás (ismétlési előfeszítés) és a régi/új hatás kapcsán elvégzett fontosabb kísérleteket, a feltárt eredményeket. Foglalkozik az egyes komponensek pontosabb lokalizációjával. Különös figyelmet szentelünk a felismerési emlékezetet a felidézés, illetve az ún. ismertség alap­ján magyarázó kutatások ütköztetésének, és az e területhez kapcsolódó forrásemlékezeti hatás kutatásának. A tárgyalt tanulmányok eredményeit megkíséreljük összegezni, s egységes (spekulatív) aktivációs magyarázatot kínálunk a jelenségekre.

Restricted access

Absztrakt

Jelen cikk Michael Posnernek az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében tartott előadása alapján készült. Az előadás három nagy témával foglalkozik: elsőként a figyelmi rendszerek általános működését és agyi hátterét mutatja be, majd azok fejlődésével kapcsolatos viselkedéses és elektrofiziológiai adatokat ismertet. Végül a genetikai és környezeti hatásoknak a figyelmi rendszerek működésére gyakorolt hatását elemzi, kitérve azok lehetséges evolúciós fejlődési hátterére.

Restricted access

Ez a tanulmány a Magyar Pszichológiai Társaság XXIV. Nagygyulésén(Szeged, 2002. június) elhangzott Grastyán-eloadás anyaga alapján készült. Több ok miatt is örömöt jelent számomra, hogy a Grastyán Endre nevével fémjelzett plenáris eloadásra és itt ennek írásban való megjelentetésére lehetoséget kaptam. Az egyik ok, hogy Grastyán Endre eloadásai, amelyeket egyetemi tanulmányaim során a biológia és pszichológia szakon hallgathattam, alapvetoen meghatározták késobbi kutatói érdeklodésemet. A másik ok, hogy magam is Grastyán-tanítványnak tartom magam, annak ellenére, hogy nem neki, hanem egyik közvetlen munkatársának vagyok a tanítványa. A harmadik ok pedig az a lehetoség, hogy visszatekintve az elmúlt évekre elmondhatom: Grastyán Endre kétkedése a szenzoros emlékezetre épü­lo összemérési folyamatok elektrofiziológiai korrelátumaiban komoly lökést adott a késobbi, részben a jelenség valódiságának bizonyítására fordított munkámnak. Dolgozatomban olyan vizsgálati módszerrel végzett kutatások sikereit, kudarcait, fellángolásait és megtorpanásait igyekszem bemutatni, amelyek felé napjainkban a pszichológusok fokozódó érdeklodéssel fordulnak. Ez a vizsgálati módszer, az eseményhez kötött agyi potenciálok (EKP-k) mérése és elemzése, többek között azért is vált a pszichológusok számára érdekessé, mert egyes összetevoi, az EKP-k endogén vagy más néven kognitív komponensei különbözo megismerési folyamatokkal korrelálnak. Ami ezen túl még igazán izgalmas tulajdonsága az EKP-knak a kutatás és az alkalmazott pszichológia számára, hogy idoi felbontásuk jó, milliszekundum pontossággal teszik követhetové a megismerési folyamatoknak a pszichológiai kísérletekben bizonyított vagy az elméleti modellekben feltételezett feldolgozási szakaszait. Az elmúlt két évtizedben egyre árnyaltabb kép alakult ki arra vonatkozóan, hogy az egyes EKP-komponensek milyen feldolgozási folyamatok agyi aktivitás korrelátumai. Az így felhalmozott adatok nem arról adnak információt, hogy az agyban valami hol és hogyan történik, hanem arról, hogy miként férünk hozzá azokhoz az információkhoz, amelyek egy feladat eltéro megvalósításához szükségesek, és amelyek a nyílt viselkedés szintjén nem is mindig látszanak.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Zsófia Anna Gaál, Roland Csuhaj, Balázs Czigler, Dóra Csikós, and Márk Molnár

Tanulmányunkban röviden ismertetjük az öregedés során bekövetkező idegrendszeri változásokat és a megismerési folyamatok változását magyarázó elméleteket. Kísérletünk során 19-68 éves személyek (n = 65) kétféle (könnyebb és nehezebb) akusztikus oddball helyzetben vettek részt. A személyeket öt korcsoportba osztottuk (I: 18-29 év, II: 30-39 év, III: 40-49 év, IV: 50-59 év, V: 60-70 év). Célunk az eseményhez kötött agyi potenciálok (EKP-k) életkorfüggő változásainak vizsgálata volt. Az elektro­fizio­lógiai elvezetés mellett több pszichológiai tesztet is felvettünk, melyekkel a személyek aktuális pszichológiai állapotát mértük fel. Nem találtunk különbséget a korcsoportok között az oddball helyzetben mért reakcióidőkben és a Watkins módszerével mért rövid távú emlékezetben. Csökkent viszont az idősebbeknél a figyelmi teljesítmény, a Raven APM-en elért pontszám, nőtt a perszeverációk száma a betűfluencia teszten, illetve a téves riasztások száma az oddball helyzetben. Az életkorral az EKP-komponensek közül az N2b és a P3b latenciája nőtt, az amplitúdókban nem találtunk különbséget. A P3b latenciájának változását befolyásolta a feladat nehézsége is: míg a könnyebb helyzetben lineárisan nőtt az életkorral, a nehezebb feladatban négyzetes összefüggéssel volt leírható - az idősebbeknél gyorsuló ütemű volt a latencianöve­ke­dés. Az egyes EKP-komponensek skalpeloszlásában különbség volt a korcsoportok között. A P2 a fiataloknál parietális, az idősebbeknél frontális dominanciával jelentkezett. Az N2b a fiataloknál frontálisan, az idősebbeknél centrálisabban volt megfigyelhető. Az N1- és P3b-komponensek eloszlásában viszont nem találtunk különbséget a korcsoportok között. Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy míg a szenzoros-perceptuális rendszerek korai folyamatai viszonylag érintetlenek maradnak, a kognitív működésekhez kapcsolódó későbbi folyamatok nagyobb mértékben változnak meg az öregedés során. A különbségeket okozó számos tényező közül fontosnak tűnik a feladat nehézsége. Kevésbé összetett helyzetekben az öregedés hatásai észrevétlenek maradhatnak, míg komplexebb feladatokban hatványozottan jelentkezhetnek.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: László Balázs, István Czigler, Andor Grósz, György Karmos, Sándor Szabó, and Zsolt Tótka

Háromezer méter feletti magasságokban az oxigén parciális nyomásának csökkenése következtében a szervezet oxigénellátása elégtelenné válik. A hegyibetegségként is ismert szindróma a legveszélyesebb velejárója az agyi hipoxia következményeként létrejövő funkciózavar. A reakciók lassulásával és szenzoros deficitekkel együtt jelentkezik az ítéletalkotás romlása. Ez utóbbi tünet megakadályozhatja, hogy a veszélybe került ember adekvát módon védekezzen. Kísérleteinkben 5500 méteres szimulált magasságban vizsgáltuk az eseményhez kötött agyi potenciálokat (EKP). A célingerekre adott motoros válaszok reakcióideje hipoxiás körülmények között sem különbözött a tengerszintnek megfelelő kontrollértékektől. Jelentősen csökkent azonban hipoxiában a célingerek által kiváltott P3 komponens frontális összetevője és az újdonságingerek által kiváltott P3 komponens is. Egy kontrollkísérletben azt vizsgáltuk, hogy adott teljesítmény szinten tartásához szükséges, megnövelt erőfeszítés is eredményezhet-e hasonló változásokat. Az erőfeszítés hatása a P3-ra különbözött a hipoxia során tapasztalt változásoktól. A megfigyelt EKP-változások téri eloszlása, az újdonság P3 hullámnak frontális patológiákban leírt csökkenése és más irodalmi adatok alapján feltételezzük, hogy a magassági hipoxiában éppen a frontális végrehajtó funkció korán jelentkező deficitje lehet felelős az ítéletalkotás és cselekvőképesség veszélyes romlásáért.

Restricted access

Absztrakt

Egyre több, az eseményhez kötött potenciálok (EKP) módszerét alkalmazó kísérlet eredménye utal arra, hogy a vizuális ingerlés szabályszerűségeinek megsértését akkor is regisztrálja az információfeldolgozó rendszer, ha (1) az eseményeknek nincs szerepük a viselkedés szervezésében vagy egyéb szempontból sem fontosak, és (2) a vizsgálatok résztvevői nincsenek tudatában az ingerlés változásainak. Az ilyen esetben regisztrálható EKP összetevő hasonló a hallás területéről jól ismert eltérési negativitáshoz (EN). Vizuális eltérési negativitás (vEN) nem csupán eltérő vizuális tulajdonságok esetén jelenik meg. Regisztrálható sajátságok szabálytalan együttese esetén, és akkor is, amikor ingerek együttese szekvenciális szabályt sért meg. VEN jellegű aktivitás kísérhet vizuális változásokat akkor is, amikor szigorúan ellenőrzik, hogy a vizsgálat résztvevője nem volt a változások tudatában. Az eredmények ellentmondanak annak a nézetnek, amely szerint (1) perceptuális objektumok létrejöttéhez figyelmi folyamatokra van szükség, (2) a vizuális rendszer nem működtet nagy kapacitású emlékezeti rendszert. Következtetésünk szerint a vEN eredmények olyan emlékezeti rendszerre utalnak, amely eltér a passzív tárolóként feltételezett ikonikus emlékezettől, és egy „primitív intelligencia” része.

Restricted access

Az arcok felismerésének képessége alapvető észlelési funkció. A kísérletünk célja, hogy megvizsgáljuk, hogy a szenzoros memória alkalmas-e a nemi kategóriák (férfi/nő) kódolására, illetve a kategóriák közötti váltás észlelésére. Akérdést az eseményhez kötött potenciálok (EKP) módszerével vizsgáltuk, feladatfüggő kísérleti helyzetben. A különböző nemű arcingereket figyelt kakukktojás elrendezésben mutattuk be, azaz a ritka célingerek egy gyakori arcokból álló szekvenciában kerültek bemutatásra. A kísérleti személyek (n = 14) feladatát a ritka nemi kategóriába tartozó arcok azonosítása alkotta, melyet gombnyomással jeleztek (női vagy férfiarcok változó szekvenciája; a célingerek 20 százalékos valószínűséggel jelentek meg a szekvencián belül). Az adott nemen belül az egyes képeken ábrázolt személyek különbözőek voltak. Az N170 komponens megjelenése mellett — mely az arcfeldolgozás neurális korrelátumaként ismert — a ritkán bemutatott arcok negatívabb EKP-t váltottak ki, mint a gyakori arcok. A 300 ms csúcslatenciával jelentkező negatív különbséget vizuális eltérési negativitás (vEN) komponensként értelmeztük, mely a nemi kategóriák közötti váltás automatikus detekciójának idegi korrelátuma. Az alkalmazott kísérleti helyzetből adódott, hogy a célingerként bemutatott arcok előhívták a P3 komponens családot (frontális P3a∼290 ms csúcslatenciával és parietális P3b∼550 ms csúcslatenciával). A férfi és női célingerekkel kiváltott válaszok között nem találtunk különbséget. Az eredmények szerint az észlelő rendszer automatikusan kódolja a nemi kategóriák közötti változást (vEN). Ehhez ki kell alakítania a nemi kategóriák reprezentációját, mely előrejelzi a várható arcinger megjelenését. A P3 komponensek megjelenése igazolja a különböző figyelmi és perceptuális kategorizációs folyamatok jelenlétét, melyek már függetlenek az ingerek fizikai megjelenésétől. Összességében elmondható, hogy kísérletünkkel demonstráltuk az észlelő rendszer érzékenységét a nemi arcok diszkriminációs folyamataira.

Restricted access

Absztrakt

A figyelmi hálózat teszt (Attention Network Test, ANT) a figyelem három, egymástól anatómiailag és funkcionálisan is elkülönülő rendszerét, az éberségi, orientációs és végrehajtó hálózatokat hivatott vizsgálni. Kísérletünk során arra kerestünk választ, hogy egy másik feladattal végzett kognitív tréning (dual n-back feladat, amely során vizuális és akusztikus modalitásban egyszerre kell egy-egy emlékezeti feladatot végrehajtani) javíthatja-e ezeknek a hálózatoknak a működését, és ezáltal a résztvevők teljesítményét. Vizsgálatunk célja volt továbbá, hogy leírjuk az eseményhez kötött potenciálok (EKP) jellemzőit időseknél a teszt során, mivel ilyen adat eddig nem volt elérhető a szakirodalomban.

A vizsgálatban 2 idős csoport (65,9 ± 3,0 év) vett részt, az egyik a dual n-back feladatot gyakorolta két mérés között (18 fő), a másik nem (21 fő). Az eredmények szerint transzferhatás csak a rövidtávú emlékezet tesztjében jelentkezett, az ANT-re a tréningnek nem volt hatása. A figyelmi hálózatok elemzésekor azt találtuk, hogy az orientációs hatás a reakcióidőkben és az N1, N2 komponensek amplitúdójának növekedésében is jelentkezett. Hasonlóképpen az éberségi hatás is megmutatkozott az amplitúdó változásokban, azonban a reakcióidő és latencia adatok azt jelezték, hogy a jelzőingerek először inkább zavaró hatásúak, csak később nyerik el jelző funkciójukat. A gátlási folyamatok ugyan viselkedéses szinten tetten érhetők voltak, ám az EKP-k szintjén a helyzetek közötti különbség nem volt kimutatható.

Összességében adatainkból arra következtethetünk, hogy az agy idős korban is megtartja plaszticitását, ám a transzferhatás az egyes feladatok között korlátozott. Az ANT eredményei összhangban állnak azokkal az elképzelésekkel, melyek szerint időseknél romlik a kontextus reprezentációja, s ennek megfelelően a fiataloktól eltérően dolgozzák fel az ingereket.

Restricted access

Absztrakt

Tanulmányunkban az eseményhez kötött agyi potenciálok (EKP) életkori változásait vizsgáltuk valószínűségi tanulási helyzetben. A résztvevőknek egy, az IAPS (International Affective Picture System) anyagából válogatott kép érzelmi tartalma és egy férfi viselkedése (balra vagy jobbra mutat) közötti összefüggést kellett megtanulniuk.

A 120 próba alatt a fiatal csoport (16 fő, életkor: 21,31 ± 1,70 év) fele megtanulta a feladatot, az idős csoportban (19 fő, életkor: 64,58 ± 2,76 év) viszont ez senkinek sem sikerült. Az érzelmi képek által kiváltott N1 és P2 komponens eloszlása különbözött a két korcsoportban, jelezve, hogy eltérő idegrendszeri hálózatok aktiválódtak a vizuális érzelmi ingerek feldolgozása során. Különbözött a P3 komponens eloszlása is. A fiatalok parietális maximuma P3b potenciálra utalt, jelezve az emlékezeti és a kontextusfrissítési folyamatok túlsúlyát, míg az időseknél megfigyelhető frontális eloszlás a P3a potenciálra jellemző. Ez alapján arra következtethetünk, hogy ők minden képet új ingerként kezeltek, nem alakítottak ki egy egységes kategória reprezentációt. Az N1 latencia, illetve a P2 és N2 amplitúdó változásai alapján valószínűsíthető, hogy a fiatalok implicit tanulása hamar megtörténik – ezek a mutatók a rossz válasz előtti negatív ingerek esetén eltértek a többi feltételben mért adatokhoz képest. Ilyen különbséget az időseknél nem figyeltünk meg.

A visszajelzéshez kötődő negatív komponens (feedback-related negativity, FRN) frontális eloszlású volt a fiatal csoportban, míg az időseknél kiterjedtebb területek aktiválódtak. Arra nem találtunk bizonyítékot, hogy a visszajelzés valenciájának (a jó vagy rossz válasz jelzése) feldolgozása eltért volna a korcsoportok között. Az FRN és a P3 komponensek változásai azt jelezték, hogy a figyelmi és emlékezeti folyamatok, valamint a kategorizáció hatékonyabb a fiataloknál az idősebbekhez képest, ami a tanulás során megfigyelhető viselkedéses különbségeket eredményezi.

Restricted access